szexualitas.hu logo
Regisztráció | Belépés
főoldal cikkek fórum szavazó
FÓRUM

Beszélgetünk


Új hozzászólás

válasz | 2009-02-18 | 10:34
Hát igen. A szeretői viszony azért nem is arról szól, hogy bárki is feladja eddigi életét. Egyszerűen csak jó együtt. Az hogy kinek mivé fajul ez...hát nem tudni előre.
válasz | 2009-02-18 | 10:33
AZ egyik Doktor House részben volt egy érdekes gondolatmenet. Az egyik dokitól megkérdezte egy beteg férje, h szereti-e a feleségét. Erre azt felelte, h ugyanúgy,mint a legelején. Erre a férj azt állapította meg, h már pedig jobban kéne szeretnie, mert a sok-sok év alatt egyre jobban megismerte, egyre többmindent tudott meg róla és ennek erősítenie kellett volna a szerelem érzését.
 
válasz | 2009-02-18 | 10:23
háát nekem amikor csak testi..szeretői kapcsijaim voltak..
nem érdekelt az ő "külső" világa..kikkel..hol-merre-mit csinál...
de így neki sem lehetett beleszólása hogy a köztes időben még kikkel osztom meg az ágyamat;))))

komolyban persze ilyenek fel sem vetődnek..

és szeretőiben arra is vigyázni kell..hogy nehogy egyik fél túlzott érzelmeket tápláljon..amikor a másiknál ilyenekről szó sincs..
vagy áthidalhatatlan problémák vannak..
pl esze ágában sincs elválni..stb..

mert ha komoly szerelem lenne akkor azért minden megoldható..
 
válasz | 2009-02-18 | 10:07
Gondolom, azért alszik a felesége egy szobában a gyerekkel, hogy ezzel is jelezze, nem akar szexet. Ez elég durván sértheti egy férfi önérzetét. De ha már két éve így van ez, csak sejtheti, hogy a férjének van valakije. Ha ennyire kihűlt a kapcsolatuk, szerintem természetes, hogy ilyenkor a pasi keres valakit, aki szeretgeti, ápolja testét-lelkét.
válasz | 2009-02-18 | 09:48
Tényleg nagyon. Ugyanúgy, mint amikor 16 évesen beleszerettem egy pasiba, és 6 évig kitartóan szerettem, egyformán, végig. Na most is ezt érzem...
válasz | 2009-02-18 | 09:45
Tetszik, ahogyan fogalmazol. Érezni a szavaidból, hogy nagyon szereted.
válasz | 2009-02-18 | 09:38
Egyébként meg...nem is lennék képes mással kapcsolatot létesíteni, én nagyon érzelmi alapon működő ember vagyok...még szexre sem, nemhogy lelki kapcsolatra...Őt szeretem, és a kapcsolatunk így két év után átformálódott, a kezdeti lángolás után egész más, sokkal mélyebb lett.
válasz | 2009-02-18 | 09:35
Ez így van, nem is kéri számon, sőt...nagyon is tapintatos e kérdésben. De én ugyanúgy nem kérdezem az ő kapcsolatáról, hiszen nem vettem zsákbamacskát, tudtam jól, mi a szitu vele. Sőt még akkor én se voltam egyedül.
Arra vágyom, hogy csak egymáséi legyünk, viszont ha holnap megkérné is a kezemet, kénytelen lennék nemet mondani, hiszen az én hátteremet is tisztázni kéne előbb...és jobb, ha egyenlőre ezzel a nővel van együtt, mert így tudom, a szívében csak én vagyok egyedül...ha szakítanának végleg...félhetnék, hogy találkozik valakivel, amíg én rendezem soraimat. Furcsa ez így, de ez amikor elindult köztünk, csak szexnek indult, de majdnem az elejétől érzelmekről is szó van, belegabalyodtunk, mint kiscica a gombolyagba, ahogy ő mondta egyszer...és egyikünk se tudja mi lenne a helyes megoldás.:)
válasz | 2009-02-18 | 09:07
Tündérmackó?
válasz | 2009-02-18 | 09:05
Milyen jogon kérhetné tőled számon azt, ha te rajta kívül mással is tartanál kapcsolatot? Amikor Ő sem képes tiszta vizet önteni a pohárba. Ha már kihűlt a házassága, tisztázni kellene a dolgokat és elbúcsúzni egymástól vagy, ha nyomós érvek miatt ez nem lehetséges, nyíltan fel kellene vállalnia a külső kapcsolatát veled.
válasz | 2009-02-18 | 08:51
Mint a méz:)
Az én macikám:)
válasz | 2009-02-18 | 03:11
Azért a leírtak alapján, édes lehet a párod...!!!:):):)
válasz | 2009-02-18 | 01:02
Igen, ebben lehet valami...én kérdeztem egyszer a pasimat, mit szólna, ha mással is lennék...akkor láttam, rosszul esett neki, de azt mondta, hogy én tudom...és bevallotta, hogy nem lenne neki mindegy. És épp azért reagált így, mint ahogy te is mondod, mert valójában nem is kérhetne számon tőlem semmit, hiszen hivatalosan nem vagyunk együtt, és valójában egy szabad nő vagyok...mondogatja is mindig, hogy attól fél, hogy majd találok egyszer egy olyat, akinek nem csak a szeretője leszek...kis butus tudhatná, hogy igen arra vágyom, csak nem más személyében...Lett volna alkalmam nem is egyszer, hogy bepasizzak, szexre akad pasi bőven, ezek is fiatalok voltak, sőt még nála is fiatalabbak...de mit tegyek, ha én őt szeretem...de azért mondtam már neki, hogy nem akarok én mindig szerető lenni...tudja ő azt...de én megértem őt is...de kicsit magabiztos is, hiszen tudja, mennyire szeretem...és ez kölcsönös...de a hülye társadalmi normák...na ebben kéne bevállalósabbnak lennie...de mint mondtam megértem, nem hinném hogy ő hűde könnyű helyzetben van, sőt.
válasz | 2009-02-17 | 20:42
Nem lehet, hogy ez a lány az eddigi barátnőidtől eltérően valamilyen szempontból különösen vonzó a számodra, és nagyon meg akarsz felelni neki? Mert sajnos van olyan helyzet, hogy "minél nagyobb szenvedéllyel" kíván egy férfi egy nőt, néha annál inkább nem sikerül. És azért ez a kapcsolat annyira még nem régi, az is igaz, hogy a 4 hónap azért már kicsit letranszformálhatná benned a kezdeti "újdonság izgalmát".
Meg igazából az azért előfordulhat, hogy egy túlontúl hosszúra nyúlt előjáték után már csökkenés következik be a merevedésben. Nem lehetséges az, hogy először más módon próbálnád kielégíteni a barátnődet /mondjuk orálisan/, és utána egy kis pihenő időszak következne, ami alatt "teljesítménykényszered" nem lenne, és valamivel később próbálnátok az aktust... Legalábbis nekem esetleg ez jutott eszembe.
válasz | 2009-02-17 | 20:27
Ez érdekes... Nincs valami rossz élményed ezzel a lánnyal??
válasz | 2009-02-17 | 20:25
volt előtte másik kapcsolatod is?
mert ez nekem tipikus lámpalázas problémának tünik...
vagy akkor ő iránta táplálsz először komoly érzelmeket?

a lényeg hogy ne ezen agyalj..mert akkor cska tovább gyürüzől...
válasz | 2009-02-17 | 20:22
4 honapja vagyunk eggyut,eleinte is ez volt a gondom,aztan jott egy idoszak hogy allandoan ment es nem volt gondom aztan 2-3 hete megint ez van,huere kivanom a csajt es megis a szex elott leall.eddig nem voltam igy vagyis csak ezzel a csajjal vagyok igy
Ha kihagyuk az elojatekot es nekiesek akkor megy de akor nem tudom felhuzni a csajt es nem jo neki...
 
