szexualitas.hu logo
Regisztráció | Belépés
főoldal cikkek fórum szavazó kereső
FÓRUM

Abortusz


Új hozzászólás

válasz | 2009-07-14 | 23:05
Ki így, ki úgy. Szerintem mindkét út nehéz ilyenkor. Az abortusz is, és megtartani 17 évesen is. Attól, hogy én megtartottam volna, még nekem is nehéz lett volna, nem is kicsit...pedig leírni könnyű. De onnantól az egy életre szóló felelősség. Szóval ilyenkor nagyon nehéz jó utat választani.
válasz | 2009-07-14 | 23:00
Értem. Hát ez tényleg nagyon szép elgondolás. És reméljük, ha esetleg besikerült volna tényleg így alakult volna. De bennem mindig vannak kételyek.

Nekem biztos nem lett volna hozzá lelki erőm, hogy felneveljem. Meg azt sem viseltem volna el, hogy a szüleim tartsanak el minket. Továbbtanulni 100%, hogy nem mentem volna, amíg a gyerek nagyobbacska nem lett volna addig nem mentem volna továbbtanulni és anyuméktól függtünk volna anyagiakban. De ehhez én túl büszke természetű vagyok.

Na mind1...:)
válasz | 2009-07-14 | 22:48
Mikor elkezdtünk szexuális életet élni, leültünk megbeszélni, hogy mivel semmi sem 100%, így ha véletlen besikerülne, megtartjuk, mert ő is így gondolta és én is. Ezen nem is volt akkor nagyon mit beszélni. persze nálunk is volt olyan, hogy tesztet kellett venni, 17 voltam, és nem voltunk együtt, alig 1 éve. Mégsem féltem. Ő sem. Mindketten úgy vagyunk vele, hogy ha babánk lett volna, de a kapcsolatunk úgy alakul, hogy külön válunk, nem problémáztunk volna a baba kérdésen. Attól még a közös gyerekünk maradt volna, én a gyereket nem tekintem kötelező köteléknek, hogy ezzel magamhoz láncolnám a párom. Megmondtam, alakuljon bárhogy, én megtartom. Ha meggondolná magát, hogy ő nem akarja, én akkor is megtartottam volna, anyukám is abortusz ellen van, segített volna. Páromat meg nem kényszerítettem volna semmire. Nem mondom hogy jól esett volna, de nélküle is megtartottam volna.
válasz | 2009-07-14 | 22:42
Gratulálok akkor a hosszú kapcsolathoz! Sajnos a mai világban ez már nagyon ritka, bár még hiszek benne:) Csak nehéz normális pasit találni...

És ha mondjuk 3 hónapja lettetek volna együtt barátoddal, teherbe estél volna akkor is bevállaltátok volna? Mert ok, hogy most 6 év távlatból ennyire biztosan ezt mondod, de honnan tudtad volna, hogy ha megtartod a babát tuti h együtt maradtok e a kedveseddel?

Mert én azt hittem, hogy minden szép és jó lesz a barátommal a műtét után. Mindenben mellettem állt, utána is teljesen jó volt minden. Aztán mégis szakítás lett a vége.
válasz | 2009-07-14 | 22:41
Ez mind szép és jo!Csak akkor volt a baki amikor a drága exem egyszeruen megfutamodott!és azota nem is láttam!Mondjuk nem is szeretném mert kitekerném a nyakát!Egy gyáva alak volt!Mondtam neki hogy ne keruljon a szemem elé!olyanokat találgatott ki hogy nem is vagyok terhes meg az abortusz után,hogy nekem biztos nem volt abortuszom!Amikor a papírt meg akartam neki mutatni erre azt mondta hogy olyan papírt nem nehéz szerezni!Lehet hogy ez csúnya lesz,de talán jobb is hogy egy ilyen embertol nem lett gyerekem!!!!!!!!!!!!
válasz | 2009-07-14 | 22:39
Én az abortusz következményeként említett meddőséget úgy értettem, hogy ha tiltott lenne az abortusz, akkor a nők máshogy próbálnák elvetetni, ami veszélyes lehet. Nagyon is jól tudom az abortusz szövődményeként fellépő meddőség már kisebb százalékban fordul elő.

Amikor összejöttünk, akkor is így gondoltuk mindketten. Ugyanis megbeszéltük. Szóval pár hónapos kapcsolatba is bevállaltuk volna a babát, ha véletlen úgy alakult volna. Biztos nehéz lett volna, főleg anyagilag, de mi így gondoltuk. Tudtuk hogy semmi nem 100%, ennek tudatában éltünk szexuális életet. De mondom, ettől még másnál nyilván másképp van. Mi most leszünk 6 évesek.
válasz | 2009-07-14 | 22:35
"Mióta szexuális életet élek, úgy gondolom párommal együtt, ha "becsúszott volna", is megtartottuk volna. "
-> Nem tudom mióta vagytok együtt a barátoddal, de szerintem már huzamosabb ideje. Mi 4 hónaposak voltunk az enyémmal, mikor teherbe estem. Egy komoly kapcsolatba be lehet vállalni a babát, de a miénkbe elég érdekes lett volna... Úgyhogy ez volt az egyik ok amiért műtét lett.

Egyébként ha egy nő abortuszon esik át az egyáltalán nem jelenti azt, hogy húúú biztos majd nem lehet gyereke. Minél korábbi terhességről van szó, annál könnyen megcsinálni a műtétet. A 12.hét után ezért is szoktak abortuszt csak nagyon indokolt esetben végezni, mert akkor már elég nagy a százalék esélye arra, hogy később valami szövődménye legyen a beavatkozásnak.
válasz | 2009-07-14 | 22:29
A baki maximum olyan betegség lehet, ami miatt el kellene vetetnem. Mióta szexuális életet élek, úgy gondolom párommal együtt, ha "becsúszott volna", is megtartottuk volna. De nyilván ez csak a mi véleményünk. Ettől még más dönthet másképp. Nem tudom már ki írta, de igaz, hogy jó hogy nem tiltják az abortuszt, annak ellenére hogy számomra "elfogadhatatlan lenne", mert így legalább megadják az esélyt az abortuszon áteső nőknek, hogy később teherbe eshessenek. Ugyanis ha tiltott lenne, és mindenféle brutális módszerrel próbálkoznának, meg illegálisan, akár maradandó sérüléseket is okozhatnak.
válasz | 2009-07-14 | 22:26
"sajnálom, hogy így kellett történnie, és át kellett élned neked is ezt a fájdalmat."

Nem tudod, hogy milyen fájdalom ez, úgyhogy ne sajnálj semmit. Nagyon remélem nálatok nem csúszik be a baki és nem lesz szükség erre. És senki másnál.
válasz | 2009-07-14 | 22:25
Akkor bocsi, nem úgy értettem hogy nem védekeztetek.
válasz | 2009-07-14 | 22:25
Pedig elég egyértelmű volt amit leírtál.
válasz | 2009-07-14 | 22:24
Soha, és ha rajtam múlik, nem is lesz. csak abban az esetben ha a magzatnak az élettel összeegyeztethetetlen betegsége, fogyatékossága lenne, akkor mennék bele.
válasz | 2009-07-14 | 22:23
Nem, nem így értettem, lehet félreérthető volt amit írtam.
válasz | 2009-07-14 | 22:23
hm...neked ugye nem volt abortuszod?
válasz | 2009-07-14 | 22:22
Egyáltalán nem védekeztünk??? Hát ez érdekes...erről úgy látszik én nem tudok.
válasz | 2009-07-14 | 22:21
"Azt viszont nagyon elítélem, ha egy pár egyáltalán nem védekezik és teljesen felelőtlenek...aztán ha teherbe esik a nő csak tátja a száját, hogy ez hogy történhetett. "

