szexualitas.hu logo
Regisztráció | Belépés
főoldal cikkek fórum szavazó kereső
FÓRUM

Szerelem, párkapcsolat


Új hozzászólás

válasz | 2011-01-04 | 21:46
Szia!
Köszi, hogy leírtad véleményed. Nem veszem zokon, amit írtál, én kérdeztem...
Tudom, nem volt helyes, hogy egyszer-kétszer utána néztem a dolgoknak, de muszáj volt valamit tennem, hogy tudjam a dolgokat, bármennyire is ezt nem illik.
Azért köszi!
válasz | 2011-01-04 | 21:34
szia
1. miért nem hagytad már ott korábban a pasidat? egyértelmű, hogy a gyanúd megalapozott és csak annak tart, meg azért tart, mert nincs jobb. nem érzed megalázónak? mindig te ugrasz neki, ő meg rád sem bagózik. azért mennyire kényelmes, hogy a csaj házhoz jön...és mivel 4 év után sem lett komoly a kapcsolat (házasság vagy együttélés), mégis mi a fenére vársz? mit vársz attól a kapcsolattól? gyáva vagy kilépni. vagyis voltál, mert most lenne egy másik pasi. és ha még 1 vagy 2 évig nem lép be más az életedbe, tűröd a pasid dolgait, csajozásait? és egyébként is más életcéljaitok vannak, mégis minek vagy vele??nem érzed elvesztegetett időnek? míg ehhez a pasihoz ingáztál meg fáradoztál érte, találhattál volna nála sokkal jobb embert is magadnak, akinek hasonló elképzelései, értékrendje van mint neked. gyáva voltál kilépni vagy csak neked is kényelmes volt így, ezt te tudhatod, ha magadba nézel. bár szerintem nem, ha állandóan idegeskedtél, meg leskelődtél utána. normális kapcsolatban ilyen nincs is! miközben olvastam, csak fogtam a fejem, hogy úristen, vannak nők, akik ezt csinálják? odamegy este és leskelődik, hogy a pasija mit csinál, otthon van-e vagy sem? tiszta para :D már meg ne sértődj, és tényleg nem annak szánom!
2. szerintem szakíts vele, de légy egy kicsit a magad ura, ne ugorj bele a munkatársi kapcsolatba. ráadásul örökérvényű szabály, akármennyire közhelyes is: házinyúlra nem lövünk!!!! az mindig rosszul sül el, ha vége a fellángolásnak!
3. de ne mi mondjuk meg, hogy mi a helyes. érzed te is, csak félsz lépni.
4. érdemes lenne egy kis önismeretet tartanod, elgondolkodni magadon.

sok sikert. :)
válasz | 2011-01-04 | 21:08
Sziasztok!
Leírom történetemet, várom véleményeteket, hogy mit tegyek...
Párommal több, mint 4 évvel ezelőtt ismerkedtem meg (2006 őszén). Ő, akkor egy kapcsolatban volt, amely elmondása szerint nem éppen az érzelmekre épült. Utólag rájöttem, hogy megvárta, hogy köztünk mi lesz, és ezek után szakított vele. Legalábbis én így tudtam. Sokáig nem gyanakodtam semmire aztán valami megérzés miatt mégis. Mivel 25 km-re lakunk egymástól, én, a munkahelye és otthona között lakom, a 3. személy pedig az ő lakóhelyétől 10 km-re, így mivel olyan volt a munkabeosztása valószínűleg nagyon jól megtudta oldani később is a dolgot. Én egyszer megérzéstől vezérelve, egy este átmentem az ő lakóhelyére, megdöbbenve láttam, hogy a „volt” barátnője autója ott állt az udvarban. Annyira ideges lettem, hogy szinte nem is tudtam gondolkozni. Ő szokásához híven akkorra már kikapcsolta a telefonját, így még fel sem tudtam hívni. Hazajöttem. Másnap számon kértem finoman, bevallottam, hogy ott jártam és hogy mit láttam. Ő azt állította, hogy csak valamit szerelt az autóban ezért maradt ott a gépjármű, a nő pedig állítólag egy ismerősénél aludt. Én reggelre nem bírtam aludni, így újra átmenetem, de az autó már nem volt ott, 7 óra elmúlt már (ezt viszont már nem mondtam el). Ez azért gondoltam leírni, mert a barátom elmondása szerint 7-re ment az autóért. Állítólag nem volt köztük semmi. Ez hétköznap történt. A hétvégén otthoni munkára hivatkozva (az ő részéről), nem voltam nála. Nem bírtam magammal, az éjszakán megint átautóztam, és azt tapasztaltam, hogy ő nincs otthon. Másnap azt mondtam neki, hogy egy ismerősöm látta abban a városban, ahol a nő él. Ő mindent tagadott, pedig én magam láttam, hogy nincs otthon. Nagyon megviseltek a dolgok. 1-2 hónapig nem történt semmi, majd amikor a nyári szabadságát töltötte, megint kijelentette, hogy otthon szeretne maradni egyedül, hogy a házkörüli dolgait elvégezze. Mivel nem tudtam mit csinálni belementem. Az egyik este átmentem, megint nem volt otthon, másnap találkoztunk, de nem szóltam. Utána megint egyedül akart maradni, így történt, én megint átmentem, megint nem volt otthon. Már egy ideje ráfigyeltem az autó km óraállására, és azt tapasztaltam, hogy a kiruccanások alkalmával, pont a nőhöz való oda-vissza út jelenik meg. A következő 2 hónapban sikerült lenyugodnom annyira, hogy amikor nem voltunk együtt és ő otthon volt, akkor már nem mentem utána, de aztán egy alkalommal furcsának találtam a viselkedését, ő a hétvégén nem akart velem találkozni, így hazament, én éjszaka megint csak átmentem, ő nem volt otthon, a km megint stimmelt, hogy oda volt. Nem szóltam. Később kb. 2 hónapra kezdett belőlem apránként kibukni a dolog. Rákérdeztem, hogy mi volt az első kiruccanás, a következő stb.
Ő azzal érvelt, hogy nem tartozik rám, semmi közöm hozzá, dolguk volt, segített valamit. De miért mindig éjszaka?! Akkor azt sem tagadta már, hogy az első alkalommal is oda volt (amire rájöttem). A következő évben elbocsátották a munkahelyéről, így hétköznap nem találkoztunk, csak hétvégente. Nem tudom mit csinált, csinál ilyenkor. Úgy tűnik az a nő kikopott az életéből, úgy ahogy. Egy ismerősömtől megtudtam (a nő nem tudta, hogy én ismerem az illetőt), hogy állítólag, amikor az a bizonyos autószerelés volt, akkor nem csak az volt, ja és nincs senki ismerőse abban a városban, ahol a párom él, így nem aludt ott másnál…és, hogy tudott rólam, de azt gondolta, hogy nem igazán „komoly” a dolog köztünk, mivel, hogy a párom kérte azokat a bizonyos találkozókat. Neki aztán lett egy kapcsolta, gondolom ez miatt maradtak el egymástól. Aztán nem igazán történt semmi megrázó (hála istennek), vagy legalábbis nem tapasztaltam. Bár közben kiderült, hogy párom ott helyben hébe-hóba találkozik egy nő ismerősével, aki állítólag házaséletbeli problémáit panaszolja el, ezt is titokban, este…, de már feleslegesnek tartok bármit kérdezni. Aztán megint jött a hidegzuhany, kb másfél éve (2009 tavaszán). Mi az Interneten ismerkedtünk meg egy társkereső oldalon, tudtam, hogy ő mással is ismerkedett előttem, de azt akkor lezárta. A „zuhany” az volt, hogy véletlen nyitva felejtette az email fiókját, még bele sem kellett lapoznom, de megrökönyödve olvastam, ahogy rápillantottam, hogy még amikor dolgozott (2008 elején), írt egy emailt, annak a nőnek, akivel nem volt köztük semmi, csak ismerkedtek, amiben megkérdezte, hogy szabad e. Én kész voltam, de nem szóltam semmit. Pár hónappal később megjegyeztem neki, hogy valamilyen „kedves jó akarómtól” kaptam egy emailt, amiben közlik velem az ő fent említett kérdését. Láttam rajta, hogy megdöbbent egy kicsit, de tagadott mindent. Én nem hadakoztam. Nem tudok rajta elmenni. 2009 telén volt egy nagyobb elbeszélgetésünk, ahol én szerettem volna ezekre a nyitott kérdéseimre választ kapni, de a szokásost kaptam, hogy nincs hozzá közöm, letagadott dolgokat stb. Közben kifejtette, hogy ha úgy alakulnának dolgai, akkor az autós hölggyel a szex miatt újra tartaná a kapcsolatot… Aztán puff neki ezek után (mivel nálunk internetezik, neki nincs), amikor itt volt egyszer az előzményekben láttam, hogy lázasan kereste az autós nőnek a telefonszámát, mivel telefonkártya csere miatt elveszett neki. ….
Egyszerűen nem tudom mit tegyek. Tisztában vagyok vele, hogy más ezeket nem tűrné.
Úgy gondolom, hogy igazából csak azért kellek neki, mert nincs más. A találkozókat eddig úgy oldottuk meg, hogy egyik hétvégén én mentem hozzá, a másikon ő jött. Az idén már szinte minden hétvégén én mentem, ő 4-5 alkalomnál többet nem volt itt.
Mivel a környezetem is tudja, hogy ő van, egyre többször teszik fel a kérdést, hogy mivel 4 éve tart ez a kapcsolat, hogy esetleges tervek a jövőre mik, még ha nem is esküvő, összeköltözés vagy valami. Hát nem tudom ilyenkor mit mondjak…
Én megértettem azt, hogy ő a saját lakhelyét nem akarja, ott hagyni, én a saját munkám miatt bevállalnám a napi oda-vissza 50 km-t, vagy legalábbis sokáig így gondoltam. Ő kijelentette máskor, hogy ő nem akar összeköltözni, azt az elején megmondta, hogy gyereket nem akar és nem is akart, mivel szerettem elfogadtam. 1-2 hete már az összeköltözésről azt mondta, hogy állítólag ő is gondolkodott rajta mi lenne a jó…
Bevallom őszintén kezdek belefáradni a dolgokba. Hétköznap dolgozom, hétvégén megyek hozzá, néha még itthonra is kerül munka, amit próbálok hétköznap megoldani, hogy szabad legyek hétvégén. Ő pihent míg néha ezt magamról nem tudom elmondani (ott sem úgy pihenek) ezt néha nehezményezi. Tudom nem szép dolog, de munkára hivatkozva nemrég egy hétvégén itthon maradtam, de nagyon jól esett.
És még ezek tetejére „belépett” az életembe (bár már több éve dolgozunk együtt), az egyik munkatársam. A közös munka miatt több időt töltöttünk együtt. Érzem, hogy egy jó ideje keresi társaságom, burkoltan megfogalmazta, hogy kedvel, persze nekem is szimpatikus, mintha én is egyre jobban kedvelném. Annyira más a két ember. Ő szeretne kapcsolatot, valakihez tartozni, családot stb., nem úgy mint a másik. Tanácsot szeretnék kérni mitévő legyek?
Köszi előre is... :-)
 
válasz | 2011-01-04 | 08:43
Az a megoldás, hogy a bukás ellenére állj talpra, bízz meg a vasban, és húzd a gázt tovább.
válasz | 2011-01-04 | 08:21
Üdv mindenkinek és boldog új évet (igy utólag is)!

Úgy gondolom a hozzászólásom ebbe a topicba tartozik, de ha mégsem igy lenne, akkor elnézést.

A jelenlegi párommal nemrég ünnepeltük az első évfordulónkat. Én 20 éves vagyok, párom nemsokára 19. Tavaly januártól egészen szeptember első hetéig szinte tökéletes kapcsolat volt, olyannyira, hogy az előző 3,5 évig tartó kapcsolatomat már az első hónapban többszörösen felülmúlta.

Azonban tavaly szeptemberben egy ártalmatlan vitának induló dolog miatt eléggé eldeformálódtak a dolgok. A legjobb barátjával (nem ex, csak simán barát) veszett össze és miután ez befolyásolta a kedvét, velem is ingerült volt, néha ok nélkül hibáztatott és nemtetszésemet szóvá is tettem neki. Páromnak van egy rossz szokása, amit szerencsére kezd 'kinőni': amikor úgy érzi, hogy elege van mindenből, ideges és egy kis vita is van éppen, akkor hajlamos olyanokat mondani, hogy 'legyen vége', 'hagyjuk egymást békén', stb...

Kérlek, ezért ne itéljétek el, miután lenyugszik ő is beismeri, hogy csak ingerültségből mondott ilyet, abszolút nem ilyen fajta ő, hogy kis dolgok miatt szakitson, és látszik is rajta, hogy nagyon szeret engem.

Annyi a gond ezzel, hogy amikor ilyen volt velem, akkor nagyon emlékeztetett az előző kapcsolatom végére, ami 3,5 év után megcsalással és kvázi megalázással végződött. Amikor jelenlegi párom ilyeneket mondott ingerültségből, hogy legyen vége, illetve hogy én jobban járnék mással, keressek mást, akkor 'bepánikoltam' mondhatni, megijedtem, hogy elveszithetem és azóta egyszerűen nem érzem magam a réginek. Korábban szinte túlzott önbizalommal vetettem bele magamat akár a szeretkezésbe, majdnem mindennap volt szeretkezés, még én is meglepődtem, hogy korábbi szintemhez képest mennyit fejlődtem. Azóta szinte csak 1-2x éreztem ugyanazt a felszabadult érzést, de az esetek többségében nem tudom egyszerűen úgy elengedni magam szeretkezés során sem, feszült vagyok és tartok attól, hogy emiatt esetleg - már elnézést - nem áll fel, vagy nem annyira, mint korábban, stb.. Sokszor a testem úgy viselkedik, mintha nem kivánnám őt, pedig ez nincs igy. Korábbi kapcsolatomnál volt olyan, hogy ha más nőre gondoltam akkor teljesen rendben volt minden, de itt úgy érzem, hogy másnál is ugyanez lenne, tehát nem arról van szó szerintem, hogy a jelenlegit nem kivánom.

Próbáltam már megkeresni, hogy mi lehet ennek az állapotnak az oka, illetve a megoldása. Már gyanakodtam arra is, hogy egészségügyi okok miatt lenne ez, úgyhogy egyetlen káros szenvedélyemet a vizipipázást is felfüggesztettem. De egyre inkább azon gondolkozom, hogy ennek valamilyen belső, lelki oka lehet.