válasz | 2009-02-17 | 20:14
Mióta vagytok együtt?
No para..
válasz | 2009-02-17 | 20:10
Hmm... Régóta vagytok együtt a barátnőddel vagy még viszonylag friss a kapcsolat???
válasz | 2009-02-17 | 19:58
Nem egészen értem..de ez csak a jelenlegi pároddal volt eddig így? Vagy máskor is? Miért félnél tőle? Mi lenne ha "kihagynátok" az előjátékot és egymásnak esnétek..?
Nem tudom ez mért lehet, vagy, hogy mitől félhetsz..:(
válasz | 2009-02-17 | 19:48
Sziasztok,egy eleg kenyes kerdesben kernem segitsegeteket,hatha valakinek van valami otlete...az a lenyeg hogy a baratnommel ha probalunk szeretkezni,megvan elojatek meg minden,nincs semmi gond,es amikor eljutunk oda hogy levetkozunk es mar kovetkezne a szex egyszeruen arra leall a szerszam de addig fol van allva rendesen.Es alltalaban mindig ez tortenik,elkap akkor egy ojan fura erzes mintha felnek tole vagy valami es egyszeruen leall... nincs valami tippetek hogy ez ellen mit lehet tenni????
 
válasz | 2009-02-17 | 11:44
Persze, ebben nagyon igazad van. Mint sajnos az is igazság, hogy, teszem azt egy házasságon belül "apu" elindul félrelépni, és, ha nagyon akar, ahogy egy ismerősöm mondta "egy óra alatt adott esetben" meg lehet csalni a másikat. A megcsalás, az megcsalás, akkor is,ha egyszer,és akkor is, ha ezerszer történik meg. Vallom, ha valaki meg akarja csalni a párját /mindegy, milyen okból, akkor meg is teszi akár a munkatársával, akárkivel..., ha nagyon akarja, és valami nagyon nem OK a kapcsolatukban. A következő meg az, hogy láttam, hogy hol laknak, és nem szuper körülményeik vannak, hogy: "na jó, akkor most megyek egy kicsit anyuhoz...". Persze, igaz, ha nagyon akarja, akkor megteheti. Viszont, én meg azt látom, hogy ha majd minden este velem van, akkor miért volna a nőre szüksége? Ja, meg a nő egy szobában alszik a egyik gyerekkel. És, amiket a párom elmond, az inkább egy kétségbeesett férfi története. Megcsalni meg azt lehet, aki iránt érzünk még bármit is a szó "hagyományos" értelmében. Akivel már csak együtt vagyunk a négy fal között, kihűlt kapcsolatban, ott már csak utálkozás van. Ismerem ezt a helyzetet, a saját szüleim éltek a válásuk után egy lakásban, mert nem tudtak külön-külön lakást venni!
És igenis, állítom, hogy van olyan férfibüszkeség, mint ami a páromé. Ő azt mondta, hogy ahhoz a nőhöz, aki őt már komolyan elküldte szexuálisan soha többé nem megy vissza.
Persze, nyilván "nagyobb esély" van elméletileg ilyen helyzetben, ezt én is tudom. De erre mondom, hogy egyszer akkor is minden kiderül..., és annak a dolognak akkor nem biztos, hogy /csak/ én leszek a vesztese. Egy felnőtt férfinek fel kell tudni mérnie, hogy mik a tettei következményei.
válasz | 2009-02-17 | 11:32
Szerintem a te tetted is egy segélykiáltás volt inkább, azért is mesélted el neki, hogy kapjon kicsit észbe. Talán te sem gondoltad komolyan. Csak érzed, hogy jó lenne egy kis változás. Közös programok, stb. Gondolom, a felesége ennyi idő után már rájött, hogy Te létezel. Rossz lehet így élni hosszútávon, mindhármatoknak.
Bocsi, de mennem kell dolgozni, ha tudok, holnap visszatérek.
válasz | 2009-02-17 | 11:30
"A másik, hogy vallom, ha valaki nem őszinte, vagy átvágná a másikat, előbb-utóbb úgyis kiderül."--> ezzel egyetértek. De az ilyesminek egy normális kapcsban nagyobb az esélye, mikor látod, mikor tűnik el a másik vagy mikor magyarázkodik, merre volt...mert ott napi szinten látod, vele vagy és ott könnyebb lebukni, ha sántikál valamiben.
válasz | 2009-02-17 | 11:29
Ja, és igen, az is benne van, hogy "abszolút nem érdeklem", vagy csak a szex fűzi hozzám. De erre tudod, mit mondok, ha így érezne, akkor én is mondhatnám /de nem így van/, hogy engem is csak az érdekel, és, ha tisztázva vannak az erőviszonyok, akkor mi a probléma. Viszont, mikor kijelentem, hogy nem kell, hogy többet állítson a kapcsolatról, mint ami, akkor meg azt mondja a párom, hogy ne akarjak bebeszélni ilyeneket, "mert csak én akarom belesulykolni, hogy nem szeret, meg ilyesmik.
A másik, hogy vallom, ha valaki nem őszinte, vagy átvágná a másikat, előbb-utóbb úgyis kiderül.
válasz | 2009-02-17 | 11:23
Szerintem, Kanyim, egyrészt tudod, hogy miért állt így hozzá? Mert igazából tisztában van azzal, hogy "milyen alapon kérné rajtam számon ezt a dolgot", ha ő anyagilag képtelen elköltözni otthonról, és "ha egy helyrajzi számon is", de ott van egy másik nő. És, a "rendes-komoly"-nak tűnő /nem a Tiedre gondolok!/ kapcsolatokban sokszor a külvilágnak úgy tűnik, hogy minden talán OK, közben meg évek óta egymáshoz sem érnek a felek, és kígyót-békát dobálnak a másikra /szavakban/.
És kérdem én, ha közük volna egymáshoz /a gazdasági dolgokon kívül/, akkor melyik nő tűrné el, ha a férfi szinte alig alszik otthon? Szerintem a nő azon csodálkozik a legjobban, hogy miért nem megy már onnan el a párom /mondja is/. Hozzám meg /különböző okok miatt/ nem jöhet.
A párom meg, kinőtt már a "féltékenykedési korból",megbízik bennem, és ez nem igazán papír kérdése a bizalom, persze én is elvárom, hogy ne hazudjon semmiben, és ne kapjam őszintétlenségen, ez nálam íratlan alap.
Ja, és annyit, ők a nővel vagy 18 évig voltak együtt élettársi kapcsolatban, én meg 2 év "törvényes" házasság után elváltam. Erre mondja a párom, hogy akkor mit ér a papír, mondjuk nem az én esetemre, hanem általánosságban mondta.
válasz | 2009-02-17 | 11:10
Ebben is van igazság...
válasz | 2009-02-17 | 11:08
azért mondjuk rendes-komoly kapcsiban sztem egyből máshogy ált ovlna hozzá..

azaz nekem ilyet mondott volna az anyus kicsit felhúzom magamat....
 
