szexualitas.hu logo
Regisztráció | Belépés
főoldal cikkek fórum szavazó
FÓRUM

Merevedési zavarok


Új hozzászólás

válasz | 2011-04-12 | 19:30
Nekem már kék-zöld képem,betörött az orrom,dől belőle a vér és el van törve az állkapcsom.Hét fejem nőtt és mindegyik tüzet okád:-))))))
válasz | 2011-04-12 | 14:03
Azt alkalmi szexuális kapcsolatokban a férfi gyakran használ potencia növelő szereket, amit rendszeres együttlét esetén nem tehetne meg, hiszen olyan kimerítő lenne, hogy hamarosan a totális impotencia állapotába kerül. Ezt elkerülve, az alkalmi kapcsolatok lehetővé teszik az impotencia bekövetkeztének évekre (1-2 év) történő elnyújtását.
A nő nem is tud róla, hogy a férfi serkentőket használ.
Friss társaskapcsolatokba is mennek bele ilyen módon.
A potencia növelőket kivétel nélkül kizárólag elélvezés nélküli vagy esetleg ritka elélvezés melletti használattal ajánlom, tehát 30 nap szeretkezés egy élvezés.
 
válasz | 2011-04-11 | 15:12
Nem csak testileg hanem lelkileg is kivagyok elégitve :) és van benne érzelem is, mivel érzelem nélkül elsem tudnám képzelni ezt a kapcsolatot nem 1 éjszakás kalandrol van szo .Szó szoros értelmében nagyon jól érezzük a / szeretőmmel/ magunkat ujra ismét nönek érzem magam,figyelnek rám, megértenek.
Végül ezt mind itthon kéne megkapnom a férjemtöl és lehet h igazad van csak akkor lenne teljes a boldogság ha minden meglenne de lehet h én is csak áltatom magam h más minden rendben van . Igazad van igy nem lehet minden rendben .
 
válasz | 2011-04-11 | 14:17
"Kegyetlen vagy nem...ha az egyik fél nem akarja azt a kapcsot rendbe hozni, akkor annyit is jelent a számára."
Mondjuk ezzel egyet kell értenem. És nem azt mondtam, hogy a félrelépés hogy "jogos" vagy hogyan "nem jogos".
Valószínű, hogy a félrelépés csak el fogja odázni a problémákat, amikt később úgyis ki fognak törni - legfeljebb nem (csak) a félrelépés lesz az indok.
Mondjuk én, ha saját magamból indulok (nék) ki, akkor ha hozzám nem érne szexuálisan az, akivel együtt vagyok, akkor elég rövid időn belül robbanás lenne, egy hónap el sem telne, és már "sárkánnyá" is válnék, mert nekem a szexualitás egyet jelent a legnagyobb intimitással, elvégre nem baráttal vagyok együtt, hanem egy férfivel, a szó "minden értelmében", ha ez meg nem teljesül, akkor nőiességemben érezném sértve magam, kb. felérne egy "arcul csapással" minden intimitás hiánya. Szóval az biztos, hogy előbb-utóbb az érzelmiek is sérülnének a szex hiányával. De inkább előbb. Nem tudom persze, hogy tizen-huszonév házasság után mennyire méltányolnám a férfi tartós merevedési problémáját, de valószínű, nem nagyon tolerálnám.
válasz | 2011-04-11 | 14:12
Boldog vagy? Érzelmileg? Minden szempontból? Vagy csak ki vagy elégítve? Mert nem ugyanaz a kettő?
Akkor érzed ezt, mikor a szeretőddel vagy, vagy állandóan, mikor a férjeddel is vagy?
Ha viszont érzelmileg, testileg-lelkileg érzed ezt a boldogságot, az valószínűleg már azt jelenti, h érzelmileg is a szeretődhöz kötődsz...
válasz | 2011-04-11 | 14:09
"És sajnos nem mindenki akar változtatni, és szánja magát rá a változtatásra."

Ez kicsit úgy hat, mintha ezek után joga lenne félremenni, h pótolja a hiányt a szexből.
Kegyetlen vagy nem...ha az egyik fél nem akarja azt a kapcsot rendbe hozni, akkor annyit is jelent a számára. Itt már teljesen a másikon múlik, h tűr-e, félremegy-e (amivel max tünetek lesznek kezelve, de a probléma semmiképp), vagy végleg kilép a kapcsolatból.

Én azt próbáltam pár hsz-szel lentebb is sugalmazni, h ha a férj tojik a feleségre szexuálisan, akkor nemcsak a szexben érezhető ez. Olyan nincs (vagy én nem tudok olyat elképzelni), h a szexben önző, nem érdekli a felesége, az élet más területein meg gondoskodó, bókoló, szeretgető, bújós, törődő. Mármint h az ágyban ilyen szemét, amúgy meg egy szerető férj, aki oda meg vissza van a feleségétől...csak ezt nagyon nehéz belátni. Ezért hiszik azt sokan, h "csak az ágyban olyan, amúgy jól megvagyunk"...miközben amúgy se érzi azt a fokú szeretetet, szerelmet, kötődést, csak könnyebb a szexre fogni, csak azt meglátni.
Aztán félremegy, a p*ncija megkapja, amit akar, de ennyi. Ugyanúgy a férjével marad, aki már nem foglalkozik vele. De majd pár év múlva ezt is észreveszi...vagy nem....
válasz | 2011-04-11 | 14:05
Márk örülj neki h megtudtátok beszélni és változtatni tudtatok rajta :) sajnos az én férjem nem akar változtatni rajta ezt megis mondta nekem, hagyjam békén ezzel a témával kapcsolatban tudod milyen szarul esett nekem mikor állandoan elutasitott azt mondta neki igy jo ahogy van ő nem fogja a dokinak mondani nem fog elről beszélni tudom h kényes téma de aki szereti a párját azért mindent megtesz de most is azt irom h elsősorban maga miatt az ő egészsége miatt kéne tenni valamit mivel erre van gyogymod.Nem akartam megcsalni de hidd el nem bántam meg semmit eszemben sem jutott volna de már nem birtam tovább ami bennem zajlott és most nagyon boldog vagyok nem szép h ilyen áron de ez van.szép napot
 
válasz | 2011-04-11 | 13:56
Mondjuk annyi, hogy én egy időútán elunva a szenvedést, azt kondtam, vagy rendbe tesszük, vagy tuti vége lesz, mert ez csak boldogtalansághoz vezethet.

Ráadásul, mindkét fél boldogtalan lesz, mert ne mondja nekem senki, hogy ebben a kapcsolatban a férj boldog....

Mondjuk anyuka is segíthetett volna, szeretőt keríteni, azt tartani, ha nem is a legkönnyebb, de mindenképpen könnyebb út.
válasz | 2011-04-11 | 13:34
"nálunk az asszonyka nem akarta elég sokszor elég intenzíven."

És nagyon nehezen értette meg, hogy ezzel bízony az egyébként stabil jó kapcsolatunk alapját ássa."
Te írod, hogy nálatok az "asszonyka"" nem értette meg a problémát, "nem akarta elég sokszor elég intenzíven." -
Katesznél és a férjénél pedig a férje nem akarta, nemhogy "nem elég intenzíven", hanem egyáltalán, ráadásul mondjuk évekig.
És sajnos nem mindenki akar változtatni, és szánja magát rá a változtatásra.
válasz | 2011-04-11 | 09:54
Mondjuk nem értem mit nem lehet ezen felvállalni.

Meg hálistennek vannak manapság már erre megfeleő gyógyszerek.

Azt nem fogja, hogy anyúnak jogos igénye van, és emiatt tönkremegy minden.

Mondjuk én a másik oldalon vagyok, nálunk az asszonyka nem akarta elég sokszor elég intenzíven.

ÉS nagyon nehezen értette meg, hogy ezzel bízony az egyébként stabil jó kapcsolatunk alapját ássa.

Mondjuk nem könnyű belátnil, hogy valamiben nem vagyok jó, valamit nem jól csinálok.

Én is változtattam ő is, most jobb irányba haladunk, minnél korábban szánja rá magát az ember a változtatásra annál könnyebben megy, és minnél később annál nehezebb lesz.
válasz | 2011-04-08 | 22:51
Ezt jó, hogy felveted. Vajon hány férfi vállalá fel emelt fővel, hogy igen, engem a feleségem azért hagyott el, mert nekem már évek óta nem áll fel a farkam. Mert úgy lenne erkölcsös, ugye ne kényszerítsünk hazugságokba másokat, nem? Vagy hazudja azt a feleség puhány férjét óvva, hogy háááááááát elhidegültünk...
És tökre tudom, miről beszélek, mert nekem nem volt más választásom. Látták az "otthoni feszültséget" az arcomon. A posástól a "kollégákig" mindenki, és persze rá is kérdeztek. Én meg nyílt tekintettel válaszoltam is. Kiváncsi lennék, hány impotens bírná ki szemlesütés nélkül.
válasz | 2011-04-08 | 14:54
... jav.: "családi béke ára"
válasz | 2011-04-08 | 14:54
Egyébként meg, - bár lehet, hogy nyílt és "becsületesnek, erkölcsösnek" mondható verzió lett volna az, hogy bejelented Férjednek, és az egész rokonságnak, hogy "most ekkor és itt vége, mert x éve nem hajlandó, nem képes nemi életet élni..." - sokan ezt még ma is úgy értékelnék, hogy a "feleség igenis tűrje el, hogy mondjuk x ideje nincs semmi, mert az ugyan milyen már, hogy nem elégszik meg ezzel meg amazzal...".
Persze, erkölcsileg lehet "marasztalni", de Isten bizony, ha én ilyen helyzetben lennék, akkor nekem is fel lenne adva a lecke.
És igenis egyfajta ragaszkodás is kell ahhoz, hogy Katesz a férje mellett maradjon, és ha ilyen módon is, de kitartson mellette. Huszonév házasságot - annak rengeteg pozitív (de persze negatív) emlékével egyáltalán nem olyan egyszerű felrúgni, nem beszélve a gazdasági közösségről.
A férje szerintem nagyon is sejti, hogy mi a "csalási béke ára", Ő is tudja, hogy a "békesség"-nek ára van. De lehet, hogy még mindig elfogadja ezt, mintsem bevallani a huszonéves "gyerekeiknek", és a családban, barátoknak mindenkinek..., hogy Ő bizony "nem képes", meg nem is akar. Mert ezt bevallani úgy tűnik, hogy "mindennél rémesebb"...
válasz | 2011-04-08 | 14:12
Szerintem egy megcsalásban mindkét fél valahol "áldozat"..., most lehet azt mérlegelni, hogy ki lépett előbb (vagy utóbb) valamilyen módon, de akkor is mindkét fél felelős azért, ha egy kapcsolatban bármi megromlik. Az ok- és okozat keresgélése meg nem is mindig annyira könnyű, mint amilyennek külső szemlélőknek látszik.
válasz | 2011-04-08 | 12:38
Ebben viszont egyetértek veled.
válasz | 2011-04-08 | 09:53
Tök jól összefoglaltad.