Te pont ezt tetted...ne haragudj, de te is tudatlanságból estél teherbe, de azt hiszem ez egy életre szóló lecke volt. sajnálom, hogy így kellett történnie, és át kellett élned neked is ezt a fájdalmat.
válasz | 2009-07-14 | 22:19
Lesz majd még babád, akinek annyi szeretetet adhatsz, amennyit csak tudsz. De egyre figyelj: soha ne akard a meg nem született babádhoz hasonlítani. Kívánom, hogy úgy jöjjenek össze a terveid, ahogyan leírtad. :)
válasz | 2009-07-14 | 22:19
Ennek nagyon örülök, ha te is így gondolod!:)
Szerintem abban nincs semmi megvetni való, ha valaki az egyszer az abortusz mellett dönt.
Azt viszont nagyon elítélem, ha egy pár egyáltalán nem védekezik és teljesen felelőtlenek...aztán ha teherbe esik a nő csak tátja a száját, hogy ez hogy történhetett.
De vannak olyan esetek, mikor nem ilyen körülmények között történik a teherbe esés...és a babát nem lehet megtartani. Egy abortusz szerintem még belefér, ha az illetők tanulnak belőle örök életükre.
Ha egy abortusz után valaki még egyre adja a fejét.....na az a durva:S
válasz | 2009-07-14 | 22:17
Védekezés...tudod sokan épp a védekezés elmulasztása miatt esnek teherbe. És szerintem mindenkinek szíve joga úgy megítélni, ahogy érzi.
"blablabla..." --> erre csak azt tudom mondani, így kívülállóként, hogy vérzik a szívem a sok tudatlanság szülte abortusz miatt.
válasz | 2009-07-14 | 22:12
Még egyet soha az biztos!Szerintem belehalnék!Nekm ennyi untig elég volt!Nagyon sokszor gondolok rá,hogy mi lenne most ha megtartottam volna!Ez szerintem egész életunkben kísérteni fog!Még egy 5 évig nem is tervezek babát,mert megyek fosulira,de ha mégis osszejonne akkor sem fogok megfutamodni és még orulni is fogok neki!Egyutt élek a párommal és neki sem lenne ellenére!
válasz | 2009-07-14 | 22:04
Na igen.
És a többi nő, aki elítéli az abortuszt csak annyit vesz ebből észre, hogy hogy lehet képes arra a nő, hogy megölje a babáját meg mennyi fájdalmat él át a baba is meg blablabla... de ezeket a hozzászólásokat már nagyon unom. Mi is nagyon tisztában vagyunk ezzel (persze sajnos vannak kivételek, akik rutin műtétnek tartják ha elmennek abortuszra és vigyorogva távoznak a kórházból). És tényleg csak az tudja, hogy lelkileg mekkora fájdalom ez, aki átment ilyenen. És ez nem csak két napig fáj...hanem egy egész életem keresztül.
Viszont még egy műtétre én nem lennék képes...nem tudom te hogy vagy vele.
válasz | 2009-07-14 | 21:58
Velem is hasonloan tortént!A páromnak szuletett occse és pont akkor amikor az én babám szuletett volna!reszkettem mikor megfogtam!utána elsírtam magam!kiborultam!ezt csak az értheti aki átélte!
válasz | 2009-07-14 | 21:53
Akkor ott jobb a helyzet!Itt nagyon sok fiatalnak nincs rá pénze!Kénytelen megszulni a gyereket!17évesen estem teherbe!nem lett volna rá pénzem!az anyum fizette és a mai napig csak o tud rola!
válasz | 2009-07-14 | 21:49
Szerintem mindenki tisztában van ezzel, hogy lehet köztes utat is választani.
Viszont én ha már kihordanám a babát nem lenne szívem örökbe adni, ha már 9 hónapot a pocakomban hordtam.
Én hat hetes terhes voltam, mikor az abortuszt elvégezték rajtam, de már akkor is nagyon közel kerültem a picihez. Énekeltem neki, simogattam a pocimat, beszéltem hozzá. És...lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de annyira boldog voltam.
De mégis a műtét mellett döntöttem, amit már egy részről meg is bántam.
Szombat hajnalban nővéremnek kisbabája született...vasárnap a karomba vettem. Ne tudjátok meg, mit éltem át. Ez egész életem során kisérteni fog. De jogosan. Csak nagyon rossz.
válasz | 2009-07-14 | 21:46
Majdnem 30.000 forint. De hátrányos helyzet igazolásával ez az összes csökkenthető, vagy akár teljesen is ingyenes.
válasz | 2009-07-14 | 21:36
Egyetértek!szeretném megtudni hogy Magyarországon mennyibe kerul egy abortusz!én szlovákiai magyar vagyok és hát nálunk kb 70 000 FT átszámolva!
válasz | 2009-07-14 | 21:32
Jó lenne az is, ha az állapotos nők, akik nem szeretnék megtartani, de elvetetni sem, tudnák hogy örökbe is adhatják a babát, mert sokaknak nem lehet sajátjuk.
válasz | 2009-07-14 | 21:30
Szerintem elfelejteni sem lehet és mindig ott van az a kérdés hogy mi lett volna ha...!Egyszoval nehéz!Az az oldal szerintem sok nonek fog segíteni!nekem is jol jott volna akkor a támogatás amit sajnos nem kaptam meg!
válasz | 2009-07-14 | 21:25
Köszönöm!:)
Hát igen, nekem is nehéz volt, de próbáltam erős maradni. Viszont nagyon fontosnak tartanám egy ilyen oldal létrejöttét, mert ahogy utánanéztem ilyen vagy ehhez hasonló nem létezik:S
Bátyám tud nagyon profin honlapot készíteni, azt mondta a nyár folyamán megcsinálja mindenképp!:)
válasz | 2009-07-14 | 20:27
Ez szerintem nagyon jo otlet!én is átestem rajta!nem volt konnyu és még most sem az!támogatom az otletet
válasz | 2009-07-03 | 09:56
Hát nem tudom...de ez azért eléggé aljas dolog volt az anyja részéről.
Zoli szülei lányukként szerettek engem, és ebben biztos vagyok, ha kétszínűségből tették volna azt felismerném.
Minden rendben volt a kapcsolatunkban, nem hittem, hogy így lesz vége. Ha én szeretek valakit nem érdekel, hogy a szüleim mit szólnak hozzá(bár anyumék azt mondják h nem szólnak bele a pasis ügyeimbe, ha én szeretem a barátomat akkor ők is elfogadják és áldásuk ránk).
válasz | 2009-07-02 | 23:07
Na igen , köszi hogy vigasztaltok , lehet egyszer majd megemésztem, de feledni sosem fogom..

A kérdésedre meg hogy hogy láthattam, csak annyit mondanék, úgy hogy külföldön van már egy tablettás módszer, amit otthol kell bevenni és így zajlik le az egész , és amikor a Wc-n vagy, hát megtörténik, de ezt csak a 9.-ik hétig lehet csinálni.

Köszönök mégegyszer mindenkinek mindent, és remélem tényleg megnyugszok, és szeretni tudom majd a többi gyerekemet.

Sokszor örülnék neki , ha egy gonosz lélek lennék, mert úgy könnyedén venném az egészet, de sajna nem vagyok.

Mindenkinek szép napot kívánok.

Sokat segített a szavaitok.

Fontos volt hogy ki hogy látja.
 
válasz | 2009-07-02 | 22:11
háát enyhén zavaros történet.. és simán lehet hogy az anyuka kavarja a trutyit.. de akarnál ilyet anyósnak egyáltalán?:))))


de azért.. abban igaza van hogy a család a legfontosabb kötelék..
és azért te még nem voltál az..
persze.. évek múlva az leszel..

de ha pl nekem egy kezdödő kapcsinál a családom..vagy a legjobb barátaim felé ellentétek lennének a párom miatt... és nem tudnám tisztázni.. egyértelmű hogy a családi köteléket választanám.. mert rájuk eddig is és ezután is bármikor számíthatok...
(bár könnyen beszélek mert eddig senkivel sem akadtak problémáik...
anyum jegyezte meg még legelső rendes kapcsimnál hogy aranyos a lányka..de azért ugye tudod hogy nem perspektíva.. meg úgyis nem az első párnál kell leragadni...)
mostani páromat meg családom imádja eddig ;)))
válasz | 2009-07-02 | 22:04
háát van ilyen... nekem is többször volt olyan korszakom hogy azt éreztem hogy még tombolni akarok.. és ekkor tudtam hogy már nem érzek úgy az aktuális partnerem felé.. szakítottam vele.. kicsit tomboltam.. és amikor kiégtem újra kerestem egy rendes lányt.. szinte minden pasinak van ilyen az életében.. és ezért nem jó fiatalon hosszútávra tervezni mert 1x sanszosan eljön ez nálunk...

az meg kortalan hogy ki akar "megállapodni"... valaki 20évesen..valaki még 30-ban sem...

bár az azért igaz hogy korodbelieknél még nem nagyon lehet életreszoló kapcsiról beszélni általánosságban...

fel a kobakkal.. van még elég pasi odakint..
válasz | 2009-07-02 | 21:52
"Zoli pedig azt mondta, hogy neki a családi béke mindennél fontosabb, nagyon szereti az anyukáját, ő mindig az anyukája marad, én viszont nem biztos h mindig a barátnője leszek. "

Akkor ennyi, szeresse anyucit továbbra is ,te meg keress mást..nem szeretett téged igazán..jobb is hogy vége.
válasz | 2009-07-02 | 21:08
Na jó, akkor elmondok valamit amit eddig nem akartam de legyen tiszta a kép:)

A barátom nagyon sokat dolgozik, és annyit tudok, hogy a konyhájukban egy köcsögben van a pénze összegyűjtve (nem tudom h melyikben vagy pontosan hol), hétfőn az anyja megszámolta, h majdnem 200 ezer forint van már. Kedden jöttem haza barátoméktól. Szerdán a barátom eljött hozzánk váratlanul. Szerdán délelőtt számolták meg a pénzt, h mennyi van már, és a 200 ezer helyett csak 100 ezer volt benne.
A családból senki nem nyúlt hozzá, betörő nem volt, mert mindig zárják az ajtókat, amikor otthon vannak, idegen pedig nem volt a házban rajtam kívül.
A barátom megkérdezte tőlem, hogy nem e én vettem ki a pénzt....Magyarán loptam e tőlük. Én rögtön elkezdtem zokogni, hogy jézusom hogy gondolhatnak ilyet rólam...én inkább adnék neki, nem pedig, hogy elvegyem tőle azt amit tudom, hogy kemény munka árán összekuporgatott.
Ő elhitte nekem. De mondtam neki hogy ma délután elszeretnék menni hozzájuk és a szüleinek is megmondani, hogy tényleg nem tudok semmit sem erről, azt sem tudom, hogy hol van az a k*rva pénz, ha szükségem lenne pénzre ott van a saját keresetem vagy a szüleimtől is tudnék kérni. Mért lopnám meg azt az embert akit a legjobban szeretek???

Este felhívott a barátom. Azt mondta, hogy ő és az apja hisznek nekem és nem szükséges eljönnöm hozzájuk ma délután. Az anyja viszont nem hisz nekem ő váltig állítja, hogy én "tolvaj" vagyok. Azt mondta a barátomnak (Zolinak hívják), hogy ha én elmerek menni hozzájuk ő azonnal megy el otthonról, rám sem akar nézni. Zoli pedig azt mondta, hogy neki a családi béke mindennél fontosabb, nagyon szereti az anyukáját, ő mindig az anyukája marad, én viszont nem biztos h mindig a barátnője leszek.

Ezért vagyok biztos abban, hogy az anyja vette ki azt a pénzt, hogy rámfogassa, hogy én vettem el, amit simán rámkenhetett, hiszen más nem lehetett...

Az anyja ellen az szól még, hogy vasárnap ott volt náluk Zoli keresztanyja, hármasban beszélgettünk. A keresztanyja imád engem, áradozott, hogy mennyire szeretjük egymást Zolival és hogy biztos még jó sokáig együtt leszünk...erre az anyja beszólt ez olyat, hogy ő ebben nem olyan biztos...
Úgy volt, hogy vasárnapig maradok náluk, de mondta az anyja, hogy maradjak nyugodtan hétfőn is ha van kedvem menjek el nyugodtan Zolival meg az apjával dolgozni az erdőre mert nagyon szeretek menni, úgy sem nagyon lesz már nekem lehetőségem arra h kimenjek....

