FÓRUM
Szerelem, párkapcsolat
Nem én vagyok neki az első,s remélem az is maradok
Tégy ugy mintha itt sem lennék jo?:)))Nem is látod mit
irok:))))OK?
Szerintem nem sok exe lehet egy 15 éves lánynak.
Párodnak elötted volt valakije?
Nem de ők nem is jelentettek annyit számomra ,mint a mostani
párocskám.
Ő mindenben másabb.
Előtte volt egy 3.5
illetve 2.5 éves kapcsolatom.
Az előző két kapcsolattal nem voltak hasonlo gondok?
Én ezt sose mondtam :) Mármint, h el vagy veszve :)
Akkor csak nem vagyok elveszve a rengetegben,ugye?
Igaz megpróbálok nem elnyomó lenni és mindent megtenni annak
érdekében ,hogy a kapcsolatunk teljesen egyenrangú legyen.
Na ez jogos...ha valaki nem hisz az igaz szerelemben vagy h
összeköthetjük a Szerelmünkkel az életünket, akkor mi értelme
szeretni?
Szeretni kell,és szép dolog,de csak nyitott szemmel.....
Tudom ,hogy van korkülönbség de ha változtatok(tunk) akkor nem
lehet akadály semmi sem.
Ugyértettem a Te nőd!De akkor elnézést a párod.
Egyébként meg ha nem hinnél ebben a dologban akkor mi értelme
lenne szeretni?
A "nőd" azt nem tudom de a párom 18
Akkor sem tőled kérdeztem,amugy meg nem kéne b@szogatni..ok?
CSak felhomályosítottalak, h ezt már leírta egyszer...
Hmm...22 vagyok, nem pedig 80, h elmondhassam, h leéltem az életem
a Szerelmemmel..majd akkor kérdezd meg. De tudod,én látok ilyen
párokat, szóval ha azt nézzük, igen, tapasztaltam.
Tök nem téged kérdeztelek..
Te biztos tapasztaltad már..::DDDD
Már válaszolt erre a kérdésre...hmm...ja, ez egy fórum,
tehátmég vissza is tudnád keresni :D
Megint egy pesszimista, aki csak magát tudja alapul venni. Meg kéne
már végre érteni, h létezik ilyen is,még ha nem is tapasztaltad
még meg.
Megkérdezhetem mennyi idős a nőd?
Megint egy életen át ivelős szerelmes:DDDD
igen csak ez ezerszer könnyebb mint kevesebbet adni a
szeretetemből!
Érted?
Ha azt nézzük, ez nem is olyan kcsii apróság. Mivel pontosan a te
életedről van most szó, amit 2 embertől tettél eddig függővé.
De ilyen apróságokon múlhat egy életet átívelő szerelem?
Sohasem gondoltam volna.
Lehetek akármilyen okos és
intelligens az életet és a hölgyeket még alaposan meg kell
tanulnom. :)
Ebből látom, hogy ő az erős férfi, rá támaszkodhatok, ha épp
olyanom van. De ha azt látom, hogy nélkülem jóformán semminek
érzi magát, akkor ő hogy tudna támaszt nyújtani nekem??Ha még
magának sem tud?? Nekem kéne őt összetartanom?,:S
Hmm.. lehet hogy akkor annyira mégsem más a párod, mint mi?? :D
Egyébként egyetértek Anthicóval, én is az olyan pasikat
szeretem, akinek megvan a saját életük, a saját szabadidejük, ha
látom, hogy nélkülem, önállóan is megállja a helyét, ez egy
olyan dolog, ami miatt fel tudok nézni az illetőre.
Aranyosak vagytok megpróbálok akkor mindent,ahhoz hogy igazán
szerető férfi legyek és ne egy csőlátású ember.
Senki sem mondta, h ciki vagy...csupán ez nem megszokott. Persze nem
te vagy az egyedüli, de azért az ember törekedhet magánélet
kialakaítására.
Szeret téged és örül, ha látja, hogy éled a saját kis
életedet is. Neked akar jót, nem magának.
Biztos láttálmár filmekben olyat, mikor vagy a férfi vagy a nő
piócaként telepedett a másikra. Mindig vele akart lenni, mindent
vele csinálni...ez tényleg fojtogató.
S tényleg olyan ciki ilyen srácnak lenni ,mint én?
Nagyon jó érezni a kiutat az alagút végén.:)
S tényleg
fojtogató lehet számára ez az érzés.
