szexualitas.hu logo
Regisztráció | Belépés
főoldal cikkek fórum szavazó kereső
FÓRUM

Abortusz


Új hozzászólás

válasz | 2008-07-14 | 18:46
Nem értem, hogy lehet az hogy valakit nem érint meg?Sajnos nekem nem volt más választásom,de mégis a saját testemben növekedett a kis élet.Januárban történt, de még nem vagyok túl rajta.
 
válasz | 2008-07-14 | 18:41
Ez engem is elborzaszt,mármint a hozzáállás...nem kell sírva-ríva őrlődni,de azért egy gyász időszak itt is kell hogy legyen,szerintem.
válasz | 2008-07-14 | 18:35
Ez nem normális hozzáállás, bocs, hogy ezt írom. Azért az mégiscsak Élet. Aki ezt nem tiszteli, legalább annyira, hogy megérinti picit lelkileg az elvesztése, halála, annak a saját élete sem jelenthet túl sokat, másoké sem.
válasz | 2008-07-14 | 17:52
Igen, az emlékek halványodnak,de sose múlnak el.Ha meglátok egy kisbabát, vagy bármit ami arra emlékeztet, nagyon erős tud lenni a fájdalom.
 
válasz | 2008-07-13 | 22:10
Nehéz megérteni az ilyet,hogy el kell vetetni,de sajnos van,mikor hiába szeretné az ember,nem lát megoldást arra,hogy megtartsa,hisz egy baba minimum 18évnyi elfoglaltságot jelent. Bár én máshogy tennék,a mai világban megvan a választás lehetősége.Azért kívánom hogy testileg-lelkileg ne viseljen meg nagyon,de az mindenképp normális,ha fáj a szíved,hisz mégiscsak egy kis emberke...volt...szóval bátorság,de a lelki részét ne próbáld elfojtani,mert vele jár,és szerintem ha egy ilyen után az ember kibőgi magát,az "normális".Nem tudom szavakkal megfogalmazni,amit mondani szeretnék.Szóval fájjon,de csak annyira,hogy tudd,egy életet vetettél el,de annyira ne,hogy felőröljön...nem tudom szépen megfogalmazni. :( Remélem valamennyire érthető,mert ezúttal(!!!) nem rosszat kívánok,hanem hogy ne viseljen meg nagyon...ha nagyon szomorú lennél utána,gyere fórumozni! :)
válasz | 2008-07-13 | 20:53
Szia 3 hónapja vagyunk eggyütt a sráccal,ő 60km-re lakik tőlünk.Sajnos nem lehet megtartani vele is úgy beszéltük meg,a kapcsolatunk túl korai.Aranyos volt az ultrahangon megdobbant nekem is a szívem tetszett.12 éves kapcsolatba voltam és az tönkrement,2 hónapra rá meismerkedtem a sráccal és terhes lettem.Nem baj hogy megkérdezted.
válasz | 2008-07-13 | 09:41
Érdekes...az, h futó kaland volt és nem érintett meg lelkileg, az egy dolog...de az, h maga a tudat, h kikapartattál magadból egy életet, is hidegen hagyott, ez már inkább....no comment....
válasz | 2008-07-12 | 09:10
Szerintem nem is nagyon lehet kiheverni. Volt már vetélésem, és nyilván nem akartam elvetetni..mos, hogy kismama vagyok sokzor eszembejutnak a "gyerekeim".....egy élet is kevés, hogy az ember ezt feldolgozza. Az idők során nyilvánvalóan halványulnak a képek, de törlődni sose fognak....bár hallottam már olyat is aki csak kisétált és azt mondta " végre ettől is megszabadultam".....na...ezt a fajtáját elítélem, de nagyon...
válasz | 2008-07-11 | 20:13
Ezt nem kívánom senkinek...biztos borzasztó átélni...
válasz | 2008-07-11 | 18:50
Az abortusz után két hétig csak ürességet éreztem,de utána amikor felfogtam mi történt teljesen összeomlottam lelkileg.Szétmentem a párommal,iszonyat volt.Még most sem hevertem ki ezt a szörnyűséget.
 