Szakitani, elhagyni szóba sem jön, mert tudom, hogy számomra senki sem lenne jobb nála, illetve tényleg nagyon megértő és segitőkész a párom, bármit meg tudunk beszélni.

Mit gondoltok, ilyen helyzetben mi lenne a megoldás? Vagy ennyire súlyos eset lennék, hogy nincs rá megoldás?

Előre is köszönöm a válasz(oka)t, elnézést a hosszú hozzászólásért :) !
-L-
 
Szia Anthico, köszi szépen a válaszodat, nagyon sokat jelentett! :)

Én azt hiszem, a két forgatókönyv közül inkább az első állhat fent... legalábbis úgy érzem, ez a valószínűbb, az idealizálás. Bármit tesz, vagy mond, vagy akár egyetlen pillantásából mindig annyira átjön, hogy épp akkor, abban a pillanatban mit is érezhet, mire gondolhat. Szokták mondani, hogy igazából a párunkban folyamatosan önmagunkat keressük, vagy legalábbis a közös pontokat, tulajdonságokat. Ilyen tekintetben mikor ránézek, mintha csak magamat látnám. Úgy érzem, és mindig is úgy éreztem, túlságosan hasonlóak vagyunk... az idő pedig időről-időre megerősíti ezt. :/
Tényleg igazad lehet, és jobban meg kellene ismerjem, hogy csalódjak is picit benne... de mivan akkor, ha csak még inkább rádöbbennék, hogy basszus, mennyire tökéletes? :/ Ha elkezdem jobban megismerni, nagy az esély rá, hogy csak még közelebb kerülnék hozzá... az pedig nem biztos, hogy olyan jó...

Hmm... megértem, hogy furcsának találod az alvás közbeni öleléses dolgot, viszont szerintem egyáltalán nem nevezhető annak. Mármint persze, így, hogy nemrég leírtam, hogy valójában szándékos ölelésről volt szó, valóban fura; de ha belegondolsz, alvás közben az ember akár reflexszerűen is átölelhet valakit félálomban, aki közvetlenül mellette alszik. Különösen pl ha alvás közben mondjuk félig lehúzzák róla a takarót és fázik, reflex hogy keres valami objektumot az ember, ami melegséget sugároz. :) Egyébként ilyen még azt hiszem sosem volt, hogy nagyjából egész éjszakán át öleljem, csak most legutóbb. Ennyi "visszajelzésre" (kézkulcsolás, stb) pedig szintén sosem volt mindeddig példa...

A viselkedése, hmm... csendes, megfontolt, komoly, bár olykor legalább ugyanennyire komolytalan, némileg visszahúzódó, de alapvetően azért társasági lény típus - persze csak a megszokott baráti körrel lóg elsősorban. Annyira nem ismerem különösen közvetlennek... nem vágyik rá, hogy középpontban legyen, nem bájolog direkt a pasiknak, csak önmagát adja.

És igen, voltam már szerelmes. Viszont szerintem félreérthetően írtam le: nem mondom, hogy rosszabb volt mint ez az érzés, kb hasonló volt a bizsergés intenzitása is, de valahogy egyben teljesen más jellegű is volt. Tehát kapcsolatban a párommal szemben is éreztem ezt a "csak ölelhessem, csak hallhassam a szuszogását" dolgot, viszont a remegés mielőtt átölelhetem... ez körülbelül tinédzser koromban volt meg, az első kapcsolataim első együttalvásaikor, Vele pedig időről-időre újra átélem. Mintha ő mindig egy első lenne ilyen szinten... ja és még egy dolog: kapcsolatban valahol kimondatlanul azért elvárja az ember, hogy a másik fél visszaölel magától is pl együttalváskor néhanapján, vele szemben viszont semmi ilyen jellegű elvárásom nem volt soha, bőven elég volt, ha én ölelhettem - azért ez is egy jelentős különbség.

@Red666: nahát, ezek velős szavak voltak! :) Ne értsd félre, komolyan mondom. Nagyon igazad van, köszi a reakciót. A lényeg hogy döntenem kell, és a döntésem nem alapozhatom szigorúan csak mások véleményére, minden egyes tényezőt figyelembe kell venni, minden lehetséges lefolyással együtt. Hogy mit veszíthetek? Elsősorban a családi / rokoni jókapcsolatokat, a rólam alkotott pozitív "jókisgyerek" képet, iszonyatos szinten lennének elutasítóak az egésszel szemben, ha megtudnák, annak beláthatatlan következményei lennének. Ezenfelül elveszíthetem őt is, pontosabban a kettőnk közötti jó viszonyt. Ráadásul egy részem nekem sincs megbékélve azzal, hogy egyáltalán ilyenekről kérdezlek titeket, nemhogy még több legyen ennél. :S Másik oldalról viszont lehet olyan érzelmeket ismernék meg mellette, amiket eddig még csak elképzelni sem tudtam, és iszonyatosan vonz az egész. Persze mindennek megvan az ára... hatalmas a kockázat. Lépni fogok. Valamit biztosan... azt hiszem az lesz, amire többen is utalgattatok, és amit én is érzek, meg kell ismernem jobban. A többi majdcsak jön magától, talán minden egyértelműbbé válik egy-egy elejtett reakciójából... ha fejlemény van az ügyben, mindenképp írok :) Köszönöm mindenkinek, rengeteget jelentettek a válaszaitok, és hogy ezt elmondhattam nektek...

Boldog Új Évet és kiegyensúlyozott, légyottokban gazdag harmonikus párkapcsolatot kívánok az összes tagnak! :)))
válasz | 2010-12-30 | 15:22
Figyu, könnyen gondolhatod azt, hogy a szerelem mindenek felett áll. Okés. Divatos, meg mindent el lehet adni vele, de kb. ennyit is tud. Lehet itt boncolgatni az érzéseidet, de mit sem számít, ezen a szinten csupán agonizálás marad az egész. Összegezz! Mit nyerhetsz és mit veszíthetsz? Aztán tedd, amit tenned kell.
A filmek nem jó tanácsadók, sem a könyvek, de még mi sem. Aki a falkatársba harap, azt kidobja a falka. A szabályszegők csak a filmvásznon hősök, az életben lúzerek, a "csatatéren" pedig; "friendly fire" áldozatok (bizonyítsd be, hogy nem azok, ha tudod). Mindenki a saját kárán tanulja, de előtted is nyitva a lehetőség, hogy a saját károdon tanulj.
Ha lesz is köztetek valami, akkor titokban; de ez magánvélemény. Ha kiderül, nem én leszek a kis ...... ..... ......., hanem Te.
válasz | 2010-12-30 | 13:36
Szia forbidden_feelings! :)

Elolvastam a történetedet és én az alapján 2 dologra tudok gondolni.
Az egyik az, h valamilyen szinten piedesztára emeled az unokatestvéredet és ezért érzed ezt a bizonyos imádatot iránta. Lehet, h valami régi tette, viselkedése váltotta ezt ki, h ilyen szinten ő a tökéletes nő, akinek az ölelése is már maga a gyönyör. Igaz, ezt csak te tudhatod. Mondjuk ebben közrejátszhat az is, h ritkán látod. Nem igazán ismered, csak amikor ilyen családi összejöveteleken együtt vagytok akár pár órát, akár pár napot. Ez nagyon kis szelet belőle, nem ismerheted az egész lényét, az egész személyiségét. Szóval ha így nézzük, ez alapján is valamiféle idealizálás. Tehát tudsz róla valamit, ezt magadban még kiszínezed, kipótolod a hézagokat, megalkotod a tökéletes nőt...miközben lehet, h nem is ilyen. Lehet, h ha napi szinten találkoznátok, megismernéd más oldaláról is.

A másik az, h tényleg szerelmes vagy belé. De ez így ebben a formában nem éppen a legjobb. Unokatestvérek vagytok, tehát még ha viszonozná is az érzéseidet, ez nem lenne egy egészséges kapcsolat, nem lenne jövője, hiszen nagyon közeli rokonok vagytok.
Mellékesen megjegyzem, h az ilyen alvás közbeni hosszas, nagy ölelkezés szerintem nem megszokott rokonokkal. Igaz, nekem nincs, csak 1 korombeli, férfi rokonom, de ő sem közeli, vagyis nem sűrűn találkozunk...szóval nem tudhatom, ez mennyire normális, alap egy ilyen szituációban. De szerintem akkor sem olyan természetes, h egy rokon fiú és lány így aludjon.

Amúgy fontos lenne megtudni, h a lány alapból h viselkedik az ismerős fiúkkal pl.Mert lehet, h ő ilyen hihetetlen közvetlen...az a tipikus ölellek, puszillak, birkózunk, hülyülünk. Mármint láttam már olyat, aki állandóan nagyon közel került mindenkihez a közvetlen környezetében...legyen az férfi vagy nő.

De még ha tényleg viszonozza is az érzéseidet, ez akkor is egy "halott ügy" szerintem. Nem egészséges. Viszont addig semmiképp nem fog múlni, amíg ilyen ritkán kaptok egymásból ilyen kis adagokat. Itt visszakanyarodtunk a legelejére, h akár szerelmes vagy, akár nem...ilyen kevés találkozás és kapcsolattartás mellett, valamilyen szinten biztos idealizálod. De persze ez csak az én véleményem.

Írtad, h voltál már szerelmes és az közel sem ilyen volt. Pedig a szerelemben - saját tapasztalat - ugyanúgy megvan az a bizonyos "csak érezzem a közelségét, csak ölelhessem, csak hallhassam a szuszogását" vágyakozás. H már ezek önmagukban örömet okoznak. Ezzel nem azt mondom, h te szerelmes vagy unokatesódba, csak azt, h amit te talán szerelemnek hittél, az mégsem volt az. De persze ez is az én véleményem...mindenki másképp éli meg a szerelmet. Viszont ha a barátnőidnél nem éreztél ilyenfajta örömmámort csak a közelségüktől, és az unokatesódnál pedig ezt érzed, akkor mégiscsak nem volt még részed barátnőkkel szerelemben.
Hmm... egyébként érdekes, alapvetően nem hiszek a horoszkópokban, de azért meglepő, amit kaptam eredményképp kettőnk párkapcsolati horoszkópjára több oldalon is... :)

Az egyik ilyen:
http://bit.ly/hEIgfo

(Igazából a képről csak az első mondat a fontos: "Meglehetősen fura az ő kapcsolatuk, és ritka, hogy egy Skorpió és egy Bak között szerelem szövődjön"...)

Kíváncsiságból akkor már bedobtam pár lovecalc oldalnak is a nevünket, miért ne... az eredmény %-okban persze mindenhol változó (természetes, hisz hülyeség az egész :D), viszont az egyik oldal írt egy nagyon találót, ezt be is másolnám nektek :))

"10%
Are you sure that's what you want? Kissing a tiger might be less dangerous..."

És ez milyen igaz... :/ Egy tigrist megcsókolni talán kevésbé lenne veszélyes, mint vele összejönni... :(
 
Szia, üdv köztünk a szexualitas.hu-n! :) Köszi szépen a filmajánlást, még a mai/holnapi nap folyamán megnézem, ha minden jól megy! :) Addig is nyugodtan jöhetnek még a vélemények, hátha tudtok még valami okosat mondani, amivel közelebb kerülhetek az okok megértéséhez...

Anthico, Placebo és a többiek, merre vagytok? :( Kíváncsi lennék a régi motorosok véleményére is, de persze nyugodtan írjon a témában bárki, minden vélemény fontos...
válasz | 2010-12-27 | 21:36
Szia! Érdekes érzések,amikről írsz.
Nekem A napfény íze c. film jutott eszembe róla. Ebben is unokatestvérek v.mostohatesók(?) lesznek szerelmesek. Érdemes megnézni, hátha mond neked valamit a történet és így jobban le tudod tisztázni magadban, hiszen kívülről nézed azt,amit megélsz.
Köszi szépen a választ, elég korrekt felvetéseket hoztál fel! :)

A lány egész pontosan 20 éves most, egy évvel fiatalabb nálam. Van egy húgom is egyébként, ő 18 éves... tehát szerintem ez nem egyfajta védelmező szerep-féle, bár lehet van benne kis százalékban ilyesmi is. Megjegyzem, hugom és más rokonok kapcsán értelemszerűen én sem tudnék elképzelni semmi közelebbit, már a puszta gondolattól is rosszul vagyok... tehát csak vele kapcsolatosan érzek ilyen megfoghatatlan dolgokat... és valahol azt is szeretném, hogy ilyenek maradjanak, pontosan tudom, hogy nem igazán helyes ez, de most mit tegyek ellene?... :/

Amúgy kicsit elgondolkodtatott amit írtál, olyan tekintetben, hogy ha ez hasonlít a szerelemhez ahogy mondtad is, akkor lehet eddig talán nem is voltam szerelmes, vagy nem olyan istenigazából?! Ki tudja... :S Mert a szerelmet nem ilyennek ismertem meg... plusz kb 4-5 havonta találkozunk általában, szóval nem túl gyakran.. létezik, hogy ilyen gyakorisággal is folyamatosan ég bennem takarékon a láng, tulajdonképpen úgy, hogy kapcsolatot nem is igazán gyakran tartunk évközben, és amikor újra találkozunk, ismét fellobban? Ilyen szerintem a mesékben sincs... akkor pedig csak az a verzió marad, hogy nálam minden egyes találkozáskor szerelem első látásra, de ez szintén elég hülyén hangzik, lássuk be :D Én azt hiszem, és bízom benne, nem szerelem van a dologban...

Beszélni egyébként egész biztosan nem mernék neki jelenleg az érzéseimről, mivel tartok tőle, hogy esetleg viszonzatlanok - illetve talán még ha nem is azok, lehet igyekszik elfojtani őket az elvek miatt (mit szólna a család/barátok stb), de jobban belegondolva attól is tartok, hogy mi van, ha viszonzott... hogy milyen lehetőségek állnának előttünk, egyáltalán merjünk-e bármibe belefogni, akár korlátokat szabva, tehát pl teljesen titokban, és csak csókig kiterjesztve az érzéseinket, ilyenek... mert megmondom őszintén, hülyén hangzik, de ha mindig ennyire jól fog esni hogy megölelhetem, akkor nekem komolyan nem is kellene több, ez is bőven sok :DD Ha vissza sem ölel, még akkor is nagyon jó ez az egész :) Jesszus, ez tényleg hülyén hangzik..