Azért mi se látunk a fejébe..de nem kell mindenféle rosszra
gondolni, ha esetleg 1 napig nem telefonáltok, vagy nem
bombázzátok egymást sms-ekkel.
Lányok akkor mondjuk azért nem hívott azóta mert örül a kis
nyugalomnak?
Nem hiszem, max fellélegzik, h látja, nemcsak őróla szól minden.
Konkrétan el kéne kezdened önállóan, nélküle is élni.
Másokkal is szórakozz,de nem feltétlen kell mkiben az igazi
barátot keresni. Haverokkal is jókat lehet szórakozni.
Ez nem fog a visszájára ütni tehát úgy gondolom ,hogy nem fogja
azt érezni hogy már nem köt le a társasága?
Na mondjuk ha ilyenek kellenek a változáshoz akkor menni fog. :)
Na, akkor ez már haladás :)
Ebben lehet valami mert mindig azt mondja hogy járjak szórakozni
és hogy mozduljak ki mert azt szeretné ha jól érezzem magam.
Akkor erre mondta.
Tök szupi vagy ezt most már
megértettem.
Az,h ne bánts meg másokat, még oké, de h tűrj??? :S
Bár
igen, nevelés sokat nyom a latba, a személyiség kiakakulásában
nagy szerepe van.
Arra neveltek ,hogy soha ne bántsak meg mást és inkább tűrjek
minthogy másnak ártanék
Te azzal fojtogatod, h az életed minden perce csak róla szól. Sőt
az életed is ő maga. Nem tudom, de nő létemre én mindig olyan
férfiakra vágytam, akik tudták mit akarnak, akiknek volt
egyéniségük...számomra ez a férfi, akinek van akarata...és az
ilyen mellett érzem magam nőnek.
De ha egy pasi mindent
alámtesz, mindent megad, és azt látom, h ha nincs velem, akkor
semmit se csinál, ergo csak én adok értelmet az életének, az
számomra nem túl vonzó.
Nem tudom én erre tettem fel az életem ,tudom ,hogy csak nyávogok
de olyan nehéz elhinni hogy mindent rosszul csináltam. :(
Amúgy mindaddig ki fognak használni az emberek, ameddig hagyod. Ha
nem állsz a sarkadra és nem veteted észre magad, h márpedig te is
létezel és vannak igényeid, addig ahol csak tudnak, ki fognak
használni. Ez nem egy utópisztikus világ (ahogy sokan
elképzelik), hanem a "kegyetlen" élet.
De akkor én most csak fojtogatom azaz bántom őt a
szerelmemmel?
Sajnálom ez olyan rossz érzés most,olyan
mintha melletem csak szenvedne.
Nos, én is roppant szorgalmas vagyok, tele életcélokkal. Attól, h
van egyéniségem, személyiségem és akaratom, még nem dobom
ezeket félre, sőt inkább segítenek a céljaim elérésében.
A bájkeverő amúgy jó példának. Ott is a főhős egyik
alteregója mérhetetlenülérzelmes volt, szerelmes, és minden az
imádott nő körül forgott. Ahogy a filmben is, a valóságban is
fullasztó ez egy nőnek..még ha szereti is a pasit, de mintha
megfojtanák.
De ha szeretnék lenni valami az életben akkor nem feltétlenül
kellenek olyan barátok akik elárulnak ,kihasználnak stb..
Mikor fent vagyok pesten a suliba akkor sem vágyom semmire csak
tanulok és azt is azért ,hogy a jövőben el tudjam tartani a
családom.
Tegyük fel, h van 3 barátod, ők megbántanak...akkor soha többet
nem barátkozol??? Én is csalódtam haverokban, barátokban,
exekben, de ilyen az élet. A párkapcsolatok nagy része se tart
örökké, ahogy a barátság se mindig..ez van..benne van a
pakliban. De ettől nem szigetelődök el, hanem esélyt adok
másoknak.
Azért használtak ki, mert hagytad magad. Egy egészséges
mértékben öntudatos személyiséget nem lehet kihasználni.
Pontosan...és mi lesz, ha vége lesz a kapcsnak? Ha nemcsak
elbizonytalanodik a bnő, hanem besokall ettől?
Tudom ,hogy gyenge vagyok de sosem ezért szeretett senki,mert az
emberek vagy csak kihasználtak vagy pedig ha szükségem kett volna
valakire akkor mindenki hátat forditot(Ebből a szemetesláda)
Itt az a gond, h számodra csak 2 ember létezik: anyud és
bnőd..és nélkülük szinte nem is teszel semmit.