válasz | 2009-02-17 | 11:08
Valószínű, hogy érzi, hogy szeretem, meg később láthatta is, hogy "bőgtem, mint a záporeső", és mondtam neki, hogy úgyis képtelen voltam felvenni a telefont, ha őt szeretem. Szerintem a párom nagyon jól tudta, hogy bőven elég lesz nekem a "saját lelkiismeretemmel elszámolni".
válasz | 2009-02-17 | 10:24
Köszi Tengerszem! Én is azt hiszem, hogy hatalmas érték az, hogy megbízik bennem /mondjuk nem is adok okot rá, hogy ne bízzon/ . És, valóban ismerhet már engem annyira, hogy tudja, mit "miért csinálok". És érdekes, ha valamivel tudtomon kívül megbántom, vele igazából "nem lehet vitázni" /nem is akarnék/, hanem észrevétlenül "visszakapom", hogy olyan hasonló dolgokat mond, mint amiket én elejtettem... És akkor rájövök..., hogy "hoppá", milyen idétlen is voltam ebben vagy abban...., és sokszor képesek vagyunk együtt nevetni a hülyeségeinken.
Viszont alapból, sajnos, a helyzetünkből következik azért az én bizalmatlanságom valahol. Azért azt mondtam, hogy nézze meg, hogy melyik nő az, aki ilyen helyzetben egy szemernyi elgondolkodás nélkül, vakon bízna? Szerintem minden nő egy picit is akár, de azért elgondolkozna...
válasz | 2009-02-17 | 10:18
Persze...lehet, h azért mondta ezeket, mert tudta, h szereted és nem teszed meg, hiszen sose lennél hűtlen hozzá.
válasz | 2009-02-17 | 10:18
Kettőtök közt azt hiszem ő bízik jobban magában, benned és a szerelmetekben is. Örülj neki, hogy nem egy féltékenykedő éretlen férfi van melletted!
válasz | 2009-02-17 | 10:16
Pontosan így gondolom ezt én is, Anthico. Néha eszembe jut a történet, és pont ezt érzem, hogy ez az "ambivalencia" benne van a párom szavaiban, illetve rosszul mondom, nem is a szavaiban, hanem amit azzal kifejez. Ugyanez jellemzi a kapcsolatunkat is, néha úgy érzem, hogy a párom tud olyan "cinikus" is lenni, ilyenkor pillanatnyilag dühös vagyok magamban rá. Viszont egyúttal rá is döbbenek, hogy mintha már jobban ismerne engem sokszor, mint én saját magam. És rá tud "ébreszteni a hülyeségeimre". Olyan dolgokat mond, hogy úgy érzem, mintha tényleg ezer éve ismernénk egymást. Valahogy Ő egyben "atyáskodó" is egy picit felettem, de egyben lelki társ, és nem utolsó sorban szenvedélyes partner. És igazad van, egyébként ugyanezeket mondhatja egy szerelmes férfi is, aki magabiztos annyira, hogy a párja "visszatalál hozzá", illetve a mi esetünkben nem is kellett visszatalálni, mert én képtelen lennék, ha valakivel vagyok bármilyen szempontból is hűtlen lenni. És szerintem a párom ismer már ennyire, valószínű.
válasz | 2009-02-17 | 10:12
Ezt privát azt hiszem, hogy beszéltük is Gyöngykagyló, hogy egy ilyen eset után egy nem szerelmes és ezért nem megértő férfi nagyon leszidott volna téged szerintem, de ez is azt mutatja, hogy ő tényleg szeret téged. Nem írja elő, mit csinálj az életeddel, tudja, hogy nem könnyű neked és ha úgy alakulna, mert neked az lenne a jobb, elengedne. De szerintem csak az erős ember tud elengedni. Nem akarja a rajta kívül álló életedet megszabni és ez nagyon szép dolog. Nem akar rádtelepedni, bár tudom, hogy te nem bánnád, ha jó sokat lehetnétek együtt, de szerintem ő úgy gondolkozik, hogy nem fog tudni a családjától elszakadni és ezért a jövőre nézve feleslegesen nem akar ígéreteket tenni. Tudja, hogy még fiatal vagy és adódhat úgy, hogy el kell engedjen téged. De a jelent igyekszik maximálisan kihasználni veled. A jövőt meg nem tudjuk megjósolni.
válasz | 2009-02-17 | 10:08
"A reakciója az volt, hogy láttam, hogy ledöbbent, és megkérdezte, hogy komolyan mondom-e. Mondtam, hogy igen. Végül később is mondta, hogy "ha hülyeséget csinálok, akkor az az én dolgom, ő is csinált már olyat, amit megbánt", és hozzátette, hogy ő megbízik bennem. Azóta elgondolkoztam ezen a "történeten", hogy ennyire "magabiztos" a párom önmagában, és ennyire tisztában lenne azzal, hogy "mit ér az én szememben", vagy ennyire szeretne? "

Erre a választ csak te tudhatod, hiszen csak te ismered ennyire a párodat. Ilyet mondhat egy nagyon magabiztos férfi, aki teljesen tisztában van azzal, h ő milyen fontos a nőnek és h neki nem is kell aggódnia, hiszen mindig is vágyni fog rá.....de ugyanezeket mondhatja egy teljesen szerelmes férfi is.
válasz | 2009-02-17 | 10:06
Igen nagyon szép sorok, de... a szerelem munka is, nem csak egy olyan világ, "ahol szivárványt esznek és pillangót pukiznak". :) Nagyon jó érzés és fájdalmas is néha. De ettől is szép. Na mindegy. Így is elég sok közhelyet leírtak már róla.
válasz | 2009-02-17 | 09:58
Érdekes, amit leírsz, Blanche. Nálunk olyan eset volt, hogy nem az idén - még korábban feladtam egy ismerkedési hirdetést, mikor már meguntam azt, hogy "mintha a falnak beszélnék", mikor a közös programokról, élményekről beszéltem..., amik hiányoztak a kapcsolatunkból. Most persze lehet "elítélni" engem, de annyira dühös voltam, és megtettem. Természetesen vagyok olyan lelkiismeretes, hogy még ebben a szeretői státuszomban is lelkiismeret-furdalásom volt. Mondanom sem kell, rengetegen hívtak /illetve hívtak volna/, de egyetlen-egyszer sem voltam képes felvenni a telefont. És természetesen elmondam a páromnak az egész történetet. A reakciója az volt, hogy láttam, hogy ledöbbent, és megkérdezte, hogy komolyan mondom-e. Mondtam, hogy igen. Végül később is mondta, hogy "ha hülyeséget csinálok, akkor az az én dolgom, ő is csinált már olyat, amit megbánt", és hozzátette, hogy ő megbízik bennem. Azóta elgondolkoztam ezen a "történeten", hogy ennyire "magabiztos" a párom önmagában, és ennyire tisztában lenne azzal, hogy "mit ér az én szememben", vagy ennyire szeretne?
És, valahol igen, a szeretet, a feltétlen bizalmon alapul: ő is azt mondja, hogy bízzak benne, mert rajtam kívül nincs senkije /a látszat ellenére/. És sokszor mondja, hogy el tudom-e képzelni, hogy "otthon milyen a társas magány".
Minden esetre bizonyos tettek rá kell ébresszék a másikat, hogy "valamit még tenni kellene" a kapcsolatért, még akkor is, ha azok "drasztikusnak" tűnnek.
válasz | 2009-02-17 | 09:49
Jaj, Blanche, én éppen azért írtam, mert őszintén örültem annak, hogy jól éreztétek magatokat. És igazából azt akartam mondani, hogy jó, hogy ennyire egy hullámhosszon vagytok a férjeddel, és, hogy végül is a férjedtől megkapod ezt a boldogságot, és, hogy sikerül megújulnotok.
Én ennek kapcsán csak elkezdtem "hangosan gondolkodni", hogy vajon mennyit kellene kapnom egy kapcsolatban - az enyém ugyanis "csak" szeretői kapcsolat. És a párom gyerekeire gondoltam, nyilván ők a legfontosabbak neki, és soha egyetlen szóval sem mondtam, hogy helyezzen a családja elé. És rengetegszer elmondtam már neki, hogy "igazán mondjuk már ki, hogy mi is a mi kapcsolatunk", hogy "eddig, és ne tovább soha". De erre meg érdekes módon mindig azt a választ kaptam, hogy "neki ez sokkal több". Meg mostanában sokszor mondja a "párom", hogy rajtam kívül nincs senkije, /hiába van 4 gyerek/. Meg, hogy én vagyok a "minden". Viszont, elgondolkozok azon, hogy "az, hogy nekem mi fáj, arra ki gondol". És "hogy férfifejjel fel tudja-e fogni, hogy mit érzek", mikor "hazamegy" az élettársához. Aki meg nap-, mint nap szidja /állítólag/, meg beledöngöli a sárba az önbizalmát. És valóban, érzem, hogy szeret, de azért most döbbentem rá, hogy "kicsit fáj az az elmulasztott hétvége"..., mert a nyert hétvége nagyon messze lett volna a lakhelyünktől..., és tudom, hogy nem tudta megengedni magának anyagilag.
A végén pedig nekem is elment a kedvem az egésztől.
válasz | 2009-02-17 | 09:43
Nálunk sajnos nem volt, aki vigyázzon a gyerekekre. Az én szüleim már rég nem élnek, a gyerekek nem is ismerték őket, anyósomék pedig nem is igénylik sajnos az ő társaságukat. De nem is bíztam volna rájuk őket!
Ha nekünk lesznek unokáink, szívesen vigyázunk majd rájuk, hogy a gyerekeink nyugodtan kikapcsolódhassanak.
válasz | 2009-02-17 | 09:36
A megújulásról egy kis történet: (Nem lesz könnyű elmesélnem, de belevágok.)
Egy alkalommal mosáshoz készülődve a férjem farmerjának a zsebében egy kis cédulát találtam. Egy újsághirdetés volt, amiben egy K. kínálta "szolgáltatásait". Ez volt csak az igazi K.O. Mintha gyomorszájon vágtak volna. Lázasan járt az agyam, hogy mit tegyek. A cetlit visszatettem a farmer zsebébe és kimostam azzal együtt, mintha nem is láttam volna. Én addig úgy éreztem, tőlem mindent megkap, amire csak vágyik. Lehet, hogy szándékosan "felejtette" ott a cetlit, hogy így jelezze, még sincs minden rendben. Vagy csak a kíváncsiság hajtotta? Attól kezdve megpróbáltam még jobban odafigyelni rá, többet kommunikálni vele, és újra és újra meghódítani. És az ő viselkedése is megváltozott. Még kedvesebb, nyugodtabb lett. És talán 70 éves korunkban meg merem majd kérdezni, hogy megtette-e azt, amire vágyott...
válasz | 2009-02-17 | 09:36
jaja..fontos hogy az ember sok programot csináljon cska párjával kettesben.. még ha lészen gyerek is..akkor is fontos..hogy ne csak mnit anyára..hanem mint szerlemedre-párodra is tudj gonodlni.. (ami 2-3visító lurkó mellett nehéz;)))