Most legútóbb ezt mondta a pszichó is, igaz nálunk a szex felől indult adolog, azaz annak nem megfeleő minősége lett kihatással a kapcsolatunkra.

Szóval mióta azon dolgozunk, hogy érzelmi részét is rendbe tegyük a kapcsolatnak a szexi is jobban máködik, mindamellett, hogy az azzal kapcsolatos eredeti problémákon is dolgozunk.

Tényleg nagyon jó, amit írsz, csak az ember belűlról nem mindig látja, vagy nem igen akarja látni.

És érzelmileg kihűlt kapcsolatban akkor is nagyon nem jó élni, ha különben nincs veszekedés
válasz | 2011-04-07 | 20:49
"Ja azt meg végképp el nem tudja képzelni egyik sem,hogy ettől még igenis ragszkodhat az ember a párjához."

Kérdés, h mennyire jó dolog az egyoldalú érzelem? A nő szeretheti a férfit, aki viszont t*jik a fejére. Van, akiben ez nem öli meg az érzéseket, reménykedik, de ez nem fogja visszahozni azt, amit annyira szeretne. Ha az egyik fél részéről haldoklik és nem tesz semmit, h visszaállítsa a régi érzéseket, dolgokat, akkor nem kell sok ész, h az ember meglássa, ennek előbb-utóbb nincs értelme. Inkább húzzák az időt, szeretőt keresnek, stb...
válasz | 2011-04-07 | 20:43
:-).Ja azt meg végképp el nem tudja képzelni egyik sem,hogy ettől még igenis ragszkodhat az ember a párjához.Nyilván te is annak örülnél,ha otthon helyrejönnének(jöttek volna) a dolgok.Megértelek,ha lenne kivel,lehet én is ezt csiálnám.(mert cskazért,hogy mindenáron legyen valaki azért nem kell,de ha lenne akivel tényleg vonzóduk egymáshoz szexuálisan..).De mindenesetre jobb mint altatót/nyugtatót szedni.Mert én ezt csinálom.Emiatt.Különben becsavarodnék.Simán megértem,ha valaki ezért alkoholista/drogos/gyógyszerfüggő,depressziós,neagyisten öngyilkos(!!!)lesz.És ilyenkor jönnek azok az esetek,hogy mondja a környezet nem értjük miért(lett öngyilkos/alkoholista /stb)olyan szépen éltek,mindenük megvolt....(Na ne ijedjetek meg,én nem akarok az lenni,csak mondtam).Meg valahogy megértem a házasságon belüli erőszakot is.Jól pofán vágom az asszonyt,azt megb---om,mert nemlétezik,hogy már egy fél éve minden este fáj a feje.
 
válasz | 2011-04-07 | 20:41
Ez de szép! :) Minden nap meg*dg a Párom és ezért ne is pampogjak. Vagyis úgyse értem meg, mert...blablabla... Kicsit uncsi.
És az is, mikor valaki azon van, h próbálja igazolni, h náluk amúgy minden rendben van, cak éppen nincs szex. Aztán kiderül, h "jah, igen, azért mégsincs rendben minden, mert már ez kihunyt, az elmúlt, már szinte lakótársként élünk együtt" és társai.
Ezen amúgy mindig meg akad a szemem: amúgy minden rendben van.
Kérdés, h most mi számít "rendben"-nek. Az oké, h nincs veszekedés, képesek közös döntést hozni, stb, de ez lenne az, h jól megvagyunk? És most ez egyenlő azzal, h boldog is? vagy a boldogság nem fontos tényező? Nem veszekszenek, elvannak, mitn a befőtt és ez egy kapcsolat.

Sokan azt várják, h a kapcsolat teljes egészében "rohadjon meg", h rámondhassák, h ez így sz*r, ahogy van. Nem veszik észre, h már rég nincs szeretet, rég nincs vonzódás, törődés a másikkal, nincsenek meg azok a szeretetteljes gesztusok, azok a gyengéd csókok, bújások, bókok és még sorolhatnám. Sokan azt várják, h a tányér törjön, pofon csattanjon és akkor mondja csak rá, h az a kapcsolat megromlott. Szerintem mikor 2 ember elvan egymás mellett mindenféle különösebb összetartozás, szikra, erőteljes érzelmek nélkül, az is már egy meghalt dolog. Igaz, h nincs kiabálás, nincs lelki terror, de nem is boldogok.

Lehet szépíteni a dolgokat, de ha az egyik fél nagyban t*jik arra, h valami a másiknak fáj, rossz, ha a viselkedésével a végéhez sodorja a kapcsolatukat, akkor arra nagyon nem lehet rámondani, h boldogok, h megvan az a szeretet, összhang, az a bizonyos kapcsolat, törődés, figyelem, tisztelet...és ezek hiányában h szeretheti a másikat? Nagyon sehogy.

De ha valakinek megfelel az, h "nem veszekszünk, amúgy nincs gond, így jól elvagyunk" langyos kapcsolat, akkor fogadja is el, h a szex se olyan aktív...ahogy az érzelmileg is érezhető. Ja, de az más kérdés...mert ok, h a kapcsolat minden aspektusában átment egy lakótársi kapcsolatba, de a szexet elvárjuk, h olyan legyen, mintha minden rendben lenne, miközben nagyon nincs semmi rendben. Ez a furcsa hozzáállás szerintem. Ekkor jön az, h "nem kapom meg tőle, hát keresek mást, mert megérdemlem". Abba nem gondol bele, h semmilyen téren nem kapja már azt meg, amit addig, h talán már csak a képzeletében létezik az a férfi, akibe anno beleszeretett, h már csak az emlékeket vetíti ki, mintha még minden ugyanúgy lenne. Nem látja, h nagyon nincs már semmi rendben, nemcsak a szex.
válasz | 2011-04-07 | 20:33
Szia Hajnalleány nem törödöm velük csak én legalább lemertem irni ami van :) Köszi h megértesz hidd el nem vagyok büszke magamra iszonyu lelkiismeret furdalásom van emiatt amit tettem teszek de akkor sem bántam meg ! Lehet azt bántam volna meg ha megsem teszem ! Most nagyon boldog vagyok!!!:) szép estét üdv:katesz
 
válasz | 2011-04-07 | 20:33
Bár igaz,ki is felejtettem a szuper lehetőséget!A Nagyi biztos megosztaná velem a szobáját az idősotthonban:-DDDDD
 
válasz | 2011-04-07 | 20:30
szóval dugok a csajommal
válasz | 2011-04-07 | 20:29
Amúgy nekem se lenne hirtelen hová költözni.Apámmal nem tartom a kapacsolatot,Anyám egy panelgarzonba lakik a barátjával.Biztos nagyon kellenék oda harmadiknak,nem?Barátnőimnek van ált. párkapcsolata,sokan épp babáznak,ott se zavarnék ám ugye?90 ezer a phd ösztöndíjam,januárban lejár,nem tudom lesz-e utánna munkám.És én még nem is szólhatok nagyon,mert nincs gyerek...
 
válasz | 2011-04-07 | 20:24
Ne törődj velük.Ezt csak az érti meg aki ilyen helyzetben van.Könnyű úgy ugrálni,hogy naponta megdug a pasim/csajom.Én elhiszem.
válasz | 2011-04-07 | 16:54
Gúnyolódhatsz, azt nagyon szeretsz :)
Lentebb, több pontban reagáltam egy piszkálódó hsz-edre, amire végül nem jött semmi válasz. Ha elolvastad, akkor nem írnál ilyet :)

Röviden:
-problémák mindenhol vannak, de...(lentebbi hsz-emben kifejtem)
-erkölcs-nem erkölcs...nem erről van itt szó. Nem az erkölcsi mérce miatt nem lépnek félre egyesek, nem egy képzeletbeli törvénynek akarnak eleget tenni, ez belső indíttatás, szerelem-szeretet...ennyi.