Egyáltalán nem vagy önálló, pedig azért 25 évesen
már...:S
Párom se olyan, h minden hétvégén bulizik,
de vannak haverjai, velük eljár, elutazgat, programokat szervez.
Nem a nap 24 órájában, de van saját (!!!) élete.
El fogsz szigetelődni így teljesen. A világ nem belőled és a
barátnődből áll.
A barátaimat szívesen meghallgatom, az ő örömük az enyém
is.És megpróbálok segíteni nekik. Ez nem szemetesláda, ahnem
normális kapcsolat. Jókora burokban nőhettél fel, ha ilyen
dolgokat meg kell magyarázni neked. Mások szemetesládája nem
akarsz lenni, csak a barátnőd papucsa?? Nincs a kettő közt sok
különbség. Most is függsz, maximum nem ralizálod.
De ha nincs kedvem ilyenekhez és leülök inkább olvasni vagy
tanulni helyette akkor az már ciki?
Tehát az ,hogy nem
vágyom társaságra?
Előre bocsi, ha megbántalak, de minden jel arra utal, h nagyon
gyenge személyiség vagy.
Attól, h a barátok elmondják a
gondjukat, még nem feltétlen vagy szemetesláda, mert ugye ez
kölcsönös. Akinél mégsem az, akkor az nem is barát. De miért
is baj, ha egy barát lelki szemetesládája vagyok? Én inkább
örülök annak, h engem von be a dolgaiba és kikéri a
véleményem,tőlem vár tanácsot.
Engem nem sértettél meg. tudod én is szeretem anyukámat, de nem
szégyellem, hogy elvagyok és boldog tudok lenni akkor is, ha nem
vagyok mindig anyuci szoknyája mellett.:) így legalább a saját
életemet élem és nem másét és különbséget tudok a kettő
közt tenni. :)
Egyébként nagyon sok ismerősöm szeretne közelebb kerülni
hozzám én meghallgatok bárkit,de már elegem van ,hogy mindenki
szemetes ládája vagyok.
Nem tudom ,hogy voltál e már ilyen
helyzetben?
Szóval ha éled a SAJÁT életed, az enekd vagányság? Huhh..erre
felé ezt normálisnak nevezik. Mióta számít vagányságnak, ha
elmegyek fagyizni a bnőkkel, haverokkal, vagy olyasmi programot
szervezek, ahol nem párommal vagyok kettesben? Ezt önállóságnak
hívják, vagyis nem függök senkitől.
nálunk ez azt jelenti, hogy aki mer az nyer. ;)
Az is bőven elég, h elbizonytalanodott. Ez utal valamire...
Szóval most akkor kinek is jobb? A mi szerelmeinknek vagy...
Lehet,hogy szégyen de én nem bánom,mert nem voltam vagány és nem
is leszek,mert nem tudom ,hogy nálatok ez mit jelent de nálunk ez
rosszat!
És ne haragudj ha megsértettelek titeket!
Reméljük mindkettő veled lesz életed végéig. Hajrá!! :)
Itt két ember van akire fel tudok nézni az anyukám és a kicsi
párom!
Értem még szerencse ,hogy nem ilyen a párom mint Ti-----> azt
hiszem ezt mi is elmondhatnánk fordítva. Kicsit rázós, amikor egy
25 éves pasit meg kell tanítani élni és hogy hogy kell picit
vagányabbnak lenni.
Tengerszem megkérdezhetem hogy Te merre felé is élsz,mert a mi
környékünkön nincs ilyen ember akit barátnak hívhat az
ember.
Itt csak kisebbség,alkoholisták és droggal élők
vannak!
Akkor ki?
Értem még szerencse ,hogy nem ilyen a párom mint Ti(már ne
haragudjatok).
A jó dolgot pedig csak ő hangsúlyozza
állandóan nem én (én nem tartom magam annak)
Szerintem ha
oly nagy teher lenne neki akkor már rég nem lenne velem!!
Próbálj meg magadhoz jó lenni, kicsit önző lenni magaddal
anélkül, hogy azt mérlegelnéd, vajon ki mit szól ehhez. És
tanulj meg egyedül is jól ellenni, társaságot szerezni, igenis
kellenek a barátok is. Ha jól választod ki őket, akkor nem fogsz
csalódni. Vagy legalább valami társaságot keress, akik hasonló
érdeklődésűekből állnak, mint te.