senkki sme hal bele ha néha 1-1 hétvégére lepasszolják a nagyszülőkhöz;)))

mondjuk nekem ez még nagyon messze van.. mert én is és párom is még jó darabig a felhőtlen..komoly felelősségtől mentes éveket akarjuk tölteni.. amikor suli után összeköltüzuünk..utazgatunk.. azt csinálunk hétvégente mait akarunk..stb...
 
válasz | 2009-02-17 | 09:23
persze a gyerek mindenek felett. de azért mi magunk is éljünk már.:)
mi is kedvesemmel eljárunk.és eldöntöttük, h minden évben megyünk legalább egyszer rendesen nyaralni, meg pár nap wellnesre :) és ha lesz gyerekünk, akkor is megyünk családosan is meg csak kettesben is. mondjuk amíg a nagyszülőknél nyaralnak. így ők is nyaralnak meg mi is eltölthetünk kettesben időt :) anyumék is így csinálták:volt közös nyaralás, utána meg mentünk nagyszülőkhöz, ők meg kettesben maradtak. így mindenki jól járt:)
válasz | 2009-02-17 | 09:18
blanche: jól tettétek, hogy elmentetek! az embernek szüksége van kikapcsolódásra! a legnagyobb hülyeség, hogy emiatt bárkinek is lelkiismeretfurdalása legyen, hogy jajj a gyerekek meg nem jöttek. és? :) mi mindig örültünk, ha anyuék elmentek pár napra, mert akkor önállósdit játszhattunk. izgi volt :) és közben örültünk, hogy a szüleink a kemény robot után végre foglalkoznak magukkal is, nemcsak mindig velünk.:) elvégre ők is emberek, nekik is szükségük van arra, hogy kettesben legyenek!amelyik gyerek ezt nem érti meg, s a szülő szemére hányja, az önző gyerek.szerintem.
a szülők ott rontják el sokszor, hogy sajnálják magukra a pénzt, s valóban olyan érzésük lesz, mint ahogy gyönygkagyló is írta, hogy huszadrangú valakinek érzi magát az ember. nem kell teljesen a gyereknek alárendelni magunkat.meg kell értetni a gyerekkel, hogy a szülő is ember, neki is vannak igényei, nemcsak neki(mármint a gyereknek).
 
válasz | 2009-02-17 | 09:12
Nincs is annál jobb, mikor mindent félredob az ember és elvonul kettesben a Párjával valamerre :)
Már most meg lettem bízva, h keressem a nyári célállomásokat, nézegessen, hol milyen szálláslehetőség van. Anyum tegnap azt mondta, h nyáron meg ne lásson itthon...utazgassunk :D De azért imád :D
válasz | 2009-02-17 | 09:10
Jaj, csajok , én nem akartalak elkedvetleníteni benneteket és dicsekedni sem. Csak azért meséltem el, hogy ha van lehetőségetek, ti is szökjetek el egy-két napra kikapcsolódni.
Mi sem állunk anyagilag valami fényesen, de nyálas V.-nap ide vagy oda, ez nyitotta fel a szemünket, hogy jó lenne kettesben elvonulni. Érdekes módon, pont egyszerre gondoltunk erre, egy újsághirdetés alapján. (Nem véletlenül írtam, hogy a férjem a lélektársam is.)
Sokáig én is úgy voltam vele, mindenki más előrébb való, minden és mindenki fontosabb, mint én, de lassan azt vettem észre, hogy a gyerekeim is így kezdenek viselkedni velem szemben és akkor bepöccentem. Elhatároztam, hogy most már magamra is gondolok néha. Karácsonyra pl. Depeche Mode -jegyet kértem, más haszontalan dolog helyett. Névnapomra pedig B. B. King- et kérek.
A hétvégi kiruccanást pedig egészségpénztári számláról fizettük, V.-nap alkalmából még egy éjszaka kedvezményt is kaptunk.
És a mi házasságunk sem tökéletes, én is meg tudnám folytani néha a férjemet, annyire fel tud húzni. De igazatok van, derűvel sokkal könnyebb átvészelni a viharokat. Már háromszor 7 évet kibekkeltünk, most remélem, lesz pár nyugodt évünk, hogy feltöltekezzünk.
válasz | 2009-02-16 | 22:31
Igazából mi a párommal ezt a témát már akkor leírtuk, és megtárgyaltuk, hogy miért nem. Én meg a végén ki is jelentettem, hogy akkor ne is menjünk sehová. És igazából azért nem esett rosszul /csak egy kicsit/, mert tudom, hogy milyen az anyagi helyzete.
Egyébként, csatlakozz nyugodtan...
válasz | 2009-02-16 | 22:18
Látom, a jó hangulatod mit sem változott:) Csatlakozhatok?
válasz | 2009-02-16 | 22:16
Az az igazság, hogy mi akkor sem mentünk el végül nyaralni, mikor a párom nyert egy kétszemélyes hétvégét egy szállodába. Egyszerűen mindig meg volt ideologizálva, hogy miért nem, meg nincs is pénz útiköltségre. Én meg, hogy: Á, ne költsön rám! A végén el is úszott az egész. Néha úgy véletlenül eszembe jut a téma, hát ez van. Nyilván kellett otthon a gyerekekre a pénz. Igazán nem ártana már megszoknom, hogy huszadrangú vagyok mindig. Ez a sorsom biztosan, ez a karmám. Nem is várok senkitől semmit, megszoktam már, hogy annyi jut, amennyi. De akkor egyszer a másiknak is csak annyi lesz, amennyi.
válasz | 2009-02-16 | 22:08
Irígykedem rátok:)
válasz | 2009-02-16 | 21:04
Szerintem senki sem fog megfeddni, hanem mindenki azt gondolja /akiben van érzés/, hogy igenis ez járt már nektek. A magam részéről azt gondolom, hogy egy "fantasztikus", az életet élvezni tudó páros vagytok Ti a férjeddel, és igenis az életet tudni kell boldogan, örömmel szemlélni, és elvenni azt, ami jár a boldogsághoz. Szerintem örülhetsz, Blanche, hogy ilyen férjed van, aki melletted áll jóban és rosszban, és akivel önfeledten lehet átélni, megélni az életed, és aki, mint Te is, úgy látom romantikus alkat. És, igenis, örülj annak, hogy Te olyan nő vagy, akit a párja a "tenyerén hordoz", ez szerintem egy nagy kincs manapság! Mint az is, hogy újra- és újra meg tud újulni a kapcsolatotok.
válasz | 2009-02-16 | 21:03
HAHA, nem tudtam róla, hogy én lennék a fórum mumusa... XD
Örülök annak, ha valaki jól érzi magát, és valszeg ha lesznek gyerekeim, én is elhúzok pár napa kikapcsolódni.
Az meg legkevésbé jellemző rám, hogy irigy vagy féltékeny lennék. Egyszóval :tökéletes és szerény emberke vok. ;)