A poén, h te kikéred magadnak, h ne tudjunk mi jobban semmit, mert... Közben meg tessék, te milyen hangnemben is jellemzed a mások életét? :)

Szép napot!
válasz | 2011-04-07 | 16:47
Olyan nincs... Kezdem sejteni, hogy itt páran Wonderlandből írnak, ahol mindig süt a nap és mindenki mosolyog, ja meg persze 100%-osan erkölcsös.
válasz | 2011-04-07 | 16:44
Elméletileg mindenki, aki végzett az elsősegély tanfolyamon tudja, hogyan kell egy leállt szívű embert a mentő érkezéséig életben tartani, aztán mégis halomra hallnak, mert élesben nem ugyanolyan egyszerű. Meg nem mellékesen nem csak egy forgatókönyv van, még akkor sem, ha Te csak egyfélét hallottál. De kár ezt folytatni. Felőlem legyen igazad a kis buksigban, attól nem fog visszafelé forogni a föld.
Valóban nem mondtad, hogy bűnöst KELL keresni, csak épp a nem tudom hányadik hsz-ban kifejted, hogy amíg nem csal a feleség, addig áldozat, utána meg a férj az áldozat :P
válasz | 2011-04-07 | 16:35
Gige, arról nincs sztorid, hogy vki pl. elköltözött az ország (vagy világ) másik végébe, és nem tud csapot-papot otthagymi, mert akkor nem lenne hirtelen munkája? Nem mindenkit tud anyuci meg apuci eltartani, és nem biztos, hogy egyáltalán a szülők fenntartanak plusz egy szobát, hátha a kicsi fiúk/lányuk haza akar térni? A barátaimtól sem várhatom el, hogy fogadjanak be, ha útban lennék.
Meg az sem biztos, hogy magyar kis honunkban vki egyedül fenn tud tartani egy önálló albérletet. Keres mondjuk 70-90E Ft-ot, én 50 alatt nem igazán hallottam a környéken kiadó lakásról, aztán még a téli rezsi, oszt kajálj komám! Elfogadható albérlőtársat találni meg nem annyira egyszerű.
Nem szimplán csak a kényelemről, hanem a megélhetésről is szólhat a kérdés, szóval ne ítélkezzünk olyan elhamarkodottan, és ne vagdalóttunk már azzal, hogy én soha, de soha... Valószínűleg még hosszú az élet.
válasz | 2011-04-07 | 08:56
Tudod, az az érdekes, h jó pár ember "takarózik" azzal, h pénz így , pénz úgy, és nem válik el....aztán 1-2-3-4-5-6 év múlva mégis meglépi, és akkor jön rá, de hülye volt, h ennyi évet elvesztegetett.

Előbb-utóbb úgyis szétmennek azok, akiknél tönkrement a kapcsolat. Ki az előbb-et választja, ki az utóbb-at.
válasz | 2011-04-07 | 08:53
Akkor ezek szerint teljesen máshogy értelmezzük a kitartást. A te nézetedben ez azt jelenti, h otthon a férj, míg te mással d*gsz.
Jelenleg letojod a férjed, ő is téged és milyen csodálatos kapcsolat is ez :) Érdemes fenntartani a látszatot :)
válasz | 2011-04-07 | 08:52
Én nem köveznék meg senkit.

DE ezek a dolgok tényleg nem ilyen egyszerűek.

Sokan gazdasági érdekből maradnak együtt. AZért az is milyen undorító már. Amúgy azt mondják a szakemberek, hogy a kölköknek sem jó ha így élnek együtt a szülők.

Én nem itélnék el senkit, mert egy kihült szar kapcsolatban élni retenet, és van akitől nem lehet szépen elválni, mert nem enged, nem tud boldoggá tenni, nyilván magát sem, de ragaszkodik hozzá.

Természetesen nem ez az ideális megoldás, de jobb, mint lassan becsavarodni.

Ne itéljetek el valakit, úgy, hogy még nem éltetek ilyen kapcsolatban.
válasz | 2011-04-07 | 08:51
Javítanék...nőként elég nehezen lehetnék felszarvazott. Megcsalt-at akartam írni :)
válasz | 2011-04-07 | 08:51
Igen kitartok mellette másban ,még akkor is ha mással / kefélek!/nem csak én tehetek rolla hogy ilyen helyzet alakult ki....Most viszont szárnyalok a boldogságtól:) Lehet majd egyszer te is leszel ilyen helyzetben és akkor megértessz engem!szép napot
 
válasz | 2011-04-07 | 08:50
Még annyit, h lehet, h hihetetlen, h a mai világban még élnek olyan furcsa emberek, akik képesek hűségesek maradni. Igen, kis számban, de még vagyunk páran.
És itt most nem is arról van szó, h erőlködnénk, h ne lépjünk félre, h ez valami megfeszített munka lenne. Ez egy teljesen természetes dolog, egy természetes "velejárója" annak, ha szeretünk valakit.

Valóban beismerem, h manapság ritka az ilyesmi, mint a fehér holló. Én is 1 kezemen meg tudom számolni, h melyik ismerősről nem tudok valami félred*gásos esetet. Sőt, azt is megkaptam már, h ne kamuzzak, mert manapság mindenki félremegy, miért pont én ne mennék.
Engem egyszer, egy régi kapcsolatomban megcsaltak. Akkor amit ott éreztem, az nagyon rossz volt és ez még nagyon enyhe kifejezés. Nem tudtam, h sírjak-e vagy felpofozzam az exem, mintha nem kaptam volna levegőt sem, megállt az idő, megnyílt alattam a föld, stb. Ezek közhelyek, de ezekkel lehet legjobban elírni azt, amit felszarvazottként éreztem.
Párom mellett sosem éreztem azt, h képes lennék bármi megcsalásra. Főleg nem lennék képes ekkora fájdalmat okozni Neki, ilyen szinten megalázni. De nem ez tart vissza, hiszen a fő ok az, h szeretem. Túl idillikus ez? Túl rózsaszín? Túl mesébe illő? Lehet.

...és ilyenkor szoktak jönni a rosszindulatú megjegyzések, h "na majd 10-20 év múlva beszélj". Aki ilyeneket mond, az saját maga vezeti afelé a kapcsolatát, h 10-20 év múlva valami elromoljon. Aki eleve így áll hozzá, h 10-20 év múlva természetes, h már semmi sem lesz olyan, az egész egyszerűen (akár tudat alatt, de) meg is fogja mindezt valósítani.
válasz | 2011-04-07 | 08:36
"A férjem mellett meg kitartok jobban rosszban egészségben és mi fontos a betegségben is"

Ezt most ugye nem írtad komolyan! :) Kitartasz mellette úgy, h mással kefélsz? :)
válasz | 2011-04-07 | 07:36
Sziasztok Gige nyugodtan megkövezhetsz ha akarsz vagyha akartok nem érdekel, csak lehet h játszod itt te is a hüséges tipust de én nem harapnám meg érted a kisujjom az ilyen palik szoktak épp félre dugni mint te vagy, és adod itt az ártatlant !Tudod valaki bevalja valaki tagadja! A kutyás beszolásodrol meg csak annyit hogy lehet pont te leszel a falka vezér .Válni nem fogok és a /szeretöm/ sem A férjem mellett meg kitartok jobban rosszban egészségben és mi fontos a betegségben is akkor lennék szemét ha igy hagynám el bár nem olyan beteg h ne lehessen segiteni de ugy látszik neki meg igy kényelmes a hüségröl meg csak annyit hogy eddig az voltam de mostmár én is megérdemlek egy kis boldogságot a szex terén és ha igy akkor igy:szép napot
 
válasz | 2011-04-06 | 22:47
Más eset, mikor egy pár az elején "kőbe vési", h mindenki mehet bárkinek az ágyába.
Azért ne vegyük egy kalap alá a nyitott és nem nyitott kapcsolatokat!
válasz | 2011-04-06 | 22:46
És ha nincs szülő akihez mehetsz?És ha nem tudsz albérletet fizetni egyedül a fizudból?Vagy gyesen vagy,vagy tartósan munkanélkül?Mész az utcára koldulni?Esetleg kisgyerekkel?Mondani könnyű...
válasz | 2011-04-06 | 22:43
Aha.Szóval akkor az én házasságom egy nagy nulla.Jó,hogy itt vagy és felvilágosítasz 10 év utánn.Amúgy baaszus hihetelen,de tényleg.Valakit az alapján megitélni megcsalja-e a házastársát.Nem ettől lesz "szar" ember valaki.Még akkor is,ha nekünk a férjemmel eről ugye más a felfogásunk.Tiszta középkor.Az,hogy néha máshol is dugunk kit érdekel,de ha bajban,betegségben stb magamra hagyna,na akkor azzonnal válnék(sztem ő is és igaza lenne).
válasz | 2011-04-06 | 22:01
Honnan? Nézz körül a világban ember, nem ismerek olyan embert, akinek ne lenne legalább 3 sztorija arról, hogy ki és mikor tette szét a lábát vagy dugott félre.
Azért ne forgasd ki a mondandómat, cseppet sem mondtam, hogy itt bűnöst kell keresni bármiben is.
válasz | 2011-04-06 | 21:59
Nem, inkább mennék vissza valamelyik szülőmhöz vagy albérletbe. Számomra ez egy olyan kérdés, ahol nem a kényelem a tét.
válasz | 2011-04-06 | 21:35
Ezzel az utolsó mondattal nagyon egyetértek. Hiszen a nő elvileg valamikor igazán szerette (talán most is szereti), egyszer úgy döntött, h az a férfi lesz élete párja, vele akar majd közös jövőt.
A dolgok félrementek, megromlottak, de azzal, h másnak szétteszi a lábát a férfi mellett, azzal ezt az egészet teszi semmissé. Ha valaha tényleg olyan fontos volt számára az a férfi, akkor tegyen meg annyit, h megtiszteli (még) annyival, h lezárja az egészet.
válasz | 2011-04-06 | 21:25
Ők a a semmibe is mennének, inkább mennének a fagyos utcára, de a becsületüket megóvnák :)
válasz | 2011-04-06 | 21:24
Te mégis honnan tudod, hogy milyen megcsalni valakit? :)))