Hmm, visszajelzések... sokszor úgy érzem, különösen figyelmes velem. Például buliban egy csoporttal voltunk, jól érezte magát a többiekkel (jópár közeli barátom is ott volt), egyedül én buliztam egy másik részlegben, ő pedig csak azért otthagyta a csapatot, mert belegondolt, hogy milyen rossz lehet nekem ott egyedül... tehát másnak eszébe sem jutott hogy kicsit legyen már velem is, ő viszont jött hogy táncoljunk már együtt, holott nem igazán csípte az adott stílust. Nagyon jól elvoltunk kettesben akkor is... Nem tudom, ez mennyire visszajelzés, igazából erre rá lehet fogni, hogy csak fokozottan figyelmes.
Visszajelzésként olyanra emlékszem, hogy volt nem egyszer, mikor spontán ő ölelt át éjszaka, még pár éve... viszont hogy ez megint mennyire visszajelzés... mert lehetett szimpla ölelés is.

Nehéz egyértelmű visszajelzéseket találni, mikor én sem adok szándékosan egyértelmű jeleket számára, mert félek az esetleges következményektől, és a visszautasítástól... nem szeretném, hogy emiatt esetleg másképp kezeljen (negatívabban), óvakodjon tőlem, kerüljön, és a többi... hogy megbélyegezzen úgymond... annyit nem ér. Tehát megmondom őszintén, ez a kézkulcsolós eset volt eddig a leghatározottabb(?) visszajelzés, amit kaptam tőle. Kb legalább 4-5 órán át feküdtünk egymás mellett úgy, hogy össze volt kulcsolva a kezünk, pedig többször is váltott pózt ő is, én is. Azért ebben kell hogy legyen minimális tudatosság, nem?

Pasik terén egyébként nem túl szerencsés, és úgy tudom, most épp nincs senkije. De általában nem igazán beszél nekem ezekről a dolgokról, ha kérdezem is meglehetősen szűkszavú a témában... bár bevallom, túl gyakran nem is érdeklődtem nála ilyesmiről... hugommal mondjuk nyitottabban beszél erről azt hiszem, dehát azért csak más úgy, két nő egymás közt... :)

Én egyébként megmondom őszintén, nem tudom, mitévő legyek... rengeteg választási lehetőség van, és ki tudja melyik a helyes út... lemondani viszont semmiképp sem szeretnék erről, ami most van. Nem sok, de számomra már ez is pont elég. Tényleg olyan nagy bűn, ha arra vágyom hogy ölelhessem olykor? :( Az sem zavar, hogy ő ezt valószínűleg szimpla ölelésnek hiszi, sőt, igazából addig a jó... hogy viszonozza vagy sem, szintén lényegtelen. Csak érezzem. :( Ez még azért annyira csak nem elítélendő... :p főleg ha neki is jól esik, márpedig hogy rosszul esne neki, arra semmilyen jel nem utal. Vagy meg kéne beszélnünk ezt a dolgot mindenképp? Vagy várjak még visszajelzésekre? Hagyjam a fenébe, és szenvedjek csendesen, vágyódva az érzés után? Vagy adjunk magunknak egy esélyt, és titokban próbáljuk meg, működne-e a dolog élesben? De azt sem tudom, ő is érzi-e! És ha nem? Oda a rokoni kapcsolat, lekezelővé válik amint kitárulkozom neki? Vagy ha érzi, de nem működne, és szakításra kerülne sor? Hogy néznénk utána egymás szemébe? :/ Ha pedig összejön, és működne, hogy emeljük következő lépcsőfokra? Vagy megragadva hagyjuk egy szintnél, és maradna örökre titkos kapcsolat? Elég rizikós... annyira nehéz dolog ez... :S Most komolyan, ti mit csinálnátok? Valamit mindenképp kellene lépni! :/
Én csak abban vagyok biztos, hogy hiányzik ez az érzés amit mellette érzek, időről-időre... hiányzik... hol jobban, hol kevésbé. Hiába voltam anno épp kapcsolatban, amikor vele újra találkoztam, megint előtört bennem, hogy jó lenne közelebb kerülni hozzá. Az nem megoldás, hogy na akkor inkább nem találkozom vele... Miért érzem ezt mindig, és miért több éve, miért tart gyerekkorom óta, és meddig fog még? :S
válasz | 2010-12-26 | 21:09
Szia!

Először mikor olvastam a hozzászólásod,kicsit furának tartottam,de kezdem érteni a dolgot. Mindenesetre amit leírsz,erősen hasonlít a szerelemhez,mert olyan érzéseket írsz le,ami szerintem nem lehet nem az. Bár,ha régebben sokat voltatok együtt,akkor az is megeshet,hogy mint húg (bár nem írtad,h hány éves) tekintesz rá és egyfajta védelmező szerepet akarsz a magadénak tudni. Neked van amúgy tesód? Mert ha nincs,akár ez is lehet magyarázat. Én nem ítéllek el ezért,viszont erről a dologról le kell mondj... nekem is van unokatesóm,nem is 1,de egyszerűen el nem tudnék vele képzelni semmilyen kapcsolatot sem. Mit kéne tenned? Ezt neked kéne átgondolnod,időt adni magadnak..vagy beszélni a lánnyal az érzéseidről esetleg nem találkozni egy ideig...más lányokkal ismerkedni..és hátha rájössz,hogy ez nem az a fajta érzés vagy arra jössz rá,hogy ajjaj mégpedig ez pont az az érzés...A lánnyal kapcsolatban amúgy mit érzel,kapsz visszajelzést (a kézkulcsolós történeten kívül)? Van barátja? Elmondja neked a szerelmi dolgait?
"fordulnék hozzátok" szóismétlésekért pedig bocsi utólag is, most vettem észre :$
Sziasztok! :)

Korábban már jópárszor kértem segítséget tőletek, mindig annyira segítőkészek voltatok, bízom most is ebben...

Előre szeretném leszögezni, hogy igazából talán nem is ebbe a fórumkategóriába kellene írnom a kérdést, de sajnos nincs olyan jelenleg, amibe igazán passzolna, ráadásul elég kényes is a téma (ezért nem a "Beszélgetünk"-ben nyitottam), nem is tudom, hogy fogjak hozzá... biztos ami biztos, a téma kényessége miatt új nick alól fordulok most hozzátok, nem ez ugyanis a fontos...

Szeretném megérteni a bennem rejlő érzések okát, igazából ezért fordulnék elsősorban hozzátok, bízom benne, valaki tud érdemben segíteni...

Előre szólok, elég különleges ez az egész számomra is, röviden és tömören nem tudom összefoglalni; ha sikerülne, nyilván érteném az okát, és nem is fordulnék hozzátok :)

Van egy lány unokatestvérem (elsőfokú)... egy évvel fiatalabb nálam... gyermekkorunkban meghatározó időt töltöttünk egymás társaságában (különösen nyaranta találkoztunk sokat), mostanában elég ritkán futunk össze, évi max 3-4 alkalom általában, de egyszerűen úgy érzem, túlságosan másképp tekintek/tekintettem rá mindig is, mint ahogyan kellene... ajj, olyan nehéz ezt szavakkal kifejezni... megpróbálok inkább példákat mondani...

Többnapos családi összejövetelek - mindig kerestem azokat a lehetőségeket, amikkel közel kerülhetek hozzá. Igazán közel. Ilyen például az együttalvás. Semmi igazán speciális vágyam nem volt soha, csak hogy este a közelében lehessek, amennyire csak lehet, és hallhassam a szuszogását, érezzem, hogy ott van mellettem, esetleg érintsem, mondjuk átölelhessem. Ezzel utóbbival még úgy érzem, nincs is különösebb gond önmagában, 13-15 éves fejjel meg szerintem főleg elfogadhatóak az ilyesmi k...

Csakhogy azóta 21 vagyok, és legnagyobb megdöbbenésemre a dolog a mai napig nem sokat változott - pedig túl vagyok már nem egy párkapcsolaton...

Nemrégiben ismét találkoztunk, az együttalvást is sikerült megoldani... konkrétan egyébként - mielőtt félreértitek - ezt nem kettesben kell elképzelni, hanem többen vagyunk unokatesók/testvérek, kvázi legalább 3-4en alszunk egy nagy franciaágyon ilyenkor, de többnyire mindig úgy intézem a dolgokat, hogy pont mellé kerülhessek, hogy újra és újra átéljem AZT az érzést. Csak ennek az érzésnek az okát nem értem... :S

Na mindegy, a lényegre térek: most a legutóbbi alkalomkor szinte alig tudtam elaludni mellette. Egyszerűen csak hallgattam ahogy szuszog, és közben eltelt egy óra... annyira csodálatos volt, szavakkal kifejezhetetlen, komolyan... pedig konkrétan semmi nem történt, mégis a mennyekben éreztem magam. Különösen akkor, amikor óvatosan közelebb kúsztam hozzá, hogy érezhessem, ahogy a hajszálai végigsimulnak az arcomon...
aztán ellenállhatatlan vágyat éreztem hogy átölhelessem, persze csak szolidan, takaró felett... de ez sem megy csak úgy simán... már a gondolatra, hogy esetleg óvatosan talán átölelhetném - hisz mi van abban, unokatesók vagyunk, épp karácsony közelgett, ami a szeretet ünnepe, miért ne ölelhetném át - úgy duplájára ugrott a pulzusszámom, a légzésem szapora lett, totális izgatottságba estem... ilyen formában, ennyire erőteljesen ezt az érzést még kapcsolatok elején sem éreztem, pedig határozottan állíthatom, voltam már szerelmes. Aztán végre megtörtént... megterveztem, hogyan öleljem át úgy, hogy biztosan ne vegye észre a szándékosságát még ha felébred rá sem, szóval pl jól álcázott fordulásnak tekintve, álmos sóhajokkal, értitek... :) Nevetségesnek tűnhet a dolog így külső szemmel olvasva, de számomra egyáltalán nem az, elhihetitek. Aztán vitába szálltam magammal, megtegyem-e, ne tegyem, mi szól mellette, mi szól ellene... végül átöleltem... hihetetlen édes mámor öntött el. Onnantól kezdve tulajdonképpen nem volt éjszakám. :) Egyszerűen nem tudtam betelni azzal az érzéssel, hogy ott fekszik mellettem, én pedig ölelhetem, szóval folyamatosan azért izgultam, csak meg ne forduljon, fel ne ébredjen, mert ez annyira hihetetlenül jóóó így! :) Elaludni pont ugyanezen fenti okokból nem akartam, még és még érezni szerettem volna ezt a szűnni nem akaró érzést. Megjegyzem, még másnap is sajgott jobb a vállam, mert egész éjszaka öleltem, de most is azt mondom: megérte, ha tehetném, újra ezt tenném. :) Igazából sokat gondolkodtam már rajta, miért lehet ez, és arra jutottam, talán tesztelgetek... mintha azt próbálnám kideríteni, ő is érez-e hasonlókat, vagy csak szimplán unokatesóként tekint rám. Ez a legutóbbi éjszaka pedig ilyen tekintetben kissé összezavart... ugyanis ahogy épp öleltem vagy fél órája, egyszercsak összekulcsolta a kezét az enyémmel... de úgy igazán szorosan. Aztán már egész éjszaka el sem engedte, csak néha, rövid időkre, míg pl fordult egyet, de utána újra és újra fogta a kezem, vagy pl volt hogy csak egy-két ujját helyezte a tenyerembe, és mintha néha gyengéden mozgatta is volna őket... most szerintetek? Ti ezt a reakcióját mire vélnétek? :) Persze, lehet a kezünk összekulcsolása csak reflex volt az ő részéről, vagy nem tudatos dolog, de igazából nem hiszem hogy ilyesmi van a dologban...

Pár dolgot még hozzátennék: ez a lány valahogy mindig is egy etalon volt a szememben, amióta ismerem. :) Elég jó emberismerőnek tartom magam (igen, mondhatjátok, magam mégsem ismerem, hogy is van ez? :D), viszonylag mindenkinek elég gyorsan felfedezem a gyengeségeit/hibáit, de benne egyszerűen szándékosan keresve sem találok... talán ez is a baj, hogy túl tökéletesnek tartom, pedig nyilvánvalóan nem az, senki sem az. Kinézetre egyébként átlagos, vagy valamivel átlag feletti lány, bár megjegyzem, számomra elég erősen az ideál kategóriába tartozik külsőre (is). Nem, nem vagyok belé szerelmes, ez teljesen biztos. Előző kapcsolataimban igazán nagy szerelem volt a képben, úgyhogy ismerem azt a bizonyos rózsaszín ködöt :) - nála ez hiányzik, itt valami egész másról van szó. Nem, a nemiségre sem fogható, ugyanis elsősorban arra vágyom, hogy ölelhessem, ami bár fizikai kontaktus, azért annyira komoly vágynak nem mondanám :P Bár tény, hogy a legutóbbi alkalomkor már csókról is fantáziáltam, és összességében már rengetegszer elképzeltem, hogy ha nem lennénk unokatestvérek, holtbiztos hogy összejönnék vele... ez viszont nem oké :S
A pontot az tette fel az i-re, hogy volt már többször is, hogy együtt buliztunk, és láttam, ahogy épp flörtölget (ekkor épp egyedülálló voltam én is)... ekkor viszont iszonyatos féltékenységet éreztem, ami viszont nem hinném, hogy normális dolog, meg is lepődtem magamon. :S Érdekesség a dologhoz: amikor épp kapcsolatban voltam, akkor is vágytam arra, hogy érinthessem, viszont talán nem olyan intenzíven jelentkezett... továbbá volt bennem egyfajta olyan érzés, hogy vajon ő mit érezhet, haragszik-e, amiért nekem most van valakim...