További jó kedélyt neked, Blanche!A feltöltött energiaraktárak tartsanak ki! Az erő veled van! :O)
válasz | 2009-02-16 | 20:52
És lehet, hogy martinagore most meg fog feddni, hogy milyen gonosz szülők vagyunk, hogy csak úgy magukra hagytuk szegény gyerekeinket, akkor is azt mondom, ez már járt nekünk! 20 év feltétel nélküli, odaadó szolgálat után már egymásra is kell, hogy fordítsunk időt. Elhatároztuk, hogyha sikerül, többször megismételjük ezt. A kapcsolatunknak is jót tesz, hogy csak egymásra kell figyeljünk, és a gyerekeink is élvezték a szabadságot, igaz a kicsit "szoros emberfogásban" tartotta a nővére és a "vejem". Tehát a jelszó: "Jövőre veled ugyanott!"
válasz | 2009-02-16 | 20:45
Sziasztok, megjöttem.Fúj,mi ez a trutyi? Vissza akarok menni! Négy csodálatos nap után nagyon nehéz a visszatérés a való világba.
Köszönöm, kedves Amitriptilin a közreműködésed, de a hó kicsit megkésve jött, csak Pest határában ért el minket. Ott lenn Zalában gyönyörű napsütéses idő volt, végig kinn fürödtünk a hotel teraszán vagy a fürdő külső medencéiben, egész jó színem lett. Hatalmas izomlázam van, (rossz az, aki rosszra gondol!), mert rengeteget úsztam. Na jó, volt páros gimnasztika is, úgy, ahogy az orvos is rendelné, napi 3*1 (2,3...). Esténként éjfélig buliztunk, első este az élményfürdőben volt zenés éjszakai fürdőzés, másnap pedig a hotelben tartottak Valentin-napi táncestet. Még az én falábú férjem is egészen belejött, miután megfenyegettem, hogy mással fogok táncolni. Aztán "éjfélkor indult útjára a gyönyör"! :) Titokban a férjem is készült masszázsolajjal.HMMM... Egy aprócska probléma adódott csak: azt hiszem, a hangszigetelés nem volt tökéletes, mert a reggelinél huncut mosolyok és hangos "Jó reggelt!" fogadott minket. A bilincs pedig nem kulccsal záródik, így nem ejtettem foglyul a férjemet. Egyszóval nagyon jól éreztük magunkat és egymást!
 
válasz | 2009-02-15 | 18:42
Köszönöm Gyöngykagyló...
Hát igen, sztem ha vki ilyen helyzetben nő fel akkor, (legalábbis én így gondoltam), úgy kell felfgoni, hogy legalább látod milyen NE legyél... Persze, nehezebb ha az agresszivitás előjön, és Neked kell megvédened anyudat vagy tesódat, vagy magadat, de mostmár másképp látom szerencsére...nekem is el kellett jutnom erre a pontra, hogy így lássam.. Mert ha pl bnőm, aki erről a környezetemből csak Ő tud(14 évea bnőm) és ekezd sajnálni, vagy sajnált akkor mondtam neki, hogy nem ne sajnálj nem kell...
Függetlenül ki miben hisz, de az égiek vagy nevezzük Istennek, nem bántanak ahogy azt ma az emberek mondják...hanem TANÍTANAK..és azt mondják, csak azokat tanítják akiket érdemes..és lehet, hogy nem volt egy boldog gyerekkorom, rágóta dolgozom, hogy anyunak segítsek(hisz egyedül nevel engem és mé 2 testvérem),(bár mindazok ellenére amik történtek nagyon apás voltam és midig tiszteletre és becsületességre nevelt..)mégis semmin se változtatnék... Mert így bármim lesz az életben egy kapcsolat, ember, pénz, vagy bármi sokkal jobban fogom tudni értékelni mint a legtöbb mai elkényeztetett fiatal.. és ez az egész úgy érzem erősebbé tett..
Szóval ha egy ember nagyon szomorú és kétségbeesett mindig azt mondom neki, hogy cserélnél valakivel? egy milliomos, boldognak tűnő emberrel vagy bárkivel? Amíg nem(és tedd fel magadban a kérdést, hogy mért nem..!!!!!), addig te kel, hogy legyél a legboldogabb ember az egész világon......:)
válasz | 2009-02-15 | 14:02
Semmi nem számít a világon csak a szerelem!
Most olvastam egy klassz leírást erről!
http://hu.shvoong.com/books/1867602-szerelem/
Mi a véleményetek?Ugye lelki gyönyört okozó sorok?
 
válasz | 2009-02-14 | 18:58
Teljesen igazad van, hogy a szüleim téma "nem mindig takarózás", és az is persze, kimutatott, hogy hozunk magunkkal öntudatlanul magatartásmintákat a szüleinktől, akarva-akaratlanul.
Én igazából azt gondolom, hogy bizonyos "problémás" gyerekeknél, fiataloknál hajlamosak azért mindent a "szülői háttérre rákenni"..., ami persze van mikor helytálló is, de nem szabad elfelejteni azért azt sem, hogy mindenkinek van önálló személyisége. És egy felnőtt fiatalnak a döntése azért már a sajátja, legalábbis 18 éves kort betöltve már igen. És a jog nem azt fogja kérdezni, ha elkövet esetleg valamit, hogy miért, hanem azt fogja nézni, hogy elkövette. A döntésünket nem lehet mindig másokra hárítani.
És, amit írsz, például párkapcsolatokra, persze, hogy vannak esetek, mikor öntudatlanul a látott mintákat utánozzuk, de számtalan olyan is van, amikor éppen a látott példák miatt gyökeresen ellenkezően cselekszik tudatosan valaki, mint a szülei.
válasz | 2009-02-14 | 18:36
A szüleim így meg úgy nem mindig takarózás,bár lehet vele,viszont egyik legmeghatározóbb forrás tudatalatti szinten amit semmiképpen nem lehet kizárni,úgygondolom.