válasz | 2008-07-11 | 18:38
ezzel maximálisan egyetértek! ha vki az abortusz mellett dönt, támogatni kell. annyival is kevésbé érzi magát sz_r embernek,meg sokat számít a lelkének a támogatás. segít az egész feldolgozásában.
válasz | 2008-07-11 | 18:34
Bocs, hogy csak most válaszolok.Én este mentem be,7 órakor kaptam meg a lamináriát,reggel pedig kicsit elcsúszott a műtét időpontja,kb.fél 12 kor kerültem sorra.Nekem szinte alig fájt, lehet a Cataflan miatt amit éjjel bevettem,fájdalmat elkerülendő. A Schöpf Mérei Kórházban volt a műtét,másnap 6 kor hazamehettem.Egy héttel később 2 napig eléggé fájt,még egyszer visszamentem ultrahangra és vizsgálatra,de nem marad vissza szrencsére semmi,csak nem pihentem eleget.4 nappal a műtét után visszamentem dolgozni amit szrintem nagyon nem kellett volna.
 
válasz | 2008-07-11 | 17:09
Egy ilyen videó után nekem volt egy nagyobb kirohanásom itt a fórumban...szóval igen,borzasztó.A párom fiú létére nem volt hajlandó végignézni.Sajnos előfordul,hogy védekezés mellett történik meg a "baj",és ilyenkor nem sok választása van a nőnek,aki nem akar gyereket.Van,aki megteheti,megteszi hogy megtartja,de sokan nem így gondolják...nem hiába védekeztek,és mégis "becsúszott". Sajnos van ilyen :S
válasz | 2008-07-11 | 15:36
Megnézegettem a topicban szereplő videókat,hát ez szörnyű,amit láttam!Szerencsétlen magzatnak mit kell átélnie,ráadásul nem is tehet semmiről!
Nagyon szemléletes ábrák voltak,ezeket kellene megnéznie minden tinédzsernek,aki felelőtlenségből nem védekezik vagy azt hiszi,a gyereket a gólya hozza..
 
válasz | 2008-07-11 | 13:25
Nem is éreztem a hsz-dben személyeskedést, csak megvígasztalni akartalak...:)
válasz | 2008-07-11 | 12:55
Szerintem a nyomós ok nem kortól függ.Ha fiatal,akkor az a nyomós ok,ha idősebb,akkor meg más.Igazából nem támadni akartam,és szerintem nem is támadtam,de rosszul tud esni az embernek hogy neki valami nem sikerül,másnak meg az ölébe pottyan,és valamilyen ok miatt mégis eldobja.Az ok végtére is majdnemhogy mindegy,hisz a vége ugyanaz lesz.Biztos neki is fáj,vagy ha nem most,akkor később. Nem is kívánom azt,amit ezek a nők átélnek,senkinek. Igen,fiatal vagyok,de nekem sokkal kisebb az esélyem egy esetleges terhességre,mint egy normális ciklusú nőnek. De ez nem az abortuszon áteső nők hibája... a lényeg,hogy igazságtalan az élet...de ettől olyan "izgalmas". Egyébként most tényleg próbáltam odafigyelni,és remélem sikerült is személyeskedés nélkül írnom,és remélem értitek a lényeget.
válasz | 2008-07-11 | 11:08
Igen, ebben igazad van. De gondolom, 26 évesen azért bizti nyomós oka van rá...
És neked is össze fog jönni, és nagyon fiatal vagy még, soksok időd van rá.
válasz | 2008-07-11 | 10:29
Az élet sajna ilyen...
Mindig van valaki akinek küzdenie kell valamiért és mindig lesz olyan akinek nem kell és mégsem kell neki úgy igazáz.
És ezt sok mindenre lehet érteni :c(
válasz | 2008-07-11 | 10:26
Ha már valki elhatározta és ha elhatározta komoly - nyomós oka lehetett, akkor onnantól támogatni kell.
Előtt epesrzse lehet fejetmosni meg okítani, de ez már nem az a kategória.