Zoli semmi olyat nem mondott előtte az anyjának, hogy szakítani akarnak velem vagy valami...úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az anyja kavarta a szart. Szép dolog mondhatom...
válasz | 2009-07-02 | 17:15
Lehet, h irigykedett az anyja, de most mivel tudott volna kifúrni? Azt mondja, h te ilyen és olyan vagy? Honnan tudhatna ilyesmiket? És exed miért hitt volna el bármit is, hiszen ő ismert téged.

Nekem is nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, mi is mindent megbeszélünk és nagyon közel állunk egymáshoz, sokat hülyéskedünk. De el se tudom képzelni, h ha nem lenne szimpi nekik Párom, akkor mit tudnának olyasmit mondani, amivel megváltoztatnák az én érzéseimet.
válasz | 2009-07-02 | 17:10
Hát igen, igazatok van. Én őt mindennél jobban szerettem, a kapcsolatunk folyamán nekem is bőven adódhattak volna lehetőségeim amikor megcsalhattam volna, de semmit nem tettem, mert ha tettem volna saját magamat köptem volna szembe.

A másik probléma pedig az volt, hogy az anyja nagy hatással van a kedvesemre. Rettentően jó viszonyban van a szüleivel, mindent elmond nekik, az a szülei is mindent megosztanak a párommal. Tudni kell, hogy az anyja sütni nem szokott mert nem tud, főzni szokott csak két naponta. Én viszont imádok sütni, mikor mentem hozzájuk mindig vittem egy tálca süteményt (vonaton az utazótáska mellett jó volt mindig cipelni, de nem érdekelt, ha tudtam, hogy örömet okozhatok vele a kedvesemnek), vagy ha nem volt rá időm akkor náluk elmentem boltba, bevásároltam és náluk megsütöttem egy kis nyalánkságot.

Volt olyan eset is, hogy az anyja és apja dolgozott, csak hideg kaja lett volna ebédre én meg fogtam magam és amit otthon találtam összeütöttem abból összeütöttem egy kis Carbonara spagettit vagy fasírtot krumplival, akármit...

Ezeknek a kedvesem és az apja nagyon örültek, az anyján viszont láttam, hogy nem tetszik neki a dolog. Pedig higyjétek el, finomat főzök és sütök, az én családom is imádja a "kosztomat".

Úgyhogy arra gondolok, hogy az anyja talán féltékeny lett rám, hogy ő nem tud sütni, én viszont egész jól, a család tagjai nem őt dicsérték hanem engem. És ezért valamit kitalált a barátomnak ellenem, hogy ne kerüljön annyira közel hozzám, nem tudom.

De már nem is számít. Szakítottunk, talán jobb is így, én egyenlőre nem is akarok felőle hallani, a jövőt pedig meglátjuk.
 
válasz | 2009-07-02 | 14:20
Ez olyan, mintha valamit hiányolna a kapcsolatotokból. Pár év múlva lehet már mindketten teljesen mások lesztek. Mindenesetre az jó, hogy így váltatok el. De szerintem neked jobban fáj, mint neki. Ha igazán szerettétek volna egymást, nem hagyjátok elmenni a másikat. De mindketten elengedtétek...
válasz | 2009-07-02 | 14:15
"Így teljesen normális hangnemben megbeszéltük, hogy ezt most hagyjuk abba, később pedig pár év múlva ha már kiélte magát talán újra kezdjük."

Ezzel kapcsolatban még annyit, h ha esetleg tényleg valamikor 5 év múlva összefuttok, mi a biztosíték arra, h addig nem talált meg valamelyikőtök a nagy Ő-t? Vagy ha mégis lenne esélyetek együtt, neked h fog esni arra visszagondolva, h anno azért mentetek szét, mert még pár csajt meg akart d*gni? Tudom, h ez így durva, de sajna igaz. Most meg már, h kiélte (kibulizta, szexelte) magát ismét visszamegy hozzád :S:S:S
válasz | 2009-07-02 | 14:08
"Így teljesen normális hangnemben megbeszéltük, hogy ezt most hagyjuk abba, később pedig pár év múlva ha már kiélte magát talán újra kezdjük."

jaaaajjj...annyi ilyenről hallottam már és sajnos én az ilyesminek kevés esélyét látom.

"Az a rossz a mai világban, hogy én például, aki komoly kapcsolatot akarok és nem hűtlenkedni meg pasizni össze-vissza nem találok magamhoz való fiút aki hasonlóan gondolkodik. "

Ha valaki igazán szeret, akkor nem akar mással is kavarni. Exbarátod se szerethetett igazán (ebben Ancsával teljesen egyetértek). Ha az ember szerelmes, akkor nem sajnálja, h most nem nem él a lehetőségekkel. Nem bánja meg azt, h most nem feküdt le azzal, aki felkínálkozott neki. A szerelemben teljesen egyértelmű a hűség, az h nem is érdekel más és nem kezdünk el aggódni, h "jaj, most ezzel az egy emberrel életem végégi?" :S
válasz | 2009-07-02 | 14:02
Ki akarja élni magát?Akkor nem szeretett téged igazán. Aki igazán szereti a másikat, nem vágyik mellette másra, más kalandokra. Ne sajnáld.
válasz | 2009-07-02 | 13:54
A legrosszabb viszont az, hogy tegnap szakítottunk a barátommal. Voltam náluk 5 napot a hétvégén és csodálatos volt a vele eltöltött idő, viszont sokat veszekedtünk. Kiderült, hogy a jövőbeni terveink nem egyeznek. Ő később még élni akar, élvezni a fiatalságot, én viszont egy komoly kapcsolatot akarok, nincs kedvem már össze-vissza pasizgatni meg keresni a nagy Ő-t. Így teljesen normális hangnemben megbeszéltük, hogy ezt most hagyjuk abba, később pedig pár év múlva ha már kiélte magát talán újra kezdjük.

Az a rossz a mai világban, hogy én például, aki komoly kapcsolatot akarok és nem hűtlenkedni meg pasizni össze-vissza nem találok magamhoz való fiút aki hasonlóan gondolkodik. Esetleg olyat aki 10-20 évvel idősebb nálam, olyan meg nem kell.
Annyit csalódtam már a mai fiúkban, és több barátnőm is ezt meséli, hogy a normálisabb pasik nem akarják lekötni magukat, hanem szabadságra vágynak.
Én mindig is utáltam a divatfiúkat, nekem nem fontos az, hogy a legtrendibb ruhákat vegye fel, külsőleg sem kell jóképűnek lennie, inkább fogjon meg benne valami első látásra...belsőleg pedig ne legyen bunkó, legyen helyette intelligens és tisztelettudó.
Olyan nagy kérés ez a 21. században?:(
 
válasz | 2009-07-02 | 13:40
Nem tudod rosszul, ez tényleg így van.
Viszont nálam alig volt seb, vérezni is alig véreztem. A 3 hetes kontrollon azt mondta a doki, hogy már semmit sem lehet látni az egészből. Ő mondta, hogy ha megjön a menzeszem nyugodtan használhatok tampont is, a szexuális életet is akármikor megkezdhetem, annyi a lényeg, hogy ne a legdurvábban szexeljünk, hanem óvatosan, gyengéden.
Na meg persze a gondos védekezés.
válasz | 2009-07-02 | 09:58
Azért nem dőlt össze a világ, Vivi, nem kell ennyire tragikusan felfogni. Majd lesz másik babátok, sőt valószínűleg több is, és nem fogsz majd őt nézegetve az elvett babára gondolni, és hogy mondhatsz olyat h nem lesz az igazi? Akkor inkább ne is szüljél, mert egy baba mindig az igazi kell legyen nem pótlék a másik helyett...de ne ezt fogod érezni, biztos vagyok benne.
Ha meg depis leszel emiatt az abortusz miatt akkor majd még a kapcsod is elromlik és egy babátok se lesz ami közös.
Én különben nem értem, miért vár mindenki az anyagi biztonság megteremtésére, a korral, idővel jön az magától, ha mindenki erre várna hogy meglegyen mindene, akkor egy gyerek se születne, csak 40 éven felüli szülőktől...
Azt meg végképp nem értem, hogy láthattad az elvett babádat???!!! Megmutatták, vagy mi??? :OOO
válasz | 2009-07-01 | 22:40
Én tudom rosszul, h abortusz után 6 hétig nem ajánlott sem a szex, sem a strand és semmi olyasmi, ami komolyabb fertőzést is okozhat? A "sebes" méhnyálkahártya ilyenkor bárminek ki van téve :S
válasz | 2009-07-01 | 22:36
Vivi én szintén nem rég estem át egy terhességmegszakításon.
A műtét utáni napon nagyon depressziós lettem, kifordultam önmagamból, azt hittem, hogy mindenki rosszat akar nekem, a barátommal is szakítani akartam és az öngyilkosságon is gondolkodtam.
Borzasztó rossz embernek tartottam magam, a műtét után megbántam, hogy az abortusz mellett döntöttem.
A legjobb barátomnak öntöttem ki a szívemet és megnyugtatott. Sokat segített az is, hogy a kedvesem és a családom végig mellettem álltak, egy rossz szót nem hallottam tőlük.
A múlton már nem tudsz változtatni, majd a jövőben másképp cselekszel. Mindenesetre azt kell megértetned magaddal, hogy nem vagy rossz ember.
A családi által nyújtott segítségen felül szerintem is jó lehet egy szakember felkeresése, például egy jó pszichológus, vagy a nőgyógyászod. Én magán nőgyógyászhoz járok, elégedett vagyok vele teljes mértékben, van olyan, hogy akár másfél órát is beszélgetünk különféle dolgokról ő pedig mindig ad tanácsot, sokszor az is elég, hogy csak meghallgat.

Felvettem a kapcsolatot privát levélben több olyan nővel, akik átestek terhességmegszakításon és kitaláltam, hogy kellene létrehozni egy olyan weblapot, ahol olyan nőknek nyújtanánk segítséget, akik abortusz előtt, illetve után vannak. Megosztanánk a tapasztalatokat egymással és segítenénk egymáson ahogy csak tudnánk. Ezt az ötletemet többen is támogatták. Ha elkészül szólni fogunk róla!
válasz | 2009-07-01 | 22:28
Na felhívtam a dokimat, azt mondta, hogy szerinte nem lesz baj, bár ugye semmi sem 100%, mindenesetre ha nem jönne meg a menzeszem rendesen az egy hetes szünetben rögtön csináljak tesztet.
 
válasz | 2009-06-30 | 22:33
Bizony, ha valaki szed fogamzásgátló tablettát nem írhat fel az orvos még esemény utáni tablettát, mert a kettőnek akkora hormonadagja van, hogy abból nagyon nagy bajok lehetnek.
válasz | 2009-06-30 | 22:32
A párom tudja a félelmeimet, hogy miért nem akartam/tudtam megtartani a babánkat.
És bár eleinte nagyon próbált engem meggyőzni az ellenkezőjéről, mégis aztán mellém állt , hisz az én testem, és engem sem akar lelkileg tönkre tenni.