Bár sokan nem mondják,talán nem is veszik észre,de irtósokmindenben a szüleink viselkedésmintáit használjuk.Csak ez olyan korban ivódott belénk,amikor
egy-ezt fel se fogtuk

kettő-ami már olyan régen volt hogy eszünk ágába se jutna jelenlegi dolgok okait ott keresgélni

Például az apa-anya ős archetipusa mint férfi és nő,illetve az apa anya viszonyból érkezik a legeslegelső párkapcsolati minta,természetesen direkt a tudatalattiba.

Erről van egy érdekes cikk itt,bocs az éles kanyarért:

http://web.t-online.hu/stellium/4ast/jap04.html
 
válasz | 2009-02-14 | 16:23
Nagyon egyetértek veled abban, hogy az valahogy belső meggyőződésből meg személyiségtől is függ, hogy az ember mennyi mindent próbál ki az életben /jó- és rossz értelemben is/, és mennyi mindent "enged meg magának" másokkal szemben, meg magával szemben is. Valójában az szerintem olyan "takarózás", hogy azért, mert a szüleim így meg úgy... És maximálisan igaz az, hogy nem az a lényeg /legalábbis egyáltalán nem mindig/, hogy a szülők esetleg elkövettek-e hibát vagy sem. Az én apukám eléggé ivott, ennek ellenére soha életemben /talán éppen ezért is?/ nem jutott eszembe, hogy olyan szintig igyam magam /pedig van elég problémám, de az alkohol soha nem megoldás/, hogy az már kimerítse a részegség fogalmát. Megtanultam egy életre, hogy mi a "kulturált ivás" fogalma. Az is igaz, hogy az apukám ennek ellenére nagyon szerettem, mert - az ivástól függetlenül - egy fantasztikus egyéniség, egy nagyon értelmes, polihisztor típusú ember volt. És soha semelyikünket nem bántotta a családból, sem anyukámat sem engem. És mondjuk ez más, mint ahol aki iszik az még agresszív is! Az már nehezebb helyzet általában.
Szóval, tisztelem benned azt, hogy ilyen éretten, komolyan tudsz gondolkozni dolgokról, és tudod, hogy mit nem szabad a saját érdekedben megtenned. Az anyukád pedig jó emberismerő lehet, és okos is, hogy teret engedett neked, hogy saját magad erejéből jöjj rá arra, hogy mit szabad megtennéd, és minek nincs értelme, vagy káros rád.
Szóval, sokkal károsabb szerintem is az a nevelés, ahol mindent alapból tiltanak. Az ember úgyis olyan, hogy annál inkább szeretne valamit, minél inkább tiltják, ha meg van engedve, sok esetben már nem is olyan izgalmas a dolog.
válasz | 2009-02-13 | 23:46
jah és azért is elnézést, hogy nem ezzel a témával kapcsolatban írtam, csak az még előrébb volt..pápá
válasz | 2009-02-13 | 23:36
Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredett, belemelegedtem és észre se vettem, bocsi még egyszer pusz
válasz | 2009-02-13 | 23:32
Először is leszögezném, hogy nagyon örülök, hogy ilyen érdekes, értékes és normális embereket ismerhetek meg valamennyitőtök személyében...Nagyon örülök,hogy rátaláltam erre a fórumra..
Ennek a topicnak most kezdtem el olvasni az elejét, de elég sok van....de nem adom fel, és tök jó volt látni, hogy ilyen összetartók vagytok és megvéditek egymást ha jön egy tapintatlan bunkó (bocsánat). Nah erről ennyit,köszi:)
A másik, hogy komolyan nem magam fényezésére, de nálam nem volt(remélem nem is lesz)ilyen, hogy bekattanjak..
Mondjuk volt egy kis ideig, mikor meg mondtam anyumnak 14 évesen, hogy jó akkor elmegyek bulizni és kérlek addig engedj el míg megbizhatsz bennem és amíg betartom a szabályokat...mondjuk falun nőttem fel szal, bár itt is ének ám a fiatalok...(most már város ám..:P) itt sokkal kevesebb veszély, de én vhogy tudtam mi az értékrendem...pl:
14 éves koromtól számtalanszor kínáltak droggal, fűvel, akartak, meg...ni...de soha egyik sem, nah jó egyszer kipróbálás szintjén a cigit de azt még anyu is tudta:)már akkor tudtam hogy egyszerűen az nekem nem kell(pláne nem mint a legtöbbnek hogy divat)nah mind1 engem anyu elengedett bár volt nálam gázspray, és mindig sokan mentünk fiúk,lányok...
Egész éjszakára kimaradtam már akkor is és más ezen felháborodna de sztem nagyjából normális gondolkodású lény lettem:) és eddig is csak eggyetlen kapcsolatom van/volt majd két éve szal...no mindegy de nyilván ebből kevesebb van..De ahogy a mai fiatalok(mintha én öreg lennék hihi,jól látjátok magamat gúnyolom..hihi)beszélnek az elképesztő, csak nézek nagyokat.
De az meg sztem hülyeség, hogy ha a szülő alkoholista meg veri,meg stb akkor a gyerek se lesz normális..
merthogy apumnak mindháromból jutott, sajnos,de megfogadtam, hogy jó akarok lenni, élvezni az életet, és embernek maradni..apum, eltűnt több mint két éve, teljesen nyomtalanul,és így hogy anyu elengedett, meg, hogy apum ilyen így(direkt nem írom, h volt ha csak ha vki nem értené mert nekem Ő egész addig van míg be nem bizonyosodik az ellenkezője) mégis sztem normális lettem, de nyilván még rengeteget kell tanulnom... szal ez nagyon sok mindentő függ sztem...de az tuti, hogy nagyopn sokat rontott volna ha akkor megpróbál anyu visszfogni..nálam pont az segített, hogy hagyott "felnőni" , na ennyitmára, bocsi hogy hosszú lett...puszi
válasz | 2009-02-11 | 13:57
elolvastam az ajánlót, megnéztem a trailert is most neten. amit te meg martinagore írtatok, azzal meg kiegészítettem.így arra jutottam, hogy húúú, ez egy nagyon jó film lehet. de számomra minden olyan film "ütős", ami gondolatokat ébreszt bennem, pláne a többrétegű filmeknél, hogy mögé kell nézni, kicsit megrági, emészteni, több napig hatással van, és muszáj megnézni többször is. na azt szeretem. :)
válasz | 2009-02-11 | 12:36
Hát szerintem van benne egy kulcsjelenet, ami minden orgazmusra vágyó nőnek üzenet...Amikor a szexológusnő már jó ideje szenved magával, a párjával is rágörcsölnek mindenre, elmennek a klubba...A párja semmit nem tett az orgazmusáért, még a távirányítós vibratojás is a nő ötlete. Ebben a csaj is hibás, mert megjátszotta az orgazmust és nem vallotta be, hogy nem jó, pedg a pasi rá is kérdezett.
A Shortbus nevű szórakozóhelyen a szexológus csaj teljesen fel van dobva a távirányítós tojás miatt és várja az orgazmusát, de lelombozza őt , amikor tanúja lesz a dominacsaj orgazmusának (aki nem mellesleg az ő vibratojásán élvez el) :O)
Végre felszakad belőle valami, és kiadja a felgyülemlett dühét.
Az a bizonyos kulcsjelenet, amikor tojik rá, ki mit gondol róla, nagyközönség előtt kikapja és földbe tiporja a vibratojást. Ez sztem szimbolikus.
Felad a megfelelési kényszerével, ellazul (mert dühkitörések után az ember ellazul) és egy meditatív állapotában orgazmusa lesz. Aztán rájön, hogy nem a megfelelő pasival próbálkozott és szeretettel tud továbblépni a kapcsolatából, nem gyűlölettel. Megpróbálja máshogy,másokkal, mert rájön, hogy az orgazmusa belőle születik, nem lehet a pasira kenni, még ha az nem is tett érte túl sokat. Közben meg ugye a pasiról is kiderül, hogy mazo-eltérőek az igények.
"Röviden" is ilyen sokat tudtam írni-bocsesz, hogy ilyen hosszú lett. :O)
válasz | 2009-02-11 | 11:37
Na ezzel tökéletesen egyetértek. És még valami Aninak:
1. ha ennyire nem tudsz elvonatkoztatni magadtól és attól, hogy nemcsak az orgazmusnélküliség lehet probléma, hanem minden embernek megvan a maga problémája, amit próbál megoldani, vagy valahogy boldogulni vele az életben, akkor tényleg nem látod a fától az erdőt (de a film lényegét biztos nem).
2. te szeretsz szenvedni. Te szeretsz inkább szomorkodni, ahelyett, hogy végre egy kicsit felszabadultan tudjál nevetni azon, hogy nem tökéletesen működnek a dolgok esetleg, de ez nem a világvége és fölösleges rajta gyötrődni és hogy miközben a problémákon rágódsz, addig elvárások nélkül élvezhetnéd a jelent.
válasz | 2009-02-11 | 11:33
Hidd el, Ani, hogy a szeretkezés, szex nem az orgazmusról szól. Orgazmus nélkül is tökéletesen boldog lehetsz akár érzelmileg is, ha együtt vagy azzal, akit kívánsz. És igenis lehet akár egy pár perces együttlét is boldogító, attól, hogy eggyé válsz azzal a férfival, akit szeretsz. Igenis ki lehet élvezni annak a gyönyörét is, mikor a reggeli rohanásban /mielőtt felébred a lányom, és iskolába rohanunk.../ pár percig még együtt lehetek a másikkal. És ezt különösen értékelem, annál is inkább, mert nem lehet mindig az enyém..., talán ettől értékelem méginkább.
 