(KicsiYeti szerint)
válasz | 2008-07-11 | 09:43
Nem egyszerű a mai világ,ahol már boldog boldogtalan mehet abortuszra,és pont emiatt sokan tesznek a védekezésre. (TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!).Ezzel csak azt akarom mondani,hogy aki babát szeretne,egyre nehezebben jön össze,aki meg nem akar,az meg megy az abortuszra,és az abortuszok száma egyre csak nő,míg a szüléseké csökken.Nyilván mindenkinek a maga döntése,mit is tesz,de egy abortusznál a fejmosás legyen a legnagyobb gond.Hisz akinek vannak érzései,annak nagyon fáj,mégha nem is akarja megszülni,de tudja,hogy egy kis emberke fejlődik a szíve alatt.És igen,már vannak ujjacskái is....de ebben mi olyan brutális?Brutálisabb ezt leírni,mint egy abortusz?Ahol darabokban szedik ki a magzatot?Szerintem ezt illik tudni,hogy hogy néz ki egy 8hetes magzat, egy nőnek. Szóval egyáltalán nem piszkálódásból írtam,hanem csak nekem is fáj,csak nekem egészen másképp,mert sehogysem jön össze a baba,nekik meg becsúszik hopp....szóval nekem is fájhat,hogy más eldobja,amiért én küzdök...szerintem ezek normális emberi érzések.Abszolút nem bírálni akarom őket,úgyhogy ha ez tűnne ki,hát elnézést,mert ítélkezni nincs jogom,és valóban nem is akarok. A lényeg,hogy fáj,hogy nekem küzdenem kell valamiért,amit mások eldobnak maguktól. Ennyi.
válasz | 2008-07-11 | 09:33
Ezt nem bántó szándékkal mondtam,ez szerintem nyilvánvaló.Ettől még el fogja vetetni,és ha lelkileg fáj,ettől nem fáj jobban. Egyszerűen csak egy kijelentés volt,nem szekálódás.
válasz | 2008-07-11 | 08:40
Na most aztán jófej voltál... Gratulálok!
válasz | 2008-07-10 | 20:51
8hetesen már meg lehet számolni az ujjacskáit,és arca is van...nem akarok tolakodni,de miért nem tarthatod meg? Amúgymeg pont ezért,az első mondatomért,úgy gondolom,a fejmosás legyen a legnagyobb baj... :S
válasz | 2008-07-10 | 20:10
Nekem is volt hasonló műtétem. Gyógykaparás néven futott.......Nekem volt adva egy időpont, délután 2-re, fél kettőkor megkaptam a tágítót és kettőkor már bent is voltam...este 6-kor meg azt mondták, hogy viszlát..mehetek haza. pedig nagyon görcsöltem, rosszul voltam....ez mindenhol másképp megy ezek szerint?- azért kérdezem, mert a szülésről is rengeteg anyukától érdeklődtem és szinte mindenkinek más idő volt..van aki hazajött 3 nap múlva, van aki 6 napig volt bent....és senkinek nem volt komplikáció..
????.......szóval most csak pillogok....????
 