Egyszerüen csak nem tudta/ tudja elviselni azt a gondolatot, hogy megöltünk egy kicsi élőlényt, a mi első bébinket.
Soha nem tudjuk meg már ő ki lett volna, kire hasonlított volna stb.
Ő és én is nagyon érzékenyek vagyunk ilyen téren, holott ő elég erős és határozott és tényleg még a legnehezebb szituációban is átküzdi magát, de hogy ezt hogy emészti meg.

Már sokat gondolkoztam azóta, nagyon fáj a tudat, hogy soha nem láthatom meg a pici arcát, és amikor majd szülök és meglátom a leendő bébinket, akkor úgy fogok ránézni, hogy te lehettél volna az első babánk.

De ő már nem lesz az igazi, és csak az jár a fejemben, hogy nem adtam meg neki az esélyt az életre, holott ő nem tehet semmiről, ha legalább tudnám biztosan hogy ő még nem érzett semmit, és még fogalma sincs semmiről, ami vele történt, de tudom , hogy valamilyen szinte az a kis élet biztos érzékelte, hogy most meg fog halni.

Hogy tehettem ezt?????? Megöltem a saját gyerekemet.......
Ezt hallom mindig belül, bár ha nagyon jól átgondolom , az eszem megint azt mondja , hogy nem szabad , hisz tudom , hogy most nem tudnék biztos anyagi hátteret teremteni neki, hiába ott a párom, de ezt már írtam....

Valamilyen szinten most megkönnyebbülés, mert tudom így könnyebb lesz, de valamilyen szinten meg azt gondolom miért nem voltam olyan szinte gyenge, hogy nem ezt választom, hanem azt hogy megtartom.

Miért éppen most voltam ilyen határozott???? Miért most????

Na , ja ő már nincs többé, de a legrosszabb , hogy láttam a picit amikor már kint volt, és bár még csak 7 hetes volt, de már átütött a pici szeme, és a kéz és láb kezdeményei .

Ezt a képet soha nem fogok elfelejteni, soha, hisz ebből a kis izéből lehetett volna az én kis drágám, ha megadtam volna neki az esélyt az életre ott bent.

Miért nekem kellett ezt eldöntenem???? Nekem nem lett volna jogom egy életről dönteni.


Miért találták fel az abortuszt, miért engedik , úgy legalább rá lettem volna kényszerülve hogy megtartsam.

De így már soha nem láthatom a kis pici mosolygó arcát.


De tudjátok, ha úgy esett volna hogy már van 1, 2 , 3 babánk és a következőt nem tudjuk anyagilag elvállalni, akkor tudom, vagy legalábbis most úgy érzem, hogy könnyebben fel tudnám dolgozni.


De azt nem tudom megemészteni, hogy ez az első gyümölcse volt a szerelmünknek, és már nincs többé, soha nem lesz már első.


Kicsikém bocsáss meg nekem , akárhol is vagy , vigyázzanak rád az angyalkák, és majd egyszer újra találozunk odafent.
 
válasz | 2009-06-30 | 22:27
Szerintem mindenképp hívd fel a nőgyógyászod, a 72 órás tabi már felesleges, meg ha jól tudom fogamzásgátló mellett tán nem is nagyon engedik. Holnap az legyen az első, hogy felhívod az orvosod.
válasz | 2009-06-30 | 22:10
Kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy szerintetek mi van. Nem tudom én voltam-e a hülye/felelőtlen.
5 hete volt ugye abortuszon, pénteken mentem a barátomhoz, ma jöttem haza, csodálatos 5 napot töltöttünk együtt. Pénteken este megjött a menzeszem, rögtön el is kezdtem szedni a fogamzásgátlót. A barátommal akkor is szoktunk nemi életet élni ha én épp a "nehéz napok" ideje alatt vagyok, mert sem ő sem én nem tartja undorítónak a dolgot megfelelő óvintézkedések és körülmények mellett.
Szóval az volt a helyzet, hogy bevettem ugye a tabit, de mindketten akartuk, hogy mellé óvszerrel is védekezzünk (a nőgyógyászom és a műtős orvosom azt mondta h már az első tabi is véd, de a legjobb, ha 2-3 napig még kiegészítő védekezést is használunk). Az aktus közben a gumi elszakadt (pedig előző nap vettem, a szavatossága még bőven jó volt, normálisan helyeztük fel,nem volt hibás), de ekkor még szerencsére nem ment el a barátom, így max. az előváladék került belém. Húztunk új gumit azzal minden okés volt és befejeztük a dolgot.
Másnapra elállt a vérzésem, semmi nem volt (azt mondta a doki, hogy a műtét utáni első ciklus össze-vissza lesz, lehet h alig lesz vmi, lehet h akár 2 hétig is vérezni fogok). Ekkor már a második bogyót vettem fel, mellé szintén óvszert húztunk. Az aktus közben nem volt vele semmi gond, még mielőtt a kedvesem elélvezett volna megnéztük h biztos h okés e minden. Mikor viszont a dolgok végére értünk és a barátom kihúzta a péniszét nem volt semmi rajtam. Kipecáztam magamból az óvszert, ami darabokra volt szakadva, és a sperma is szépen ki volt folyva. Nagyjából kimostam magam és feltettem egy pharmatex hüvelytablettát mert annak ugye spermaölő hatása van. Ez 3 napja volt.
Szerintetek most én miattam történt ez a baleset?? Mert szerintem én mindent megtettem, hogy ne legyen baj, duplán is próbáltam védekezni, aztán még a hüvelytablettát is feltettem.
Véleményetek szerint lehet ebből baj?
 
válasz | 2009-06-30 | 21:03
Nem vagy rossz ember - miért lennél az? Ezzel most már ne bántsd saját magad! Egyszerűen volt egy döntésed, - mert egy élethelyzetben döntened kellet -, és Te döntöttél..., ezt a döntésed így vagy úgy meg kellett hoznod. Viszont egy dolgot talán ne felejtsél el: legközelebb próbálj "jobban hallgatni a szívedre" /ezt most nem bántásként írom/, és ne legyél talán annyira racionális. Érthető, hogy jó életet akartál /akarsz/ adni a kisbabádnak, akit világra hoztál volna /vagy később világra hozol majd/..., és valószínű, hogy az is befolyásolt a döntésedben, hogy önértékelési problémád van: többet szeretnél elérni, hogy talán a gyermeked is büszke lehessen az édesanyjára..., meg írod a saját nem könnyű gyermekkorod is..., ezek mind-mind befolyásolhattak a döntésedben. Viszont, ne feledd el soha, hogy mindig lehet jobb és jobb életkörülményeket várni az életünkben, és mindig lehet jobbat akarni az előzőnél..., de, ha a Párod szeret - és, ahogy írod ez látszik abból, és melletted áll, akkor hidd el, hogy támaszkodhatsz rá, mikor gyermeket vállalsz/tok/. A másik, hogy a döntéseddel lehet, hogy megbántottad Párodat - neki ugyanúgy fáj ez a döntés, mint Neked fáj most is. És szerintem osztd meg Pároddal a félelmeidet: hogy féltél volna megtartani a babát, mert félsz az egzisztenciális bizonytalanságodtól /a sajátodtól/, és, hogy segítsen Neked abban, hogy bátrabban vállalhasd a közös gyermeketeket. És, ha Párod szeret - az írásodból úgy tűnik -, akkor bíznod kell, hogy támogat mindenben a közös gyermeketek felnevelésénél. És a következő baba - bár ugyanolyan már soha nem lehet, mint az előző -, nyilván hasonló géneket fog hordozni, - hiszen ugyanazok a szülei. A tulajdonságok? - Azok meg a nevelés hatására is módosulhatnak: és minden ember más- és más..., ezen most már ne "rágd" magad..., "próbáld elengedni" az előző babát..., mert csak így tudsz bátran a jövőre gondolni. És, ha ez egyedül nehezen megy, avasd be bánatodba a Párodat is mindenképpen
válasz | 2009-06-30 | 19:39
Persze hogy nem vagy rossz ember! Egyszerűen csak hoztál egy olyan döntést, amit utólag megbántál. A pároddal szerintem mindenképp meg kéne ezt beszélned. Tuti érzi rajtad, hogy valami nem oké. Nem vagy rossz ember, hidd el! De ha úgy döntötök majd babát szeretnétek, ne az előző gyermeked keresd az akkoriban. Próbáld meg elfogadni, hogy sajnos ő már nincs, de ő is a ti babátok volt. A következő baba más. Ők testvére. Nem ugyanolyanok a tulajdonságaik. Valahogy el kell fogadnod, hogy a babátok sajnos nincs többé. Hogy túl tudd ezt "élni", szerintem mindenképp fel kellene keresnetek egy szakembert, és a párodnak tudnia kell, hogy mennyire bánod. Könnyebb lesz így, hidd el. Sok erőt kívánok!
válasz | 2009-06-30 | 16:56
Köszönöm nektek a segitseget.
Eppen ez az a gondolat , amitöl nem tudok szabadulni, hogy rosszul döntöttem.

De nagyon megijedtem, mert amiota a kezemben van a diploma meg egy normalis munkam sem volt, es az itteni bürokracia miatt, nem is latok nagy eselyt.

Es en szeretnek valamit elerni az eletben, nem karriert, egyszerüen csak egy normalis munkat , ahol vegre embernek erezhetem magam.

Es ha megtartottam volna, akkor en mit tudok nyujtani a gyerekemnek, es ki garantalja , hogy utana gyerekkel kapok e munkat? Senki , söt meg nehezebb lenne.