Okosabb nem lettem,de legalább okulni lehet :)
Egyébként Anthico jól írta előttem, ez igenis teher egy nőnek,
amit te csinálsz. :( Az meg, hogy ki a jó és ki a rossz erősen
relatív dolog. Annyit mondok, senki sem csak jó. Ha önzetlenül
vagy ilyen jó a barátnődhöz, akkor ne mártírkodj, ne
demonstráld a világnak, hogy én most mennyire jó vagyok. Nem
elég a barátnődnek az, hogy a saját életét élje, még a
tiédet is neki kell helyetted is.
Rendben értem.
A nagy igazság az a dologban hogy ha az ember
akar valamit akkor magának kell eldöntenie mit és hogyan tegyen.
Elég sok tanácsot adtam. Most adjak még??Úgysem fogsz, mert nem
akarsz változtatni. Így pedig nem látom értelmét. Már eleve mi
az, hogy sehogy?? Ilyet nem mondunk, mindent meg lehet változtatni,
ha akarjuk. Persze érdemes magunkon kezdeni.
Szerintem már az változás lenne, ha nem akasztanál párodra
akkora terhet, h szinte csak ő az életed. Agyonkényezteted,
kiszolgálod, csak vele csinálsz bármit is, nélküle nincs is
életed :S
Ha így állsz hozzá, akkor tényleg sehogy.
ELpanaszolod a
bajad, kikéred a véleményünket,de aztán lefixálod, h te nem
akarsz változni. Akkor h is van ez?
Tengerszem akkor mondd meg kérlek hogy miként lehet
változtatni?
Mert szerintem sehogy!!
Igen mert volt most időm gondolkodni,s ez igazából egy délutáni
döntés,mert igazatok volt hogy ha nem tudunk változtatni akkor
.....
Na csak az a bibi,hogy ahogy átértékeltem miért
nekem kellene változni hiszen ha "jó" vagyok akkor
elvileg nem kell(akkor kellene ha rossz lennék,nem??)
Vagy
nagyon bután gondolkozom?
Sejtettem már az elejétől kezdve, hogy nem is akarsz változni.
Dehát akkor minek is jössz panaszkodni??Tikkre nem fog ez a helyzet
változni és ha te se változtatsz, akkor ennyi, szeresd ezt,ami
van. Ha ennyire jó a barátnőddel neked, akkor végülis mi a
problémád?? Vagy te bonyolítottad ennyire túl ezt a helyzetet??
Mert ezek után már azt is el tudom képzelni. Tényleg próbáltam,
próbáltunk segíteni és mintha direkt a kifogásokat kerested
volna. Hát persze, hogy nem akarsz te változ(tat)ni, ahhoz erő és
bátorság kell. :)
De így a párodnak sem jó,meg neked sem.Tehát mégiscsak
változtatni kellene.
Lehet ,hogy beteges dolog de én ilyen voltam mióta az eszem
tudom,nem tudok és ami a lényeg NEM IS AKAROK ezen
változtatni.
Egyébként nekem a legjobb barátom a
párom.
Mert egyszer a szerelemem máskor pedig a barátom
amikor mindent meg beszélek vele!
Értitek?
A bizalom egy kapcsolat alapja. Próbálkozol? Tehát nem bízol meg
benne? Miért? Okot adott rá? Vagy csak ki akarod sajátítani? Egy
férfit ezel simán el lehet üldözni.
Elküldöd, mondván, h
mehet, de aztán sms-ekkel bombázod?? :S Nem csoda, h zokon
vette.
Szeret téged? Megcsalt valaha? Ha nem,akkor miért
féltékenykedsz? Én sose értettem ezt a viselkedést :S Én is
imádom páromat, de mehet bármikor bármerre, akár napokra a
haverokkal.
Szerintem próbálj megbízni benne,mert a
féltékenység,ellenőrzés tönkretehet egy jól működő
kapcsolatot.Ne hívogasd,küldj neki egy sms-t hogy érezze jól
magát,és hogy szereted,és ennyi.Próbáld lefoglalni magad,
találkozz a barátnőiddel,csinálj programot magadnak.Egy kis
távollét jót tesz,hidd el. Utána majd jó lesz újra együtt :)
Bízz benne.
Sziasztok, ugy volt h holnap megyek campignezni de szerdan fogok, a
paromat elengedtem h menjen holnap nelkulem.Nagyon feltekeny
vagyok,mivel estenket ott buli van ,nok stb. de nem akartam kimutatni
neki es probalok bizni benne,sztetek jol tettem? Multkor is
elengedtem egy napra de megallas nelkul irtam neki smst.kesobb ossze
is kaptunk.