Én hülyeségnek tartom, hogy mindig keresni kell egy bűnöst, meg egy áldozatot. A házasságért KETTEN felenek, ugyanis nincs kijelölt egyszemélyi felős. Vegyük azt, hogy pl. házasság ellaposodik, egyik fél belejenti hogy vál, pedig a másik nagyon is jól érezte magát ebben a langyos pancsolkásban. A válni nem akaró fél teljesen tönkremegy a kapcsolat megszakadásába. Ilyenkor a váló fél a hibás, mert a másik tönkrement? Jajj, nem kell válaszolnod erre, tudom, az baromira más a ti megkérdőjelezhetetlen mércétekkel, meg amúgy is itt mindenki idióta rajtatok kívül, és a két makulátlan ifjú titán tudja csak a kinyilatkoztatást.
válasz | 2011-04-06 | 20:53
Ez nem szentség kérdése, te is tudod jól. Egyszerűen csak tiszteletben tartom azt az embert is, akinek valaha egyszer azt mondtam, hogy szeretem.
válasz | 2011-04-06 | 20:49
Megkövezni, ugyan már. Nem csak nőkről van szó, a hűtlen férfi is ugyanolyan becstelen szutyok.
válasz | 2011-04-06 | 20:47
Na majd megnéznéném kb 10 év múlva ilyen ilyen szent lennél-e amikor a gyestől beszáradt feleséged már egy éve nem akar veled kurni,de ott a kisgyerek,a közös lakás stb.
válasz | 2011-04-06 | 20:41
Tudod mit?Jól teszed!
válasz | 2011-04-06 | 20:39
Aha.Értem.Hamár itt tartunk megkövezni nem kéne a hűtlen asszonyokat szerintetek?
Amúgy meg úgy látom,itt mindenkinek van annyi manija aki ilyeneket írkál,hogy rögtön tundna hová költözni,el tudná magát tartani egy fizetésből,ha még gyerek is van arról már ne is beszéljek...
 
válasz | 2011-04-06 | 20:34
Na ne nevettesd már ki magad. Igen, jogosan lenne a férj kibukva rajta teljesen jogosan és miért? Hisz miről is szól egy házasság vagy maga a párkapcsolat? Arról, hogy hűségesen kitartasz a választottad mellett, szeretetben, békességben, egészségben és haragban, harcban és betegségben is. Ha pedig annyira szenvedsz és annyira rossz neked, akkor az egyetlen épeszű út arra, hogy mindettől megszabadulj, az a válás. Ha már tényleg mindent megtettél és tényleg mindent megpróbáltál, de semmi sem használt, akkor egyszerűen el kell válni, mert aki nem akarja, hogy megmentsék azt nem lehet megmenteni. Azzal viszont nem mentesz meg semmit, ha egy szembejövő ipsének szétdobod a lábadat, hogy tessék elhanyagolt feleség vagyok tessék engem megrakni végre. Mert ezzel csak saját magadat alázod le a sárga földig, aprópénzre váltod a becsületedet és a tisztességedet, amit utána már az életben nem szerzel vissza és kísérteni fog téged amíg élsz, hogy igen megtetted. Ami a legrosszabb pedig, hogy a kapcsolatod úgyis zátonyra futott már régen, tömködheted a réseket továbbra is, hogy elodázd az elsüllyedését, de úgyis a tenger fenekén köt ki, mentsd a menthetőt, válj el és keress olyan férfit, aki megbecsül. A legrosszabb pedig az egészben az (aki falusi, az biztos ismeri) az a kutya, aki egyszer rákapott a csavargás ízére, az többet nem szoktatható le róla az életben, csak láncra verve és kennelbe zárva lehet kínozni. Az ember ugyanilyen, ha egyszer megtudod, hogy milyen megcsalni azt, aki szeret vagy szeretett téged, akkor onnantól bármikor képes leszel újra és újra megtenni, mert már járható úttá válik. Csak saját magadra aggatsz ezzel pecsétet. Van, akinek ez megéri, mit lehet rájuk mondani? Hulljon a férgese.
Továbbra is azt mondom, hogy amíg a szíved úgy tartja, hogy érdemes, addig tarts ki a férjed mellett és könyörögj a változásért. De, amikor már nem bírod tovább mellette, akkor állítsd válaszút elé, közöld vele, hogy el fogod hagyni, mert nem bírod tovább és ha akkor sem fog észbe kapni, hogy elveszíthet, akkor ott nincs mit megmenteni sem, ekkor pedig válj el, ha viszont rendbe jön a kapcsolatotok, akkor gratulálok. De, ha az erkölcstelenség útját választod, az már a te sarad lesz onnantól és hiába fogsz kapaszkodni majd az indokokba a férjed előtt, amikor kitudódik, hogy mit tettél, ott bizony te leszel a bűnös és ő az áldozat. Mert jelenleg most te vagy a szenvedő fél és ő egy pocsék-pancser férj, aki se a feleségével se a tulajdon testével-egészségével sem törődik.
válasz | 2011-04-06 | 20:09
Úgy látszik, nehéz megérteni azt, amit Gige és én is próbálom felvázolni: ha sz*r a kapcs, el kell hagyni, nem felszarvazni és aztán sipítozni, h lek*rvázza a férj.

Ha annyira de annyira semmi sincs már a 2 ember között, akkor lépjen a nő, ha tényleg nem érzi jól magát a kapcsolatban. tegye meg és aztán tiszta lappal kezdjen el másokkal randizni, szexelni. A legundorítóbb, ha kényelmes lévén nem lép ki a kapcsból, csak panaszkodik a másikra, majd keres magának egy pótlékot és úgy állítja be, h neki ez jár. Szó se róla, jár mindenkinek a boldogság, de most úgy, h mással k*fél, míg otthon meg a férje van?
válasz | 2011-04-06 | 19:37
Hát elég vicces lenne,ha még a férj lenne felháborodva....Már miért is lenne jogosan kibukva?Ha valaki éveket vár rá,könyörgött,hogy legyen már valami,de az meg szart rá.Na nemár az asszony legyen a hibás!Ha ezek a pasik el akarják ásni magukat felőlem tegyék(a férjemmel együtt) de egyedül ha lehet!
válasz | 2011-04-06 | 19:34
Ja 20 évvel fiatalabb anyuka:-)Nem rossz.Hát előbb-utóbb tuti mással(hogy mellette,vagy utánna az már más kérdés)Merthát ugye nem vagyok én apáca....:-)(Csak hülye..?)
válasz | 2011-04-06 | 12:46
Elég abba belegondolni, hogy Hajnalleány főz-mos-vasal-takarít rá, vagyis van egy külön bejáratú anyuka otthon neki és még indoka is van rá, hogy miért nem kell lefeküdnie vele. Ő elmegy dolgozni, visz haza pénzt, a többi meg felesleges színjáték. Legalábbis neki. Nade vajon Hajnalleány is katesz útját követi majd és mással fogja magát keféltetni a férje helyett?
válasz | 2011-04-06 | 12:42
Igen, persze. De ha "csak" azt a momentumot nézzük, h ennyire fontos neki a nő, a kapcsolat, az nagyon sok mindent elárul.
válasz | 2011-04-06 | 12:40
Azt azért ne felejtsd ki, hogy ennek tetejében a saját egészségére is tojik. Mert az is benne van, vagyis nem csak a kapcsolatra rándítja meg a vállát, hanem a saját testi épségére, az alapvető testi képességekre is nagy ívből gittel.
válasz | 2011-04-06 | 12:25
Én ezt úgy fogalmaznám meg, h ha egy férfi szereti a párját, fontos neki, fontos a kapcsolatuk, a jövőjük, és szeretné, h mindez így is maradjon, az nem így viselkedik.
Na most le lehet vonni a következtetést, h mit is jelent, ha a férfi belet*jik abba, h a viselkedése, hozzáállása, nemtörődömsége miatt ez a kapcsolat/házasság végéhez fog vezetni...
válasz | 2011-04-06 | 11:12
Hát akkor sajnos elég sok a nem "normális" férfi.Az én férjemmel együtt.
válasz | 2011-04-03 | 21:48
Nincs sok haszna tovább csavarni az ügyet, ezeknek a kapcsolatoknak kész forgatókönyve van már, egy ideig működik, majd otthon gyanút fognak és lebukik, mert egyre mohóbbá válik, többet akar a szeretővel lenni és csak egyszer ne suvickolja le magáról a kanja parfümjét, amikor siet haza, utána már le is bukott. Akkor pedig a férje jogosan lesz kibukva, elhordja majd mindennek az égvilágon és újra ő lesz az áldozat, a férj pedig a szemétláda. Így megy ez. Becsület... tisztesség... erkölcs... ezek mára már nem sokat érnek, túl romlott a társadalom.
válasz | 2011-04-03 | 21:34
Na igen, erre próbáltam célozni most és szinte az eddigi összes hsz-emben is.
A férj ilyen szemét, olyan önző, hát akkor lépjünk ki a kapcsolatból. De még hozzá kell tenni azt is, h nekünk ez jár, mi igenis megérdemeljük, blablabla...szinte a feleség az áldozat, akit ilyen szörnyű férj vár odahaza és ezért megérdemli, h lopva "szeressék".
válasz | 2011-04-03 | 21:29
Még mindig nem érted. Ha tényleg ennyi az egész és zátonyra futott a kapcsolat, amit már nem tudsz helyrehozni, akkor mi a fenéért odázod el a válást? Mert úgyis válni fogtok, az egész csak idő kérdése, hogy mikor buksz le.
válasz | 2011-04-03 | 21:23
Anthicó képzeld egyáltalán nem sajnáltatom magam ,! Aki sajnálni való az a férjem és hidd el én is nagyon sajnálom hogy ez történik de de én már nem tudok jobban hatni rá.igen nekem igy kényelmes hogy más ölében járok de nem csak én tehetek rolla hogy ez van!
 
