szexualitas.hu logo
Regisztráció | Belépés
főoldal cikkek fórum szavazó kereső
FÓRUM

Szerelem, párkapcsolat


Új hozzászólás

válasz | 2009-05-28 | 22:34
Ha jól emlékszem, Tania azt írta, h nemcsak szexet akar. De ki tudja, h a zenész mit akar vagy h éppen kitart-e mellette, szeretni fogja-e annyira, h annyi mindent elviseljen?
Lehet ott forrongó levegő, de lehet, h ez hipp-hopp elillan, ha mondjuk ott a lehetőség, h egymáséi legyenek és nem csak 1-2 alkalomra.

Én az elején is annyit írtam, h cselekedjen úgy az ember, h mikor visszanéz, ne bánjon meg semmit, ne érezze azt, h valamit meg kellett volna lépnie, de nem tette.
válasz | 2009-05-28 | 22:32
alapvetően ott sántít a dolog hogy nem szeretünk bele másba ha minden happy és boldog otthon..de pláne nem játszunk el a gondolattal..

de ha már nem oks otthon..
akkor tessék elválni és belevetni magát a kalandozásba...

itt egyedül a ..khm..közelgő..gyors lezárás ami kicsit megbonyolítja..

de akkor is..egy "jól" menő..15éves házasságot egy kis lángolásért eldobni..
mert a hüle nők mindig bedőlnek a gaz pasik igéző tekintetének..
(és most 1 szerelmetes nőnek hiába magyarázom hogy ezt mi ha jók vagyunk úgy tudjuk mimikálni.. elhitetni.. pláne egy amolyan hiresség..)
 
válasz | 2009-05-28 | 22:27
Mik ki nem derülnek? :DDDDD

Amúgy én azt vallom, h ha nagyon szeretünk valakit, akkor a sok-sok év alatt eléggé megismerjük. Mi pl még csak 3 évesek leszünk, de egyszerűen megérzem, mikor füllent Párom (szívatásokkor). Egyszerűen érzem akármilyen jó színész is. Exemnél is megéreztem a megcsalást...szóval szerintem ha igazán ismerjük a másikat, akkor felesleges elmondania ilyesmit, leolvasható róla.
válasz | 2009-05-28 | 22:27
Igen Anthico ezt sokan meg is lépik...
de ebben az esetben azért Tania helyzete más...
Azt tenném amit Szilárd mond...
válasz | 2009-05-28 | 22:25
jóóvanna..valahol jól eldugva a sok himsovinizmus alatt bennem is van racionális gondolkodás;)))))
válasz | 2009-05-28 | 22:22
Látod...látod ;)))
válasz | 2009-05-28 | 22:21
pofon és repülne a lakásból.. többet még felé sem köpnék..ennyi..

(nyah jó..lehet a tetlegesség kimaradna.. de úgy leüvölteném és lehordanám mindennek hogy összecsinálná magát.. elvégre 1 ilyen cselekedettel a mi közös emlékünket.. a boldog éveinket kérdőjelezi meg..)
legalább tiszteljen azzal hogy van mersze előtte szakítani...


(hmmm..tán így kis ellentmondást érzékelek még én is;))))
legyen akkor ez mostantól a hivatalos álláspontom;)))))))
válasz | 2009-05-28 | 22:19
Mondjuk én nem tudnék így beleszeretni senkibe..., mert egy-két szerelmes/nek hitt/ pillantás még nem azonos a szerelemmel, és pláne nem azonos azzal, mikor már testileg-lelkileg ismerek és tisztelek egy férfit.
válasz | 2009-05-28 | 22:18
Igen, talán, ha nem akarja elszúrni az életét, akkor a "kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad" effektust kell életbe léptetni - ami szörnyen hangzik erkölcsileg, de talán még mindig jobb, ha nem bántja meg a férjét, megmarad egy-két alkalmas kaland szintjén -, és nem utolsó sorban, lehet, hogy szerte fog foszlani a szerelemnek hitt illúziója, mikor valójában meg kezdi ismerni a zenészt, hogy milyen valójában. És akkor fog rájönni, hogy milyen értéket képvisel valójában a férje. A titkát meg örökre megtartja magában - ha tudja. Persze, ha meg bírja tenni /és akkor még mindig ott marad a lelkifurdalás örökre/.
válasz | 2009-05-28 | 22:17
éljen az ősközösség! :D
válasz | 2009-05-28 | 22:16
Az érdekes az egészben, h ha a barátnődről derülne ki, h egyszer fellobbant a tűz valaki más iránt és meg is lépte, belekóstolt, de nem volt az igazi, ezért szépen leépítette az illetőt és tőled meg elhallgatta. Milyen lenne?
válasz | 2009-05-28 | 22:15
szerelmes nő... aki 2 szép szempárba.. és néhány csöpögős dalba beleszeretett...
jáájh már most őszintén....
látszik hogy még nem esett így nagyon pofára...
válasz | 2009-05-28 | 22:15
Az a baj ezzel a hozzáállással, h ennyi erővel bárki megléphetné ezt. Azaz megkóstolhatna bárkit, akit éppenséggel megkíván vagy aki iránt vonzódni kezd. :S
válasz | 2009-05-28 | 22:14
hááát..kicsit nyersen..de sok igazsággal megmondta a frankót;))))

(amúgy én is azt javasolnám hogy kostoljál tán bele kicsit.. és lehet hogy iziben szétesik a csillogás ha benne vagy..vagy ő közli hogy ennyi volt.. tipli.. és így még visszamehetsz a férjedhez..)
 
válasz | 2009-05-28 | 22:13
Ebben, amit írsz, van valami. Csak egy a "bökkenő", hogy egy szerelmes nőnek, nem biztos, hogy amit Te javasolsz, az elég. De különben meg valóban "Tania" elszúrja az életét, az tuti.
válasz | 2009-05-28 | 22:09
Hát idefigyelj, Kisanyám! /Tania!
Kinyílt a bicska a zsebemben miattad. Melyik világban élsz te? Nem tudod, hol a helyed?
Én férfi vagyok, megmondom, mit csinálj /a többiek is mondták ezt, csak finomabban/, de:
1. d*sd már meg magad egyszer azzal a rocksztárral
2. soha, senkinek ne mondd el
3. menj el a templomba, mondj el három miatyánkot, le van tudva
4. és a férjed még véletlenül se tudjon róla semmit.
Döfi?
Mit gondolsz, egy rocksztár egy 37 éves, még saját magát sem jócsajnak gondoló butuska nőciért majd feladja az életmódját? Vagy minden koncertjén ott fogsz majd álldogálni a színpad szélén, nehogy valaki elvigye? Onnan fog elvinni a mentő?
Mit képzelsz, ha valami kimarad 17 évesen az életedből, azt 37 évesen fogod bepótolni?
Ha én lennék a rocksztár jól meg*nálak, mondjuk 3-szor, 4-szer, nehogy má azthidd szerelmes lettem. Tisztán jót szórakoznék rajtad. Ha meg a férjed lennék, úgy felpofoználak, aztán úgy megraknálak, hogy nem vágyakoznál már sehová se.
Ui: bocs, ha vulgáris voltam, a feleségem ugyenezt tette velem, öt éve, és még nem hevertem ki. Most Ausztráliában él egy középszerű színésszel. És vigyáz rá, éjjel-nappal, nehogy elcsábítsák a szuperhőst. Szánalmas.
Tania! te még meggondolhatod magad, ne b*d elaz élketed, nem érdems.
szilárd bátyó
 
válasz | 2009-05-28 | 15:36
Szerintem még a legjobban működő kapcsolatban is lehet, ilyen "villámcsapás-szerű" állapotot érezni. Viszont az ilyet le kell rendezni magunkban megfelelően. Én is éreztem hasonlót a jelenlegi Párom mellett, viszont még akkor is úgy érzem, hogy tiszteletben kell tartanom a Párom érzéseit irántam, ha nem vagyok mondjuk a felesége vagy ilyesmi. Egyszerűen méltánytalannak érzem egy férfival szemben azt, hogy komolyan beengedjek mást a szívembe..., vagy hogyan is mondjam. Van olyan ismerősöm..., még a szakmánk is hasonló, akivel időnként találkozok, mert ott van intéznivalóm, és újra és újra meg- bizonyosodok arról, hogy még mindig nagyon érdeklem őt, mint nő. Ez - nem mondom - jóleső érzés, és nekem is szimpatikus, elég karizmatikus egyéniség, és előfordul, hogy már zavarbaejtő célozgatásokat tesz, én meg nem bátorítom, csak hárítom a "hülyéskedéseit". Néha már zavarbaejtő az, ahogy érzem az érdeklődését irántam, és hülyén érzem magam a kollégái előtt. Volt, hogy már Páromat kérdeztem meg, ugyan mi lehet az, amivel le tudnám szerelni ezt a férfit..., mert már néha kellemetlen, hogy ott van intéznivalóm, és még mindig nem veszi a lapot, hogy nem érdekel, mint férfi. Vagy, ha korábban érdekelt volna egy parányit, mára már ez elmúlt, és, ha szeretek valakit, akkor azt a dolgot komolyan veszem, és sajnos még így is lelkiismeretfurdalásom van néha egy picit, mert régen egy picit gndolatban meginogtam..., de ez egy villanás volt, tényleg valami biokémiai valami lehetett, és elmúlt. Jó haver, de nem utolsó sorban nős, és semmi kedvem eleve egy jó házasságba "belerondítani" - többek között.
És nem utolsó sorban igazán szeretni egy valakit lehet, én nem tudnám elképzelni, hogy több férfi között osszam szét az érzelmeimet.
válasz | 2009-05-28 | 15:02
igen és is azon elmélkedtem már itt hogy a párjával kapcsolatban nagyon nem lenne kedves döntés ezt meglépni (és akkor nagyon enyhén fogalmaztam)
aki betegségben kitartott mellette..
lehet ő is megtántorodott néhányszor.. de mellette volt amikor kellett neki..