Őszintén: ti mit gondoltok, miért lehet ez az egész? Mit tegyek? Vagy mit ne tegyek? :( Ezeknek az érzéseknek nem vagyok hatalmukban, nem tehetek róluk úgy érzem... :S Nagyon szeretném, ha megpróbálnátok empátiával kezelni az egészet, ahelyett, hogy "fúúúúj, nade unokatesóvaaaal?!?" jellegű mondatok jönnének reakcióként. Nem tudom, mitévő legyek, hogyan kezeljem ezt a dolgot, és az is foglalkoztat, hogy ő is érzi-e... valahogy megnyugtatna a tudat, ha tudnám, nem vagyok ezzel egyedül... bár talán úgy csak még rosszabb lenne...
 
válasz | 2010-12-20 | 19:12
Sziasztok!
Szeretném, ha segítenétek nekem ötletekkel, hogy hogyan tudnám feldobni a szexuális életünket a párommal! Az utóbbi pár hónapban igencsak ellaposodni érzem ugyanis:( Ez azt jelenti, hogy az már jó hét, ha heti 2x vagyunk együtt, de a legtöbbször már csak heti 1x:( Persze próbálkoztam új melltartóval, szexi combfixel, de a reakció annyi volt, hogy "látom, szép". Játékszereknek nem híve, mi inkább azok a romantikusan összebújók vagyunk, egy gyertya, láva lámpa mellett. Azt hiszem, hogy a legnagyobb hibánk, hogy a szitu mindig ugyan az. Azt hiszem ebbe kezdtünk beleunni. Egyébként ha kezdeményezek, akkor nem kapok visszautasítást.
Várok minden véleményt! Köszönöm:)

Hunny
 
válasz | 2010-12-14 | 10:32
..., hát igen, vagyis az ember "józan paraszti ésszel" mérlegeli, hogy gyakorlatilag létbizonytalanságba sodorja egy lépéssel a gyermekét is és saját magát is, ezen kívül, ha azért megnézzük az albérlet valahol sajnos kidobott pénz, ami akkor luxus, ha van az embernek saját lakása. Persze, akkor megoldható lenne, ha olyan párom lenne, aki tudna segítene egy közös otthon kialakításában, vagy közös albérletben. De nem ilyen van. Azon kívül, ha albérletbe mennék, akkor gyakorlatilag ezzel kimondanám a párkapcsolatomra is a halálos ítéletet, mert egész lakást nem tudnék/tudnánk kivenni..., egy főbérlővel lévő albérlet meg megint gyakorlatilag patthelyzet lenne - de, mivel nincs pénz, ezért utópisztikus a gondolat.
válasz | 2010-12-13 | 18:40
Alapvetően értem amire gondolsz, a nem mer lépni esetére. Azt sem mondom, hogy valakinek mióta a probléma fennál ne lett vona lehetősége.
DE...
...a jelenben élve. Nem egészen 50 ezer forintból hogy a francba lehet önálló életet kezdeni egy gyerekkel együtt?
Most ehet, hogy én vagyok beszűkült, vagy a helyzethez képest elkényeztetett. Ismerős között van, aki 15-20ezret fizet egy szobáért (ez csak a bérlet, és az olcsó kategóriából). Jön a rezsi mondjuk 2 főre 10ezer (és akkor ez is baromi jó ár). 25E ft-ból éljen meg 1 felnőtt+1 gyerek? Nem mondom, h nem lehet, de monjuk 25-höz képest 30-35? Ha vesszük a százalékos arányt, vagy a forintálisat, így is, úgy is nagy a lépték.

Én elhiszem, hogy vannak, akik így lépnek, és happy lesz a vége, csak ilyenkor sokszor megfeledkeznek azokról, akik léptek, és a süppedő, visszafordíthatatlan mélybe zuhantak.
válasz | 2010-12-13 | 15:32
"megsúgom, ezt láttam, 3 méteres távolságból"
------------------------------------------------------------------- -------------------------------------

Baji. Megsúgtam :-D. De a hatékonysága ennek is relatív, de mindegy is!
Nagyon eltértünk a témától, nemde?
válasz | 2010-12-13 | 15:28
Ezt kérhetnéd egy "szimpla" küzdősportolótól, soha nem tudná olyan kicsi ütéssel, mozdulattal megoldani.
------------------------------------------------------------------- ------------------
Baji a stílus neve, amit keresel. Ha jól tudom, nálunk nem oktatják, de pl. B.Lee is onnan vette a világhírű inch-es ütését. Ez nem városi legenda. Csupán egy felfogás. A trükk az ütéstechnika és a lépés ereje, de ezt Baji edzésen jobban elmagyarázzák.

A kínai iskolában, amit linkeltem Neked, ott tanítják a Baji-t. Ha érdekel, tehetsz fel nekik kérdéseket akár ezzel kapcsolatban is.
Nekem eddig minden hülyeségemre feleltek, nem hiszem, hogy Veled tennének kivételt.
A küzdősport érdekes dolog. Ahol verik, de nem ölik meg egymást, vannak szabályok aminek a keretei között bunyózol, és ami alapján győztest hírdetnek. De nem értem a különbségtételt. Egyébként; a hatásos mozdulat relatív. Amitől fekszik az ellenfél, az a hatásos, szokták volt mondani. Ellenben ebben sincs semmi misztikum. A teak-won-do gyönyörűen rúg, ez meg kicsiben üt, ennyi a különbség :-D. Miért hagytad abba?
válasz | 2010-12-13 | 15:08
"Ha gyorsabban ütsz mint az ellenfeled, akkor hamarabb találsz be, és te vered le az Ő fejét, nem pedig fordítva. Ez a harcművészet. "

Ez a küzdősport, ahol technikát tanulsz, fejlesztesz. Ilyen pl a taekwondo, amit én is évekig űztem. Idővel rájöttem, h ez nekem olyan üres. Viszont a harcművészet nemcsak puszta lépések, ütések, stb. sorozata. Ott nem annyi a tanulás, h újra és újra gyakorlod azt az ütést, hárítást, rúgást. Ott már használsz bizonyos "energetikai fogásokat" is, mélyebben beleássa magát az ember. Ez a nagy különbség...és a harcművészetek közé tartozik az általam lentebb említett kung fu és a tai chi is.
Ami engem kimondottan lenyűgözött, az egy olyan kicsi és szimpla ütés, ami méterekre löki el a másikat. Ezt kérhetnéd egy "szimpla" küzdősportolótól, soha nem tudná olyan kicsi ütéssel, mozdulattal megoldani. És tudom, erre szokott jönni az, h az ilyen városi legendák szépek, de blablabla...megsúgom, ezt láttam, 3 méteres távolságból.
Ahogy 2 éve is voltam Bp-en a Shaolin bemutatón.És nekem nagyon az az érzésem, h ott se csak annyit csináltak, h rúgtak, ütöttek, oszt de gyorsak voltak.
válasz | 2010-12-13 | 14:56
Az, h kineveted ezeket....a te dolgod. :) Unalmas lenne az élet, ha nem lennének közöttünk szkeptikusok. :)
------------------------------------------------------------------- -------------------------
Ez így van. :-D
válasz | 2010-12-13 | 14:54
A kung fu nem jelent harcművészetet. Az angol know-how-nak megfelelő kínai kifejezés (szótár), ami eredetileg szakmai hozzáértést jelentett, nem harcművészetet. Ma: a nyugatiak miatt használják a harcművésztre is. A megfelelő szó a wushu.
A harcművészet misztikum jellege 0,0%.
Pl.: Kung-fu/muay thai iskoláknak és templomoknak is vannak honlapjai, ahol készséggel felelnek a kérdéseidre, és nem pénzéhes össze-vissza fantáziáló misztikus könyvekből kellene hülyeséget állítani.
A világhírű "por pramuk gym" Thaiföldről:
http://www.muaythaiporpramuk.com/index.php?action=home&&lang=th .
Shaolin Kung fu iskola kínában: http://shaolin-kungfu.com/contact-us
Ha gyorsabban ütsz mint az ellenfeled, akkor hamarabb találsz be, és te vered le az Ő fejét, nem pedig fordítva. Ez a harcművészet. Egyszerű. A meditáció csupán elméleti gyakorlás, összpontosítás a küzdelemre. De kérdezz tőlük. Kis kínai szkeptikusoktól. :-)
válasz | 2010-12-13 | 14:34
Lássuk csak...pl kungfu, tai chi..és mi a misztikum? A chi, a meridiánvonalak, a szervek ilyen-olyan funkciói, stb.
Az, h kineveted ezeket....a te dolgod. :) Unalmas lenne az élet, ha nem lennének közöttünk szkeptikusok. :)
válasz | 2010-12-13 | 14:24
A legtöbb keleti harcművészet olyan dolgokra támaszkodik, amik nem bizonyítottak, nem kézzelfoghatóak, sőt a nyugati szemlélettel egyenesen ki is nevetik...és mégis működik, használ, segít :)
------------------------------------------------------------------- --------------------------
:-DDDDDDDDDDDDDD
Mondj egyet! Kérlek! Egyetlen egyet! Egyetlen ilyen misztikát, okés? Kérlek-kérlek-kérlek!
válasz | 2010-12-13 | 11:04
A legtöbb keleti harcművészet olyan dolgokra támaszkodik, amik nem bizonyítottak, nem kézzelfoghatóak, sőt a nyugati szemlélettel egyenesen ki is nevetik...és mégis működik, használ, segít :)
Erről ennyit :)
Szép napot neked! :)
válasz | 2010-12-13 | 10:32
Nem rossz dolog. De az ezo és az önszuszázás a hit-en kívül nem rendelkezik semmilyen tudományos magyarázattal, háttérrel, igazolással, összefüggéssel. Amit felhoznak tudományos magyarázatnak, az humbug, vagy ferdített áltudomány (pl.: agykontroll). Azt mondom.

A hittel nincs baj. Sőt! Hit nélkül nem megy.
válasz | 2010-12-13 | 10:28
Persze. Ebben egyetértünk. Ellenben, ha valaki nem hisz vmiben, illetve nem talál valamit bizonyítottnak, az nem jelenti azt, hogy idióta. Pl. olvastam a Koran-t, de attól még nem vagyok muzulmán. Tudom, hogy a muzulmán vallás nem tanít gonoszságra. Olvastam ezotériás könyveket is, ufókutatásról szólót és pszichológiait is. Elfogadom, hogy van aki pszichológushoz jár. Ha hisz benne és ha nincs más akivel őszinte akar lenni; tegye (bár a pap és a gyónás még mindíg olcsóbb).
Az, hogy nem ismerem el tudományos mivoltukat, mivel nem bizonyítottak, azt jelenti, hogy alulolvasott vagyok, nem tudom, miről beszélek, és szűk látókörű vagyok? Kedves.
válasz | 2010-12-13 | 10:06
Hát igen..., azért - valljuk be - rendületlenül "átkacsintgatok" a napos/abb/ oldalra is. Mert másképp nem megy.
Másrészt - a pozitív megerősítésről annyit, hogy a nők szerint 70%-a lazán otthagyná azt a férfit, akinek vannak anyagi- egzisztenciális problémái, na, persze, az élet könnyebb lenne, ha több lenne az anyagi - de, mégis a lényeg ott van, hogy lehetne ilyen-olyan gazdag pasi, de arról nem fogok lemondani semelyik kedvéért, arról a kellemes borzongásról, vonzásról, amit a mostani nyújt, meg nem beszélve, hogy nem könnyű olyan embert találni, akivel bármiről el lehet beszélgetni, mert széles látókörű - ez utóbbi sem mindegy.
Arról nem beszélve, ogy a férfiak 70%-a is lazán otthagyná azt a nőt, akinek vannak problémái /családi mondjuk/, ahhoz már kell egy bizonyos érzelmi érettség, hogy empátiával viseltessünk a másik problémái iránt. És ez utóbbi tulajdonság megvehetetlen.
válasz | 2010-12-13 | 09:10
Ha annyira rossz dolog hinni abban, h mi irányíthatunk, h tervezhetünk, h megvalósíthatjuk az elképzeléseinket, akkor nagyon gonosz ember vagyok és dádá a fenekemre :D Nem holmi istenekre kenem a sikertelenségeimet, nem vagyok mazochista, h ha itt rossz, majd odaát jó lesz, stb... Én élem az életem, formálom, alakítom és teremtem. Ha ez ennyire szánalmas más számára, hát akkor ez van.
Aki szkeptikus, aki nem tapasztalta, mikre is képesek ezek a technikák, attól nem is lehet azt várni, h bármi jót is szól majd róla :)
válasz | 2010-12-13 | 09:05
Ha valaki nem akarja kihasználni az ezekben rejlő lehetőségeket, nem lehet ráerőltetni. :)
------------------------------------------------------------------- ---------------------

Így van! A hit nagy dolog, ebben egyetértünk! :-D

Ellenben ezzel a mondattal rátapintottál a lényegre. Pl. a CIA-s agykontroll nem vesz tudomást a szabad akaratodról. Akció-reakció = agykontrol. Tőled független 0% hibaarány, vagyis a titok a módszerben van, nem az alanyban (tudomány). Ellenben az ezotériában nincsenek hasonló összefüggések, legalábbis nekem nem sikerált felfedeznem :-D... mivel erősen egyénfüggő (intelligencia, szociális állapot, érzelmi fogékonyság, stb...).
Ezzel nem azt mondom, hogy az ezotéria követői lényegében vallásos emberek, csupán azt, hogy a tudományban a módszer a lényeg, nem az alany (pl.: van akinek több, van akinek kevesebb altató kell a műtét előtt, de az egyének különbözőségén túl a módszer/metodika ugyanaz minden páciensnél).
válasz | 2010-12-13 | 08:53
Elfogadom a véleményed :) Ez is egy nézőpont.
Ha valaki nem akarja kihasználni az ezekben rejlő lehetőségeket, nem lehet ráerőltetni. :)
válasz | 2010-12-13 | 08:50
Ha ezt gondolod róla, azt hiszed, így működik, ezt "hirdeti", akkor nem olvastál még a témában alaposabban.

Ez is egy téves gondolat az agykontrollról. Kicsit kiforgatod, kicsit eltúlzod. Látszik, h ebbe a témába se ástad még bele magad.
------------------------------------------------------------------- --------------------------------------------
Tényleg? Orosz katonai módszer.... ismerős a bekezdés (szerintem eleget olvastam róla)? Ellenben nem mondom azt, hogy aki csak az ezotériás önszuszázós irodalmat ismeri az egy aulolvasott, buta ember. Ne haragudj, de olvastam ezotériás könyvet, sőt, MLM-es kiadványokat is: szórakoztatóak. Ennyi. Ellenben kötve hiszem, hogy az ezoterikusok módszerei fejlettebbek lennének (vagy neadjisten megközelítenék) a katonai hírszezések módszereit - mert ezt írtad. Ja: és a katonai módszerekhez hit sem kell (cause 100% proven :-D).
A hit = mentsvár. Ezt már a kerseztény papok is megmondták 1000 éve. Nem sikerül? Nem hittél eléggé. Sikerül? Na látod, megmondtam, hogy hinni kell! Az ezotéria nem tudomány, kedves Anthico, ez sima gambling. Még a vallásnál is rosszabb, mivel a keresztény bigottokhoz hasonlóan elvakult, törtető embereket nevel ki 0,0 értékrenddel.
válasz | 2010-12-13 | 08:34
Akkor azt kérdezem meg, h ha folyton ilyen mélyen vagy az érzelmi skálán, akkor mitől is lenne jobb a helyzeted, az érzéseid?
Másképp fogalmazva: ha valaki a negatív dolgokra fókuszál, akkor szinte 0% az esélye, h boldog legyen.És ez most nem agykontroll, nem vonzás törvénye...ez egy teljesen alap dolog, érzelmi kérdés.
válasz | 2010-12-13 | 08:28
"A vonzás törvénye érdekes feltevés. Olyan tézisekre épít, mint pl. a magabiztos kisugárzás felkelti a bizonytalanok figyelmét, és hogyha szuszázod magadnak a Porsche-t, holnap reggelre a garázsodban lesz :-D. Na ez a humbug. Olyan, mint egy érzelmi MLM :-D (de ez csak magánvélemény, persze). "

Ha ezt gondolod róla, azt hiszed, így működik, ezt "hirdeti", akkor nem olvastál még a témában alaposabban.