Szeretnek babat, es mindenkeppen vele, de tönkre tettem volna a gyerekem eletet, mert sajat magammal nem vagyok kibekülve ebben a remenytelen jövöbeni helyzetemmel.

A parom mellettem all, de ez olyan nagy keres az elettöl, hogy en is egy ertekkel teli eletet elhessek, igy egy diploma kiküzdese utan, ami nem volt könnyü, es az en gyerekkorom sem volt felhötlen...

Nem vagyok rossz ember, söt epp ez a baj ,hogy tul erzekeny, de ezt a gyerekemert tettem, mert en egy biztos jo eletet akarok adni a picimnek.


De ez hogy a legelsö babam nincs többe, hogy dolgozom/ zuk fel, nem tudom.

Lehetseges , hogy a következö baba ugyanazokat a geneket, tulajdonsagokat hordozza, mint amit ö hordozott volna?
Ez lehetseges?

Köszönöm es tudom igazatok van 100%-osan.

De tenyleg nem vagyok rossz ember, megertitek?

Es az a legrosszabb, hogy egy nagy reszem ugy erzi, hogy barcsak megegyszer feltenne a doktor azt a kerdest, hogy biztos hogy el akarja vetetni? Es en azt mondanam , NEM , en megakarom tartani a picikemet.


De akkor gyava voltam, es tenyleg büntetes erdemlek az elettöl ezert, ami meg a legrosszabb, hogy ezt nem oszthatom meg a parommal, mert akkor teljesen megszakad a szive, ha megtudja, hogy megbantam.


:(
 
válasz | 2009-06-30 | 15:05
Vivi sajnos benne van a pakliban hogy a párod ezzel valamilyen szinten elveszítette a bizalmát veled kapcsolatban...
válasz | 2009-06-30 | 09:05
Az előttem szólók véleényét osztom. Keressetek fel egy szakembert, vagy esetleg a kórház nem tud ajánlani, ahol az abortuszt végezték? Szerintem ott tudnak segíteni hogy mit tehetnétek, hisz biztos mással is előfordul hogy egy abortusz után segítségre van szüksége.
Valahogy el kell fogadnotok hogy ez a múlt, visszahozni nem lehet, és esetleg megpróbálhatnátok olyan körülményt teremteni, hogy tervezhessétek egy közös baba eljövetelét. Persze csak ha készen álltok rá. Mindenképp el kell telnie egy gyász időszaknak.
Remélem sikerül ezt feldolgoznotok.
válasz | 2009-06-30 | 08:59
ha most együtt éltek.. akkor onnantól már közös vagyon és egzisztencia van... azaz ha párod támogat akkor sztem simán lehetett volna válalni a babát..
elvégre hány olyan házasság van ahol apus jól keres és anyus a kicsikkel egy ideig háztartásbeli lészen???

ha meg attól tartottál hogy párod késöbb lelécel mellőletek... akkor a kapcsitokban nézzél körül.. mert mindenben klappoló kapcsiban ilyenek nem fordulnak meg a fejedben....
válasz | 2009-06-30 | 01:14
Vivi hogyhogy a te anyagi háttered? Ha a barátoddal együtt éltek akkor az anyagi háttér is közös...ne hari de sztem butaságot csináltál...
Szerintem is pszichológushoz kellene fordulnod, de inkább ,menjetek közösen, akkor talán könnyebb lesz.
válasz | 2009-06-29 | 23:10
Szia!

Szerintem érdemes felkeresned egy pszichológust, ilyenkor sokszor az is segít, ha kimondod a dolgokat, az érzéseidet, mert ezzel már valamennyire elrendezed, megfogalmazod magadban, és a doki is sokat segíthet a véleményével, megjegyzéseivel. Vagy kapcsolatba léphetsz olyan párokkal, akik hasonlókon mentek keresztül, megkérdezheted ők hogy dolgozták föl, ill. megtapasztalhatod, hogy sokan szenvednek ettől a problémától, nem vagytok egyedül.

Remélem segíthettem,
üdv, P.
válasz | 2009-06-29 | 22:27
Sziasztok, tudnátok nekem segíteni???

Én már 2 éve a párommal élek együtt , akit nagyon szeretek.
És ő is engem.
Nemrég kiderült , hogy teherbe estem, nem terveztük.
Külföldön élünk, neki jó állása van, nekem sajnos csak jelentéktelen, holott diplomám van, de nem adnak engedélyt.

A párom külföldi én magyar vagyok.

Ő nagyon örült a babának , és kérve kért, hogy tartsuk meg , mert ő nem akarja elveszíteni.

De az én anyagi hátterem, ezt nem engedi meg, ugyanis csak szenvedek már 2 éve, és nem kapok engedélyt, egyre kevesebb az önbizalmam is.

A párom, minden érvet , lehetőséget felhozott , az anyagiak terén is, de még segítségünk sincs, hisz a családunk messze lakik.

Végül elvetettem a babát, pedig majd megszakadt a szívem.
De nem bírom feldolgozni, ő meg csak emészti magát.

Mindig az jár a fejemben, ha már sikerült volna egzisztenciát teremtenem , akkor megtarthattam volna, de így el kellett veszítenem a mi első picikémet.

Soha nem tudom meg ki lett volna belőle.

Segítsetek , hogyan dolgozzuk ezt fel, majd beleőrülünk.

Köszönöm.
 
válasz | 2009-06-26 | 15:54
"...ne a múltba ne nézzenek vissza (az emlékeket viszont ne akarják kitörölni a memóriájukból, tanuljanak belőle, a babát se akarják elfelejteni), hanem a jövőbe tekintsenek!"

Igaz. Nem is lehetne jobban leírni.
válasz | 2009-06-26 | 15:52
Köszönöm! Ezt szerettem volna elérni.

Abban igazat adok neked, hogy sok nő úgy megy el terhességmegszakításra, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Sajnos a kórházban én is találkoztam ilyennekkel és csak tátottam a számat. De nem kell általánosítani, mert a legtöbb nőt igazán mélyen megrendíti.
Én próbáltam erős maradni, tudtam, hogy olyan hamar ahogy csak tudom túl kell lépnem ezen mert érettségi időszakban vagyok és ezen fog múlni a jövőm.
És nagyon büszke vagyok magamra, mert a sok áttanult éjszaka meghozta a várva várt eredményt, mindenből 90% felett teljesítettem, egyedül csak a matekom lett 70%.

A többi nőnek is tudom tanácsolni, hogy az természetes, ha pár napig/hétig rossz a közérzetük még a műtét után és talán kicsit depressziósak is lesznek, de a saját érdekükben álljanak talpra és ne a múltba ne nézzenek vissza (az emlékeket viszont ne akarják kitörölni a memóriájukból, tanuljanak belőle, a babát se akarják elfelejteni), hanem a jövőbe tekintsenek!
válasz | 2009-06-26 | 14:33
Megértem a mérgeset, de mivel szabad a vélemény nyilvánítása, ezért teszem én is ezt. Örülök hogy tisztában vagy azzal, hogy a szenvedés nem csak Téged ért. Az is jó, hogy valamennyire túl vagy ezen, remélem sikerül teljesen túllendülnöd a dolgon.
A magam nevében annyit mondhatok, hogy megpróbálok odafigyelni hogy milyen stílusban fogalmazom meg a mondanivalóm, és nem rúgok bele még jobban abba, aki amúgy is padlón van.
Most már írhatnak akik eddig miattam nem mertek. :)
válasz | 2009-06-26 | 13:14
Ancsa én elfogadom a véleményedet, de nem egy és nem két ember írt már nekem privátban, hogy ebbe a fúrumba azok a nők írjanak, akik már átestek ilyenek, vagy még a műtét előtt vannak és segítsük, támogassuk egymást.
Nem hiányzik senkinek sem az, hogy minden hozzászólásodban azt olvassuk, hogy a baba mennyit szenvedett meg blablabla.
Azt hiszed mi ezzel nem vagyunk tisztában?! De ha állandóan ezeket halljuk tőled és másoktól akkor lelkileg soha nem fogjuk túltenni magunkat a történteken, hanem teljesen hatalmába fog keríteni a depresszió.
Én a műtét után a dokimtól visszakértem az ultrahangos képet, pedig alapból nem kaptam volna vissza. Most is sokat gondolok a babára, a kórházban is azon voltam, hogy én elviselek bármilyen fájdalmat, de a baba ne szenvedjen sokat.
A műtét után lelkileg teljesen fel voltam fordulva, a családomat el akartam hagyni, a kedvesemmel szakítani akartam sőt még az öngyilkosság gondolata is felmerül bennem, mert szörnyű embernek tartottam magam. De ezen már sikerült túljutnom nagyjbából, örök életemre viszont nem tudom és nem is akarom kitörölni a történtek emlékét.
De tényleg csak arra szeretnélek megkérni Téged és a többi fórumozót, akik ellenzik az abortuszt tartsák meg maguknak a véleményüket és a rosszindulatú megjegyzéseket, inkább azok írjanak akik megértőbbek.
Sok lány/nő nem is mer ebbe a fúrumba írni, mert tudják, hogy mindenki megveti őket, ezért privát levélben írnak nekem és ahogy hallottam a többi nőnek is.
Ezt akarjátok, hogy akinek segítségre, tanácsra lenne szüksége ne írjon a fúrumba (amiről igazából a fúrum szólna)???
Akkor kérjük inkább, hogy hozzanak létre egy olyan fórumot, ami az abortusz ellenzőknek szól.
válasz | 2009-06-26 | 11:13
Tünci ez egy olyan dolog, hogy attól hogy nem írjuk le, még jelen van. Ezt a magzat szenvedésére értem. Ha el tudod fogadni hogy ezt tetted, mert okod volt rá, akkor jutsz el oda, hogy "túl vagy rajta". Nem szeretnék bántani senkit, nem azért írom ezt. Komolyan gondolom: ha úgy tudsz a magzatra gondolni, hogy fájdalmat okoztál neki, de a Te életed szempontjából ez szükséges volt, és elfogadod hogy ezt tetted, akkor mondhatni hogy valamilyen szinten túl vagy ezen a rossz dolgon. Amúgy sajnos volt már aki csak azért jött hogy mikor mehet ismét strandra, mert ez volt számára a legfontosabb, de tény hogy ez a kevesebb. Szerencsére még nem volt abortuszom, ellene is vagyok a saját magam szempontjából, de még bármi megtörténhet. Adódhat olyan helyzet az életemben, hogy el kell vetetnem, bár ez nálam csak a legvégső esetben jöhet szóba, ha már tényleg élet-halál kérdése. Ez az én személyes döntésem. Más meg másképp dönt, másképp él.
válasz | 2009-06-26 | 09:27
sziasztok.az jutott eszembe hogy azok a lányok nok akiket ez nem érdekel vagy ugy fogják fel mint egy mandulamutétet azok nem ezeken a forumokon bukkanak fel. akik felkeresnek egy ilyen helyet azokat bárhogyan is de érinti lelkileg ez a dolog. aki szarik rá...az nem is keresgél semi ilyet.vagyis.....aki itt ir annak felesleges lenne mindig leirni azt...h vannak felelotlenek hogy vannak akiket nem sajnálunk foleg azt nem h "a magzat szenved" és menekul. ezt a kettot még egy év után is olyan jo érzés olvasni.... ez nagyot lenndit a lelki állapotokon:) csak enyit...
 