és ő most mit lát? hogy az uccsó boldog pillanatokat egy másik pasinak ajándékozzák????
 
válasz | 2009-05-28 | 12:49
Tudom nem a leg humánusabb példával fogok most előhozakodni, de tegyük fel nekem sincs sok több mint egy hónap az életemből. Továbbá tegyük fel, hogy a szomszédomra már évek óta haragszom mer állandóan hangosan bömbölteti a zenét, nem tudok pihenni tőle. Ezért mert nekem már úgy is mindegy és én sosem próbáltam ki az emberölést, de a szomszédot ha meglátom kinyílik a bicska a zsebembe, beszerzek egy baltát, aztán valamelyik este a sötét lépcsőházba agyonverem. Nekem már úgy sincs mit vesztenem a szomszéd családját meg egye meg a fene.

Gondolom Te is így látod a dolgot, a neked jutó idő alatt kellemesen akarod érezni magad, a férjed meg csináljon azt amit akar. Ez a hála a 15 évért.

Mielőtt ismét valaki megjegyezné, hogy kezeltetni kéne magam hangsúlyozom ez egy kitaláció. Remélem többet élek, mint egy hónap, jóban vagyok az összes lakóval a lépcsőházban, nem zavar a hangos zene, és baltám sincs.
 
válasz | 2009-05-28 | 12:36
-Miért van az Ózonlyuk?
-Mert lelőtték a nagy varázslót

Komolyra fordítva a szót. Persze, ha van valami bibi a kapcsolatban akkor nyilvánvaló, hogy az egyik fél előbb-utóbb félre kacsingat. De a szóban forgó dologban a hölgy azt mondja szeretni a férjét, semmi baj nincs náluk csak már a szerelem tüze nem lobog annyira.

Egyébként igen aki engedi annak besüt a napocska, de aki tudja, hogy a nap ezen sugarai károsak lehetnek, az mindent megtesz a védekezés érdekébe. Továbbra is azt mondom, ha én szeretem a feleségem hozzám oda jöhetne akár a női műúszó válogatott is egyszál fürdődresszben huncut kacsintásokkal akkor sem részegülnék meg, mert mindig előjönnének azok a csodálatos dolgok amiket a párommal az eddigi együttélésünk alatt átéltünk.
válasz | 2009-05-28 | 11:39
Igen...de ha valakinek csak egy kis lyuk van az ózonrétegén, ott más besüt a napocska:)
válasz | 2009-05-28 | 11:21
Ja. Kézzel-lábbal, ha úgy adódik... :))))))))
válasz | 2009-05-28 | 11:12
Természetesen mint írtam mindenkit érhet villmámcsapás. De aki igazán szereti a párját, azon végig megy a villám, majd elmúlik ez az érzés.
válasz | 2009-05-28 | 11:03
Néha azért nagyon nem egyezek a véleményeddel...múltkor is épp készültem egy hosszú hsz-t írni neked erre kitiltottak:)
Mi az h15 évvel ezelőtt kellett volna??? Jajj már...Én se úgy mentem férjhez h majd valamikor elválok...mindenki azt hiszi az övé lesz a különb, a más...de ez sokszor nem így lesz.
Ebben az estben nem egy pillantásról van szó...hanem egy folyamatról ami elindult.
Én abszolút megértem...amikor becsap a villám, akkor nincs mit tenni, kiveri a biztosítékot.
:)
Ez így van. Én is tudom:)
válasz | 2009-05-28 | 10:34
Ez mindenkivel megeshet, hogy pár órára elveszti a fejét. De mint Te is mondod szeretnél többet nem találkozni ezzel az emberrel, tehát nálad beindult valami védekezési folyamat.
válasz | 2009-05-28 | 10:31
Nem, dehogyis bántottál meg. :)))

Csak nincs jogom ítélkezni...

Egy hónapja történt velem valami, ami nagyon megdöbbentett...
A férjem egyik kollégája jött át hozzánk, akivel még eddig sosem találkoztam... és remélem nem is fogok, ha rajtam múlik...
Amikor rám nézett, mintha villám hasított volna belém... Ahogy kezet fogtunk, már szinte vibrált a levegő közöttünk...Láttam, rajta, hogy iszonyúan zavarba jött, hát még én... Végig hozzám beszélt, engem nézett... és én nagyon szégyelltem magam azért, amit akkor ott éreztem. Olyan iszonyatos vágyat, ami teljesen letaglózott. Pedig nem volt az esetem: egy tizessel fiatalabb, szakállas, nem olyan, aki egyébként megtetszene... Csak a mosolya, a szeme...
Nem tudom, mi volt ez... Csak kémia, a hormonok csúnya kis játéka? Talán akkor voltam a ciklusom fogamzóképes szakaszában?! Nekem sem hiányzik semmi az életemből, ezért nem értem az egészet.
Ma már csak nevetek rajta, olyan hihetetlen volt az egész, de akkor inkább bemenekültem a szobába, majd átöltöztem és el is mentem inkább otthonról, hogy kiszellőztessem a fejem,,, És sikerült helyére tennem a dolgokat...
Még búcsúzóul megígérte, két hét múlva újra jön. Szerencsére erre nem került sor...
válasz | 2009-05-28 | 10:29
Ha igazán szeretnéd a férjed nem is jutottál volna el idáig, és nem gondolkodnál azon , hogy félrelépsz vagy nem. Lehet szidni és megint kitiltásom követelni, de azt mondom a világ legocsmányabb dolgát fogod megtenni, ha a rockzenészt választod.

Ha valaki szereti a párját, akkor egy pillantástól nem veszti el a józan eszét hetekre hónapokra, max megtántorodik pár órára, de aztán kitisztul a kép előtte.

Az pedig azt hiszem nem magyarázat semmire, hogy lehet már csak pár jó éved van és félsz az életedből kimarad valami. Úgy gondolom mindig a jelenben kell élni és nem a jövővel foglalkozni, hogy mit bánná, ha elmulasztottad volna. 15 éve kellett volna előre gondolkodnod és felmérni a helyzetet biztos a megfelelő emberhez mentél hozzá?

Azt mondod szereted a férjed, de a szerelem átalakult szeretetté. Csak szánni tudom az olyan embereket, akik 15 év boldogságot azért képesek lennének felrúgni, mert már nincs olyan tűz a kapcsolatban és lehet egy másik férfi karjaiban újra lángolna valami.

Nem szoktam ítélni soha azért, hogy ne ítéltessek, de ebben az esetben megteszeszem. És csak azért mert biztos vagyok magamban, hogy velem sosem fordulna elő ilyen, mert tudnám hol a határ, és mikor kezdene veszélyes vizek felé sodródni a dolog lelépnék mint az a bizonyos a sezlonyról. Az a helyzet, azt hiszem te igazán nem is próbáltá a kialakult helyzet ellen védekezni. Most pedig késő a sírás-rívás.
válasz | 2009-05-28 | 09:36
na az biztos hogy ha szereted párodat.. jól érzed magad otthon..
akkor valami frenetikus szerelmet.. lelki kapcsot érezhetsz a másik iránt..

a filmekben ebből vagy könnyes elválás van és marad a biztos otthonban..vagy hatalmas szerelem kerekedik belőle..

nem tudom mennyid van hátra.. meg ilyenek..
ha hosszú életem lenne bizti a házzaságomat.. biztos életem még jobbá tételét választanám..

de ha ketyeg az óra.. minden felülíródik... és önzően a mának.. a pillanatnak élünk..