válasz | 2009-02-11 | 11:32
Hát a te ilyen irányú véleményeden meg se vagyok lepve, mondhatnám előre tudhattam volna. Azt inkább meg se kérdem, miért negatív, ha egy film lelkizős... :) Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem szeretném, ha egysíkú lett volna, csak szórakoztató, mert az hazug film lett volna úgy. Így tökéletes szerintem, ahogy van. Emberek vagyunk, nem végigröhögjük az életünket, néha szoktunk lelkizni is, szomorkodni, a baromállat mindenünket. XD
válasz | 2009-02-11 | 11:30
Ezzel egyetértek...a film inkább lelkizős, szenvedős, mint szórakoztató :S
válasz | 2009-02-11 | 11:30
Nem is az, hogy vicces... miért úgy nézed az embereket, hogy "mások nyomora"... hát könyörgöm emberek vagyunk és esendőek, problémákkal. Nekem is vannak problémáim, ha hiszed ha nem. Ha nem ilyen jellegű, akkor másmilyen. A film arról szól, ha észrevetted, hogy mindenkinek megvan a saját kis különbejáratú problémája, esendősége, nemcsak a szexológusnőnek, de a vége épp azért happy end, mert sikerül mindenkinek felszabadulnia alóla, mégpedig nem azért, mert jót bőgnek egymás vállán, hanem azért, mert végre elértek a felszabadulás azon fokára, ahol ki is tudják nevetni egymás "nyomorát".
válasz | 2009-02-11 | 11:29
De jól van, ezt is láttam.
 
válasz | 2009-02-11 | 11:29
Azt nem tartom happy endnek, hogy a szexológusnő a férjével nem tud elérni semmit, aztán másokkal próbálja.A kapcsolatuk nem tudom , rendeződött-e.
 
válasz | 2009-02-11 | 11:27
Engem a vígjátékok többsége szokott lelombozni. De nem azért, mert humortalan vagyok, hanem mert nem csak móka az élet. Bár vannak azért még jó vígjátékok, de nehéz olyat találni, ami nem görcsösen bizonygatja, hogy happység minden és nem verejtékszagú poénokkal van tele. :) Amúgy tényleg bocs, eszembe se jutott volna, hogy ennyire lelomboz majd a film. Főleg azért nem, mert a vége full happy end.
válasz | 2009-02-11 | 11:26
Hát nem tudom, mi volt benne vicces, a mások "nyomorán".., persze, hogy magunkra vonatkoztattunk, mert nekünk sem megy, ezért nem is volt vicces. Magamon sem nevetek, lehet, hogy azt kéne inkább.
Nektek vicces lehetett, mert nincs ilyen problémátok.
 
válasz | 2009-02-11 | 11:24
Utána megnéztünk egy vígjátékot, mert minket nagyon lelombozott.
 
válasz | 2009-02-11 | 11:23
Hát sajnálom. Én is a párommal néztem meg először, de mindkettőnknek nagyon tetszett, jókat nevettünk közben és összességében élveztük a filmet. De asszem ha egy film nézése közben sem tudtok elvonatkoztatni és még ott is görcsöltök egymás mellett meg összevesztek egy filmen (!), akkor hát nem is tudom, hogy minden stimmel-e. Nem kell összeveszni, vagy ha ez az alapja annak, hogy teljesen kitárulkoztok lelkileg egymásnak, akkor lehet, hogy szükséges volt. Mindenesetre nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége, bicsibocsi. Jót szerettem volna, hogy kívülről lássatok dolgokat, és eközben kicsit vonatkoztassatok el, de úgy tűnik, nem sikerült. Tényleg nagyon görcsösek lehettek mindketten, bocs, hogy ezt mondom. De görcsökből nem születik öröm, nem azért, mert görcs nem képes orgazmus okozni, hanem még a jóízű nevetést is akadályozza.
válasz | 2009-02-11 | 11:23
Nevetni szerintem nem lehet rajta, mert inkább írtóra sajnálom a szexológusnőt, hogy nem tud magán sem segíteni.
 
válasz | 2009-02-11 | 11:20
Jajj, nem ezért ajánlottam, hogy mint egy aesopus-i tanító jellegű meséből, vonj le tanulságot, hanem, hogy felszabadulj, míg nézed, gondoltam hátha esetleg nevetsz rajta vagy ilyesmi. Nem kell mindenen elgondolkozni, mindenen agyalni és úgy nézni, hogy ebből vajon mi vonatkozik rám...
Talán ami rád vonatkozhat, az a kapcsolatod vizsgálata. A filmben is a szereplők fel szeretnének szabadulni, ezért mennek el a klubba és ott kiderül kinek milyen belső kis gátjai vannak, mi a gond a kapcsolatában és ezért miért is nem tudja működtetni a saját ösztöneit. Szól a kényszeres keresésről, az elfogadásról, a megnyílásról, szóval ilyen érdekes dolgokról.
válasz | 2009-02-11 | 11:20
Nem szabadultam fel közben, sőt a párom csak még rosszabbul érezte magát közben, hogy nekem nem sikerül örömet adnia. Mondhatni majdnem összevesztünk közben.
 
válasz | 2009-02-11 | 11:16
A párom szerint szól erről, a "dugásról", ez nekem csúnya szó.
És akkor vonjak le belőle vmi tanúságot. azt én is megértettem, hogy miről szól, nem vagyok annyira hülye,de van számomra vmi üzenete, próbáljam mással vagy mi?
 