"De az teljes mértékben irracionális, hogyha megtörnek, és súlykolják beléd; hogy megnyered a lottó jackpot-ot, akkor megnyered. Mivel arra nincs befolyása az agyadnak, sem a testednek."

Ez is egy téves gondolat az agykontrollról. Kicsit kiforgatod, kicsit eltúlzod. Látszik, h ebbe a témába se ástad még bele magad. Az agyad nem fog teljesíteni olyan "tervet", amivel kapcsolatban szemernyi kétséged is van.És mondhatod vigyorogva, önelégülten, senki nem hiszi el 100%-osan, h övé lehet a lottó ötös. "Közelebbi", valószerű célok megvalósíthatók és így az idővel tolható ki az a bizonyos "erről elhiszem, h megvalósulhat agykontrollal" határa. Lényegében az agykontroll is a vonzást alkalmazza,főleg akkor, mikor nem a saját testünkkel kapcsolatban programozunk, tervezünk. De ott is alap feltétel, h az ember képes legyen elhinni, h az a cél megvalósítható. Szóval az a bizonyos holnapra-ott-a-Porshe-a-garázsban túl távoli, túl hihetetlen és nem is fog bekövetkezni.
válasz | 2010-12-13 | 08:25
Próba cseresznye! ;-)
válasz | 2010-12-13 | 08:21
A pozitív gondolkodás nem humbug. Szerintem. Olvastam tanulmányokat és magamon is tapasztaltam már. Abban egyetértek én is, hogy ha mindíg szomorkodunk, előbb-utóbb azzá válunk, és megmérgezzük vele a kapcsolatainkat is. A legnagyobb mélypont is viselhetőbb egy kis mosollyal (nem a kolumbiai nyakkendőre gondolok :-D).

A vonzás törvénye érdekes feltevés. Olyan tézisekre épít, mint pl. a magabiztos kisugárzás felkelti a bizonytalanok figyelmét, és hogyha szuszázod magadnak a Porsche-t, holnap reggelre a garázsodban lesz :-D. Na ez a humbug. Olyan, mint egy érzelmi MLM :-D (de ez csak magánvélemény, persze).

Az agykontroll egy orosz múltu modern katonai módszer, semmi hipnotikus csiribí-csiribá nincs benne. Katonai könyvek, pl. az orosz hírszerzéssel kapcsolatos kiadványok, sokat foglalkoznak vele. Lényege; ha fizikailag kikészítenek (megtörnek) és eleget súlykolnak, a tested egy adott ingerre automata módon fogja követni a parancsot (az agyad). Valaki említette itt a Pavlovi kísérleteket. Nos, nagyon hasonló az eljárás. Nincs kivételes páciens, még a Shaolin Templomok mélyén sem :-D. Aztán persze; ez is fenekestül ki lett forgatva és eladható formában újraértékelve, mint sok minden más. De az teljes mértékben irracionális, hogyha megtörnek, és súlykolják beléd; hogy megnyered a lottó jackpot-ot, akkor megnyered. Mivel arra nincs befolyása az agyadnak, sem a testednek. Innentől megbukott az elmélet, hiszen a "hit" kell hozzá, nincsenek racionális összefüggések, amit agykontrollal befolyásolhatsz. A hit, mint olyan, jelen van a pl. vallásban is. "Ha hiszel az ateizmusban, akkor Istenként nézel a semmire". Ismerős?

Egyszerüen röhejes, hogy sok tanárnőből 2 tanfolyam alatt tőzsdeguruvá érlelt MLM aktivista milyen elvakultan tud hinni, miközben lefitymálja pl. vallások követőit (mivel irracionális és összefüggéstelen :-D). Nos, ez a kifacsart-kitekert modern agykontrolos szuszázós miézéria ugyanez a kategória. Szerintem. :-D
válasz | 2010-12-12 | 21:06
Sajnos az élet árnyas oldalán nem nagyon tudom a napos oldalt nézni, ez van.
válasz | 2010-12-12 | 20:54
"ja, ez olyan, mint a "pozitív megerősítés meg stb." - mindig olyanok mondják, akiknek sínen van az életük. "

Bocsi, de ez tipikus reagálás. Abba nem gondol bele az illető, h a másiknak azért van sínen az élete, mert meglépett olyanokat, amilyeneket ő pl nem mer. Mindig azzal védekeznek, h "te jobban állsz", "te megteheted", "neked menni fog, mert..." vagy "te könnyen beszélsz, neked könnyebb". Az sose fordul meg ezeknek az embereknek a fejében, h ezért a másik is tett. Most nem a gazdag apuci kisfiáról beszélek, hanem más, szintén hétköznapi emberekről.
Hogy humbukk a pozitív gondolkodás?
Hogy humbukk a vonzás törvénye?
Hogy humbukk az agykontroll?
Annyira egyszerű ezt így rávágni mindenre, és azzal védekezni, h hát a másik milyen jó helyzetben van, ő könnyen beszél. Nem azt mondom, h most az ember ugorjon fejest mindenbe vagy h az magára erőltesse a pozitív gondolkodást, de azért ha valaki folyton az árnyoldalát nézi mindennek, negatívan vélekedik erről-arról...akkor miért is várja, h jobb legyen?

Nem letámadni akartalak, nem állt szándékomban, de most Thymiannal értek egyet. Lehet uncsi szöveg, de ha folyton azt gondolod, h de rossz az édesanyáddal vagy ha folyton fortyogsz, mert valamit keresztbe tett vagy csak szimplán a szemébe mondod, h ilyen és olyan, akkor attól mi fog változni? Semmi. És ettől miért lenne jobb? Nem lesz jobb.
válasz | 2010-12-12 | 20:09
Ja, csak én nettó ötvenezer alatt élek, van lakásom - normálisan berendezett lakásom van, csak jogilag keresztül-kasul van megosztva...

"amit akar az ember, azt el tudja érni!" -ja, ez olyan, mint a "pozitív megerősítés meg stb." - mindig olyanok mondják, akiknek sínen van az életük.

Azt hiszem, tök hülyeség ezt egy fórumon megkérdezni, kár is volt...

Egyébként a szerelmet is tönkre tudja tenni a pénztelenség, igenis tönkre tudja tenni, és kész, pénz nélkül max. vegetálni lehet, de előbbre nem lehet lépni.
válasz | 2010-12-12 | 19:58
ha az anyádra gondolsz, akkor egy kiút van: elköltözni!!!! és a pénz nem lehet kifogás!
nekem egyik rokonom 3 ált.sulis gyereket nevel, iskolában titkárnő, szóval nem kap csak kb nettó 70-90ezret, a gyerekek betegségéből fakadóan különleges étrend kell nekik (=kurva drága), férjétől elvált.
mégis megoldja, és inkább él így, mint hogy boldogtalan legyen, hogy ócsárolják (mert a férje azt tette napi szinten, mint veled az anyád.)
de ehhez évek kellettek, mire rájött, hogy lépni kell, most már bánja kicsit ( igazából nagyon), hogy nem mert hamarabb radikális lépést tenni.

hidd el, onnan kapsz majd segítséget, ahonnan nem is várnád. a rokonok, család összefog. mi is segítjük őket például, és örömmel.
ha nem mersz radikális lépést tenni, akkor semmi nem fog változni.
de már te is itt izélsz évek óta ugyanezen a problémán, ami simán megoldható lenne.
amit akar az ember, azt el tudja érni!
válasz | 2010-12-12 | 15:26
Szerintetek mit lehet tenni, ha van valaki az életemben, aki olyan módon támad engem és a párkapcsolatomat, hogy lassan lehetetlenné teszi az életemet? Napi szinten ócsárol, lejárat mások előtt, gondolom ezzel azt szeretné már elérni, hátha már nem bírom tovább. Néha úgy érzem, hogy, ha nem lenne kapcsolatom, akkor nem bántana tovább (igaz, akkor bántana más miatt). Nem látok kiutat, hogy kizárjam az életemből, így viszont már néha arra gondolok, lehet, nem kellene senki, akkor emiatt legalább nem ócsárolna.
 
válasz | 2010-12-12 | 10:55
Egyetértek :)
De tényleg kiakasztó, mikor valaki az ártatlan bárányka bőrben hüpphüppöl és magasról tojik arra, h van egy pasi, akit felszarvaz, és van egy másik, akit meg csak úgy talonban tart, de nem kell neki annyira, h tényleg őt válassza. De persze aztán jön a még nagyobb hüpphüpp, h az a bizonyos másik nem várt rá. "Miért nem várt rám, hiszen szerettem, és a szerelem a legerősebb és emiatt úgyis együtt leszünk újra, az új csajt meg kipöccintem a helyéről" és hasonló gondolatok még jobban erősítik az önzőséget. De h ezen fel vannak háborodva, h mégis milyen jogon jön ő össze bárkivel, hiszen ott van ő neki...az lényegtelen, h csak szeretőként, de hát nagyon szereti, még annál is jobban és ez nem elég egy pasinak? Hát úgy látszik, h nem :P
De az se mellékes - és ezt már párszor leírtam-, h ha egy pasi egy kapcsolatból rángatja ki a nőt, azaz képes elcsábítani egy sok éves kapcsolatból, akkor vajon ő nem fog ugyanígy koppanni? Jah, hát nem, mert őt nagyon szereti és ez vele nem fog megtörténni...na de azt is nagyon szerette eleinte, aki mellől el lett csaklizva...és a történelem ismétli önmagát. Ha már egyszer mutatott arra hajlandóságot, h megromló kapcsolatban a kilépés helyett a megcsalást választotta, akkor esélyes, h hasonló szituációban a jövőben is ez fog történni.
válasz | 2010-12-12 | 09:21
Látod? Erről beszéltem, anno, amikor azt mondtam, hogy még a szex rovására is meg kell becsülni egy nőt, akinek nem csak a "nekem, enyém, miattam, értem" van a kis buksijában. ;-)

Tipikus girlpower! :-D Nem tudom sajnálni.
válasz | 2010-12-12 | 07:59
Javítás:
Bocs, a jelenlegi nem hiszi, h minden rendben van veletek, hiszen szakítottatok már, most is majdnem. De azt viszont nem tudja, nem is sejti, h felszarvaztad.
Jaj, de "szép" dolgok ezek....és főleg az, mikor a megcsaló, a félrelépő állítja be magát áldozatnak, h őt ebbe belehajszolták, vagy joga volt a boldogsághoz, vagy h nem tudta, h hirtelen mi is történt vele, vagy stb...
válasz | 2010-12-12 | 07:43
Tudod, mi a sajnálatos, sőt szégyenletes ebben a szituációban?
Az, h még most se a meglévő, 4 éves kapcsolatod miatt aggódsz. Nem azon rágódsz, h megérdemel-e téged a barátod, aki szeret, aki azt hiszi, h minden rendben van, mert te megcsaltad, megaláztad...neeeeem. Téged csak az izgat, h egy másik férfi, aki nem volt hajlandó várni egy olyan nőre, aki kismajom módjára nem akarta elengedni a meglévő faágat, h elkapja az újat, továbblépett és h vajon el tudod el marni a jelenlegi, normális, nem szeretői kapcsolata mellől. Bocsi, de ez gusztustalan.
Az pedig végképp, h ha mégse sikerülne a kis szétszakítós, "én voltam előbb és akkor is az enyém lesz" akciód, akkor jobb nincs alapon ott maradnál a jelenlegi barátod mellett tovább hazudva neki és tovább várva egy újabb férfire, aki majd megint nagy hatással lesz rád, akivel megint meg fogod csalni a barátod, és aki miatt akkor talán majd tényleg szakítani is fogsz a jelenlegivel. Mert akármit is mondasz, meg fog történni...újra meg fogod alázni a barátod, mert már nincs köztetek semmi csak megszokás. Megcsalod, beleszeretsz másba és abban reménykedsz, h még működni fog köztetek?
Lehetnél annyira egyenes, h neki is adsz esélyt a boldogságra, ne melletted vegetáljon, miközben te más pasinak teszed szét a lábad és másokról fantáziálsz szerelmesen, miközben mellé bújsz az ágyba.
Nyers voltam? Lehet, de ez az igazság...ez a jelenlegi helyzeted a cukormáz körítés nélkül.
válasz | 2010-12-11 | 22:51
Placebo.. Érdekes eset állt elő nálad. Kezdem észrevenni hogy ha egy kapcsolatban nem stimmelnek a „felek” akkor előjön valami szőrszálhasogatós, akár más szemében értelmetlen, de a te szemedben a szakítás gondolatával kecsegető késztetés. Az hogy valakivel pl „évek” óta együtt vagy, az lehet magyarázat bármire is? Magyarázhatsz ezzel szex hiánytól kezdve , szeretethiányon át, odafigyelést? Szerintem nem. S szerinted sem, ezért van benned az az érzés az a késztetés ami miatt írtál ide. „Segítsünk, adjunk tanácsot” de mire? Hátha 10 emberből egy leírja amit hallani akarsz? Akkor ennek megfelelően döntesz? Elárulom NEM! Tedd a legrosszabbat ami eszedbe jut, talán ez lesz neked a legjobb. Az életben a legszebb dolog az ami a legrosszabb is, a kiszámíthatatlanság..Lehet 10x jobb jön holnap szemben, és kérdezni meg merre van xy utca.(elég gáz példa volt tudom).BÁRMI MEGTÖRTÉNHET. Persze itt is mint mindig tartom apapírformát. Ha akarod elfogadod amit írtam ha akarod nem.
válasz | 2010-12-11 | 22:32
A kérdés az, most mit szeretnél hallani? Megerősítést abban hogy elrontottál valamit? Vagy megerősítést abban hogy még van esélyed "ennél a srácnál". Az igazság az hogy 2 "ló" közé estél. A lehető legrosszabb értelemben. Van valakid, de csak van ,nem szereted. Akit szeretsz, mással van. De szerintem a dolog iróniája abban nyilvánul meg, hogy nem is szeretnéd a "másodikat" akkor ha nem volna barátnője, akkor jól elvolnátok így. Azaz, Te a 4 éves kapcsolatoddal, ő meg rád várva. Hogy mit kéne tenned? Zárd le a 4 éves kapcsolatot és keress "egy harmadikat". Mivel ennél a kettőnél már elrontottál mindent. Boldog így nem leszel. De persze ez csak egy vélemény. HA látsz benne realitást használd fel, ha nem, ne törődj vele.
válasz | 2010-12-11 | 19:45
Sziasztok!
Segítségeteket szeretném kérni.Lassan négy éve párkapcsolatban élek,de rengeteget veszekszünk,és egyszer már szakítottunk is.Szeptemberben megismertem valakit,akivel első pillanattól fogva szimpatikusok voltunk egymásnak.Sajnos megcsaltam a barátomat,csóknál több ugyan nem történt,de érzelmileg eléggé felkavart ez az egész.Azóta is függtünk egymástól azzal a fiúval,de mostanában nem nagyon írt,és keresett,pár napja pedig megtudtam,hogy egy hete barátnője van.Ő rengeteget mondta nekem,hogy döntsem el,mit akarok,ha őt,akkor hagyjam ott a barátomat,ami érthető,és így lett volna etikus mindkettőjükkel szemben.Én viszont nem tettem semmit,csak vártam,hogy talán attól jpbb lesz.Most viszont úgy érzem iszonyatoan szerelmes vagyok a srácba,akivel megcsaltam a barátomat.Ma beszéltünk,és azt mondta,hogy ő lezárta magában ezt az egészet,ami velem volt,és túllépett rajta.Én viszont hihetetlenül kivagyok.Barátom nem tud semmiről.De úgy érzem,hogy elszalasztottam egy lehetőséget.Ott volt előttem,én meg nem használtam ki,nem szakítpttam a barátommal,és mentem az újabb kapcsolatba..És most úgy érzem,hogy halálszerelmes vagyok....a barátommal szemben sem tisztességes ez,de egyszerűen en mtudtam négy évet csak úgy lezárni.Az utóbbi időben már eljutottunk oda a barátommal,hogy majdnem szak-tottunk,de valahogy nemtudjuk megtenni,túl régóta vagyunk együtt,és nem megy a dolog,pedig utólag nézve ezt kellett volan tennem,és most boldog lehetnék a másik fiúval.Ő viszont döntött más mellett.Ha egymásnak vagyunk teremtve akkor még összejöhetünk igaz?Mondjatok valami bíztatót kérlek!!!!
 