és ha úgy érzed..hogy itt akár 1-2 hónap alatt több emlékkel.. érzelemmel gazdagodnál.. mint otthon 2év alatt... akkor nem kérdés melyik útravalót válasszad...
válasz | 2009-05-28 | 09:36
Van egy férfi. Akibe beleszerettem. De nagyon. S innentől kezdve semmi sem érdekel. Csak ő van. Mindent, ami eddig volt, lassan feladok érte. Egyenlőre talány hogy jól teszem-e...majd kiderül. Ezért mondom, megértelek. De azt mondom, ha nem próbálkozunk, nem is tudhatjuk mit veszítünk.
Persze te férjnél vagy...
De megértelek.
:)
válasz | 2009-05-28 | 09:30
Nem akartalak megbántani, kedves Blance, és köszönöm a véleményedet. Ha hiányzott is valami az életemből, nem érzékeltem, amíg meg nem ismertem ŐT... Nem valaminek a hiánya hozta létre a SZERELMET, hanem magának ennek a csodálatos érzésnek a létezése alakult ki. És most itt tartunk. Patthelyzet.
 
válasz | 2009-05-28 | 09:20
Eszem ágában sincs, hogy ítélkezzek feletted, nincs is jogom hozzá, csak a véleményemet mondtam el...
De valami csak hiányozhat az életedből, ha ebbe a fiúba úgy beleszerettél, hogy már belebetegszel...
válasz | 2009-05-28 | 09:09
Kedves Blanche! Mióta ismerem ezt a fiút, életem minden percében azon gondolkodom, hogy micsoda bűnt követek el, iszonyú lelkifurdalásom van. Megvethetsz az erkölcseim miatt, de semmit nem tettem, csak gondolatban. Nem akarok mással „kefélni”, bárcsak olyan nő lennék, akinek az csak annyi… már rég túllehetnék az egész ügyön, és talán nem dögölnék bele a bánatba. Blance! Pont az a baj, hogy én nem akarom megtenni azt a bizonyos lépést, mégha iszonyúan vágyom is rá, annyira, hogy belebetegszem. Nem tudok és nem is akarok tisztességtelen lenni, pontosan azért, mert nem tekintem tömegcikknek a házasságot, és nagyon szeretem a férjem, hidd el. De a szerelem, ez a nagybetűs SZERELEM egészen más. Ez van. Tania
 
válasz | 2009-05-28 | 08:57
Persze, tudom, hogy van olyan, amikor menthetetlen egy kapcsolat, és egyik vagy mindkét fél csak szenved benne. De az, hogy "ó, de régen keféltem már egy jót mással, és izgat, mi lenne, ha...", az nem alap, ha azt írta, szereti még a férjét. Az élet folyton választások elé állít bennünket, jobbra menjünk-e vagy balra... És utólag már kár siránkozni azon, talán a másik út jobb döntés lett volna. Tania, fél éve gondolkozol azon, miért is maradtál életben. Az nem jutott eszedbe, talán azért kaptál még egy esélyt, hogy legyen lehetőséged megújítani a férjeddel a kapcsolatodat? Hogy iszonyúan fájjon neki, ha te már nem leszel, de szép emlékekkel gazdagodjon? Vagy jobb, ha haraggal, gyűlölettel gondol majd vissza rád?
válasz | 2009-05-28 | 08:52
Blanche...soha nem tudni érdemes-e lépéseket tenni egy elromlott szerkezet megjavításáért...lám, én nagyon sokat küzdöttem azért, hogy a házasságom rendbejöjjön, el is vesztegettem szépen vagy 10 évet...azért ha most 10 évvel fiatalab lennék, kicsit könnyebben kezdeném újra az életemet...
válasz | 2009-05-28 | 08:47
Elég nagy baj ez... Ma már a szerelmet,a házasságot is úgy tekintik, mint valami egyszer használatos tömegcikket. Elromlott? Nem baj, dobjuk ki, majd "veszünk" másikat. Meg se próbálják megjavítani, ne adj' isten, "szervízbe" vinni.
Tudom, mindketten a saját életünkből kiindulva alkotunk véleményt, próbálunk meg tanácsot adni. Ezért, hogy közelítsek a "csúnya néni" :) álláspontjához, talán azt javasolnám Taniának, ha ennyire izgatja az a fiú, tegye meg azt a bizonyos lépést, utána majd eldől, érdemes volt-e. Azt kapta, amire vágyott vagy szertefoszlott a színes álom... ( Bár a férjével szemben akkor sem tartom tisztességesnek... De ez az én "maradi" véleményem! "O tempora, o mores!" :))) )
válasz | 2009-05-28 | 08:43
Tania...én (meg még itt sokan mások) tudom mi az a fájdalmasan mély szerelem...és annyira megértem a tipródásodat. Nem lehet konkrét választ adni...lehet még az is megoldás lenne ha elmondanád a férjednek az érzéseidet...és akkor közösen tudnátok megoldást találni...mivel nem csaltad meg, de az érzelmeid már nem a férjedé...talán segít elfeledni a fiút azzal hogy ő maga megváltozik...vagy éppen elenged téged, mert megért téged...
A fiú tudja hogy beteg vagy? És esetleg mi várhat rátok? Ő akarja a komoly kapcsolatot? Beszéltetek már erről? Mert ezek nagyon fontos dolgok...
válasz | 2009-05-28 | 07:57
Kedves válaszolók! Nagyon-nagyon köszönöm a rengeteg véleményt, hozzászólást. Higgyétek el, sokat nyom a latba véleményetek. Jó, hogy egyikőtöket sem ismerlek személyesen, mert egy teljesen idegen ember igazán kívülről tudja szemlélni a dolgokat. A legnagyobb dilemma pedig az, hogy semmi, de semmi gond nincs a házasságommal. És még az sem igaz, hogy kihűlt volna, nem hűlt ki, hanem átalakult szeretetté a régi szerelem. Jól megvagyunk, és nincs semmi gond. Azt hiszem, a gond velem van. Lehet, igazatok van, kapkodok, mert azt hiszem, elmulasztottam valamit. De még ennek ellenére, sem, esküszöm, soha nem fordult volna meg a fejemben, hogy megcsaljam a férjem. És igenis meggondoltam, majdnem biztos, hogy a rockzenész nem maradna mellettem sokáig. Mert bár az életben igazán jó barátok vagyunk, amikor fenn van a színpadon, csajok százai örjöngenek, mikor meglátják. Bár az is igaz, amikor elköszöntöm tőle, már úgy, hogy vége, azon a napon koncert után hazament és írt nekem egy csodálatos dalt. Egy hét múlva előadta a színpadon, és nem bírta ki, hogy azt ne mondja, annak a lánynak írta, aki megtiltotta a szerelmet, és itt mondta a nevemet, meg hogy szeret. Végigbőgtem az egészet. Lehet, fiúk, hogy igazatok van, csak meg akar kapni, és mivel én nem adom „olcsón” magam, (biztos, hogy nem ehhez van hozzászokva), talán érdekes vagyok neki. De még sok-sok érdekes lány futkároz ott körülötte, szebbek, jobban néznek ki, csinosabbak, fiatalabbak, mint én. Nem is tudok elképzelni olyan csodát, hogy velem maradna, meg hogy mindörökre, meg ilyenek. Ezért nem is lépek semmit. És ez a legnagyobb dilemmám. Mert ha nem lépek, az olyan, mintha meghaltam volna, mintha az életem nem is lenne. Valamikor cselekedeteink miatt szenvedünk az életben, de ha visszanézünk, amiatt vágjuk fejünket a falba, amit elszalasztottunk. Tudom, sajnos, mert már visszanéztem. Elmondom, mi hiányzott: 1. rövid volt, 2. én is művészlélek vagyok, eddigi munkáim mind realisták voltak, most már beiratkoztam egy művészeti iskolába, végre azt csinálom, amit szeretek. 3. azokat sajnálom, akiket itthagyok, és akiket szerettem: a férjem, a barátaim, az állataim. 4. látnom kellett volna a világot, mindenhova el kellett volna mennem, mielőtt távozom. 5…. Hát igen, egy mindent elsöprő, halálos szerelem, amit csak költők zengenek, és ami nincs is. De ez lett volna a legkevesebb. Most már értitek a problémámat? Én sajnos túl becsületes vagyok ahhoz, és nem is leszek más, meg ennyi idős korban már nem változik meg az ember, de mégiscsak veled értek egyet hercegnő, az lenne a legjobb, ha megtartanám mindkettőt. És neked is igazad van, kanyim, tiszta helyzetet akarnék, nem bujkálni. Sajnos, az nem én vagyok, és mint tudjuk, minden betegséget előhoz a lelki fájdalom, valószínűleg, bele is halnék. És csak örlődés van. Nincs jó megoldás. De nagyon-nagyon köszönöm, hogy próbáltok segíteni.
Tania
 
válasz | 2009-05-27 | 23:31
épp ezért lehet h váltanék...
válasz | 2009-05-27 | 23:29
nyah ja..bár ezt ő is leírta hogy 15év alatt már kihült.. átalakult a kapcsijuk...

nem akarnék ilyen szituba kerülni..
mert ha csak magamra gondolnék lehet belelépnék az új kapcsiba..
de akkor meg ott a félsz hogy lehet hamar vége van és akkor a "végén" egyedül maradtam...
ha meg maradok.. és küzdök a kapcsimért.. lehet ott lészen a kérdés hogy mi lett volna...