válasz | 2009-06-26 | 07:06
Véleményem szerint, amit alább is olvashattál, mindkét fél hibája, amit a nő szenved el testileg,lelkileg. Viszont a felelőtlen védekezés, vagy nem védekezés mellett teherbe esett lányokat nem tudom annyira sajnálni. Vagyis ez így nem igaz. Aki felfogja a tette súlyát, azt igen. Ugyanis a magzat is szenved, mert ha tudod hogy működik az abortusz, tisztában vagy vele, hogy a magzat menekülne...Aki viszont úgy tekint az abortuszra, mint egy mandulaműtétre, azt lenézem. Azért, mert nem tiszteli az életet. Nem kell belepusztulni a fájdalomba, nem ezt mondom, de szerintem aki egy kicsit is felfogja mi történt, egy kicsit "meghal" belül. Nekik kívánom, hogy gyógyuljon be a lelki seb, aki viszont felelőtlen és tudatlan, az remélem örök életre viseli ezt a terhet, hogy tudja, mit tettek. Mert ez így igaz, ehhez 2 ember kell.
válasz | 2009-06-25 | 22:06
Aranyos vagy Catrin, nekem nagyon jól esnek a szavaid.
Az abortuszhoz sok dolog vezethet. Van amikor a nő hibás miatt, van mikor mindkét fél, van olyan, hogy más is felelős érte.
De mindegy, ezt én már nem akarom firtatni.
De az biztos, hogy lelkileg és testileg is nagyon megviseli a nőket. Egy ilyen után viszont tény, hogy sokkal óvatosabbak és elővigyázatosabbak lesznek a felek. Most nem szedhetek még fogamzásgátlót, meg kell várni amíg megjön a menzeszem.
Szexuális életet már élhetünk és ezt ki is használjuk, mert lassan másfél hónap szexmentes idő után már ha meglátjuk egymást a párommal akkor egymásnak esnénk. Az óvszertől nekem mindig viszket a hüvelyem (már minden típust és márkát próbáltunk), de most mégis azzal élünk nemi életet, sőt még mellé hüvelytablettát is használunk. Biztos ami biztos:)

Na mindegy, nem is ez a lényeg. Mindig is voltak és lesznek is olyanok akik elítélik az abortuszt, ez ellen nem lehet mit tenni. Ezek az emberek általában olyanok, akik nehezen esnek teherbe, vagy már van babájuk és tudják milyen egy csöppséget magukhoz ölelni. De talán ha azoknak a nőknek a helyzetében lennének akik a műtét mellett döntöttek jobban átéreznék a helyzetüket. És hogy milyen nagy tortúrával jár ez az egész...
válasz | 2009-06-25 | 21:07
jól látod a dolgokat. .tényleg nagy lelki trauma érheti biztos ekkor az embert...

de hogy miért a lányokat szídjuk?
talán mert mégiscsak az ő teste.. és ő nem vigyázott reá..
(most a gondatlanságból bekövetkezett esetekről van szó..)

és az is fura eset amikor a leányzó gondolja úgy hogy kell baba és a pasit nem kérdezi erről.. azt meglepődik ha ő közli hogy még nem akar.. és vetesd el vagy lelépek... ami persze nem megoldás..
de egyedül nem lehet eldönteni 2 ember helyett hogy kell e egy gyerek szerintem...

de persze más eset ha tervezve volt és mégis lelécel az illető...
 
válasz | 2009-06-25 | 20:58
Sziasztok!!!!!!!!!!!
Véleményem szerint senkinek semmi köze ahhoz ,hogy valaki esetleg abortusz nevű műtétet végeztet el magán!!!!!....................Utálom az okoskodó hozzászólásokat az abortusz ellenzőket utálom!!!!!!! Jobb lenne ha erre a fórumra nem is írnának mert itt inkább a jó tanácsoknak és pozitív szavaknak van helye azokhoz a nőkhöz akik sajnos átestek már ilyen műtéten-nem kellemes hercehurca az egész/ide menj vizsgálatra -oda menj/És extra a lelki teher mely Talán egy életre szóló fájdalmat jelent !!!!! Nekem volt már egy abortuszom.................aztán rá 2 évre 3 hónapos terhes voltam mikor elhagyott a szerelmem .................Most 10 hónapos a kisfiam és az apja soha nem nézte meg a fiát most perelem de higgyétek el nagyon nehéz egyedül és bár hál istennek egészséges szép fiam van de ha hasonló válsághelyzet alakul ki vagy még rosszabb ne szégyeljetek abortuszra menni hisz egy gyermek egy egész életre szól és felelősséggel tartozunk irántuk és még azt nem tudom felfogni ,hogy miért mindig a nőket szidják az abortusz miatt hisz a férfiak termékenyítik meg a nőket tehát miért csak a nő a hibás??????????? A nő lehet ártatlan is ebben a dologban tegyük fel tartós kapcsolatban közösen terveznek babát és amikor kiderül a pozitív teszt a férfi elmenekül faképnél hagyva a lányt .......................ez egyáltalán nem mulatságos én saját bőrömön tapasztaltam !!!!!!!!!!! Baráti üdvözlettel :Catrin
 
válasz | 2009-06-11 | 14:13
A műtét után mondta, hogy a műtét után 6 hétig vérezhetek, a vége felé pedig barnás folyás várható (mint amilyen a menzesz végén szokott lenni). Hát nálam a vérzés úgy tűnik szinte kimaradt, mert alig volt valami (de mondta, hogy lehet nem fogok sokat vérezni, mert még nagyon fiatal terhes voltam, így nagyon szépen ki tudta tisztítani a méhemet és a műtét közben is minimális volt a vérveszteségem), de barnás folyásom azért van bőven
Jövő héten szerdán megyek vissza hozzá kontrollra kíváncsi vagyok mit fog mondani, de remélem csak jókat.

Épp ma délelőtt gondolkoztam azon, hogy mi is történt. És ha még egyszer teherbe esnék biztos vagyok benne, hogy soha nem vállalnék be ilyen műtétet még egyszer, mindenképpen megtartanám a babát.

Nagyon sajnálom a babát, rengeteget gondolok rá, hogy most vajon hol lehet. Hiszek a reinkarnációban és nagyon szeretném, hogy pár év múlva vissza térjen hozzám.
Mikor a pocakomban volt és tudtam, hogy a terhességmegszakítást fogom választani nagyon sokat beszéltem hozzá, simogattam a pocimat ott az ultrahangon kimutatta a nőgyógyászom a baba létét. Lehet, hogy haragszik rám, lehet, hogy megérti, hogy mért tettem azt amit tettem.

De nap mint nap a bocsánatát kérem és kérem Istent, hogy küldje vissza hozzám azt a kis magzatot.
válasz | 2009-06-10 | 20:58
Én megemlíteném a vérzést a dokinak. Nem biztos, h jó, ha ennyi idő elteltével is még vérzel. A nagyon sötét színből én alvadt vérre következtetek, de hát nem vagyok doki :)
válasz | 2009-06-08 | 16:39
Nekem két kérdésem lenne azokhoz a nőkhöz, akik már átestek ilyen beavatkozáson.
1. A műtét után kinek milyen vérzése volt? Nekem másfél hete volt a műtét, a műtét után közvetlenül szinte semmi nem volt. Most egy ideje van sötétbarnás színű, már-már feketébe nyúló "valami". Azért írom, hogy valami, mert ez nem rendes vérzés. A folyáshoz tudnám hasonlítani állagra mindenképpen, nagyon sűrű és kevés. Viszont nagyon sokszor van ilyen. Ritkán vérzek is, de szinte minimálisan.
2. Az első menzeszetek mikor jött meg? Mondta a doki, hogy 6 héten belül meg kell jönnie.
 
válasz | 2009-06-07 | 12:50
sosem jó egy abortusz..
de ha musz akkor el kell végezni..sztem senki sem örömében megy arra..

de most 6. hét alatt van aki észre sem veszi..

amúgy én megértem ha valaki tiltja..oks..
de most a 6héttel én is érdekesen állok..
ez kb olyan mintha vega lennék de azért kicsit csipegetni szabad;)
vagy nem cigizek csak napi 3 szállal...
 
válasz | 2009-06-06 | 22:56
Én is kb ugyanazt kérdezném, mint amitriptilin. Ha ennyire határozottan jelented ki, h már pedig az abortusz egyenlő a gyilkossággal, akkor mindenféle abortuszra ezt kéne mondani...az 1 hetes terhességmegszakításra és a 12 hetesre is, nem?
válasz | 2009-06-06 | 19:05
Engem is érzékenyen érint a téma, de tudod vannak akik bizony védekeznek, de ennek ellenére beleesnek abba az 1%-ba. :( És ha azt nézzük, inkább vetesse el, mert úgy a magzat is kevésbé szenved, mintha az anya pánikjában beledobja egy vécébe vagy kukába... :(((( Hány ilyet hallani... :(((
válasz | 2009-06-06 | 16:14
6. hét előtt lehet gyilkolni, utánna nem?
ez kb olyan, mint a megélhetési lopás... a mostani határ egyébként az a a határ, aminél nem célszerű lejjebb menni, mert esetleges betegségeket nem lehet észre venni...
persze a tiéd is egy vélemény.
válasz | 2009-06-06 | 13:37
Az abortusz GYILKOSSÁG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Max.6. hétig engedélyezném!!!!
 