Ergo nincs magánéleted? Csak akkor csinálsz valamit, ha bnőddel
vagy? És mi lesz, ha szakítotok? Otthon fogsz ülni? Az ilyen nem
normális. Ne függj tőle, ne csak akkor csinálj valamit, ha ő is
ott van. Ismerkedj, haverkodj és nem feltétlen kell kiöntened egy
havernak a szíved, lelked, akkor nem is csalódhatsz akkorát. De
kellenek a külön szórakozások, h beszélgess másokkal is,
másokkal is jól érezd magad, h legyenek élményeid.
egyetértek, a barátok nagyon-nagyon fontosak, nem szabad tőlük
elszakadni!! Csak hát rendszergazdánál ott a baj, hogy eleve
előítélettel áll a barátsághoz. Holott a barátság egy nagyon
tiszta kapcsolat, semmi érdek nincs benne. Talán ezért lenne
érdemes megtapasztalnia.
Így van, de ha lettek volna barátai, nem lenne ilyen, mert akkor
együtt nőtt volna a sokféle természetű barátaival.. Ezt
magamból kiindulva írom..
Bocs mindenkitől, remélem
érthetően fogalmazom..
De ti tudtok egymás nélkül is lenni és így a jó. De amit
rendszergazda részéről leír, az szerintem már beteges. Ha valaki
nem tud meglenni a másik nélkül. Persze, hogy hiányzik meg
minden, de tudni kell néha nélküle is lenni. Erre mondtam, hogy ez
már társfüggőség.
Jó figyu, de akkor ne panaszkodj. Mert ha olyan tökéletes minden,
akkor miért vannak problémáid??De mintha nem szeretnéd igazán
ezt a lányt. Leírom miért gondolom. A külvilág felé persze
látható, hogy te mindent megteszel érte, stb... De ki kérte ezt
az áldozatot?? Ha szeretnéd, elfogadnád oylannak, amilyen. Amilyen
ő most a hangulatváltásaival együtt. De mintha nekd így nem
stimmelne valami. Te vissza akarod kapni azt a sokat,a mit te adsz
neki, van egy elvárásod felé, ami talán őt is nyomasztja, mert
ő nem ilyen mint te. Abban a pillanatban ahogy azért teszünka
másikért valamit, hogy azt majd visszakapjuk, meghalt a szerelem.
Az igazi szerelemben nem méregetjük mérlegen, hogy én mit tettem
be és ehhez képest ő mennyit adott vissza nekem. Ezek maguktól
értetődően jönnek. De te vered a mellkasod a mártíromságoddal,
bocs, hogy ezt írom. Hogy én bezzeg ilyen és ilyen jó vagyok, de
ő nem ilyen hozzám. Mert ő alapvetően nem olyan mint te és
persze, hogy nyomasztja, hogy azt várod tőle kimondatlanul is, hogy
olyan legyen ebben, mitn te. Elfogadod te ezt a lányt teljesen vagy
csak akkor fogod elfogadni, ha majd ő is úgy szeret, ahogy te
szeretnéd, amit te gondolsz, hogy jár neked azért, amilyen vagy
hozzá?? Mert ha ez utóbbi az nem igazi szeretet, bocsánat.
Nem azt mondom,hogy meg kell fogni a másikat,hanem Te ezt máshogy
éled át. Szerintem sem szabad megkötni a másikat,és nem szabad a
másiktól függeni,mert a saját értékeinket magunkban kell
megtalálni,nem a másikban. Szerintem ez nem függőség,legalábbis
ahogy mi élünk,az nem,hisz ha kedve van,elmegy nélkülem,nincs
belőle sértődés,vagy vita,és fordítva is így van. Szeretek
vele lenni,ezért töltök vele sok időt,de olykor egymás nélkül
"szórakozunk",és ez is jó.
Az jó, ti megtaláltátok azt az egyensúlyt, amiben jól érzitek
magatokat! Bár mi is így lennénk..
Igen ez a nehéz.
Mármint amikor rátalálsz arra akivel
leélnéd az életed.
Hanyagolni mikor tudod ,hogy ez a jó
számodra.
Egyébként édesapám is ilyen volt és büszke
vagyok rá amilyen vagyok.
Apukám mindig azt mondta ,hogy
tartsanak bár papucsnak az emberek ,de ez csak írígység a
részükről.
És sohasem foglalkozzak mással csak azzal,hogy
akit igazán szeretek az mindig megkapja a tőlem telhető
legjobbat.
És ez nálam is így van.