(már ott el van rontva hogy elkezdett más iránt érezni valamit.. 1 boldog kapcsiba ilyen nem következik be...)
válasz | 2009-05-27 | 23:10
Én azért elgondolkoznék, h miért is történt mindez. Vagyis mi múlt el a házasságból, mi hiányzik,ami miatt csak így fellobbant a nagy tűz egy másik férfi iránt...még pedig elég rendesen.
 
válasz | 2009-05-27 | 23:02
én is "csak" ezen filóznék..

hogy most itt a nagy boldogság..
de egy fiatalabb pasitól..egy eléggé kezdeti kapcsiban.. nem lehet olyan kitartást.. ápolást elvárni a "végén" mint egy 15éves házasságban....
válasz | 2009-05-27 | 23:01
de ő rendes..nagy komoly kapcsit képzelne el vele is..
és ezt azért nehezé egy házasság mellett:)))

azt vettem ki szavaiból hogy nem nagyon akarna bújkálásra..szeretői kapcsira időt vesztegetni....
válasz | 2009-05-27 | 22:57
Nem a társadalmi normák miatt maradnék együtt a férjemmel.
Ennek nincs köze a véleményemhez.
válasz | 2009-05-27 | 22:57
Nagyon de nagyon megértelek...
És tudom, én leszek most a csúnya néni...de mi lenne ha megtartanád mindkettőt? Jó tud lenni az...én már csak tudom:P
válasz | 2009-05-27 | 22:51
Blanche egyet azért ne feledj...ritka fehér holló ám a ti házasságotok...te ebből indulsz ki, pedig a ritka 1-10% -ot képviselitek csak...
válasz | 2009-05-27 | 22:47
Ebben igazad van kanyim...de lehet a férjénk se fájna majd annyira az ő elvesztése...mert valamilyen szinten haragudna rá...
Persze nagyon nehéz döntés...
Én megértem azért...
Én nem hiszem h sokat gondolkodnék...ha a helyében lennék.
válasz | 2009-05-27 | 22:39
Egyetértek kanyimmal....ha udnám, h csak pár évem van hátra, meglépném...elvégre csak egyszer élünk...
Bár...
Ha tudod h beteg vagy és mivel jár ez...vajon ki fog-e majd tartani melletted úgy mint a férjed ha eljön az idő???
válasz | 2009-05-27 | 22:36
Nem biztos, hogy ez a helyes út polly...sőt...sokszor nem az a helyes út...miért kell mindig a társadalmi normákhz igazodni???
válasz | 2009-05-27 | 22:11
Szerintem azért az is fontos, mikor ilyen döntésről van szó, hogy igazából minden szerelem egy kicsit "illúzió", lehet, hogy ez csúnyán hangzik, de először minden új kapcsolat, amiben valóban úgy érezzük, hogy rokon lélekre találtunk, hatalmas ingerként hat ránk, de később szerintem a legperzselőbb /vagy perzselőbbnek tűnő/ szerelem is /jobb esetben/ át fog idővel alakulni valamilyen nyugodtabb szeretetté, és akkor a kezdeti lángolást - bármilyen csodálatos volt is - fel fogja váltani a mindennapok biztonsága, nyugalma. Persze, hogy csodálatos a kezdeti időszaka egy új kapcsolatnak, pláne, ha a tinédzserkori önmagadat idézi esetleg. És lehet, hogy ez az új kapcsolat valamilyen elemi erővel hat rád, azt gondolod, hogy ez lenne életed nagy "lehetősége" a szerelemben, de kérdés, hogy valóban mit fog neked nyújtani? Megéri 15 év biztonságát, közös élményeit eldobnod érte, meg mernéd-e bántani a férjedet, aki valóban jóban és rosszban melleted állt egy olyan kapcsolatért, amiben lehet, hogy csalódni fogsz..., legjobb esetben is olyan értelemben, hogy a kezdeti lángolást fel fogja váltani valami nyugodtabb fázis..., és akkor lehet, hogy azzal szembesülsz, hogy van egy másik férfi a férjed helyett, akinek akkor fogsz ismerkedni a valódi egyénisével, hibáival. És kérdés, hogy ez az új férfi tényleg szeretne-e /vagy szeretett volna-e/ akkor is, amikor súlyos betegségben, vagy az elmúlás közelében voltál? Nem biztos. Egy csodálatos tekintet lehet tényleg fantasztikus, igéző..., de lehet, hogy ez egy hatalmas illúzió, és sokkal többet képzelsz bele, mint ami mögötte van. Nem lehetséges az, hogy mivel - azt mondtad, hogy közel voltál az elmúláshoz -, ezért végletekben gondolkodsz, mint sok súlyos beteg, aki olyan dolgokat akar megtenni "gyorsan még" az életében, ami úgy érzi, hogy kimaradt belőle... A lángolás, de minden nagy szerelem először lángolás, gondolj ebbe bele..., persze, hogy 15 év közös együtt töltött év a férjeddel már megszokássá vált..., de először az is /jobb esetben/ szerelemmel kezdődött.
És, mikor döntesz, arra is gondolj, hogy esetleg a férjeddel való kapcsolatod szinte fel fogod égetni magad mögött..., Neked kell dönteni, hogy ki és mi mennyit ér meg Neked.
válasz | 2009-05-27 | 20:31
A helyedben felkeresnék egy szakembert, ha még nem tetted meg. Egy ilyen élmény után mindenképp segítségre lenne szükséged, hogy fel tudd dolgozni ami történt, és ami történik Veled. Ehhez nem elég pár nick egy fórumon.
válasz | 2009-05-27 | 19:39
No nekem ilyen meg sem fordulna a fejemben.

1 Ha lenne olyan barátom aki szerelmi bánatban szenved, akkor sem hagynám magára a feleségem, Őt is vinném szórakozni a baráttal együtt.
2 Az első pontból következik, hogy esélyt sem adnék egy nőnek sem, hogy szemet vessen rám és ezért kísértésbe hozzon.
3 Azt hiszem, férjed is leléphetett volna mellőled mikor komoly beteg voltál, és mondhatta volna, hogy Ő egy fiatal egészségesebb nővel új életet kezd akitől gyermeke is lehet.
Azt gondolom a nagy mindent elsöprő szerelem mellett ezt is a mérlegelned kéne.

Egyébként számomra nagyon visszataszító ilyen dologról olvasni, mikor valaki a másik mellett leél 15 évet jóban és roszban , majd jön egy kacér szempár és máris annak a kacér szempár tulajdonosának karjába szeretné vetni magát. Véleményem szerint 15 évet nem lehet csak úgy félre söpörni egyik napról a másikra. Ha igazán szeretnéd a férjedet ilyen gondolat meg sem fordulna a fejedben és nem részegülné meg egy nálad fiatalabb férfi pillantásától.

Továbbá nem tudom milyenféle betegségben szenvedsz, de biztos vagy abban, hogy ez a rock gitáros is kitartana melletted ha esetleg újra kiújulna betegséged és kezelésekre kellene járnod? Vigyázz nehogy két szék közül a pad alá essél.
válasz | 2009-05-27 | 18:24
15 évet csak úgy félre tudnál söpörni egy igéző szempár miatt?! Az meg sem fordult a fejedben, talán a férjeddel való kapcsolatodat kellene megpróbálnod újra "lázba hozni"? Lehet, hogy most úgy érzed, ennyi jár még neked az élettől, azok után, amiken keresztül mentél... Persze, nem törvényszerű, hogy a férjeddel maradj, csak azért, mert ő kitartott melletted a nehéz időkben is, de ugyanazt meg fogod-e kapni attól a másiktól is?
Azt írod, szereted még a férjedet és hűséges típus vagy...
Akkor hogyan férkőzhetett a szívedhez közel másvalaki? Lehet, hogy eddig is csak a biztonság miatt maradtál mellette és nem a szerelem miatt? Ezekre a kérdésekre neked kell tudnod a választ. Neked kell eldöntened, hogyan érzel: elvesztegettél-e 15 évet a férjed mellett és bánni fogod, ha ezt a lehetőséget kihagyod, vagy boldogsággal tölt el, hogy a társad volt ennyi éven át jóban-rosszban, egészségben, ...
válasz | 2009-05-27 | 18:17
Kanyim! Igazad van. Nem akarok neki fájdalmat okozni. De hidd el, iszonyúan szenvedek. Nem fogok én lelécelni egy fiatalabb pasival, és magamra gondolni. És ismerem a férjemet, soha nem bocsátaná meg. csak tudjátok: olyan szép a SZERELEM. Akkor is örülök, hogy megismerhettem ezt az érzést. Nem tudtam, hogy ennyire fog fájni. A józan ész alapján döntök. Köszi mindent.
 
válasz | 2009-05-27 | 17:57
de azt is musz. hozzátenni..
hogy ezzel 1 olyan sebet okozol férjednek ami az emlékedet összetöri iziben..
kitartott melletted végig..
és most ő azt látja hogy lelécelsz egy fiatalabb pasival.......
mert a végső..boldog pillanatokat másnak akarod odaadni..
csak magadra gondolva...
már nem mint kettőtökre......
sztem ezt nincs aki feldolgozná..ott akkor köztetek vége a dolgoknak..
(legalábbis szerintem...)
válasz | 2009-05-27 | 17:54
hááát..most nagyon nagyon őszintén???

ha csak tudnám hogy néhány évem van hátra..
én bizti élnék a lehetőséggel..

tudom önzőség nem az mellett maradni aki jóban..betegségben mellettem volt mindig..
de ha már ilyet érzel más iránt.. akkor ott nincs rendben sok dolog...