válasz | 2010-11-19 | 16:35
Ha már arról írsz, hogy nem akarod valami előtt megszakítani a kapcsolatot, akkor a szakítást már eldöntötted, csak az idejét nem. Ekkor már nem érdemes halogatni. Már eldöntötted, kifogást meg ne keress, mert mindíg találsz majd. Tiszteld meg az igazsággal mindkettőtöket: légy tisztességes, az mindíg egyszerűbb. Engedd el. Nem hiszem, hogy barátok maradtok, de miatta érdemesebb lenne mihamarabb lépned. Szerintem.
válasz | 2010-11-19 | 05:49
Tovább kell lépned.
válasz | 2010-11-18 | 20:52
Azt hiszem, hogy az újdonság szélvihara nem fogja széttépni a kedves olvasót :-D
válasz | 2010-11-18 | 15:06
Sziasztok! Szerelem témában szeretnék ajánlani egy nagyon jó könyvet. Érdemes elolvasni, én szabadidőmben már többször megtettem:)
Itt olcsón megrendelhető:
http://konyv-konyvek.hu/muveszpalantak
 
válasz | 2010-10-26 | 16:36
Hát igen, totál igazad van.
Bár ő nem az első nekem, mégis életem szerelme, kb mikor 12 évesen megismertem, azóta mindenkiben Őt keresem. Most tényleg a kockázat: hogy ha mással lennék, lehet h a szex OK lenne, de a személyiségünk mégse illene össze. Nem hiába ismerkednek fiatalon az emberek, idősebb korban sokkal nehezebb formálni valakit. Én is rengeteget formáltam rajta, ő is rajtam és mondjuk talán barátnak tökéletesek lennénk szerintem (tegnap is, elég sok minden miatt kiakadtam, nagy rajtam a nyomás suli, meló, család terén - csak itt- és teljesen türelmes volt.) Tudja ő is, h nem minden OK, mégis kedves.
Anthi:
Hát most épp semmit nem teszünk, most vagyok munkaátállás közben és ugyancsak nem látom, de esténként sokat beszélgetünk. Szerintem nem kellene kompromisszumoznom, nincs értelme. Az ok: valószínűleg az idő múlása (vagyis ő is csak kötődik, csak nem vallja be magának sem - én legalább magamnak bevallom), vagy vmilyen másik ok, amit nem mond el (ezzel próbálok egyelőre vmit kezdeni, hogy van-e másik ok, amivel kezdhetünk valamit.)
Valami ilyesmi a stratégiám. De nemsoká itt a szülinapja, amit régóta elterveztünk és nagyon nem tervezem azelőtt megszakítani vele a kapcsolatot...
válasz | 2010-10-26 | 14:58
Nekem valahogy még mindig nem világos, h most tesztek-e azért, h a probléma okát felkutassátok.
Szerintem (!!!!) igenis valaminek a következménye mindig az elhidegülés a szexben. Valami miatt következik be és lehet kérni változást, lehet hibáztatni, duzzogni, utálni a másikat....de a probléma nem oldódik meg, ha a kiváltó okot sem ismeri a pár.
válasz | 2010-10-25 | 21:47
Szia!
Mint fórumozó "őslény" én is szólnék egy szót az érdekedben :D
Szerintem 21 évesen nem szabad feladnod önmagad, szex nélkül élned a napjaidat! Nem csak 21 évesen, de én így 40 évesen sem tenném! Ha valaki nem kíván már, annak oka van, lehet h csak kihűlt a kapcsolatotok, ennyi. Különben is ki mondta h olyan ffival kell leélni az életed aki első volt sőt!!!!!!!!! Sőt sőt sőt!!! A helyedben nem sokat agyalnék ezen, fiatal vagy, ezer pasi vár rád!
Szórakozz, szexelj, és meg fogod találni azt a férfit aki neked való. Ő meg majd talál olyat, aki fiatalkora ellenére sem akar sok szexet, ennyi.- Tudom, nehéz, de higyj nekem, én 16 éves házasságot hagytam ott mert nem működött. Nagyon nehéz és fájdalmas, de megéri!
A házasságomban azt se tudtam már h nő vagyok, szex = havi 1 amint te mondod. De azóta megtaláltam önmagam, és hidd el te is meg fogod. Megéri változtatni!!!
:):)
válasz | 2010-10-25 | 14:41
Hát...
A gond az, hogy a beszélgetés megvolt és "normális" érvet nem kaptam.
Az meg, hogy egyre bunkóbb vagyok vele és ingerülten szólok minden apróságért, ugyanúgy jelen van már most is.

Végülis, most otthagytam a melómat, bár vállaltam egy részmunkaidőset, de nem hiszem, hogy nekem kéne változtatni. A baj az, hogy már kb feladtam, elhidegültem tőle, most már kb ha ő akarná, én akkor se. És szerintem ő is valahogy így van vele, csak nem tudatosult, hogy ez már csak kötődés. Persze puszilgat meg minden, tudja, hogy valami nem oké "mostanában" velem, ezért próbál engesztelni (pedig hát ugye nem engesztelni kéne).
Nem tudom mi lesz, szerintem most, hogy többet tudunk találkozni, adok még nekünk egy utolsó esélyt. (eddig a 8 óra munka 8 óra pihenés volt az Ő beosztása, nekem meg pont fordítva, így egymás mellett alvás volt a közös, a 3. nyolc óra)
Még soha nem vetettem véget egy ilyen hosszú kapcsolatnak és ilyen mélynek. Még az elején megbeszéltük, hogy ha bármi kezd nem-jó lenni, szólunk egymásnak, nos én ezt megtettem (a szex beszélgetés, hogy más pasik is bejönnek, a szex beszélgetés, hogy annyira nem hiányzik, mikor nem vagyunk együtt, a szokások amik azelőtt cukik voltak most idegesítőek, stb.)
Már valószínű elegem van, hogy csak én küzdök és ő nem.
 
válasz | 2010-10-25 | 12:07
Nálunk az volt a baj,hogy többek között én teljesen másfajta sexre vágytam,amit ő soha nem tudott nekem megadni.Aztán meg ha bunkó voltam vele,utána megsértődött.Valójában egy élményem sem volt vele ,ebböl lett a baj,hogy ezt nem tudta elfogadni
 
válasz | 2010-10-25 | 08:54
Sajnos a ti kapcsolatotok "tökéletes" példa arra, h az eltérő szexuális vággyal rendelkező emberek mennyire nem illenek össze és mennyire megront ez egy kapcsolatot.

Írod, h az elején se volt aktív, de ennél mégis aktívabb volt. gyakoribbak voltak az együttlétek, amik mostanra drasztikusan lecsökkentek. Csökkent ezek száma az évek során, tehát ezt nevezhetjük változásnak. Mert ez nem az az eset, mikor valaki alapból hetente 1x kívánja meg és évek múltán is "megmarad" ennél. Nem, itt anno nagyobb volt az étvágya, habár ez a tiedhez képest akkor is kisebb volt, de itt azon van a hangsúly, h anno ő többször kívánta. Ez szerintem egy nagyon nem elhanyagolható tényező. Mármint igenis a mélyére ásnék a dolgoknak, h most mi miatt csökkent az együttlétek száma,mi miatt csökkent az amúgy is kisebb libidója. Csak úgy magától nem változnak ezek a dolgok...lehet stressz, fáradtság, megszokás, unalom, sablonosság, bármi. Szerintem fel kéne kutatni ennek az okát, mielőtt még elégedetlenebb, kielégítetlenebb leszel.
válasz | 2010-10-24 | 12:18
"a büszkeségemet még szeretném megtartani és már én se kezdeményezek "csakazértis"."
Ez meg ördödi kör lesz végül, mert, ha Te nem kezdeményezel - /már belefáradva/, akkor Ő végül azt fogja hinni, hogy Neked is elég az a szexmennyiség, ami van..., bele fog törődni, hogy Neked sem kell több szex, közben Te meg valójában többet szeretnél, emiatt újra- és újra hibáztatni fogod megint. Ő meg tehetetlenül nézi, hogy mi is a bajod. A megoldás, hogy megmondod nyíltan, Neked több szexre, gyengédségre van szükséged, mint ami most jelenleg van.
Mondjuk azt lehet, nem ártana figyelembe venned, hogy az állandó fáradtság hatással lehet a férfi potenciájára - bár, azért huszonéves korban fáradtság ide-oda, nagyobb lehetne a potencia, mert a fáradtságot is ki lehet azért pihenni valamikor..., max, akkor nincs este szex, hanem hajnalban, vagy reggel, mikor már pihentebb a szervezet. Igazából mindent csak "akarni kell", az állandóan "fáradt vagyok lemezt" nem mindig lehet feltenni a férfinak - szerintem. Mert, ha valóban kíván egy nőt egy férfi, akkor megtalálja a módját annak, hogy ezt tudtára is adja.
válasz | 2010-10-24 | 11:56
"de ennyi ok elég lenne ahhoz, hogy egy minden téren jól működő kapcsolatot "befejezzek"?" - írod: de hiába egyébként minden téren jól működő a kapcsolat, ha mégis, van egy terület, ami benned állandó elégedetlenséget és belső kielégületlenséget okoz...
Persze, döntened Neked kell, mert az éremnek mindig két oldala van, lehet, másik kapcsolatban szuper lenne a szex, de lenne legalább egy vagy több olyan terület, amiben meg másik férfival nem értenéd meg jól magad. Mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb, esetleg a szexben szenvedélyesebb férfi, akinek egyéb téren sok rossz tulajdonsága van akár, amit meg ugye az ágyon kívül fogsz nehezen tolerálni. Ritka az, amikor minden "klappol". Persze van olyan, de ki tudja, megtalálod-e? Viszont az is igaz, hogy a szexben való hiányod meg ki fogod vetíteni a napközben történtekre is. Ha kielégületlen vagy, akkor hajlamos vagy kisebb tolerancia-küszöbbel élni, hirtelen semmit nem fogsz tudni tolerálni egyszer csak a párodnak, amit viszont egy szexuálisan /és persze érzelmileg is/ kielégítő kapcsolatban meg nevetve elnéznél. Mert, ha boldog vagy szexuálisan, úgy érzed, igazi nő vagy, nem gyötrődsz akkor, hogy "el vagy hanyagolva", akkor hirtelen nem fog érdekelni az itt- vagy ott hagyott edény /ami nem köt ki rögtön a mosogatóban/, vagy nem a helyére tett egyéb dolgok..., akkor max. "mosolyogva" közlöd Pároddal, hogy "drágám, legközelebb azért tedd a mosogatóba, ha lehet...". Míg, ha frusztrált, bánatos vagy, örök elégedetlen, akkor mindezt a "figyelmeztetést" ingerülten, dühösen is megteheted. Nagy a különbség a kettő reagálás között...
válasz | 2010-10-21 | 23:08
Nálunk csak átmenetileg volt hasonló a helyzet, de többször is. Én már mindenféle negatív jelzővel illettem magam, ami egyáltalán nem volt valós, mint ahogy az sem, ahogy érzed magad.

Ha az ember folyton kielégületlen, akkor ingerült, és mivel köztetek van a feszültség, nyilván vele vagy bunkó.