válasz | 2011-04-03 | 20:34
Ez pedig egy "csodálatos" ok arra, h a nő sajnáltassa magát ahelyett, h kilépne abból a kapcsolatból, ami ennyire szörnyűséges neki. Ja és ezzel "megszerzi a jogot" arra, h a saját vágyait máshol kielégítse...miközben tovább panaszkodhat, h de sz*r a férjével...jajj :D
válasz | 2011-04-03 | 19:57
Gyöngykagyló... hát ez van, ezt kell szeretni és elfogadni vagy nem Ő ezt eltudja fogadni én nem! üdv
 
válasz | 2011-04-03 | 17:51
Mondjuk eleve ott kezdődik, hogy egy "normális" férfit azért zavarna, hogy szexuálisan sehogyan sem tud teljesíteni, már önmaga előtt is, nem beszélve Rólad.
válasz | 2011-04-02 | 14:32
1: nem találok összefüggést az őszinteség és az együttéléssel eltelt évek száma között. Elég érdekes álláspont, h én ne pampogjak az őszinteségről, mert "csak" lassan 5 év van mögöttünk és mert nem házasodtunk össze. Az őszinteséget nem ezek határozzák meg, nem az együtt töltött évek, se nem a házasság/járás/együttélés függvénye, de ha rosszul látom, tessék kijavítani. Bocsánat, h én nem hiszek abban, h bántani kell a másikat ahhoz, h tanuljon belőle, h én őszinte vagyok, és egyszerűen nem tudok olyan életszituációt elképzelni, ami során az én fejemben bármilyen formában megforduljon a félrelépés gondolata.

2: pár hsz-szel korábban írtad, h viszolygok az igazi elkötelezettségtől. Az számomra még mindig furcsa, h csak mert nem vagyunk házasok, ezért nem is kötelezzük el magunkat teljesen. Elhiszem, h vannak, akiknél a házasság egy szent kötelék, de ezek az emberek is fogadják el, h valaki a házasság nélkül is így éli meg a mindennapjait. Attól, mert nem kötnek házasságot, ugyanúgy szeretik egymást, ugyanúgy kitartanak jóban-rosszban, ugyanolyan odaadóak.

3: lehet,h úgy hat, h megszólom azokat, akik házasságot kötnek, de nem ez a szándékom. Én csak azon tudok picit kiakadni, mikor olyan jön nekem azzal, h nem kötelezem el magam, aki a házasság szent köteléke alatt felszarvazta a férjét. Ez számomra ici-picit irónikusan hangzik.

4: minden kapcsolatban vannak olyan akadályok, amiket le kell győzni, jönnek problémák, amiket meg kell oldani. Ezek mindenhol előfordulnak, minden kapcsolatban, minden házasságban. Ezt sosem tagadtam és sose mondtam, h elénk nem gördült semmiféle göröngy. De igen, csak a problémákat különféle módon lehet kezelni, megoldani. A kapcsolat milyensége szerintem (!!!!! egyéni vélemény!!!!) azon múlik, h azokat a bukkanókat hogyan is ugorja át az ember. Mert lehet úgy, h azzal fájdalmat okozzunk, tüskét hagyjunk a másikban, megbántsuk, de azért léteznek kíméletesebb, "kapcsolatbarátabb" megoldások. Ki így, ki úgy kezeli a problémákat.

5: ha te azt mondod,
- h a férjedben semmiféle tüskeként nem maradt meg a félrelépésed, azaz ha mélyen magába néz, akkor azt látja, h ez a múlt, ezen teljesen túllépett, ezzel kapcsolatban nem kavarognak soha gondolatai a fejében;
- h a kibékülés óta soha, semmilyen körülmények között, se beszélgetés, se veszekedés során nem hozta fel akár téged bántva, akár szemrehányásképp, akár bárhogyan;
- ha ugyanabba a helyzetbe kerülve most másképp cselekednél;
- ha a férjed azóta sosem féltékenykedett, sose kért számon rajtad bizonyos időt, vagy h miért nem tudott elérni;
- vagy ha nem tudsz olyan szituációt elképzelni, amiben ismét ilyen "pofonra" lenne szüksége a férjednek, h észhez térjen,
akkor valóban túlléptetek az egészen és új lappal kezdtétek (folytattátok) a kapcsolatotokat, és tényleg tanultatok belőle.
válasz | 2011-04-02 | 11:39
Ritka, hogy ilyen működjön. A váltás meg szinte kizártnak tűnik.
válasz | 2011-04-02 | 11:36
Ja, ja, jaaaaa... Nekem élénk a fantáziám. Elismerem, de legalább nem "hagy ki a memóriám" (nem ferdítek, legalább anonim "bevallásban" nem). Hopp! Kiderült, hogy nem csak én emlékszem, hogy előző évben költözött össze Anthico a hapsijával. Írta hópárducnak vagy erababának nyilvánosan, de az üzenőfalról is elszáll a szó, nem csak a szájról. Vagy ez lenne a „nem rövid ideje”, mert kinek mi a rövid? Sebaj! Csak akkor ne papoljunk a mérhetetlen őszinteségről!

Külső nyomás miatt hülyeség házasodni, meg akkor is, ha nem hisz benne az ember. Viszont nekem nem világos, miért mindig csak ezzel kell jönni, mintha már máshogy nem is tennék. Jönnek itt sokan a mai értékek romlásával, rohad az erkölcs bla-bla-bla, közben meg a házasság egy rakás... meg mindig az is volt. Fura összeegyeztetni a kettőt. De ez sem baj.
Mi szabad akaratból tettük, mert kettőnknek u.a. jelenti. Nem a ceremóniáról szólt (várakozással együtt negyed óra alatt megvolt, aláírtuk, aztán slussz), nem volt nagy felhajtás (átlag elegáns ruha, egy ebéd, se tülkölés végig a városon, se semmi felhajtás), de már hónapokkal előtte fikáztak sokan 1000-el, ha szóba jött, mert nem trendi házasságot kötni.

A megcsalásra meg láttam, tapasztaltam én is több verziót. Valószínűbb, hogy vége lesz, de akkora isten király nem vagyok, hogy 100%-os bizonyossággal előre lássak a jövőbe, vagy azt higgyem, hogy csak úgy lehet, ahogy én vakkantok.
válasz | 2011-04-01 | 20:57
Hát pedig van,hogy kibeszéljük:-)Az egyik pasim katicás boxeralsója azóta is röhögéstéma...Sőt a férjem egyik csajából baromi jó barátnőm lett.Szóval tud ez jól működni,de hagyományosból x év utánn már valószinűleg nem lehet váltani.Én meg a hagyományosra nem tudnék már váltani.(Hova mész,mit csinálsz,ki volt az a pasi...ÁÁÁÁ!)Persze erre sokan mondják,hogy micsoda kupleráj,de viszont nálunk tényleg működik a jóban-rosszban egészségben betegségben 10 éve.Tudom,hogy nem ez a topcic témája,de rengeteg házasság megy tönkre a szex miatt,na a miénk legalább nem fog.Amúgy ezt a témát már Dr.Szilágyi Vilmos szexológus is feszegette annó.
válasz | 2011-04-01 | 18:59
2 év nélkülözés után tökéletesen megértem hogy jelenleg a pillanatnyi boldogság a fő dolog nálad..
És hátha te (ti) lesztek a kivételek és elműködik igy a dolog nálatok jó sokáig..

(de azért tény ami tény.. nem tudom hogy párod nincs tudatában annak hogy más 40évesen nem fog leállni csak miatta.. bár lehet tudja ezt ő is.. és ennek ellenére is igy cselekszik.....)
válasz | 2011-04-01 | 17:32
Kanyim te minden dokit felkeresnél .... de ő még 1 sem megsem probálja nem érdekli ha már miattam nem is, de legalább akkor maga miatt menne dokihoz. Már fel sem hozom neki a témát/ nem azért mert szeretöm van/ nem kényszerithetem rá h menjen dokihoz már mindent megprobáltam hidd el de nem tudok hatni rá.45 évesen lehuzta a rollot homokba dugta a fejét és álandoan hárit ha erröl van szó.Már nem kezdeményezem mert nekem is van önérzetem és és nem fogok megalászkodni ha nem akkor nem.Igen nekem most igy kényelmes bár van lelkiismeret furdalásom de mégis ez van ami van hogy meddig nem tudom a lényeg most nagyon BOLDOG vagyok:).........
 
válasz | 2011-04-01 | 17:13
2 felöl tudom én nézni eme kérdést..

Egyrészt én tökéletesen jogosnak érzem a megcsalást.. Senki sem képzelheti ép ésszel hogy 60alatt bárki 2 évet ellegyen testiség nélkül...