és mire rendberakod.. lehet nem tudnál olyan..khm.. maradandó.. örök emlékeket szerezni.. mint itt lehet 1-2 hónap alatt átélnél...

mi nem mondhatjuk ki hogy lépj le és élj vele boldogan..
de eleve az már mutat valamit hogy ennyire morfondírozol rajta...
annak ellenére hogy szereted a férjedet..

de az is igaz hogy igazán nagy..lángoló szerelemből sincsen sok.. és még azok sem tartanak mindig sokáig...

és mint a filmekben..ha visszagondolsz az életedre.. ne arra gondolj hogy ha azt ott meglépem mi mindent élhettem volna át....
válasz | 2009-05-27 | 14:43
szia. én biztos a kedvesem mellett maradnék, és próbálnám feléleszteni a tüzet. valami hiányzik a kapcsolatotokból, amit abban a fiatalabb pasiban láttál meg. ez az én véleményem. lehet, ahogy feljöttek a tinikori emlékek(ahogy írtad), a pasihoz kapcsoltad, és most minden újszerű, izgalmas. bár többévnyi, tüzet vesztett házasság után ez nem is csoda, hogy az első (?)kedveskedő pasi így megbolondított.
de ahogy sokan írták előttem. te életed, te döntesz. ha úgy érzed, hogy eddig még ilyet nem éreztél soha senkinél, akkor talán tényleg ő lenne a lelkitársad. sokaknak egyébként a halálközeli élmény után nyílik ki a világ, s lesznek érzékenyek, fogékonyak olyan dolgokra, amik mellett azelőtt elmentek.
válasz | 2009-05-27 | 14:37
Tizenöt éve vagyok együtt a férjemmel. Soha, mégcsak meg sem fordult a fejemben a megcsalás. Tehát kedves Polly, azt hiszem, ezzel bebizonyítottam, hogy én is előnyben részesítem a biztonságot a kalanddal szemben. Egy kaland annyira sem érdekelt volna, hogy egyetlen sort is írjak miatta. És hűséges típus vagyok. Az vagyok, még nem történt semmi köztünk a sráccal. Nem várok megerősítést, csak véleményeket. Köszönöm a tiédet is. És várom egy olyan csajok véleményét is, akik már jártak hasonló cipőben.
Tania
 
válasz | 2009-05-27 | 14:33
Az életed úgy éld, h ha majd a legvégén visszagondolsz rá, ne az jusson eszedbe, h mennyi mindent kihagytál és mennyi évet elvesztegettél valamire.
Ezzel nem azt mondom, h most dobd félre a férjedet, de neked kell tudnod dönteni. Egyrészt (ahogy én vettem ki a szavaidból), nem nagyon kell sok évre előre tervezned (bocsi), másrészt olyasmit tapasztaltál meg ezzel a pasival, amit eddig még soha.
Persze ott a férj, aki szeret és a biztonság...én a helyedben elképzelném azt, mikor esetleg ott vagy mindennek a végén és mérlegelsz...vajon iszonyatosan fogod bánni, h most esetleg szakítasz ezzel a sráccal vagy örülni fogsz, h a férjedet választottad?
válasz | 2009-05-27 | 14:29
Ahogy írsz...Szerintem Te ezt már rég el is döntötted csak nem mered meglépni és tőlünk vársz bíztatást...
válasz | 2009-05-27 | 14:26
Én megbecsülném amim van és maradnék a férjem mellett.
De én mindig előnyben részesítem a biztonságot a kalanddal szemben. Van aki nem ilyen.
 
válasz | 2009-05-27 | 14:26
Kedves Kanyim!
Köszönöm őszinte, és józan válaszod. Ebben az állapotban nem mondhatom el magamról, hogy tisztán tudnék gondolkodni. (Amúgy, elég realista vagyok). Nem gondolkodom én semmin sem, hogy mi lenne pár év múlva... stb., életemben először csak a mának élek, azoknak a napoknak, amikor láthatom őt. Ez egy szerelmes asszony vallomása. Talán nem kerülte el a figyelmedet, hogy majdnem meghaltam. Ezt ugyan most megúsztam, de - sajnos - nem tervezek hosszú távra, na jó, szóval a nyugdíjam összege miatt egyáltalán nem kell aggódnom. Szóval, ez van. A kérdés, kihasználjam-e ezt a pár szép évemet, azzal akit szeretek, nyugalomban, békességben, élvezhetem-e az életet a nagybetűs szerelem nélkül, vagy válasszam a bizonytalan, de ŐRJÍTŐ, VÁGYAKKAL TELI NAGY-NAGY, MINDENT ELSÖPRŐ, HALÁLOS SZERELMET? Hát itt ez a kérdés.
Tudom, persze, nem biztos, hogy velem maradna, még az sem biztos, hogy egy évig... Ha egyedül lennék teljesen, nem lenne kérdés. Áldozzak-e fel mindent ezért az érzésért?
(Amúgy meg azért hívom fiúnak, mert így nevezte el a barátnőm, amikor még nem tudtuk a nevét. Tehát nem a korára és az én koromra utal.) Nem bírok vele szakítani, már annyiszor megpróbáltam, mindig elhatározom, de amint meglátom nyílt, őszinte tekintetét... És tudom, hogy tévedhetek, de csak rám néz így a világon. Nem tudom, csak aki ismeri az érzést, az érthet meg. Köszi a választ.
Tania
 
válasz | 2009-05-27 | 14:04
te döntésed...
te életed..

6év még elmegy 30fölött tán a nő javára..
bár ha már te is fiúnak hívod;))))

neked kellene megitélned hogy komoly kapcsiban ellenétek-e együtt...

én azt tanácsolnám ha fontos a jelenlegi kapcsid akkor szakíts meg vele minden kapcsolatot..

de ha nem bírod ki..akkor elöbb a férjeddel közöld.....
(csak az a gond hogy a filmekben jön ez be..a valóságban inkább a 2 szék közé ülés jön..)
válasz | 2009-05-27 | 13:59
No, azért annyira nem fiatal, csak én hívom fiúnak. 6 évvel fiatalabb nálam, tehát ő is a harmincas éveiben jár. Én meg kb. 25-nek nézek ki. Hogy mondta-e, hogy szeret? Igen, többszáz ember előtt a mikrofonba. És akkor tombolt a lamour. Ez van.
 
válasz | 2009-05-27 | 13:55
tehát egy majd feleannyi idős srácba szerettél bele???

és ő így érez? mondta? mutatta?
mert ti nők annyi mindent elhisztek 1 szempárnak..
ne akard megtudni én hány nőre néztem úgy hogy meghalok érte.. azt csak megakartam kapni és 1hét-hónap múlva nem is emlékeztem reá..

de tegyük fel ő is komoly kapcsit akarna..
szted mennyi jövője van a kapcsitoknak???
ősei..haverjai hogy fogadnának? és ekkor ezek nagyon mérvadóak egy srácnál még.....

nem lehet te beszéled ezt be magadnak.. és kapaszkodnál bele 1 ilyen dologba..érzelembe???

én mindenesetre a téged szerető.. melletted kitartó párodat nem cserélném le.. lehet lenne 1 nagyon boldog évetek..
de aztán mi lenne veled? ki lenne melletted???
mert hosszútávon minimális a sansz hogy együtt maradtok...