válasz | 2009-02-11 | 11:15
kb, én is írhattam volna, annyira egyetértek vele. De amúgy Ani ez talán egy olyan film, aminek nem is minden jelentésrétege jön le elsőre, én is többször megnéztem, bár nekem egyre jobban tetszett. Azért ajánlottam Ani, hogy hátha közben felszabadulsz kicsit, miközben nézed.

kritika
filmdroid.blog.hu/2008/10/04/shortbus_2007
 
válasz | 2009-02-11 | 11:09
Meg azért is szeretem pont, mert nagyon jól bemutatja, ami más filmeknél általában nem szokott ilyen jól sikerülni), hogy mennyire össze vannak az ösztönök kötve az érzelmekkel.
válasz | 2009-02-11 | 11:06
Mert egy olyan nőről szól, mint te, akinek még soha nem volt orgazmusa, de szeretne, kutatja a lehetőségét és ráadásul ő még szexológus is, szóval kicsit vicces is pont neki ez a probléma. Amúgy összességében szerintem jó film, mert jól bemutatja az embereket, sokféleségüket, megmutat olyan dolgokat, amiket más filmek eltitkolnak és nem csak az orrba-szájba dugásról szól, ahogy te írtad. Hát ha nem vetted észre benne a lelki vetületeket, akkor...
válasz | 2009-02-11 | 11:03
Tengerszem, mért ajánlottad a Shortbus c. filmet?
 
válasz | 2009-02-11 | 10:13
De minek kéne lejönnie: menjek el én is szexelni más emberekkel hátha összejön. Nem tudom, neki mért nem jött össze. Szerintem mindenki másképp értelmezheti a filmet. Te hogyan értelmezed?
válasz | 2009-02-11 | 08:40
Priviben leírom, mert ide úgyse kerülne be kód, hanem csak a végeredmény:)
válasz | 2009-02-11 | 08:36
Anthico hogy csináltátok akkor azokat a bigyókat meg különböző betűket? Html kódolás vagy mi tudom, csak azt nem hogy az mi és hogy mit kell csinálni.:)
 
válasz | 2009-02-11 | 07:29
Hát, ha ennyi jött le a filmből, akkor nézd meg még egyszer és figyeld a szexológusnő történetét.
válasz | 2009-02-10 | 19:49
Általában azok a csecsemők sírósabbak is, akik császárral jönnek világra.
válasz | 2009-02-10 | 15:45
Ugyan már. Mindenki képes rá. Ott és akkor nem azon gondolkodsz hogy fáj-e. HAnem várod a gyermekedet, akiért mindenkor mindent elviselsz. Majd meglátod. Manapság nagyon dívik hogy császárt választanak. De akkor nem éled meg a szülés gyönyörű élményét, épp abból maradsz ki, ami valójában az első (örök) köteléket adja az anya és gyermeke között.
válasz | 2009-02-10 | 15:20
ja meg most jutott eszembe, hogy kb 1 hónapja néztem egy National Geographicos szüléses videót..lehet hogy az tett be..Szerintem én képtelen lennék szülni, elviselni azt a fájdalmat...:S
válasz | 2009-02-10 | 15:16
köszi:)
Tényleg nem tudom mitől lehet, általában nem gondolkodom ilyesmin ébren, a sógornőm terhes, lehet hogy csak ezért..vagy félek hogy mi lenne ha teherbe esnék..nem tudom..mindenesetre érdekes, remélem elmúlik mert mindig tiszta víz vagyok mire felébredek..De valószinű azért van mert tényleg félek attól hogy véletlenül terhes leszek..de megteszek mindent, hogy ne legyek...:) Köszi, hogy írtatok.
válasz | 2009-02-10 | 14:56
folyt: fel kell valamit dolgoznod, megértened, átértékelned stb(erre neked kell rájönnöd) mert az agyad ezen a témán kattog még álmában is.
válasz | 2009-02-10 | 14:55
az álmok szimbolikus jelentésűek többnyire. félelmek, szorongások, vágyak, korábbi események feldolgozása elenik meg álmainkban. sosem szabad szó szerint értelmezni.hanem el kell gondolkodni azon, hogy mi az oka annak, amit álmodsz. és ráadásul visszatérő álom! ez meg azt jelenti, hogy meg kell oldanod az adott "problémát".ha megoldódik, nem lesz ilyen álmod, pláne nem visszatérő.
válasz | 2009-02-10 | 14:47
Párommal is volt,hogy előfordult,hogy több napig minden álmában babákkal volt körülvéve (sajátjaival)...De mostanában nem álmodik már ilyeneket.
válasz | 2009-02-10 | 14:43
Nem ide vágó téma, de képzeljétek már 4 napja minden nap azt álmodom hogy terhes vagyok..pedig nem szeretnék gyereket..tegnap éjjel azt álmodtam hogy tesztet csináltam és nem 2 rózsaszin csik volt hanem vagy 5..:S olyan rossz...elrontja a napjaimat..:S
 
válasz | 2009-02-10 | 14:36
Vagy inkább költözzél egy lakatlan szigetre... Nem lenne jó??? Kis elszigeteltség....és persze egyedül lennél egy kicsit. =) Néha nem árt ha az ember csenden egyedül van,talán magába is tud nézni,hogy mit kéne másképp az életben. Na, nem tetszene?? =)
válasz | 2009-02-10 | 14:32
Pedig én úgy gondoltam,hogy úgy élnél ott,hogy ott is születnél. A párod meg az lenne aki most.
válasz | 2009-02-10 | 14:02
Megnéztem a Shortbus c. filmet.
Elég érdekes volt, nem tudom vonjak-e le belőle vmi tanúságot v. sem ,párom szerint csak annyi, hogy mindenki mindenkivel orrba szájba csinálja.
 
válasz | 2009-02-09 | 09:44
Ez azét nem így van...nagyon nem.
Új hozzászólás



Fórum

Merevedési zavarok
2018-05-10 - 10:17

Segédeszközök
2018-04-22 - 17:20

Korai magömlés
2018-04-22 - 17:17

Prosztata masszázs, prosztata orgazmus
2018-04-05 - 19:29

Maszturbálás
2018-04-05 - 18:53

Anális szex
2018-03-25 - 08:59

Mit változtatnál a szexualitas.hu-n?
2018-02-25 - 18:36

Biszexualitás
2018-02-21 - 00:17

Szex a terhesség alatt és után
2018-02-15 - 16:18

Erotikus játékok
2018-02-04 - 10:53

Beszélgetünk
2018-01-26 - 04:35

Szexuális nevelés
2018-01-23 - 22:17

Orális szex
2017-12-19 - 22:38

Láb, harisnya és tűsarok
2017-10-23 - 10:12

Barátság extrákkal
2017-02-08 - 14:54

Szüzesség elvesztése
2017-01-12 - 15:35

A méret a lényeg?
2016-10-10 - 16:32

Hűtlenség, megcsalás
2016-08-05 - 18:22

Idézetek
2016-02-27 - 09:58

Nemi betegségek
2016-02-16 - 12:54

Női orgazmus
2016-01-02 - 12:04

A terhesség első jelei
2015-09-14 - 22:41

Nők szexuális problémái
2015-03-12 - 14:06

Könyv, zene, film, TV
2015-01-15 - 21:49

Homoszexualitás
2014-03-10 - 21:49

Szakítás
2013-12-30 - 01:18

Abortusz
2013-12-30 - 00:35

Pornográfia
2013-12-02 - 11:05

Szerelem, párkapcsolat
2013-08-22 - 09:53

Szex különleges helyeken
2013-07-30 - 12:37

Fogamzásgátlás
2013-04-13 - 15:22

Menstruáció
2013-01-06 - 18:25

Intimtorna
2012-10-18 - 10:41