válasz | 2008-07-09 | 22:56
Remélem gyorsan eljön a nap és nem fogok rá gondolni hogy velem ez megtörtént.Köszi
válasz | 2008-07-09 | 22:38
Szia!A műtétem kedden lessz de már hétfőn bekell feküdnöm.8 hetes terhes vagyok ma állapította meg az orvos.Holnap megyek a családvédelmi szolgálathoz fejmosás vagy ilyesmi .Szerintem viszek be gyógyszert ,köszi hogy mondod.Én szerettem volna menni dolgozni szerdán ,de nagyon úgy néz ki hogy nem kell.Azt mondták a mészáj tágító nem fáj,de lehet mindenkinek más.Reggel egyből műtöttek téged?Este meg szenvedtél?
válasz | 2008-07-09 | 21:59
Hát már akinek este rakják fel azt a lamináriát....nekem már délelőtt felrakták, és hát ugye egész nap feküdni kellett, ami nekem nagyon nehezen ment.... :S De nekem nem fájt,csak a lelki fájdalom, és másnap a műtőbe is a reggel helyett délután 1 fele vittek be....a kontroll meg tényleg kihagyhatatlan....
válasz | 2008-07-09 | 09:30
Egy nappal előtte be kell feküdnöd a kórházba,este Laminária méhszáj tágítót helyeznek fel.kb.10 -15 perces a dolog,hát nekem nagyon fájt ,utána ajánlom hogy vegyél be egy Cataflant éjszakára.Vigyél magaddal ha esetleg nem adnának a kórházban.
a műtétből semmit nem fogsz érezni,hisz altatnak.Utána 3 -4 napig nagyon fontos hogy pihenj,feküdj!!!!!Saját tapasztalatból mondom, de tényleg ne erőltesd a mozgást.Nekem pici barnás vérzésem volt kb.másfél hétig.Kell menni kontrollra egy hét után,ahhoz ragaszkodj.Mikor lesz a műtét?
válasz | 2008-07-09 | 08:30
Igen, a lelki részét én is csak támogatni tudom. Én anno azért voltam, mert egy futó kapcsolat "eredménye" volt. Lelkileg egyáltalán nem érintett meg a dolog, ezért ezen a részén gyorsan túllendültem. Azonban fizikailag egy hétig szenvedtem otthon a fájdalomtól. Lehet, hogy valamit nem egészen jól csináltak. Nem bántam meg, hogy megtettem, sőt. De ettől függetlenül mostmár inkább ezerszer jobban odafigyelek, mert azt a fájdalmat amit fizikailag éreztem nem kívánom az ellenségeimnek sem.
válasz | 2008-07-08 | 20:48
Hát...ez sztem teljesen ember függő....mások nem tudnak erre felkészíteni... Vizsgálat....öhm...nemnem....nekem sem rémlik semmi, nekem márciusban volt.
válasz | 2008-07-08 | 09:50
Az, hogy lelkileg min mész keresztül, totál azon múlik, mi okból veteted el a babát.
Testileg néhány nap alatt túl vagy rajta.
Nekem is volt annó, én lelkileg is túl voltam rajta gyorsan.
Vizsgálat? Arról nem tudok mit mondani, mert nem tudom manapság hogy megy.
válasz | 2008-07-08 | 09:28
Megnyugtatni?
Magadban kell lerendezned, hogy a legkevesebb bűntudatod érezd.
Valójában segíteni, véleményem szerint csak egy másik nő tudna, aki átment ezen. Én csak nagy okosságnak tűnő dolgokat tudnék leírni és valójában csak nulla valódi a tapasztalatom, mivel soha sem velem történtek meg.
válasz | 2008-07-07 | 16:20
Szeretném ha leírnád,hátha megnyugtatnál min megyek keresztűl.Ha tudja az ember mi vár rá akkor valamennyire könnyebb lessz vele szembeszálni,vagy megbírkózni.Milyen vizsgálatokon megyek keresztűl?Az abortusz előtt?
válasz | 2008-07-07 | 15:59
Hogy hogyan történt az gondolom nem kétséges, de ha már így döntöttél, feltehetően nyomós okod volt rá és jelen pillanatban ez volt a helyes döntés.
Most leírhatnám, amiket tapasztaltam abortuszon átesett lányokkal történt beszélgetések alkalmával, de mindenki más.
Maradjunk annyiban, hogy egy picit belehal az ember lelke, amit idővel kihever.
válasz | 2008-07-07 | 15:56
sziasztok!Én is terhes vagyok de sajnos nem tarthatom meg 26 éves vagyok.Jövő héten lessz az abortuszom és nagyon félek.Még mindig nem tudom felfogni hogy ez történt.
 
válasz | 2008-07-06 | 09:50
kettős érzelmek lennének benned. nem enyhíti a lelki gondokat. mert a gyerek kettős, teljesen ellentétes érzelmeket, élmélnyeket juttatna majd eszedbe, amibe szinte bele lehet őrülni. ezért is bátorkodtam ajánlani a lentebb említett könyvet, mert nagyon jól érzékelteti a pszichológiai folyamatokat, hogy mi játszódik le az anyában, s mi a gyerekben.
válasz | 2008-07-04 | 11:34
"viszont lehet olyan "szemszögből" is nézni, hogy az a gyermek a lelki gondokat enyhítené. ezt senki sem tudhatja."