válasz | 2009-06-03 | 09:15
Teljesen egyetértek. Sajnos az abortusz néha egy szükséges rossz. De lehet tenni az ellen, hogy megtörténjen.
válasz | 2009-06-02 | 21:17
mik nem voltak itt...
az abortusznak én sem örülnék ha bekövetkezne..
pláne felelőtlen tiniknél.. akik hanyagságból..vagy emberi butaságból esnek teherbe.. semmi szánalmat nem támasztanak nálam..
(de inkább vetessék el mint hogy két tininek legyen gyerek egy röpi kapcsiból..)

de ha rendesen védekeztek..és pont ők a bizonyos 1%...
akkor nincs mit tenni..senkinek sem jó...de meg kell lépni..

egész életemben ügyeltem a védekezésre..gumival..néhány hosszabb kapcsimban bogyival...most is alap nálunk a biztonság..
de ha beütne a baj.. elvetetnénk a babát...
 
válasz | 2009-06-02 | 17:43
ezen igyekszem mindig, néha sikerül... :)
válasz | 2009-06-02 | 17:24
Köszönöm szépen a választ. Nagyon sokat segítettél nekem. Barbara
 
válasz | 2009-06-02 | 17:23
persze azt nem tudom ,hogy ezt ki fizeti és mennyibe kerül...
de ha az alábbi arányt nézem, akkor lehet, hogy érdemes belefektetni, mert van rá esély, hogy nem örökli és akkor lehet egy gyermeketek.
továbbra is fenn tartom, hogy beszéljetek klinikus gyermekorvossal, szülésszel, genetikussal és egy neurológussal.
ha akarjátok azt a babát.
válasz | 2009-06-02 | 17:20
32. Milyen nagy az epilepszia kockázata, ha az apa vagy az anya epilepsziás?

Ez nagyban függ az epilepszia típusától. Az ún. idiopátiás generalizált epilepsziában (tehát ahol nincs agyi károsodás a generalizált epilepszia hátterében) az utódok kockázata mintegy 8%-os. Vagyis több mint 90%-os az esélye annak, hogy az utód nem lesz epilepsziás. A tüneti fokális epilepsziákban (ahol valamilyen kimutatható vagy valószínűsíthető helyi károsodás okozza az epilepsziát) az öröklődés kockázata lényegesen kisebb, legfeljebb pár százalék.

Általánosságban, ha az anyának van epilepsziája, a kockázat nagyobb, mintha az apa epilepsziás. Átlagosan az anya epilepsziája esetében az epilepszia kockázata öt-tízszer nagyobb, mint a népességben egyébként (ami kb. 0,5-1,0%-os). Ez azt jelenti, hogy az epilepsziás anyák gyermekeinek 90%-a nem örökli a betegséget. Ha mindkét szülő epilepsziás, a kockázat kb. 15%-ra nő.

http://www.opni-epicentrum.hu/06-faq/III.htm
válasz | 2009-06-02 | 17:12
javaslom beszéljetek más szakemberrel is. esetleg lehetne egy szűrést is csinálni erre.
válasz | 2009-06-02 | 17:08
Szerintetek a baba örörkölheti a párom betegségét az epilepsziát? Köszi Barbara
 
válasz | 2009-06-02 | 17:06
csak mégegyszer jelzem, ha valaki a fogamzásgátló mellett esik teherbe és abbahagyja a tabletta szedését, akkor nem kell azért elvetetni, mert sérült lesz a baba, mert a vizsgálatok szerint nem lesz az.
 
válasz | 2009-06-02 | 17:05
Én Barbara vagyok 27 éves a párom 33. Sajnos tudom hogy mindketten felelőtlenek voltunk hisz terhes lettem. Ő neki van egy olyan betegsége amit azt mondta a doktor úr hogy örökölheti ez az epilepszia. Nagyon sajnáljuk mindketten hogy ezt kell tenni de sajnos nincs más lehetőség mint az abortusz(ami nem olcsó!). Én lelkileg teljesen bele vagyok betegedve de sajnos nincs más mód és lehetőség. A párom maximálisan mellettem van és támogat amire most szükségem is van.
 
válasz | 2009-06-02 | 16:59
Hát igen, sajnos ez a legrosszabb dolog, hogy aki nagyon nem szeretné, anak biztos, hogy valahogy becsúszik, aki pedig nagyon szeretné, biztos sokat kell kűzdenie érte :( Hát igen, sajnos ez nem cssak nekünk fáj, sőt nekünk nem is igazán, de szegény magzatnak ... :(
válasz | 2009-06-02 | 15:08
Persze Ancsa, nincs is ebből vita:)
válasz | 2009-06-02 | 13:43
Jogom van a véleményemhez. Köszike :)
válasz | 2009-06-02 | 13:23
Teljesen mindegy, hogy hibás-e vagy sem...akkor sem kellene a torkának ugrani...természetesen normális dolog, hogy van, akinek a véleménye az abortuszról más mint az enyém, elfogadom.
De attól még hogy valaki hibázik, még ember, és azért még az is belefér, hogy jó ember.
Én is voltam abortuszon annó, és nekem sem volt könnyű, de akkor és most is úgy látom, sokkal jobb így, mintha megszültem volna.
És azóta szültem 2 gyereket, és rossz ember sem vagyok, csak mert tizenéves koromban elvetettem egy babát.
válasz | 2009-06-02 | 13:01
Még annyit, hogy senki ne értse félre, én nem azért írtam, hogy kampányoljak, csak a személyes véleményemet írtam le. Mielőtt valaki azt hinné, utálatot akarok kiváltani. Dehogy akarok! Csak valahol fáj ez az egész, ezért vagyok dühös a helyzetre. Remélem érthető...
válasz | 2009-06-02 | 13:00
Azt gondolom, hogy az abortuszt betiltani nem szabadna, de az biztos hogy aki elkezd nemi életet élni, annak tájékozódnia kellene, hogy ne történjen. Megtörtént, viselte a következményeit, ahogy írtad. Az is biztos, hogy páromnál és nálam is nagyban szerepet játszik az, ami mostanában kiderült, de ettől még nem gondolom hogy nekem ne jöhetne össze. Engem az bosszant, ahogy egyesek hárítják a felelősséget... mert érdekes módon mindig akkor írt valami új részletet a dologról, mikor meg lett cáfolva az előző. Visszacsinálni nem lehet, remélem tanult az esetből. Mindenesetre jogom van mérgelődni, és ez nem személy szerint neki szól, hanem inkább a tehetetlen düh...hogy ezért kellett megfogannia majd szenvedéssel véget érnie egy életnek...
válasz | 2009-06-02 | 12:49
ehhez csak annyit.értem én, mit írtál. egyébként nem csupán moncsikára értettem, hanem az összes abortuszos nőre, h ez van, és nem örömet érzel, ilyet nem írtam.azt írtam: inkább dühöt, haragot. elég beteges lenne, ha ebben valaki örömöt érezne. kárörömöt vagy bármi ilyesmit.

megérdemelte? végülis.... csak én ezt finomabban írtam le, többször is. még egyszer leírom: tetteinknek következményei vannak. viselni kell ezeket. viselnie kell neki is azt, hogy egész életében ott lesz benne, hogy felelőtlensége miatt nem jöhetett világra egy újabb élet. szerintem ez elég büntetés.nem kell még belerúgni és "indulatból" írni, ahogy barátod is tette és részben te is.

még én is lehetek abortuszos nő. bármi megtörténhet. még én is lehetek felelőtlen(!!) vagy eshetek teherbe bogyó mellett. ezt nem tudni, mit hoz a jövő, milyen szituációkba keveredek. és értem, h nem személye ellen ment, hanem a szitu miatt. na de ez sajna bárkivel előfordulhat. a pakliban benne lehet, hogy még velem is előfordulhat, elvégre még jó 30 évig tuti termékeny leszek...és én biztos, hogy abortusz mellett lennék, ha bogyó mellett esnék teherbe.egyáltalán nem cinikusan írtam!!sőt! komolyan. mindent. na.

te nem tehetsz ellene semmit, én sem. mások élete, mások "gyilkossága". mások lelkiismeretén múlik ez az egész...vagy terjessz be egy törvénymódosítást, gyűjts aláírásokat az abortusz ellen. ha ennyire igazságtalannak érzed ezt az egészet. hisz elvégre a magzat nem tud védekezni, véleményt mondani, hogy most mi legyen vele.... vagy majd vigyázol a gyerekedre. nehogy ilyen előforduljon vele.

kegyetlen döntések ezek. amúgy sz_r ügy ez az egész. kegyetlen dolog az abortusz. nem is lehet normálisan mellette vagy ellene érvelni, mert annyira nehéz döntések ezek.
sajnálom a magzatot is, de neki már mindegy. :( még mielőtt elmegy a nő az abortuszra, akkor kell tenni valamit. utána már nem lehet semmit. nekem ez a véleményem.
válasz | 2009-06-02 | 09:51
Az empátiát nem lehet erőltetni, egyszerűen csak azt gondolom, megérdemelte. Továbbra is kérdezem: A magzat vajon mit érezhetett? Ez úgy látszik senkit nem érdekel. Vele miért nem empatikus senki?
Az életem szerencsére nem moncsikától függ, és nem azért írtam amiket írtam és írok, mert engem ez tesz boldoggá. És lehetsz Te is cinikus velem szemben, hogy vethetek Rád a köveket...nagyon nem érted amit írtam. Haragudni sem személy szerint moncsikára haragszom, hanem erre az egész helyzetre, és a többire, ami a felelőtlenség miatt van. Amúgy meg nem védekezett rendesen, de ezt mindenki tudja. Azt is írtam, hogy tudom hogy nem egyedül az ő hibája, de legalább annyira az övé is, mint az orvosé és a szülőké is. Szóval ezt sem tagadtam. Viszont én nem fogok együttérző hozzászólást írni, ha nem úgy gondolom. Igenis megérdemli amit átélt. A magzat szenvedéseit senki nem említi...
válasz | 2009-06-02 | 09:25
ancsa: azért némi empátia nem ártana. nem kell pátyolgatni, sajnálni, ahogy gyönygkagyló is írta és én is írtam, csupán némi emberséget mutatni. a szüleitől gondolom megkapta az adagját, a lamináriafeltevő csajszika is elbánt vele rendesen. életreszóló emlékekkel gazdagodott, melyek nem a legjobb, kellemesebb emlékek-épp elég büntetés ez mind,nem gondolod? nem mondtam, hogy nem hibázott. csupán azt, hogy így kicsit árnyaltabb lett a kép. és amint olvashattad, írtam, hogy a nemszedem időszakban is simán terhes lehetett volna, de nem akkor lett, hanem mikor még szedte...ettől mondjuk fogom a fejem, hogy édes kenyér, hogy lehet valaki ilyen idióta, vagy nem tud olvasni??? na mindegy. ami történt, megtörtént. azon nem lehet változtatni! ennyivel nyugtathatja a lelkét. semmi többel. de tökmindegy, mert már átélte ezt a borzalmat, és látod, volt hatása: oda fog figyelni. a gyerekét is felkészíti, nehogy átessen ő is abortuszon. épp elég büntetés, hogy ezzel kell egész életében élnie.