és akkor 40évesen 2 szék között maradtál...egyedül...

ha akkora a kisértés és megcsalni nem akarod a párodat.. akkor szakíts meg minden kapcsit a gyerkőccel.........
válasz | 2009-05-27 | 13:44
Ne ítélkezzetek! Ami miatt tanácsot kérnék tőletek, vagy legalábbis szeretném a véleményeteket hallani, az egy mindent elsöprő halálos szerelem. Bár még nem történt semmi, semmi visszafordíthatatlan, de sajnos, ha nem lépek (vissza) fog történni. Bemutatkozásként annyit, harmincas éveimben járok, tizenhárom éve élek a férjemmel, jól élünk, szeretjük egymást. Gyerekünk nincs, egy betegség miatt nem is lehet. Tanulok, dolgozom, szórakozom, élem az életemet, férjemre mindig számíthatok, mindenben. Tavaly majdnem meghaltam, az orvosok már lemondtak rólam. Az, hogy még itt vagyok köztetek, az élők között, az egy csoda. Mit is akarhatnék még mást? A baj ott kezdődött, amikor egyik barátnőm szakított a fiújával, nagyon bánatos volt, próbáltam neki segíteni, elvittem társaságba, bulikba, mindent megtettem (öngyilkos akart lenni), most már úgy néz ki, rendbejön. Egy heavy metal zenekar zenélt az egyik szórakozóhelyen (ahova, mellesleg úgy magamtól soha nem mentem volna el). A gitáros fiú fiatal (jó, tudom, most sem vagyok még öreg, de tinédzser-kori magamat) önmagamat idézte elém. A koncert után odajött hozzánk, láttam, hogy felém jön, de bebeszéltem, hogy Anikóval (a barátnőmmel) akar beszélgetni. Anikó nagyon szép, értelmes, kedves lány, én pedig egy senki vagyok mellette, bár mondják, hogy különleges ember vagyok, külsőleg nem jól nézek ki, na valljuk be, ez van. Mégis... egy egész éjszakát, hajnalt végigbeszélgettem a fiúval, reggelre rájöttünk, hogy rokon lelkek vagyunk, de annyira, hogy nagyon. És beleszerettem. De annyira, hogy nagyon... És aztán találkoztunk többször is, megállapítottuk, hogy jó barátok vagyunk. De már nem merek ránézni, mert ahogy visszanéz, abban minden benne van. Semmit nem tettünk, semmit, amiért bárki megvethetne, de már nem bírom tovább. Azt hiszem, ez a szerelem, a szerelem, amiért lehet, hogy életben maradtam? Nem akarom megbántani a férjem, és megcsalni sem akarom, de az utóbbi fél évben csak azon gondolkoztam, miért maradtam én valójában életben? Mi a boldogság? Félek, nagyon félek, hogy ez a válasz a kérdésemre. Rengeteget kockáztatok, hisz a férjemen kívül senkim sincsen, mindenkim meghalt, ő a családom, nem akarom elveszíteni. De ez pontosan az a SZERELEM, A SZERELEM, amiért érdemes volt életben maradnom. Sokat akarok? Nem tudom. Most úgy érzem, mindent. Sokat rágom magam emiatt, és nem találom a megoldást. Örülnöm kellene, hogy élek... Még egy csoda pedig NEM JÁR!!! Fáj, hogy nagyon szeretem azt a fiút, szerelmes is vagyok, és éget a vágy, mikor csak rágondolok. De a férjemet is szeretem. Persze, az idő múlása miatt az a kapcsolat már nem lángol annyira, de szeretjük egymást. Nem tudom, mit tegyek. Nem bírok így élni. Segítsetek dönteni.
Köszi mindenkinek. Tania.
 
válasz | 2009-05-27 | 13:31
no ez is igaz.. lehet hogy ő vágyna csak arra.. és a pasi jeleibe mindent belemagyaráz...
miért arra jött a kocsival.. úgy nézett..stb...
 
válasz | 2009-05-27 | 12:49
Akkor lehet csak ő értelmezi félre...
válasz | 2009-05-27 | 12:46
De nem is volt szó másfele kacsintgatásról a pasi részéről...attól, h anno tetszettek egymásnak és most is összefutottak, ez még nem nevezhető kikacsintgatásnak :)
válasz | 2009-05-27 | 12:44
gaz pasiból van ;))))))))))))))
válasz | 2009-05-27 | 12:42
Hát azért a másiknak az 1 hónapos kapcsolata mellett nemigen logikus másfelé kacsingatni...
válasz | 2009-05-27 | 12:40
sztem mind a kettőtöknél az van hogy elvagytok a párotokkal..
de nem az igazi.. és kacsingattok kicsit 1más felé..

a másik iránt sztem a kiváncsiság hajt.. hogy akkor összejöhettetek volna.. és milyen is lehetne járni vele..stb..

jelenlegi kapcsid meg kicsit ellaposodott..

én mindenesetre azt javasolnám hogy otthon próbáld rendbetenni a dolgokat...
mert ha ott klappol minden akkor nem nézegetnél "úgy" másik pasikra.....
válasz | 2009-05-27 | 12:13
Akkor tényleg jó lenne kiszakadni kicsit a mostani helyzetből mindent elfelejteni és csak egymással foglalkozni. Ha nem tudtok szinte soha kettesben lenni, egyértelműen eltávolodik a 2 ember egymástól.
válasz | 2009-05-27 | 12:08
De az is nagyon jó tud lenni ha megleped egy estével amikor tényleg kettesben vagytok. És akkor másnap kicsit más színben látod te is a világot és ő is, és könnyebben beszélgettek erről, hiszen kicsit bensőségesebb. De azért nem kell túlzásokba esni :)
válasz | 2009-05-27 | 12:00
Szeretem a páromat. Volt még régen arról szó, hogy kettesben elmegyünk egy panzióba vagy valahova, de ebből nem lett semmi sem. Aztán ezt is szeretném vele megbeszélni, hogy jót tenne, ha kettesben romantikáznánk valahol, mert sokszor nem vagyunk kettesben, hanem a haverokkal és ez engem mostanább eléggé zavar. Ez a helyzet kb.:3-4 hónapja áll fent. Szóval ez a helyzet úgy sem fog magától megoldódni, le kell ülnünk beszélgetni. Barátnőm szerint is egy jó kis beszélgetés ráférne kettőnkre, hogy ő hogyan látja dolgokat és, hogy én hogyan látom a dolgokat.
válasz | 2009-05-27 | 11:52
Szereted a párodat? Úgy igazán? Ha igen, akkor minden követ mozgassatok meg, h rendbe jöjjön a kapcsolatotok.
Ha viszont már túlságosan elmúlt a tűz, akkor Lacitól függetlenül erősen el kell gondolkodni a folytatáson.

Nekem az is fura picit, h eddig nem nagyon léptetek az ügyben, h felélesszétek a kapcsot. 3 éve vagytok együtt és az ilyesmi nem egyik napról a másikra jön. Szóval szerintem egy jó ideje fennállt már ez az állapot...de vajon miért nem próbáltátok eddig megoldani?
válasz | 2009-05-27 | 11:51
Eltaláltad:A kíváncsiság hajt, de ettől még nem akarom eldobni a kapcsolatomat. Leülök a párommal megbeszélni a dolgokat és biztos tudunk valamit tenni annak érdekében, hogy újra felforjon a levegő.
válasz | 2009-05-27 | 11:47
Akkor Lacival kapcsolatban csak a kíváncsiságod hajt és semmi több. Ha megoldódik a pároddal a dolog, szerintem el fogod felejteni szépen. A pároddal ez kicsit megalapozottabbnak tűnik mint ezzel a Lacival, aki valószínűleg sosem tudna igazán boldoggá tenni.
válasz | 2009-05-27 | 11:44
Így tűnt? Tényleg ezt lehet kivenni, de tetszett nekem a másik is, csak Laci jobban. A másikkal többször beszélgettem, mint Lacival és normális volt, nem volt gázos, és ezért választottam őt, de mind a ketten teszettek. Laci hamarabb tetszett meg, ennyi. A másik pasival amúgy egy haveri társaságban ismerkedtem meg, akkor még nem tetszett elsőre, és ahogyan beszélgettünk, egyre többször, úgy kezdett érdekelni a srác és így tetszett meg. Remélem érthetően írtam le.
válasz | 2009-05-27 | 11:38
Ami nekem még szembe tűnt: mikor említetted, h 3 évvel ezelőtt 2 "esélyes" volt, akkor csak azt fejtetted ki, h miért nem a Lacit választottad. Kicsit úgy hangzott, mintha nem is azért választottad volna a barátod, mert teljesen levett volna lábadról vagy teljesen belehabarodtál volna (anno 3 éve), hanem mintha a 2 pasi közül az egyik kiesett és maradt a másik.
válasz | 2009-05-27 | 11:32
Lehet, hogy belemagyaráztam meg megmagyaráztam magamnak dolgokat, de láttam rajta, hogy tetszem neki még, de az is igaz, hogy ez még nem jelenti azt, hogy akarna is tőlem valamit. Nem akarom megcsalni a páromat, meg az ő kapcsolatába sem akarok belerondítani. Ezt ne értse félre senki se! A párommal meg lefogok ülni beszélni, mert nekem hiányzik ez tűz.
válasz | 2009-05-27 | 11:31
Nos én valahogy azt látom, hogy kicsit menekülsz a kapcsolatodból, és mindenbe belekapaszkodsz ami kiút lehet ebből. Lehet, hogy a barátodnak is jobb lenne, ha nem ámítanád, hogy szereted és jó vele, ha egyszer nem így van. A srác meg, ha ennyire gázosan viselkedett a találkozón eléggé önbizalom-hiányos lehet. Neked kell tudni, hogy megpróbálod megoldani a kapcsolatodat vagy átnyergelsz arra a pasira, aki fölött lehet hogy anyáskodni kell majd, és lelkizni vele.
válasz | 2009-05-27 | 11:25
Az, h valakinek tetszünk, még nem jelenti, h mindent félre akarna dobni és velünk akarna lenni. Szóval attól, h mondjuk anno tetszettél ennek a srácnak, most is tetszhetsz, de ez nem jelenti azt, h most akarna is bármit tőled.
Van barátnője, ezt el kell fogadni..akár szereti, akár nem, akkor is kapcsolatban él.
Sokan ha akarnak valamit, akkor mindenbe képesek belemagyarázni, h ez meg az pont azért történt. Esetben, h arra mentek kocsival. Lehet, h arra volt dolguk vagy véletlen, nem kell egyből arra asszociálni, h miattad volt az egész.