Velem ilyen probléma lenne, hogy képtelen lennék a szexre.. kiba**ott nehezen de elfogadnám a tényt.. (bár minden dokit felkeresnék..) viszont azzal nem áltatnám magam hogy most a párom is 40évesen felhagy mindennel.. (forditott esetben én sem hagynék ;))


A másik dolog hogy másnál keresi.. leli meg a boldogságot.. hiába klappol minden más otthon.. idővel a kihülés a szex hiánya miatt elkezdődik.. lehet hogy most a szeretővel nyer 1 kis időt.. de elgyün az a pillanat amikor végérvényesen a válás lesz a megoldás..
(legalábbis kétlem hogy ő lészen az a kb 5-10% aki egy életen át ügyesen tudja megcsalogatni a párját lebukás nélkül.. pl bátyám legjobb haverja lassan 15-6 éve csalja a feleségét..de rajta kivül a többiek vagy lebuktak vagy hűségesek..elméletileg;)

Ebből egyedül úgy tudna jól kijönni ha most kicsit titokban kitombolná magát.. aztán amikor rádöbben hogy ez az állapot nem működik... leülne és beszélne a párjával..

De bűvös 3 verziót felvázolva (válás,megcsalás, orvos) elindulna egy folyamat aminek nincs vége.. mert mi van pl ha a párja elmegy dokihoz és mégsem lehet megoldani az ő esetében a problémát? (akkor ő tudatában van hogy a párja innentől a másik 2 verzióból fog választani..stb..)
 
válasz | 2011-04-01 | 16:49
nem tavaly költöztetek össze? vagy keverem az éveket lassacskán? :) de amúgy tök jó, hogy jól megvagytok. :)
poison pen: kicsit nagy a fantáziád tényleg :) amúgy az a baj, hogy sokan csak sepregetik a problémákat a szőnyeg alá, nem hallgatják meg a másik felet, és a legegyszerűbb, legkényelmesebb megoldást választják, a megcsalást. nekem ez a véleményem. esetek 90%-ban teljesen szétszedálja a kapcsolatot, a maradék 5%-ban még egyszer mindent helyretesz, de idővel visszajutunk a 90%-os oldalra, s végül 5%-nál ez elég ahhoz, hogy mindent tiszta lappal indítva tökéletesnek nevezhető kapcsolatot eredményezzen. ezt általánosan mondtam, és azért jó, hogy az egyedi esetek megmutatják, hogy az átlagtól eltérőtől is van megoldás. én ezekben nem hiszek, de örülök, ha látok ilyet is. és azért nem hiszek, mert saját tapasztalatból kiindulva nálam és szűk környezetemben nem működőképes dolog a megcsalás és utána a minden boldogságos és szebb mint volt téma. önérzet, egó, megalázottság, hazugság, düh, csalódottság, becsapottság érzései kavarognának bennem, eltörne valami, ami helyrehozhatatlanná tenné a kapcsolatot...no :) de mások vagyunk, másképp kezeljük az ilyen helyzeteket.
másik téma: önmagában azért házasodni, mert kívülről érkezik a nyomás társadalom, család stb részéről, a legnagyobb hülyeség. pláne azt várni a házasságtól, hogy attól jobb lesz a kapcsolat. és a gyerekvállalás sem teszi szebbé a zűrös párkapcsolatot, csak eltereli ideiglenesen a tényleges problémákról a figyelmet.

egyébként minden lehetne egyszerű, csak mi emberek mindent meg szoktunk bonyolítani.
válasz | 2011-04-01 | 16:02
Nyugodtan pöföghetsz ide ilyesmiket, hogy bizonygasd magadnak, hogy nem érzem át a házasság súlyát. De mindaddig, amíg a megcsaló fél jogosnak érzi azt, hogy szétteszi a lábát egy harmadik félnek, addig ugyanúgy esküszegő és becsületvesztett szutyok alakok maradnak azok, akik félrelépnek.
Az pedig igenis elismerem, hogy két ember igenis összefonódik anyagilag és érzelmileg az évek során, ebből kifolyólag pedig nem könnyű elszakadni egyik pillanatról a másikra. Nem is vitattam sose. De, aki nem is tesz semmit annak érdekében, hogy elszakadjon a másiktól, hanem inkább beinvesztál más ágyába némi pótlékra, az ne várja azt, hogy majd varázsütésre minden megoldódik, aztán meg jön a nyammogás, amikor X év után kiderül, hogy hopp a kedves feleség nem azért boldog, mert elfogadta a helyzetet, hanem mert az Y már majdnem napi rendszerességgel járatja benne a farkát, miközben ott a karikagyűrű az ujján mindkettejüknek. Ekkor lesz az, amikor Katesz visszajön ide és jön majd a szöveg tőle, hogy micsoda egy szemétláda a férje, hogy üvöltözik vele és elhordta mindenféle riherongynak és válóper és bla-bla-bla. Mindez simán elkerülhető lenne, ha egyszerűen két év után azt mondaná neki, hogy: "rendben apukám, egy hajszál választ el attól, hogy megcsaljalak mert neked már fel sem áll és még csak orvoshoz sem mész el vele, pedig a Z-nek, akit te is ismersz segített már az orvos és ugyanez volt a baja, most választhatsz, hogy elhagylak, megcsallak vagy elmész vele orvoshoz", ehelyett fogta magát és hűséges házastársi kötelezettségeit tarkón köpve odafeküdt valaki másnak az ágyába és kis ügyesen felszarvazta a férjét, ahogyan ilyenkor a divat szerint szokás ugyebár. Továbbra is csak arra próbálok rámutatni, hogy lett volna ennek egy erkölcsösebb módja, ami egyáltalán nem egy járhatatlan út, ahogyan próbáljátok annak beállítani. Az biztos, hogy kemény és nehéz, de gyorsabb és erkölcsösebb.
válasz | 2011-04-01 | 14:54
A házasság egy gazdasági- és életközösség, nem egy szimpla kétszemélyes ..szókör. Majd ha ez kicsit összeáll a fejedben, akkor közelebb leszel a valósághoz.
válasz | 2011-04-01 | 14:41
Azért a nevemet rendesen leírhattad volna már, ha már megszólítasz. :) Lehet, hogy huszonéves vagyok és nem éltem le éveket kétszámjegyes házasságban, de láttam a szüleimet együtt maradni csak a kölykök miatt és végignéztem, ahogyan szétmarják egymást, valamint azt is, hogy este 8-9-ig egyikük sem jött haza. Persze aztán hazajöttek és egyszerűen elkerülték egymást, majd lefeküdtek külön ágyba, kora reggel pedig mindenki elment. Mind a mai napig azt mondom, hogy a szüleim életük egyik legjobb lépése volt, amikor végre kimondták, hogy lelépnek egymás életéből, mert már piszkosul nem megy semmi.
Az pedig azért szerintem nem csak számomra nem mindegy, hogy egy házas ember, aki a jegyző vagy Isten színe előtt, szóban és írásban is esküt tett a házastársának, jóban és rosszban a hűségre, mégis úgy cselekszik, hogy felrúgja az esküjét, az köpje le magát a tükörben, mert a becsülete onnantól már csak annyit is ér. Ne csodálkozzon senki, aki egyszer aprópénzre váltja magát, hogy onnantól már csak apróval fognak fizetni érte. Ha valami nem működik, akkor nem ácsorogni kell mellette és mutogatni rá, hogy jééé elromlott, hanem tenni kell érte és igenis mindkét félnek tenni kell érte, egyedül egy párkapcsolatban semmit sem lehet helyrehozni, ha pedig már végképp elromlott vagy éppen csak egyvalaki küzd a kapcsolatért, akkor azt fel kell bontani, mert ha hosszútávon dugatja valakivel magát az, aki indokoltnak éri, az fog többet veszíteni a válással és nem a megcsalt, aki csak egy pocsék házastárs.
Katesz esetében ez pont így jön le, hogy ő két éven át megpróbált mindent, hogy elrángassa a férjét orvoshoz, hogy rendbe szedje a nemiségüket. A férje csapnivaló férjnek bizonyult, mert bizony nem tett semmit a kapcsolatuk helyrehozataláért. Viszont Katesz, ahelyett, hogy faképnél hagyta volna az urát vagy éppen megpróbálta volna tettekre sarkallni, inkább megszegte a házassági esküjét és más farkával egészítette ki a boldogságát. Ameddig a férje nem tette meg, amit kutya kötelessége lett volna megtennie már a saját teste iránti önzőségből, addig Katesz volt az áldozat valóban, mert a férje egy pocsék férj és nem tesz semmit a házasságuk rendbehozataláért. De abban a pillanatban, ahogy Katesz a házasságból való kilépés helyett beletáncolt másvalakinek az ágyába, úgy már csak egy becsületvesztett céda lett.
A legrosszabb pedig az, akinek vannak falusi rokonai, azok nyilván ismerhetik a kutyák esetét. Nyilván tudjátok, hogy azok a kutyák, akik egyszer rászoktak a csavargásra, azok soha többet nem szoktathatók le róla. Már csak pórázra lehet kötni őket és kennelbe lehet zárni. Ez ugyanúgy igaz a hűtlen férfiakra és nőkre egyaránt, aki egyszer megkóstolja ennek az egyszerű megoldásnak az ízét, az onnantól kezdve sohasem lesz képes igazán hűséges lenni, mert mindig ott lebeg majd a szeme előtt ez az egyszerű lépés.
Kivirultál és boldog vagy, elhiszem, de vajon megérte ezen az áron? Mert hosszabb távon csak veszítesz, ahogyan lassanként hidegülsz el a férjedtől és rombolod le a saját családodat. Ha neked megéri, akkor élj így.
válasz | 2011-04-01 | 11:21
Tudod, nem fogunk csak azért összeházasodni,h X és Y is elhigyje, h mi igenis elköteleztük egymás mellett magunkat egy életre jóban rosszban. :)
Régen rossz lenne, ha a külvilág felé való megfelelésből lépnénk meg ezt. :)

Kijavítalak: együtt élünk és nem rövid ideje. És honnan veszed azt a badarságot, h nem találkozhatnék férfi barátokkal? Jaj, az a nagy fantázia :)
válasz | 2011-04-01 | 11:15
Már megint előjött belőled a tudálékos. Te jobban tudod, hogy milyen a mi kapcsolatunk. Persze, persze, kisszivem.... Neked mindig igazad van, és mindenki téved, ami másként TAPASZTAL meg bármit.
Majd ha egyszer a mindig tökéletes kapcsolatotokban zűr lesz, akkor legyél okos, de itt elmélkedj!
válasz | 2011-04-01 | 11:13
A házasság nem egy papír, hanem egy elhatározás.