de belegondolva, még szedte a bogyót. én ha bogyó mellett esnék teherbe, elvetetném, sőt lehet a doki is azt javasolná, mert nem szeretném, ha egész életében nyomorék lenne a gyerekem. tudom csúnya dolog, nincs is bajom a sérült gyerekekkel, hatalmas szívük van, de szerintem semmi értelme mondjuk megszülni egy gyereket, hogy utána néhány évre rá eltemessem vagy egész életében mindenféle kezelésre járjon, ami némileg hozzájárulna az életminőségének a fenntartásához.. az még nagyobb fájdalom lenne, mint az abortusz. nem tudnék tükörbe nézni, ha tudnám, hogy miattam lenne nem normális élete, csak mert a fog.gátló szedése alatt fogant, meg azért bulizós is vagyok, és azzal is csak ártanék neki.
lehet kövezni, de így gondolom. persze mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy egészséges babám szülessen. a lehető legtöbb káros tényezőt ki fogom szűrni. de ott van a pakliban, hogy velem is megeshet, hogy tabiszedés alatt leszek terhes....mostpedig kérem a köveket.....


egyébként általánosítás, hogy a szülők pátyolják a tiniket. nem minden szülő. van, aki következetesen nevel: fiam, kicsesztél magaddal, akkor oldd meg. és ha nem megy, végső keseredésében a szülőhöz fordul, olyankor elég alázatosak a tinik :D és a szülei természetesen segítik, ha tudják....mégis kihez fordulhatna, ha nem a szüleihez? ki támogassa őket? ki nevelje felelősségre? a szülő! a szülő feladata szerintem a nevelés és a védelmezés, támogatás. nem? én bennem egy világ omlana össze, ha a szüleim egyszercsak a gondjaimmal elhajtanának, ahelyett, hogy meghallgatnának és próbálnának segíteni, s együtt megoldást találni. ebből le lehet vonni, hogy hűűűdepátyolgattak.....pedig nem.ha hibáztam, felelősségre vontak, ha hülye voltam, megvolt a fejmosás rendesen. de ha bajom, kínom volt, akkor mellém álltak, segítettek, támogattak. ki az, aki nem szeretné, hogy a szülője, apja, anyja támogassa, segítse a bajban és fordítva??? ide is jöhetnek a kövek nyugodtan.

és még egyszer, kihangsúlyozom. én pl. nem mondtam, h nem hibázott. hibázott. de a környezete is felelős volt ebben részben.de _utólag_ hiába akadsz ki, úgysem tehetsz semmit.megtörtént, ez van. oda egy baba. majd te a gyerekedet rendesen megneveled, és akkor nem kell gyűlölködnöd a gyerekeddel szemben, hogy hát abortusza volt. engem is bosszant,de azért több oldalról is meg kell vizsgálni a helyzetet. tiszteletben tartom mások véleményét. pláne döntését. az ő élete, az ő teste, lelke. azt tesz vele, amit akar. mindennek meglesz a böjtje, mint ahogy a haragosságnak is meglesz. semmivel sem lesz jobb az életed, ha moncsikára és az abortuszt elkövetőkkel szemben ilyen haragot táplálsz. felőlem nyugodtan, elvégre mások vagyunk, és elhiszem, hogy fájó pont, hogy mások pikk-pakk teherbe esnek, s mégsem akarják a gyereket, mások meg próbálkoznak, és semmi. valóban igazságtalanság. ezt aláírom. de azért némi empátia nem ártana tényleg. belegondolni a másik helyzetébe, lelkiállapotába, őrlődésébe. nem kell sajnálni, nem kell pátyolgatni! csupán belegondolni abba, hogy mit érezhet a saját felelőtlensége miatt. ha csak egy töredékét átéled, amit ő, akkor rájöhetsz, hogy rohadtul nem jó nekik. és ilyen szempontból oké megérdemelte. finomabban fogalmazva: tetteinknek következményei vannak. számolni kell vele. a tudatlanság pedig nem mentesít semmi alól. viselni kell a következményeket.

mondjuk azért is vagyok ennyire megértő az abortuszt elkövetőkkel szemben, mert egyik ismerősömnek is volt, és nagyon megviselte. jó, mondjuk ők védekeztek rendesen, mégis beütött a baj. 17 éves volt. gondolom, a felelőtlenségből fakadó abortuszon áteső nők többsége is hasonlóan néz ki utána lelkileg és fizikálisan is.
válasz | 2009-06-02 | 07:02
Szerintem ez lenne a normális felfogás...hisz bármilyen gyógyszert szed az ember, és az orvos mást is felír, tájékoztatni kell hogy mit szedett előtte vagy épp mit szed még. De ezek benne vannak a tájékoztatókban, hogy tájékoztassa kezelőorvosát hogy xy készítményt szedi. De úgy tűnik ami papíron van, azt az emberek nagy része már el sem olvassa, aztán panaszkodik ha valami baj van, és persze egyedüli felelős az orvos, aki kiszopja a kisujjából ki mit szed. Ez nem moncsinak szól, hanem általában.
válasz | 2009-06-02 | 07:00
Nem azért estem neki, mert nekem nem sikerült még. Más kérdés, hogy oka van, hogy nem. Az meg a másik, hogy ettől csak indulatosabb vagyok, de ezelőtt egy évvel, kettővel, hárommal is ugyanígy gondoltam, ahogyan most. Hogy felelőtlen, és szerintem (hangsúlyozom, személyes véleményem szerint!) megérdemelte azt a fájdalmat amit átélt, a magzatnak jobban fájt. Csak ezt még mindig nem fogjátok fel ti sem...

Thymian: Az orvos is mulasztott, mert nem kérdezett rá szed-e valamit, de moncsika is kinyithatta volna a száját, mellesleg a tabi papírjában ez is benne van. Ti próbáljátok pátyolgatni, és elhitetitek vele, hogy neki aztán abszolút nem hibája hogy teherbe esett. Nem egyedül az övé, de igenis része van benne, jócskán. A mai világban pont ez az, ami rossz (szerintem), hogy ha ilyesmi történik, az emberek pátyolgatják a tiniket, hogy nem az ő hibájuk, holott tudják hogy nagyon is volt részük benne. Ettől aztán nem lesznek felelősségteljesebbek, hogy leveszik a felelősséget a vállukról.

hercegnő: vedd a fáradságot, és olvasd végig a hozzászólásait. Mikor ide jött, azt írta, rendesen védekezett, mégsem jött meg. Következőleg megemlítette, hogy 2-3 hét kimaradt, de úgy tudta véd. (TÁJÉKZTATÓ ELOLVASÁSA???) Aztán állítólag antibiotikumot is szedett, amit csak most írt. Szóval érdekes módon mindig akad egy újabb tényező, ami miatt ő aztán egyáltalán nem hibás. A tájékoztatót alap lenne elolvasni, ez alapján már tudta volna azt is hogy nem véd 2-3 hétig, és azt is hogy szólni kell a dokinak ha bármilyen más gyógyszert felírnak neki.
Új hozzászólás


« 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 »

Cikkajánló

Pszichés eredetű problémák a szexben

Szexualitás a testi fogyatékosoknál

Fórum

Anális szex
2018-11-11 - 18:40

Maszturbálás
2018-11-09 - 00:13

Beszélgetünk
2018-11-08 - 23:52

Szüzesség elvesztése
2018-10-13 - 06:40

Biszexualitás
2018-10-02 - 12:08

Mit változtatnál a szexualitas.hu-n?
2018-09-16 - 23:08

Láb, harisnya és tűsarok
2018-08-05 - 07:47

Pornográfia
2018-07-12 - 11:38

Merevedési zavarok
2018-05-10 - 10:17

Segédeszközök
2018-04-22 - 17:20

Korai magömlés
2018-04-22 - 17:17

Prosztata masszázs, prosztata orgazmus
2018-04-05 - 19:29

Szex a terhesség alatt és után
2018-02-15 - 16:18

Erotikus játékok
2018-02-04 - 10:53

Szexuális nevelés
2018-01-23 - 22:17

Orális szex
2017-12-19 - 22:38

Barátság extrákkal
2017-02-08 - 14:54

A méret a lényeg?
2016-10-10 - 16:32

Hűtlenség, megcsalás
2016-08-05 - 18:22

Idézetek
2016-02-27 - 09:58

Nemi betegségek
2016-02-16 - 12:54

Női orgazmus
2016-01-02 - 12:04

A terhesség első jelei
2015-09-14 - 22:41

Nők szexuális problémái
2015-03-12 - 14:06

Könyv, zene, film, TV
2015-01-15 - 21:49

Homoszexualitás
2014-03-10 - 21:49

Szakítás
2013-12-30 - 01:18

Abortusz
2013-12-30 - 00:35

Szerelem, párkapcsolat
2013-08-22 - 09:53

Szex különleges helyeken
2013-07-30 - 12:37

Fogamzásgátlás
2013-04-13 - 15:22

Menstruáció
2013-01-06 - 18:25

Intimtorna
2012-10-18 - 10:41