A másik: a jelenlegi kapcsolatod. Nos, nagyon el kéne gondolkoznod. Adva van a barátod, akivel lapos...kérdés: miért nem beszélitek ezt meg és próbáltok javítani a dolgokon????
Ahogy írtad, nagyon már nincs meg az a lobogás...az a tűz, aminek mondjuk még ott kéne lennie (szerintem) :S
Szóval üljetek le pároddal és beszélgessetek...próbáljatok rájönni, mivel lehetne visszahozni az elmúlt érzéseket, lobogást.
válasz | 2009-05-27 | 11:18
Sziasztok!

Most regisztráltam és kíváncsi lennék arra, hogy mit szóltok a következőkhöz: még 3 évvel ezelőtt udvarolgatott nekem 2 srác, akik közül Laci (most így fogom nevezni) tetszett jobban, mivel vele már hónapok óta szemezgettünk. Aztán egyszer sikerült beszélgetnünk, de akkor nagyon kiábrándítóan viselkedett: folyton ölelgetett, meg puszilgatott, meg hangosan vihorászott, állandóan vicces akart lenni, szóval mindenki minket figyelt. Ennek hatására nem őt választottam. A jelenlegi párommal lassan 3 éve vagyok együtt, de előző nyáron elég sokszor láttam Lacit és fellobbant bennem valami iránta:hogy szeretném megismerni, mert még tetszik, hiába volt akkor annyira gázos. Volt,hogy sétáltam barátnőmmel és ő sokszor arra jött kocsival, amerre mi mentünk, meg láttam rajta, hogy még én is tetszek neki. Azonban hiába szerettem volna megismerni, féltem is, méghozzá attól,hogy mi van, ha mégsem illünk össze meg ilyenek és ugye ott a párom is, akivel meg nem tudtam volna ezt megtenni, ezért lebeszéltem magamat róla. Azonban egyre jobban érdekelt és érdekel még most is, hogy milyen lehet belsőleg. Azonban vagy 2 héttel ezelőtt jött a koppanás: van nője vagy 1 hónapja! Teljesen szíven szúrt a dolog és ez meg is lepett, meg féltékeny voltam a csajra. Meg nem értettem a dolgot: anyák napja előtt összefutottunk egy virágos boltban és láttam a szemében, meg rajta, hogy még mindig tetszem neki. Aztán meg látom a barátnőjével! Az okés, hogy nem várhat vagy ábrándozhat folyton rólam vagy valami, ezt ne értsétek félre, de ez nekem úgy jött vagy jön le, hogy nem szerelmes a barátnőjébe, vagy még nem az. Aztán miután láttam a barátnőjével, ismét sétáltam barátnőmmel és egyszer elment mellettünk kocsival, majd utána még 2-er arra jött amerre mi. Én úgy gondolom, hogy ez jelenthet valamit, mert régen is ezt csinálta, de összezavar, mert van barátnője. Meg a jelenlegi párommal megvagyunk, csak kicsit lapos a kapcsolat, meg vannak problémák, de hát minden kapcsolatban van, meg elég zavaró, hogy közben más pasi iránt is érdeklődök, mármint csak tetszik. Remélem érthetően írtam le a dolgokat.
 
válasz | 2009-05-25 | 10:53
Rozsomák, az én véleményem az, hogy sokszor az embernek jól esik kibeszélni a gondjait, és nem olyan emberek előtt, akik személyesen ismerik, hiszen magam tapasztalatából tudom, hogy ha sz@r van a palacsintában, az ember nem szivesen osztja meg senkivel akit ismer, ne csámcsogjanak v idegeskedjenek rajta...inkább beszélget olyan emberekkel, akik nick néven ismerik ugyan, és régi ismerős is lehet, de a környezete mit sem sejt abból, miféle problémái vannak. Hidd el, segíthet (és valóban, félreterelni is tud!!) egy ilyen fórum.
Azért nem véletlen ha valaki már nem tudja a párjával megbeszélni a rájuk vonatkozó gondokat.
És vannak emberek, akik szívesen beszélgetnek bármiről, akár napi dolgokról, akár szerelmi vagy szexuális témákról...nincs abban semmi.
Lásd én már majd 2,5 éve ide járok, mégse lettem függő...akkor jövök ha van egy kicsi időm, és ha épp olyan kedvem van h beszélgetnék kicsit, vagy van hangulatom mások ügyesbajos dolgaival foglalkozni. Sokszor csak olvasok, de nem is írok be. Olyan ez mint amikor átszaladsz a szomszédhoz egy kávéra.
Ami meg a "titkolózást" illeti, valójában azt gondolom, azért nem mutatja meg h épp itt van a fórumon, mert piszkálod érte.
válasz | 2009-05-25 | 10:17
Ezt a véleményemet - bár korábban írtam -, most is ugyanúgy fenntartom. És annak ellenére, hogy szeretem a mostani Párom, - és egy ilyen kapcsolatban vagyok. És, ha másik nő megkérdezné tőlem, aki ilyesmibe akarna belemenni, akkor mégis azt mondanám, hogy nagyon jól gondolja meg, mert akármilyen boldog, mindig valahogy "harmadiknak" fogja érezni magát..., még akkor is, ha lehet, hogy ő az "első" a férfi szívében. Sajnos ez ilyen dolog. Aki már volt /vagy van/ hasonló helyzetben, az meg pláne megérti, hogy mire gondolok. Aki meg nem, az úgy sem fogja megérteni, maximum ítélkezni tud csak.
válasz | 2009-05-25 | 10:06
Erről az egész problémádról csak annyit, hogy ezt Neked a Pároddal közösen - együtt kell - megoldanod, és nek "holmi fórumokon" kérni segítséget. Ezt azért írom így, mert éppen Te voltál az, aki megszóltál másokat - anélkül, hogy ismernéd őket, milyen emberek, és Te voltál az, aki szinte lehülyéztél, meg megkérdőjelezted az értelmi színvonalamat, és leírtál azért, mert fórumra merek írni. Ítélkeztél felettem, hogy "mennyi időt töltök a gép előtt". Jelentem, pont annyit, amennyi időm van, azon kívül, hogy ellátom a családom, és a szeretteim a legfontosabbak.
Most már azt is tudjuk - a titokzatosságod ellenére, mivel kiderült az Üzenőfal-ról /lásd tegnap/, hogy ki a Párod, Ti magatok vallottátok be /ezt különben is sejtettem/, írtam is, hogy gondolom, ki lehet.
Az alapvető probléma pedig szerintem nem azzal van, hogy valaki netezik /mint Üzenőfalon írtam már/ ez a modern kommunikáció eszköze, és, ha valaki nem szorítja háttérbe az otthoni teendőit, nem megy a szerettei kárára, akkor nagyon is hasznos lehet. Egyébként az a véleményem, hogy, ha lehetősége van valakinek a szerelmével lenni, és helyette sorozatosan az Internetet választja, akkor el kell gondolkozni azon, hogy nincs-e valami alapvető probléma a kapcsolatban. Nekem, ha a Párommal lehetnék, együtt élhetnék vele, - különösen, ha nyomatékosan megkérne, hogy ne töltsek másokkal neten /helyette/ rengeteg időt, akkor biztos, hogy a Párom választanám. De ez nem is kérdés: ez a dolog nem "választás" kérdése, hanem elemi igény: azért vagyunk valakivel, mert szeretjük, és jól érezzük magunkat vele az élet rengeteg területén. És ez különösen így kellene legyen ösztönösen, főleg, ha egy pár /mint ti/ összeköltözik /vagy összeköltözött/.
A másik, hogy azért mindenkinek van igenis egy személyes szférája /régen erre szolgált a napló, amibe eléggé bunkóság lett volna beleolvasgatni másnak.../, amit tisztelni kell, akkor is, ha a szerelmünkről van szó, és igenis feltételezni kell, hogy nem más kapcsolatot keres a szerelmünk mondjuk net-en keresztül, mondjuk nem flörtöl valakivel stb.
válasz | 2009-05-24 | 18:43
tévedtem..nem ő...:))))))
válasz | 2009-05-24 | 18:14
ööö..én elsőre Thymian -ra gondoltam.. mert neki van kb 5-6éves kapcsija.. meg összeköltözés..stb..
de nála nem tudok hogy konfliktusai lennének..
pláne hogy manapság sztem inkább keveset van itt az eddigiekhez képest.
(bár tény nem is velem társalogna;))))

de mivel sokat kell itt lógnia.. olyan top10 környékén nagyon más delikvenst nem látok....................
válasz | 2009-05-24 | 18:05
ott a bibi ha pl 3-4 fórumon írkál.. olvasgat 4-5blogot.. és még szerkesztget ezt-azt.. na akkor simán elmehet napi 5-10órája is ilyen dolgokra....
válasz | 2009-05-24 | 18:04
háát... ha már a kapcsitok rovására megy akkor jelezd felé drasztikusabban.. és figyelmeztesd hogy nem mehet így sokáig..