Tegyük fel, h elkapnak egy nőt az utcán, leteperik, megerőszakolja egy vadidegen. A traumát még fel se dolgozta, mikor kiderül, h az a szemét teherbe is ejtette (rosszabb esetben egyéb következményei is lehetnek). Megtartja...de nekem ne mondja senki, h az a gyerek boldogságot fog hozni az életébe. Akárhányszor rá fog nézni, az erőszakoló arca fog felderengeni, és akárhányszor rákérdez a felnövő gyerek, ki is az apja, szerintem előtörne minden rossz emlék. :S
válasz | 2008-07-03 | 20:30
mondjuk minden körülmény, ember, lelkület, hozzáállás függő..

persze, én sem jelenthetem ki ezer százalékosan, és elnézést ha ezt tettem, hogy megtartom. DE eléggé valószínű. persze nem akarom bebizonyítani......

viszont lehet olyan "szemszögből" is nézni, hogy az a gyermek a lelki gondokat enyhítené. ezt senki sem tudhatja.

lehet hogy ilyen példával is lehet találkozni.

nem tudom..

igazatok van, kijelenteni 100%osan nem lehet semmit. de valószínűleg úgy tennék, ahogy írtam.
 
válasz | 2008-07-02 | 12:02
Hát azért én is eléggé abortusz-ellenes vagyok, de erőszakból fogant gyereket képtelen lennék megtartani. Persze előtte lehet azt mondani, hogy nem a gyerek hibája és tényleg nem, sőt még csak abban sem hiszek, hogy valamiféle hajlama lenne csak azért, mert az apja olyan volt. De! Más az elmélet és más a gyakorlat a valóságban. Előre nem lehet kijelenteni, hogy tudnám szeretni ezt a gyereket, akkor is, ha erőszakból fogant. Mert ki tudja miket kavarna fel benned öntudatlanul is az a gyerek, hiába nem akarnál vele úgy viselkedni. És mi van, ha megszületik és mégse tudsz hozzá úgy állni, összezavarodsz??Akkor megint csak a gyereket teszed tönkre lelkileg, aki pedig nem tehet róla, hogy milyen körülmények közt fogant. Én előre nem merném, nem tudnám kijelenteni, hogy szeretni fogom és ha így nem tudom előre kijelenteni, akkor biztos nem is vállalnám. Nem adhatok annak esélyt, hogy esetleg miattam menjen tönkre lelkileg. Szóval ebből a helyzetből meglátásom szerint több rossz származik, mint jó. És így nem szabad vállalni.
válasz | 2008-07-02 | 09:45
"...Ő szerette volna megtartani,..." ---> ez egy megoldás lett volna. Szerintem ne azt mondd,hogy nem volt más megoldás,hanem hogy te nem akartad. Van itt más is,aki még nem akar babát,és azt mondja elvetetné,de nem azt,hogy nincs más megoldás,hanem hogy nem akar.Nálatok lett volna megoldás...szóval egyéne válogatja ki hogy él a lehetőségekkel,ki mit tesz,de ne fogd másra azt,hogy miért nem tartottad meg.

"...Úszócsapatban vagyok,és számítanak rám a többiek..." ---> erről meg annyit,hogy nehogy már az úszás mega többiek legyenek a mérvadók,az egészségeddel kapcsolatban. Olyan fertőzést kaphatsz el a vízben,hogy az életben többet nem lehet gyereked,sőt,még saját magad is veszélyezteted. Tessék pihenni,és a 6hetet minimum kivárni,de szerintem akár többet is. Ez egy olyan helyzet,hogyha felelőtlen vagy,akkor tényleg rámehet az egész "jövőd". Az úszás nyilván megvár,de ha elveszted a méhed,nem adnak másikat.
válasz | 2008-07-02 | 08:49
ajánlanék egy erőszakból született gyerek-anya kapcsolat történetet: Reisefieber. olvasd el.egy fiatal szerő könyve, életrajzi elemekkel tűzdelve, valóságból merített esetekből... utána másképp fogod látni. röviden: a gyereket szereti az anya, de állandóan az erőszakra gondol, s ha már egy apró vonás is emlékezteti a gyerekben az apára, teljesen kiborul. élete végéig emiatt pszichiáterhez jár. s mivel emlékezteti az erőszakra a gyerek, a kapcsolatuk nem felhőtlen. az anya belül emészti magát, mivel nem árulta el sosem a gyereknek, hogy hogyan is fogant. a gyerek meg egyáltalán nem érti, hogy miért olyan az anyja, amilyen, miért viselkedik vele néha távolságtartóan, néha meg szeretettel. ő is egy sérült ember lesz mentális értelemben.