A mi házasságunk kibírt egy megcsalást. Az a mulatságos, hogy Te egy épp járunk kapcsolattal vered a melled, miközben egy munkatársaddal nem ülhetnél le ebédelni, mert azzal megbántanád a kedvest.
válasz | 2011-04-01 | 11:12
Igen, nálatok bevált ez, egymás karjaiba omoltatok, miután...
Én akkor is hiszem, h az a bizonyos "alap", legmélyebb bizalom ezzel megrendül és azt vissza nem lehet hozni olyan mélységbe.

A "pofonokról" annyit, h ha ennyire rossz egy kapcsolat, másképp is lehet "pofozgatni" a másikat. pl ha megérzi, h elveszítheti a másikat, az is egész jó "pofon" tud lenni, nem feltétlen kell egyből más ölébe huppanni :)
válasz | 2011-04-01 | 11:09
Mindig jössz azzal, hogy ne általánosítson senki. Vedd elő a lemezt, mert nincs abszulút igazad.

Képzeld, van olyan, hogy egy ilyen félreút végén egymás karjaiba omlás, és az a szoros kapos, ami nem csak egy évszám, simán elég, hogy a másik kis zárójelet egy csettintésre felrúgja az ember (ha még időben lép a tunya fél).

Van hogy (idővel) nem csak a félrelépő fél látja jogosnak a megcsalást, hanem a megcsalt is azt mondja, hogy egy barom voltam, és kellett a pofon.

Nem csak egy forgatókönyv létezik.


Katesz most tesz, amit tesz. Akármit is mondunk, ő igenis rosszul fogja érezni magát, mert minden embernek van lelkiismeret furdalása, ha félrelép. Kell egy impulzus, és az viszi tovább. Tök mindegy, hogy mi az. A legtöbb lépést nem úgy teszik meg az emberek, hogy leülnek, gondolkodnak, aztán felállnak és elindulnak. Sokan csak akkor teszik le a cigit, ha egyszer infarktust kapnak. Ez van, ilyen az ember.
válasz | 2011-04-01 | 11:08
Szintén mulatságos, h egyesek csak a papír-ceremónia-igenszócska kombóval tudja elképzelni, h hűséges, odaadó társa a párjának. Régen rossz, ha valaki az elkötelezettséget csak ezek fényében képes elképzelni. A még mulatságosabb az, h mások ezzel a papír-ceremónia-igenszócska kombóval járnak félre (fiatal házasként is), míg én ezek nélkül nem :) Na akkor miről is beszélünk? :)
válasz | 2011-04-01 | 10:55
Csak annyit kellene belátni, hogy komolyabb összeszövődés után nem csettre megy. Egyébként nem tudom, hogy Te miről papolsz, mikor pl. Te nem akarod házasságba elkötelezni magad, szóval eleve viszolyogsz az igazi elköteleződéstől, ami JÓBAN, ROSSZBAN, és nem addig amíg jól esik.
válasz | 2011-04-01 | 10:43
Nem kell bizonygatni :)
Ha ezt hiszed, hát ezt hiszed :)

"A férjem is hibás ebben nem kicsi nagyon hogy más karjaiban kötöttem ki...még talán hálás is vagyok neki érte..."
Ez kicsit üti azt, amit előtte írtál, h ha változna, te is változnál. Tán akkor otthagynád ezt a nagy testi-lelki összhangot nyújtó szeretőt és boldogan omolnál a karjaiba? Ezt te sem hiszed el :)

Mellesleg ha valaki már "jogosnak" tartja a megcsalást, az a kapcsolat úgy van elcseszve, ahogy csak lehet. Mármint ha már dagadó mellel mondjuk, h "igenis megérdemeljük".

Én nem védem a férjed, mert önző, mert nem törődik veled. Rossz férj, ez tény, de te nem zárod le a kapcsot, hiába sz*r úgy, ahogy van. Neeeeem, kényelmesebb más ölébe eljárni néha. A kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad....egy ideig...
válasz | 2011-04-01 | 10:38
Igen is jogosnak tartom meg nem is azt hogy félre lépek jelzem eszembe sem jutott volna ha itthon megkapok mindent és a szeretömnek sem jutott volna házzaság törés az eszébe de egyszer élünk akkor miért ne használnánk ki a lehetöséget és ezzel nagyon sokan igy vannak csak valaki tagadja valaki bevalja.Nem vagyok büszke magamra de amit most érzek az felemelő érzés és boldog vagyok.A férjem is hibás ebben nem kicsi nagyon hogy más karjaiban kötöttem ki...még talán hálás is vagyok neki érte...
 
válasz | 2011-04-01 | 10:07
A számomra megmosolygtató az ilyen történetekben az, h a félrelépő fél szinte jogosnak érzi ezt a lépést. Mármint h ő ezt megérdemli, ő neki ez jár, és így teljes a lelki békéje :)

Na mindegy, d*gjon félre aki akar, de viselje is a következményeket is, ha kiderül és ne ő legyen a szerencsétlen áldozat, mert "kényelmes" módon eljárt mással d*gni :)
 
válasz | 2011-04-01 | 09:58
Sziasztok hát igen Hercegnö mint irtad hogy teljesen megujjultál én is de nem csak testileg hanem lelkileg is kivirultam még én sem ismerek önmagamra viszont a /szeretömmel/ mint ahogy nevezik sokan nem csak test hanem lelki kapcsolat is van köztünk nagyon jol érezzük ebben a kapcsolatban magunkat kölcsönösen szeretjük kivánjuk egymást ! De sem én sem ő nem akarjuk a 20 on éves házasságot felrugni.Legfentebb mint ahogy Anthicó irja elvegetálunk évekig .... most ez van hogy mi lesz ebbö az a jövö titka De az a lényeg most nagyon boldog vagyok!!!:) Ha a férjem megváltozna mert a betegsége nem olyan hogy ne lehessen rajta változtatni akkor én is változom hisz még ő 45 éves és még lenne segitség de ha neki jo igy akkor sajnálom de ugy érzem ez igy marad kitudja meddig....szép napot
 
válasz | 2011-04-01 | 08:52
"Anthico és Gigi, akik csak huszonévesek, nem érthetik ezt meg. Józan ésszel (és az ő korukban) teljesen érthető a reakciójuk. Viszont nem egyszerű ez annyira mint ahogy kinéz. Én végül 3 évvel ezelőtt megtettem, és felszabadultam teljesen"

Én erről beszélek. Nálatok is teljesen reménytelen volt a helyzet, csak idő kérdése volt, h mikor váltok el. Ahogy az említett kapcsolatban is az én véleményem szerint az egész házasság halálra van ítélve. Ti is elváltatok, igaz, évekig húzódott a dolog, mire meglépted.
Szerintem ha látja az ember, h kész vége, ennyi, akkor időben zárja le. Ne szenvedjenek még 2-3-4-5-6-7-8-9 évet vagy még többet egymás mellett. Bár meg lehet tenni, de annak is mi értelme? A kapcsolat meg van mérgezve, a házastársak jobb esetben elvegetálnak egymás mellett, mint a lakótársak, rosszabb esetben folyamatos a feszültség :S
válasz | 2011-03-31 | 22:59
Szia!

Én teljesen megértelek...én is leéltem sok sok évet vacak házasságban, és amikor már nem láttam semmi reményt arra, hogy mindez jobbá váljon, kerestem magamnak egy szeretőt. Nálunk nem a szex volt a baj, sőt, ha rajta múlott volna minden nap lett volna. Érzelmileg viselt meg az egész, és annyira eltávolodtam tőle, hogy már a közelségét se nagyon tudtam elviselni. A pasim igaz h csak szexpartner volt, de nagyon sokat beszélgettünk, és az a kis iső alatt ami jutott nekem belőle, igen, ahogy mondod, nagyon is nőnek éreztem magam, sőt, az egész életemet megváltoztatta, boldog lettem, és kivirultam. És ez nem csak a testiség miatt, hanem lelkileg változtam meg.

Én sem váltam el mindjárt, hiszen aki benne van, nagyon is jól tudja, h 20 év után nem egyszerű felrúgni mindent. Nem a férj miatt, hanem mert 20 évben benne van a fél életed munkája.

Anthico és Gigi, akik csak huszonévesek, nem érthetik ezt meg. Józan ésszel (és az ő korukban) teljesen érthető a reakciójuk. Viszont nem egyszerű ez annyira mint ahogy kinéz. Én végül 3 évvel ezelőtt megtettem, és felszabadultam teljesen, pedig nagyon sok megpróbáltatáson mentem keresztül...és most sem vagyok igazán boldog, nem mert nincs párkapcsolatom, de egyedül maradni két gyerekkel nem kis feladat...én ezt most a saját bőrömön tapasztaltam sajnos.

Másik meg...persze h huszonévesen úgy megy, h kidobjuk aki nem jó és keresünk másikat. Viszont nem ennyire egyszerű ez 40 éves korban két gyerekkel.