az hogy ki-mennyi időt tölt itt az relatív..van amikor napi többször felnéznek..de van amikor 2-3-napig semmi..(nekem is volt több hónapos szünetem)

de ha te ott vagy vele.. és ekkor is inkább az internetet választja az már régen vacak..

pláne hogy dugdossa előled amit levelezik..
valamiért nem akarja megmutatni teked..

most hogy ez a fórum..vagy a kapcsitok hibája azt nem tudom eldönteni..

elméletileg az őszinteség és a bizalom a legfontosabb 1 kapcsiban..
én is tudom párom jelszavait..viszont is majdnem mindet..


azt mondjuk elismerem hogy én is enyhén kiakadnék ha párommal vok és ő ezalatt rendszeresen msn-ezne (nem 1x-1x ritkán még dumcsizna a barátnőivel..)...dugdosná előlem..stb...


mert attól hogy pl felnézeget ide...nem lehetne nagy galiba..
én is heti többször sportolok..még haverokkal is járok úszni.. legalább heti 1x bulizni..másik haverjaimmal moziba vagy biliárdozni.. párommal is együtt töltök több napot..családot nem is említem...
és persze a hüle sulit sem feledem;)))
most hogy ezek mellett akár néha napi 3-5x is felnézek néha.. nem probléma sztem....
válasz | 2009-05-24 | 09:52
Hm...ez megemlítetted neki is? Mármint h neked rosszul esik, h másokkal kibeszél mindent? És nem is közeli barátoknak, hanem az itteni fórumosoknak?
Szerintem le kéne ülnötök ezt megbeszélni. Elmondani neki, h ez téged zavar, mert te intimnek érzed ezeket a témákat és azt is, h talán túl sokat tölt itt és elhanyagol téged.
Nem tudom,én is sokat vagyok itt, de azért a normális életem rovására sose ment még :S

Ha pedig nem akar beszélni veled, vagy ennyire leköti a fórum, h nem is szán időt erre, húzd ki a netet addig. Lehet, h kicsit drasztikus megoldás, de lehet, h rádöbenne, h gond van, ha már ilyesmihez kell fordulnod.

Ha pedig ez sem használ, talán ki lehet próbálni, h vezessen egy naplót 1-2 hétig, amiben feljegyzi, h mikortól meddig netezik/fórumozik/msn-ezik és h mennyit van veled. Lehet, h nem is érzi soknak a gép előtt töltött időt, de ha leírva és összehasonlítja látja más dolgokkal, lehet, h megértené, miről is beszélsz.
válasz | 2009-05-24 | 09:42
Talán egy rossz apa-példa volt előtte, talán azt látta otthon hogy az ő szülei közt ez nem működik, és ez lehet a baj. A függőségről le lehet szoktatni, ha tényleg szereted segíts neki, de tiltani nem szabad, mert egy kapcsolatban nem jó ha az egyik fél az alárendelt, a másik a fölérendelt szerepét tölti be. Szerintem nem belőled hiányzik valami, ami miatt ilyen, hanem belőle. És talán úgy érzi, itt a fórumon megkapja, amit a való életben nem.
válasz | 2009-05-24 | 01:46
Nem az a lényeg hogy bízhat e benned,vagy kell e titkolóznia,hanem hogy ő ezt ÉRZI e.Az egy dolog hogy te tudod...de neki is éreznie kell.Tehát valahogy meg kell nyerned a bizalmát(mert akkor valami rajtad kivülálló ok miatt ez nincs meg).De legalább az könnyíti a dolgot,hogy csak azt kell megértetni vele,hogy nem kell félnie,hogy teljesen nyitott lehet előtted.
válasz | 2009-05-24 | 01:42
Hibátlan ember nincs én se vagyok az . De életembe nemtettem olyat ami miatt valamit is el kellene rejtenie előllem.
válasz | 2009-05-24 | 01:39
Erre nem nagyon tudom mi lehet a megoldás.Ha nem őszinte,és nem is sok kilátás van rá,hogy ez megváltozzon,akkor igazából nem lesz jobb a helyzet szerintem.
De mondtam,gondolj bele,van oka esetleg hogy ne legyen őszinte veled,és titkolózzon?Vagy csak őbenne van a hiba?Ez is fontos.Ha te mindent megtettél a dolgok jobbra fordulásáért,és már csak a részéről kéne változás.akkor te a saját részedről már nem sokat tehetsz.
válasz | 2009-05-24 | 01:30
De ott te mit tennél amikor megbeszéltek valamit és 1 héttel később tudod hogy megint rejteget valamit? És mindig ez van. De főleg ott önti el a sz*r az agyamat hogy inkább itt beszéli meg a dolgait mint velem.(én is az őszinteség híve vagyok de úgy látom Ő már nembiztos)
 
válasz | 2009-05-24 | 01:27
Nem az a fontos hogy ki az.Csak egy fontos van: szeretitek e egymást.
válasz | 2009-05-24 | 01:25
A párom szerintem hasonlóképp vélekedik a konfliktusok megoldásáról mint én.Szerinte is nagyon fontos hogy mindent meg kell beszélni őszintén...az őszinteség egy kapcsolat alapja.Mondjuk szerencsére nálunk nincsenek viták...talán pont ezért is...mert olyan szinten természetes számunkra hogy mindenben nyitottak vagyunk a másik felé.
válasz | 2009-05-24 | 01:23
Én nem árulom el hogy ki is a barátnőm az írásokból vajon rá jössz e? egyébként soha életembe nem tettem olyat ami miatt titkolnia kellene előttem valamit.Legfeljebb annyit hogy a sorozatosan kiszúr velem és ennek ellenére is még szeretem. Lehet itt a hiba.
Új hozzászólás


« 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 »

Cikkajánló

Munkahelyi szerelem

Esélytelen férfiak

Fórum

Anális szex
2018-11-11 - 18:40

Maszturbálás
2018-11-09 - 00:13

Beszélgetünk
2018-11-08 - 23:52

Szüzesség elvesztése
2018-10-13 - 06:40

Biszexualitás
2018-10-02 - 12:08

Mit változtatnál a szexualitas.hu-n?
2018-09-16 - 23:08

Láb, harisnya és tűsarok
2018-08-05 - 07:47

Pornográfia
2018-07-12 - 11:38

Merevedési zavarok
2018-05-10 - 10:17

Segédeszközök
2018-04-22 - 17:20

Korai magömlés
2018-04-22 - 17:17

Prosztata masszázs, prosztata orgazmus
2018-04-05 - 19:29

Szex a terhesség alatt és után
2018-02-15 - 16:18

Erotikus játékok
2018-02-04 - 10:53

Szexuális nevelés
2018-01-23 - 22:17

Orális szex
2017-12-19 - 22:38

Barátság extrákkal
2017-02-08 - 14:54

A méret a lényeg?
2016-10-10 - 16:32

Hűtlenség, megcsalás
2016-08-05 - 18:22

Idézetek
2016-02-27 - 09:58

Nemi betegségek
2016-02-16 - 12:54

Női orgazmus
2016-01-02 - 12:04

A terhesség első jelei
2015-09-14 - 22:41

Nők szexuális problémái
2015-03-12 - 14:06

Könyv, zene, film, TV
2015-01-15 - 21:49

Homoszexualitás
2014-03-10 - 21:49

Szakítás
2013-12-30 - 01:18

Abortusz
2013-12-30 - 00:35

Szerelem, párkapcsolat
2013-08-22 - 09:53

Szex különleges helyeken
2013-07-30 - 12:37

Fogamzásgátlás
2013-04-13 - 15:22

Menstruáció
2013-01-06 - 18:25

Intimtorna
2012-10-18 - 10:41