Eleve lényegesen eltér az igényelt mennyiség kettőtöknél, ezt nem lehet áthidalni, ez válóok. Minél többet vársz, annál több lesz a közös osztani való, és ami még nehezebb: szakadni is tőle.
válasz | 2010-10-21 | 22:04
hát na, igazatok van, igen.
de ennyi ok elég lenne ahhoz, hogy egy minden téren jól működő kapcsolatot "befejezzek"?
Nah igen, egy éve is, nos igen.
Most már 2 sulim és 2 melóhelyem van, neki is suli és melóhely és örülünk, ha az ágyba érünk és alhatunk. De nekem akkor is - még ha hulla is vagyok - lenne kedvem hozzá, ő pedig fáradt.
Én gyakran szóba se hozom, csak másnap, h -ahogy írtátok- "elintéztem magamnak" és neki még csak nem is gáz, vagyis nem tudom megfejteni.
Egyébként, amikor csókolózunk, persze kíván, ilyesmik, de távolról sem annyira, hogy kezdeményezzen, vagyis nem lép semmit. Én meg már annyira belefáradtam a kezdeményezésbe, (meg jó pár elutasításba), hogy - lehet hülyén hangzik - a saját magam számára a büszkeségemet még szeretném megtartani és már én se kezdeményezek "csakazértis". Persze itt nem 2-3 kezdeményezésről beszélek, hanem eleinte heti 5ről, majd 2ről majd egyre kevesebbről.
Mondtam már neki, hogy gyakran csinálom magamnak és nem mindig rá és azt is, hogy én biztos nem fogok vele tovább együtt maradni, ha nem lesz többet velem együtt. Ezt a vonalat viszont azért nem erőltetném, mert ha mégis őmiatta lennénk együtt, akkor is azt gondolnám, h csak a zsarolásom miatt van az egész...
Szóval ez az ultimátum se működik.
De ti nem éreznétek magatokat totál szajhának egy ilyen kisebb libidójú pasi mellett?? mert én már kb ott vagyok...
Jah am a kapcs elején se volt annyira nagyon aktív, közel lakott (2 percre), de azért nem ennyire inaktív. Most megküzdöttünk az együttélésért, a bútorokért, a suliért, a melóért és mindezt együtt...
nem tudom mi legyen. jah és egyébként tök bunkó vagyok vele emiatt is, persze nem akarok, de tényleg gyülemlik a szőnyeg alá söpört kosz:(
 
válasz | 2010-10-21 | 16:20
Megnézegettem a régebbi hozzászólásaidat is - akkor is hasonló volt a probléma, mint most. Vagyis a probléma lényege akkor is az volt, hogy a te szexuális vágyad messze magasabb a párodéhoz viszonyítva - de a régi még azt lehet mondani, hogy valahogy /ha nehezen is/, még elment, valahogy még elfogadható..., de az, hogy egy 23 éves férfinek elég legyen havi 1-2 alkalom szexuális együttlét...????? - hát..., eléggé csökkent szexuális vágyat mutat.
Az nagyon szép és jó, hogy egyébként megértitek egymást..., de mégis, huszonévesen kiegyezni ennyi együttléttel - pláne, ha Te kívánod? Mert, ha a szexuális igényetek azonos lenne /Te is boldog lennél havi 1-2 együttléttel/, akkor minden szép és jó lenne. De így...????? Irtóra különbözik a kettőtök szexuális temperamentuma, így akarod élni az életed további tizen-huszon... stb. -évig ezzel a férfival? Én közel a 40-hez falramásznék, ha ennyi szexuális együttléttel kellene "beérnem" havi szinten..., huszonévesen az lenne a normális, ha heti szinten /még évek után is/ azért a heti 1-2-3 együttlét meglenne.
Meg egyáltalán, mennyire vonzódik hozzád ez a férfi? Mert az én önbizalmam kb. a sárba lenne taposva, ha ennyire kívánna az, akivel vagyok. Na, persze, ha a szexuális temperamentuma ilyen kicsi, akkor mondjuk egy hasonló nemi vágyú nő illene hozzá.
Gondolj bele, hogy huszonévesen így szeretnél élni? Persze dönthetsz úgy, hogy annyira szereted, és nem változtatsz, nem keresel hozzád - legalábbis szexuális szempontból - jobban illő társat, de valószínű, hogy szexuális téren majd később egyre inkább boldogtalanabb leszel.
Egyébként meg nem kell "világszépének" lenni ahhoz, hogy kivívd egy férfi elismerését, vágyát.
válasz | 2010-10-21 | 13:08
Egy kapcsolat elején a másik fél egy többismeretlenes egyenlet. Idővel egyre több ismeretlent fejtünk meg. De vajon meg kell-e oldani az egész egyenletet?
 
válasz | 2010-10-21 | 11:29
"a heti 1-2-ből havi 1-2 lett."

szerintem meg igenis nagy csökkenés. a korábbi 30 napból 4 vagy 8 alkalom helyett 1 vagy 2 alkalom lett...
nem mindegy, hogy átlag 4-7 naponta vagy 14-29 naponta van valami....

azzal viszont egyetértek, hogy a csökkenő tendencia tovább fog folytatódni.

placebo:
ellaposodásról lenne szó mégiscsak?
21 évesen azért a havi 1-2 eléggé kevéske... szereted? ő is téged? ő miért nem kezdeményez? stresszes vagy nem áll fel neki rád?
csak te tettél a kapcsolatért vagy ő is? ha inkább te, ő meg nem, akkor nem hinném, hogy tényleg szeretne, hanem inkább csak kötődik hozzád.

mikor van szex? csak ha ő akarja? vagy ha tökéletes vagy? nem néz sok pornót? stb. millió oka lehet....de ha már túlvagytok milliónyi beszélgetésen, kár több időt belefeccölni. :S :(:(

fiatal vagy/fiatalok vagytok, és ennél már csak rosszabb lesz az együttélés, mivel leírásod alapján semmi nem használt... és nemcsak a szex miatt. vagyis de, hisz ez konfliktusforrás, ami szépen lassan kihat majd mindenre.

bár ha szereted, akkor tűrj vagy mondj le a szexuális vágyaidról, intézd el magadnak :S:S szép kilátások, mi? főleg, hogy téged nem hagy hidegen más pasik udvarlási szándéka, kis flörtölés. ez is azt mutatja, hogy a kapcsolat haldoklik...

ismerősöm is hasonló helyzetben van, csak őt a pasija nem is becsüli igazán, de hát a szerelem vak. én meg reménykedem, hogy mielőbb kidobja azt az idiótát. ismerősömet látva (kívülről nézve) azt mondom, hogy nincs értelme folytatni. de persze minden kapcsolat más.

és mit mondott, miért nem akar veled szexelni? miért nem kíván?
ő mit tett azért, hogy javulás legyen?
válasz | 2010-10-21 | 08:41
Placebo, picit visszaolvastam a hsz-eidet. Láttam, h 1 éve is pontosan ez miatt írtál ide és akkor a heti 1-2 alkalmat kevesellted. Most pedig már havi 1-2-t írsz. Ergo ez csökkenő tendencia, ami nem jó :/
Azt nem tudom, h a kapcsolat elején hányszor szeretkeztetek, de ha heti 1-2-nél többször, akkor a szex mennyisége az évek múltával csökken. Azaz benne volt vágy, csak valamiért ez változik..és ez a változás folyamatos. Ilyenkor valami változhat a kapcsolatban is, hiszen valami oka csak van, amiért a vágy csökken.
Ha viszont eleinte se kívánta annyit (pl.: 1 évvel ezelőtti heti 1-2 volt érvényes akkorra is), akkor is valamelyest libidóvisszaesésről beszélhetünk, hiszen a heti 1-2-ből havi 1-2 lett. Igaz, ez nem olyan nagy mértékű, de csökkenés.
Akárhogy is nézzük, csökken...egyre kevesebb. Fel kéne kutatni az okát. :/
válasz | 2010-10-21 | 01:54
Lehet "párkapcsolatot" szexmentesen élni, ha megengedett a félrejárás, csak sz@r. A leírt próbálkozások után hagyd a francba!
válasz | 2010-10-21 | 01:02
Sziasztok,

"régi" fórumozó vagyok, 4 éve írtam ide először (még jó anno a szüzesség elvesztése topicba).
Most viszont azért ragadtam billzetet, hogy megkérdezzem:
szerintetek milyen egy párkapcsolat szex nélkül?
Úgy értem: mondjuk havi egy szex, vagy max 2.
A gond az, hogy 3,5 éve vagyunk együtt, összeköltöztünk, együtt tervezzük a jövőt, közös dolgokat veszünk, elég sok időt töltünk együtt (hétköznap napi átlag sztem 7 órát), DE alig szexelünk, pedig én nagyon szeretnék (napi szinten is többször), párom (23) viszont nem.

Szerintetek ilyenkor mit lehet tenni?
beszélgetésen, változatosságok bevitelén, saját kezdeményezésen, kompromisszumon túl vagyok.
Van, amikor a nő is belefárad a kezdeményezésbe...
Most jön az ultimátum?
21 évesen nem akarom "abbahagyni" a szexet.
Lehet emiatt szakítani olyannal, akit szeretünk?

---jah és mindeközben nem vagyok egy világszépe, de többen napi szinten flörtölnek velem, persze én hárítok, de egyre "gyengébben". Miközben szerelmes vagyok.

Szerintetek? Mit tegyek??
 
válasz | 2010-10-07 | 10:54
Ismerem az érzést, én is szakítottam a párommal, illetve nekünk egy ideje így ment, hol én hol ő szakítani akart, el is zavartam a csúnya beszéde miatt egy párszor, de pár nap után mindig telefonált hogy így szeret meg úgy szeret, múlthéten egy ajándékot küldött nekem nem is olcsót, megakartam köszönni habár pár napja már nem beszéltünk mert úgy volt hogy vége, de nem hallgatott meg, utána megint pár nap és felhívott hogy beszéljünk, mert szeret stb. de 2 napja megint hánytorgatni kezdet így mondtam jobb ha vége az egésznek, habár nagyon fáj, gondolom neki is. Mi 2,5 évig éltünk távkapcsolatban, hol ő jött hol én mentem, de inkább én voltam az aki ment, ő túl kényelmes, de arra rájöttünk mindketten hogy hosszabb ideig nem viseljük el egymást, mert egy jó hét után jön a vita stb. teljesen különbözőek vagyunk, mint tűz és víz, de hiába a szeretet ha együtt nem megy az élet. Most szarul vagyok nagyon
szenvedek. De ezt is ki kell heverni. Majd a barátnőd is kifogja de az biztos nehezen. És te mit érzel? Hogy vagy? Nincs hiány érzeted? Az hogy már nem beszéltek, nem tudod mi van vele, vagy annyira mindegy volt neked hogy semmit sem érzel és megy az élet tovább?
válasz | 2010-10-02 | 18:02
Az, hogy egy tulajdonképpen távkapcsolatban egyre több probléma jött elő, és nem is éreztél már a lány iránt nagyon vonzalmat, csak azért maradtál vele a kapcsolat vége felé, nehogy megsértsd a partnert, az nem jó alap egy kapcsolatra. Azért, mert kiszerettél - különböző okok miatt - a lányból, nem bűn, persze senki sem szeret fájdalmat okozni egy másik embernek /általában/, kevés ember van olyan "elvetemült", hogy ebből "sportot űzzön"..., hanem egyszerűen megváltoztak az érzéseid, és 22 évesen nem szabad leragadni olyan kapcsolatban, amiben nincsenek igazi érzések. Mondjuk, majd, ha a 10. kapcsolatod végződik rövid időn belül - egy-két éven belül szakítással, akkor elgondolkozhatsz azon, miért nem tudsz egy lány iránt tartósabban érzelmeket táplálni. De egy pár megszakított kapcsolat után kár bűnösnek érezned magad, sokkal nagyobb bűn az, ha valakit évekig hitegetsz azzal, hogy komoly érzelmeket érzel iránta, közben meg az egész langyos víz jellegű lesz. Egy idő után úgyis fogsz tanulni abból, hol rontottál el valamit, miért változtak meg az érzéseid, és egyébként is, az érzéseid megváltozásáért nem egyedül Te vagy a felelős, hanem a partnered is az adott kapcsolatban. Lehet, még nem találtad meg azt a lányt, aki mellett évekig jól érzed magad, és aki iránt igazán vonzódsz.
válasz | 2010-10-02 | 17:50
Szerintem telefonban nem a legszebb dolog szakítani - bár, ma már hallani, hogy sokan szakítanak telefonon, vagy e-mailben. De ezek a szakítási megoldások valahogy olyan bántóak szerintem, mert, ha valakit szerettünk, akkor jobb megtisztelni azzal, hogy méltóan tesszük meg a szakítást is, mert, - szerintem -, annyit megérdemel az, akit szerettünk. Persze, könnyebb megoldás telefonon szakítani, mert, így nem kell látnunk az arcát, annak, akit megbántunk a szakításunkkal, nem látjuk az arcán, hogy mennyire szenved a döntésünktől, kevesebb lehetőség van arra, hogy mi meggondoljuk talán magunkat - hiszen személytelenebb az egész..., igaz a szakítás - akárhogyan történik -, akkor is fáj mindenkinek.
Szakításkor természetesek azok az érzések, hogy az, aki szakít a másikkal /is/ ramatyul érzi magát lelkileg, és elgondolkozik azon, hogy egyáltalán jó lépés volt-e, amitt tett, meg kellett-e valóban szakítani a kapcsolatot, vagy lett volna a folytatásnak értelme. De, ha már elhatároztad magad erre a lépésre, annak nyilván oka volt. És az a fél, akivel szakítanak, annak is el kell/ene/ fogadnia a döntést, ha valakinek érett a személyisége, akkor el kell fogadnia ezt, és érzelmileg nem zsarolhatja a volt párját, hogy "kárt tesz magában..." stb., a döntés megváltoztatására. Remélhetőleg a volt barátnőd sem gondolkodik ilyesmin.
Egyébként meg, ha kételkedsz a döntésed helyességében, akkor elképzelhető, hogy lehetne visszaút - bár szerintem ahogy szokták mondani "felmelegítve csak a töltöttkáposzta a jó..." - egy elromlott kapcsolatot újrakezdeni mindig kétséges - bár nem lehetetlen.
válasz | 2010-10-02 | 16:00
Hát ma megtörtént.... Igaz telefonon de úgy tűnik meg...

Iszonyat ez a fájdalom. Borzalmas volt hallani ahogy sír és hallani azokat a szavakat amiből kiderült hogy engem nagyon szeretett és szeret. Azt hogy úgy gondolta én vagyok neki az első és az utolsó. Istenem csak kárt ne tegyen magában, nem tudnám feldolgozni, egész életemben kísértene. Most én is úgy érzem hogy önmagam árnyéka vagyok. Nagyon remélem hogy nem egy újabb rossz döntést hoztam meg az életemben, és remélem hogy nem öltem ki belőle mindent. Annyi mindent megtett értem.... én meg...
 
válasz | 2010-09-29 | 12:09
Helló!
Szerintem is meg kell ezt beszélni, és nem várakozni, mert előbb utóbb meg kell tenned, inkább most tedd meg, de szerintem a másik lányt ne is említsd mert rosszabb lesz, akkor meg azt hiszi hogy a másik miatt az egész és nem azért mert te már nem szereted. És így hogy csak heti 1 alkalommal taliztok még jobban kellene hogy kívánd hogy akard őt és nem fordítva. Én is távkapcsolatban vagyok de ha találkozunk akkor minden percet együtt töltünk, ha még főzni is kell vagy bármi. De te nálad nincs mit várni, vedd a bátorságot és mond el neki, lehet fenyegetőzik hogy kárt tesz magában, de hozzá is bátorság kell és nem kevés, de tuti nem lesz baj vele. Üdv.
válasz | 2010-09-28 | 00:29
Ezt javítanám....bocsi:

"Mert szerintem ez esne neki a legjobben"

Mert szerintem ez lenne a lerosszabb mind a ketőttöknek...és idővel úgy is vége lenne......
 
válasz | 2010-09-28 | 00:26
Üdv!