Ez TÉNY.
válasz | 2011-03-31 | 21:52
Egy dolog, h valaki rossz, csapnivaló férj. De ha ezt belátja a feleség, akkor legyen benne annyi tartás, h véget vet a haldokló kapcsolatnak. Mert előbb-utóbb úgyis zátonyra fog futni.
Szóval oké, a férj rossz, de akkor zárja le, lépjen tovább. De nem, mert ez egy nagy döntés, és lehet, h két szék közül a földre huppanna....neeeeem, megtartja a férjet, meg eljárogat a szeretőhöz.
Az én szememben ez ilyen viselkedés, félred*gás "súlyosabb, mint h valaki rossz házastárs, önző. Utóbbinál dönthetünk, h lelépünk és új életet kezdünk. Ennyi.
válasz | 2011-03-31 | 17:35
Vicces dolgokat írsz össze :) Anthico, Te pl. bárhogy is szoktad elfelejteni, hogy tisztálkodj? Mondjuk elfelejtesz szex vagy evés előtt mosakodni? A málnás süti után ragacsos kézzel mész utadra? Vagy néha nem törlöd ki, esetleg nem mosol fogat? Nem volt gyerekszobád vagy kezdődö alcheimer kórod van, mert vannak dolgok amiket nem felejt el az ember alapesetben. Persze ahány ház, annyi szokás...
válasz | 2011-03-31 | 17:18
Persze ki lehet nagy önérzettel rúgni a feleséget. Aztán mikor telnek-múlnak az évek, és nincs bnő, akkor lehet gondolkodni, hogy tényleg jó döntés volt-e. Azért ha 40-es pasi szexuálisan szintén inaktív nők keres, nincs könnyű dolga. Majd talán 60 körül lesz nagyobb választék, mikor már többen túl vannak/benne vannak a változó korban, meg már hullanak ki mellőlük a férjek. Jaja, csak addig van 20 év.
válasz | 2011-03-31 | 16:49
Szerintem ilyen sarkos helyzetben ne érezd magad olyan rohadéknak. El fog dőlni, hogy bírod-e avagy sem a kettős játszmát. Nem vagyok benne biztos, hogy ha olyan régóta fennáll a probléma, akkor a férjednek nem fordult meg a fejében, hogy idővel félre fogsz kacsintgalni. Mégis csak paccsog és halogat.

Kicsit meg lehet fordítani a dolgot. Biztos, hogy az "őszinte" válás lenne a megoldás? Mert van pár betegsége, plusz impotens. Gondolom, nem öreg. Így azért elég nehéz lenne neki egy kitartó társat találni. Te pedig nem szánalomból, hanem szeretetből vagy vele.
válasz | 2011-03-31 | 10:55
:DDD
Gondolom ennél diszkrétebben kezelik a dolgokat..
Simán csak ki van mondva hogy félre lehet nézegetni.. és ezáltal nem nézik úgy a partnerük időbeosztását...(de legalábbis fura lenne ha kibeszélnék a tapasztalataikat:D
Valamint kétlem hogy most naponkénti szeretői látogatásról lenne szó.. havi 1-2 alkalmat meg simán belehet szervezni aki igényli ezt....


(de abban totálisan igazat adok annak a gondolatnak, hogy eléggé nehezen tudom elképzelni hogy 1 hagyományos kapcsolatról váltana valaki ilyen nyitottra.. eleve ilyen formában kéne elkezdeni a kapcsolatot, lefektete az indulásnál a rendszer alapjait hogy ne legyen galiba a késöbbiekben..)
 
válasz | 2011-03-30 | 21:36
Nekem most 2 kép villant be.
Egyik: ül a család az asztalnál és a feleség bejelenti a férjnek, h szakított a Józsival, most már a Sanyival fog d*gni. A férj meg ezt tudomásul veszi és esznek is tovább.

Másik: gyerek keresi az apját, aki akkor otthon szokott lenni, de hát várnia kell, mert apu éppen a munkatárs Mónikát nyalja, majd ha végez vele, hazajön a családhoz.

Gonosz vagyok, tudom :P
De az se lehet semmi, mikor összebújik a pár, és a feleség kiugrik az ágyból, h azért a szeretőt le/kimossa magáról/ból :D Vagy lehet, h ez a tudat még ajzószer is a férjnek, mármint h össze-vissza élvezett az a másik pasi a feleségére/be... :)
 
válasz | 2011-03-30 | 21:25
Ha nektek mükszik akkor csak igy tovább és sok boldogságot..

Bár nem tagadom hogy a pasik igen-igen nagy hányada elmereng 1 ilyen kapcsolaton............
válasz | 2011-03-30 | 19:43
pontosabban,ha nekem szabad akkor neki is
 
válasz | 2011-03-30 | 19:42
Én 29 éves vagyok,12(10 éve házasok) éve vagyunk együtt a férjemmel(ő 10 évvel idősebb).Mi nyitott kapcsolatban élünk és nagyon jól működöik.Ebbe 2 év különélés is benne volt,nekem is volt valakim,meg neki is,és még ezalatt is rendszeresen találkoztunk,tartottuk a kapcsolatot.A válás még csak fel sem merült soha.(Ez mondjuk így nem igaz,egyszer félkomolyan igen,de nem emiatt.).Aztán mindíg úgy döntöttünk a végén,hogy mindenhol jó,de a legjobb otthon:-)))Az egész úgy indult,hogy 18 voltam amikor hozzámentem,és pontosan tudta,hogy nem várhatja el tőlem ennyi idősen,hogy soha másra rá se nézek.De ha neki szabad,akkor nekem is.Eleinte tartottunk a dolgotól,de kiderült működik.Egy hagyományos kacsolatban már rég elváltunk,és hát kár lett volna amaitt a pár kufirc miatt.Természetesen soha nem csaptunk be senkit,a partnereknek is megmondtuk ,hogy ez van.De presze ez wgy életszemlélet,és nem is valószinű,hogy x év utánn már lehet erre váltani.Én már nem is tudnék,hagyományos kapcsolatban élni:-))))
 
válasz | 2011-03-29 | 22:01
Félreérted, a félrelépő pasik nem királyok, ugyanolyanok, mint a félred*gó nők. Ennyi.
Amúgy te magad is írod, h olyanok vagytok, mint 2 jó barát: elvagytok, nincs szex. Ez nektek boldogság? Nem hiszem. Elvegetáltok egymás mellett...vagyis most már ugye te ott vegetálsz vele, mert megszoktad vele, a házasságot, és mész a másik házas emberhez megkapni, amire éppen vágysz.

Amit még lentebb írtam, azt továbbra is fenntartom. Ha valaki ennyire nem figyel a másikra, ennyire önző, ennyire nemtörődöm, mint a férjed, akkor nem hiszem, h az élet más területén ő lenne a tökéletes partner. Mármint ha ezzel kapcsolatban nem foglalkozik azzal, h neked mi a fontos, h javítson a kapcsolatokon, kétlem, h szeretetteljesen viszonyulna hozzád...azaz, h jelét adná annak, h szeret (nem mint barátot!!!), tisztelne, odaadó lenne és még sorolhatnám. De ha neked elég egy házassághoz az, h jó barátként egy fedél alatt éltek, a ti döntésetek. Vagyis pontosabban ez a te döntésed IS. Te elfogadod azt, h ezt a kapcsolatot ilyen szintű érzelmi töltéssel élitek. De aztán mégse volt elég, és kerestél valakit, akivel az árt kitöltheted. Mellesleg szerintem ezzel nem fogod magad igazán boldognak érezni, hiszen ok, h szexuálisan kielégít, de a férjed is ott van, hozzá mész haza, vele élsz és vele nem jó. De te tudod.
Új hozzászólás



Fórum

Maszturbálás
2018-08-06 - 22:57

Láb, harisnya és tűsarok
2018-08-05 - 07:47

Mit változtatnál a szexualitas.hu-n?
2018-07-29 - 09:45

Pornográfia
2018-07-12 - 11:38

Biszexualitás
2018-06-23 - 08:37

Merevedési zavarok
2018-05-10 - 10:17

Segédeszközök
2018-04-22 - 17:20

Korai magömlés
2018-04-22 - 17:17

Prosztata masszázs, prosztata orgazmus
2018-04-05 - 19:29

Anális szex
2018-03-25 - 08:59

Szex a terhesség alatt és után
2018-02-15 - 16:18

Erotikus játékok
2018-02-04 - 10:53

Beszélgetünk
2018-01-26 - 04:35

Szexuális nevelés
2018-01-23 - 22:17

Orális szex
2017-12-19 - 22:38

Barátság extrákkal
2017-02-08 - 14:54

Szüzesség elvesztése
2017-01-12 - 15:35

A méret a lényeg?
2016-10-10 - 16:32

Hűtlenség, megcsalás
2016-08-05 - 18:22

Idézetek
2016-02-27 - 09:58

Nemi betegségek
2016-02-16 - 12:54

Női orgazmus
2016-01-02 - 12:04

A terhesség első jelei
2015-09-14 - 22:41

Nők szexuális problémái
2015-03-12 - 14:06

Könyv, zene, film, TV
2015-01-15 - 21:49

Homoszexualitás
2014-03-10 - 21:49

Szakítás
2013-12-30 - 01:18

Abortusz
2013-12-30 - 00:35

Szerelem, párkapcsolat
2013-08-22 - 09:53

Szex különleges helyeken
2013-07-30 - 12:37

Fogamzásgátlás
2013-04-13 - 15:22

Menstruáció
2013-01-06 - 18:25

Intimtorna
2012-10-18 - 10:41