Ez aztán a nagy gon hallod.....huhh nemtom mit tennék a helyedben.....!!!!! :(((

Annyiból én is hasonló helyzetben vagyok, hogy 18 hónapja vagyok eggyütt a párommal....és mi csak hétvégén vagyunk együtt mert több mint 120km-re tanul fősulin...szal át tom érezni....annyi a külömbség, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy vmi gáz van a kapcsolatban.....!!

Szerintem az lehetne 1 megoldás...vagy nemtom....ha elmondanád a lánynak akivel már 1 éve jártok, hogy megestek ezek a dolgok...és hogy jól érzed vele magad meg minden de már nem vagy szerelmes .....szerintem meg fogja érteni...az persze másik dolog, hogy mennyi idő míg kiheveri....nemtom....én is utálok fájdalmat okozni másoknak...főleg a lányoknak......de ha egyszer már nem szereted akkor nincs mit tenni...és ezt neki is el kell fogadnia....mert hát gondoljo bele a helyzetedbe.........jobb lenne neki, ha együtt maradtok...és közben mind a ketten tudjátok, hogy ámítás az egész..semmi más...??!!!Mert szerintem ez esne neki a legjobben...nincs mit tenni meg kell értenie...ha igazán szeret akkor megérti..és elenged...mert a te érdekeidet tartja szem előtt......és ha 1 kicsit reálisan látja a dolgot akkor a szakítás gondolatát is könnyebben fogja feldolgozni.....!
Félsz, hogy csinál magával vmit.......ha ezzel fenyeget vagy szóbahozza akkor nem is szeret igazán mert akkor nem helyezné a te válladra az ő életének a kimenetelét...és mint tudjuk az élet a legfontosabb és a legsúlyosabb dolog a világon....!
Nemtom mennyit segített ez most neked....iagazából nem tanácsot akartam adni inkább csak.....megosztani a véleményem veled...hátha kikerülsz ebből a helyzetből :))
FEL A FEJJEL..........
 
válasz | 2010-09-27 | 22:29
Sziasztok

Hosszú idő után újra szeretném egy problémámat itt leírni. Azért itt teszem mert többségében úgy láttam értelmes emberek vannak ezen az oldalon.

Egy éve megismertem egy lányt, és azóta együtt vagyok vele. Az elején még tetszett a dolog és szívesen jártam hozzá stb. Nem lakik közel, tőlem kb 40 km-re így csak heti egyszer találkozunk többségében. Eltelt egy bizonyos idő és kezdtem úgy érezni hogy egyre laposabb a dolog. Már a szexben sem találtam semmi érdekeset, sőt mondhatnám untam és unom is. Hiába gondoskodó, kedves, aranyos valami egyszerüen nincs rendben.

Eközben a munkahelyemen megismerkedtem egy másik lánnyal, akivel egy két nap elteltével összemelegedtünk. Igen jól olvassátok és gondoljátok, most két vasat tartok a tűzbe. Ha azt hiszitek hogy ez nekem jó és jól érzem magam tőle, nagyon tévedtek. Nyilván a legegyszerűbb az lenne hogy az egyik kapcsolatnak véget vetek, és ez nagy valószínűséggel az egy éve tartó lenne az, a leírtak miatt. Csakhogy egyszerüen semmi bátorság nincs bennem, és félek hogy kárt tenne magában. Ő nagyon szeret engem és mindent megtesz értem. De a másik lány szintén és vele igazán jól érzem magam.

Sajnos úgy érzem képtelen lennék arra hogy én mondjam ki az utolsó szót az egy éve tartó kapcsolatomban, mégpedig azért mert gyűlölök fájdalmat okozni.
Nem tudom mit csináljak sokszor koncentrálni sem tudok nap közben a bűntudatól, és néha rémálmok is gyötörnek.

A probléma az hogy már nem először csinálok ilyet. Kezdem úgy érezni hogy egy önző elemi gonosz ember vagyok, aki hogy ha esetleg ennek a játéknak egyszer véget vet, már kezdi is a következőt.

Ha nem is tanács kérés miatt, de muszáj volt valahova ezt kiírnom magamból, ahol mások is látják. Némileg segít...
 
válasz | 2010-09-22 | 12:36
"mindenki azt akarja, mindenki kerresi kutatja,
mindenki azt akarja, csak menni a csúcs felé" :DD
válasz | 2010-09-22 | 11:59
3 het a mai vilagban nem keves.
En mondjuk kihuztam volna 5 -re de aztan fekudtem volna.

Hacsak nem vagy valami vallasos csaj,akkor hajra.
 
válasz | 2010-09-22 | 10:17
Hát ez a fiú is dobva,akár mekkora a farka nem érdekel.Nagyon hajtott az ágy felé már az elején 3hétnél.Nem tudom,hogy csak én vagyok peches,vagy ilyenek a fiúk?
 
válasz | 2010-09-17 | 22:06
Még hogy én csak a rosszat látom benne, de hát mit is látnék ha a jó el törpül a sok rossz mellett, mert van vagy volt jó is az egészben, de mérlegre téve sajnos több a rossz. És igen jozan ésszel kell gondolkodnom, és nem a szívemre hallgatni, és nem pár nap múlva megbocsájtani.
válasz | 2010-09-17 | 22:03
Igen, igazad van úgy mint a többi hozzászólónak, és ezt mind azért engedte meg magának mert tudta hogy mennyire szeretem, és azért mert egyszer kitettem az utcára, azt hiszi most neki mindent szabad. És persze volt egy 2-ik alkalom is amikor mondtam hogy szedje a sátorfáját és takarodjon, és azóta csak ezzel támad hogy milyen nő vagyok ha azt akit szeretek kirakom az utcára. Én meg mondtam 100szor hogy egy rossz szó egy ócsárolás és repül. Na szóval ez így ment nálunk, de hát ma is írt, mert valahol ő is szeret csak nem tudom mi értelme, mikor tudja hogy az első félrelépésnél repül, az első ronda szónál repül, meg zavarja a gyerek, azt mondja hogy az a hab a tortán.
válasz | 2010-09-17 | 20:43
Szerintem undorító, ahogy a Te barátod viselkedik /viselkedett/.
Ritka önző férfi lehet.
válasz | 2010-09-17 | 20:32
Én biztos kiadnám az útját.
Ez a férfi egyre inkább többet és többet enged meg magának abban, hogy Téged megalázzon, semmibe vegyen - szerintem. Szerintem többet érdemelsz annál, hogy állandóan csak stresszeld magad amiatt, hogy ugyan vajon legközelebb mivel tapos a lelkedbe. "Hátba támad" nőként, nem őszinte, nem veszi figyelembe, hogy nem csak nő vagy, hanem anya is, és - korábban írtad - nyomdafestéket nem tűrően beszél Veled, ha éppen olyan kedve van. Persze, cserébe, ha "jó passzban van", kedves is Veled..., de hát az mennyi ideig tart..., gondolom, nem sokáig.
válasz | 2010-09-17 | 10:27
Nem látok benne semmi veszélyt mert csak mailon keresztül vagy msn-en keresztül küldözgetünk egymásnak, így nem nagy a veszély.
Amúgy meg most inkognitóba vagyok bejelentkezve, hogy ne is tudja hogy gépnél vagyok, azt ír nekem hogy ma nem kell menni dolgozni.
Most mi értelme írnia, mikor megmondtam hogy mellettem nincs helye másnak még akkor sem ha 1 alkalom, majd később egy másikkal 1 alkalom.
Próbálok gyógyulni , nem lesz könnyű..
válasz | 2010-09-17 | 08:32
Én nem lennék ilyen bátor. Ami egyszer felkerült a netre, az már nem "titok" itt-ott kiszivároghat.

Amúgy mielőbbi "gyógyulást" ;)
válasz | 2010-09-17 | 05:49
Egymásnak küldjük, személyes használatra, msn-en vagy e-mailba ha nem túl hosszú, 25MB-ig el lehet küldeni, hát nincs rajta semmi olyan csak egy kis maszti. Ezt csak mi nézzük, nem nyilvános, nem tesszük fel sehová.
Hát igen a tegnap mondtam hogy itt már nincs mit tenni, és ha ő ezt akarja akkor maradjon egyedül és csináljon amit akar, mert én ebben nem veszek részt.
válasz | 2010-09-16 | 22:36
Azzal egyet értek, hogy minek néztél bele a leveleibe. Aki keres, talál...
Amúgy meg szerintem nincs min gondolkodnod. Persze én elfogult vagyok, mert már előtte is olyan dolgokat mondtál, ami alapján szerintem lapátra való.
Mondd, a videók milyen tartalommal kerengnek a neten?
válasz | 2010-09-16 | 20:51
Hát most kiakadtam teljesen, a párom akinek még videót is küldök magamról, meg ő is nekem, hogy könnyeben teljenek a napok amíg távol vagyunk, e-mailt ír ide oda, hogy idézem: láttam szex társat keresel, jók a méreteid, tetszel így láthatatlanban is, hol laksz.
Na erre most mit lépjek!
Ő azt mondja miért néztem meg az e-mailjait, mert ha nem nézem meg akkor nem tudok róla, de hol marad a tisztesség, a becsület mikor megmondtam ha menni akar mással akkor szóljon és én már nem is vagyok.
 
válasz | 2010-09-16 | 18:25
Nos köszönöm a válaszokat, hasonló dolgokra számítottam .

Nos nem gondolom magam éretlennek 2006 Január 1 napjától vagyunk együtt egyszer sem tettem meg . SOHA. Neki sikerült egyszer. Ez is ilyen dolog volt de 3 évvel ezelőtt.megbocsátottam mert szeret és tudom h szeret érzem . ezért én azt gondoltam hogy egy kapcsolatban ez megoldható mert ha a vonzalom kettőnkben kölcsönös akkor miért ne lehetne néha mással megbeszéltük és ő is kért "jogot,, így fogalmazott magának! Elfogadtam ! 1 feltételt kértünk egymástól :őszinteséget

Köszönöm a tanácsokat .
 
válasz | 2010-09-16 | 18:12
Hát még nem költöztünk össze, csak havonta 1 hétig lakunk együtt, nyáron akár 3 hétig is, elég távol lakunk, így mikor egyik mikor másik utazik, tavaly én nem dolgoztam úgyhogy nagy részét a nyárnak ott töltöttem náluk, most az idén ő volt itt, de nem mondom kaptam segítséget mert melegítette a kaját mire haza értem a munkából, meg eltörölgetett miután én mosogattam, azért néha segít ő is.
válasz | 2010-09-16 | 17:11
Csak az a szomorú, ha ez csak szóbeli csatározás, és változás semmi :(
válasz | 2010-09-16 | 17:09
Hát ezzel néha én is így vagyok csak ő azt mondja ha szeretem akkor megteszem mert a nő feladata, és nem a ffié, én meg azt szoktam mondani ha ő szeret akkor ő is veszi a fáradságot és besegít, mert nők vagyunk és nem szolgák
válasz | 2010-09-16 | 14:27
Ha úgy néznék ki, akkor én lennék Marilyn Monroe :DDD
válasz | 2010-09-16 | 14:26
Én ilyen férfival nem élnék együtt :P De még kaját sem adnék neki, hogy ne piszkoljon össze tányért...
válasz | 2010-09-16 | 14:07
Nahát akkor csak van benne pozitívum is :) !!!
válasz | 2010-09-16 | 14:06
Az én párom azt mondja hogy reggel álmos fejjel vagyok a legszebb!! és nem győzz nézni, és nem enged el, magához láncol hogy hadd lásson.
válasz | 2010-09-16 | 13:57
ja és takarít... így lettek otthon nevelve, ablakot mos stb.
és otthon is segít (meg nekem is)most is, ha kell az anyukájának...
válasz | 2010-09-16 | 13:56
pedig az én párom is mosogat, vasal, tereget stb.,
de én is csinálok ffi munkát, ha kell(persze az sérti az ő férfiúi büszkeségét:)
válasz | 2010-09-16 | 13:54
én azt mondom, ha vki , vagy a párom talál vki mást, engem ne csalogasson, mondja meg, aztán kész, vége.De álljon oda elém, ne hazudjon stb.. ne a hátam mögött..
 
Új hozzászólás


« 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 »

Cikkajánló

A legmerészebb dolog... (Körkérdés)

A nemi öröm - Gyakorlati útmutató

Fórum

Anális szex
2018-11-11 - 18:40

Maszturbálás
2018-11-09 - 00:13

Beszélgetünk
2018-11-08 - 23:52

Szüzesség elvesztése
2018-10-13 - 06:40

Biszexualitás
2018-10-02 - 12:08

Mit változtatnál a szexualitas.hu-n?
2018-09-16 - 23:08

Láb, harisnya és tűsarok
2018-08-05 - 07:47

Pornográfia
2018-07-12 - 11:38

Merevedési zavarok
2018-05-10 - 10:17

Segédeszközök
2018-04-22 - 17:20

Korai magömlés
2018-04-22 - 17:17

Prosztata masszázs, prosztata orgazmus
2018-04-05 - 19:29

Szex a terhesség alatt és után
2018-02-15 - 16:18

Erotikus játékok
2018-02-04 - 10:53

Szexuális nevelés
2018-01-23 - 22:17

Orális szex
2017-12-19 - 22:38

Barátság extrákkal
2017-02-08 - 14:54

A méret a lényeg?
2016-10-10 - 16:32

Hűtlenség, megcsalás
2016-08-05 - 18:22

Idézetek
2016-02-27 - 09:58

Nemi betegségek
2016-02-16 - 12:54

Női orgazmus
2016-01-02 - 12:04

A terhesség első jelei
2015-09-14 - 22:41

Nők szexuális problémái
2015-03-12 - 14:06

Könyv, zene, film, TV
2015-01-15 - 21:49

Homoszexualitás
2014-03-10 - 21:49

Szakítás
2013-12-30 - 01:18

Abortusz
2013-12-30 - 00:35

Szerelem, párkapcsolat
2013-08-22 - 09:53

Szex különleges helyeken
2013-07-30 - 12:37

Fogamzásgátlás
2013-04-13 - 15:22

Menstruáció
2013-01-06 - 18:25

Intimtorna
2012-10-18 - 10:41