én így tuti nem tartanám meg a gyereket.
válasz | 2008-07-02 | 08:39
Dehogyis tartanád meg. Gyűlölnéd az egészet, még ha a baba nem is tehetne róla. Képzeld olyan gyereket megszülni, ami erőszakból lett. A gyerekedben is benne lenne a hajlam.
válasz | 2008-07-01 | 20:39
...és csodálkozunk, hogy milyenné válik a világ...



bocsánat az okoskodás, közhelyességességemért.


tudom, durvának hangzik, de én akkor is megtartanám, ha erőszak miatt lenne gyerekem... ha az apját gyűlölöm, félig akkor is az én gyermekem lenne, és nem bírnám ki, ha elvennék tőlem...

de ez valószínűleg a neveltetésemből is ered, de érzem már magam annyira felnőttnek (19 éves fejjel?! igen 19 éves fejjel) hogy ez már nemcsak erre épül.. mármint a neveltetésre, hanem saját magamra..

bocsánat a cifrázásért.

és bocsásson meg nekem mindenki, aki ilyet tett, és lenézem, és ilyenket írok, de szerintem erre NINCS MENTSÉG!! bocsássatok meg tényleg!
 
válasz | 2008-07-01 | 19:49
Te jó Ég!!! Sok-sok abortusz??? De mért???? Beteg lett volna a baba? Vagy "csak úgy"??? Inkább az utóbbi.....:( kicsi az esélye, hogy mind beteg lett volna). Én azt gondolom, hogy véletlen, védekezés mellett lehet valaki "csak úgy" terhes, de csak egyszer, és nem sokszor!!!! Uramisten! Én ezt az egyet is nehezen viselem. Sok-sok után viszont mindennap leturháznám magam a tükörben.
válasz | 2008-07-01 | 18:55
Hmm...meglepő, h ha egy védekezési mód ennyire nem válik be valakinél (17 abortusszal), akkor h h nem vált az ember...na mindegy.

Amúgy ha számodra fontosabb az úszócsapat, mint a saját egészséges, a saját méhed, a saját termékenységed, akkor kockáztass....
válasz | 2008-07-01 | 18:31
Úszócsapatban vagyok,és számítanak rám a többiek...És lehet,felelőtlennek hívni vagy bármi,de védekeztünk.(tabletta)
És mégis...Nem éretem,hogy-hogy történhetett…:(
Anyum is túlesett sok-sok abortuszon...Hisz nagyon szeretett volna gyereket. Bátyám a 9. gyerek lett én a 18....Hát,nem kívántam ezt neki, de magamnak sem...
A barátommal jól megvagyunk több,mint fél éve,és ezek után is kiáll mellettem. Ő szerette volna megtartani, de 19 éves...
(meg tényleg a világ legundorítóbb dolga,de ha már nincs más megoldás,ha megtörtént a "baj"?...)
válasz | 2008-07-01 | 11:55
Hat en sem hittem el, a lany eleg felos es egy fiunak se engedte meg h ovszer nelkul legyenek egyutt....
Kiderult h a fiunak o volt az elso, persze a lany ugy tudta h a 4ik ... lehet h ez volt a gond ....
válasz | 2008-07-01 | 10:58
Nehezen tudom elképzelni, hogy a fiú vagy akármelyikőjük ne vegye észre. Aktus után illik megnézni a kotont, hogy mi újság. Akkor pedig észre kell vegyék, hogy valami nem stimmel. Ha ezt észrevették, még mindig el lehet menni sürgősségi tablettáért. :S
válasz | 2008-07-01 | 09:44
6 hétig nem mehetsz strandra, 4 hétig nem fürödhetsz fürdőkádban, csak tusolhatsz. (Micsoda gondjaid vannak, látszik hogy csak 17 éves vagy, már bocs. Nekem is nemrég volt abortuszom. Magasról leszarom a strandot)
válasz | 2008-06-30 | 21:46
Imserosomek mondjuk elszakadt az ovszer es a fiu nem vette eszre... es ienkor mi a megoldas?:)
Abortusz lett a vege...
válasz | 2008-06-30 | 20:44
(bocs a dupla valakiért)
válasz | 2008-06-30 | 20:43
hát igen...
én nem avgyok szúrós hangulatban... nekem alapjáraton ez a véleményem.. és lehet utálni

de szerintem ez a legnagyobb bűn amit ember elkövethet, és nekem senki ne mondja, hogy nincs más megoldás!!!!

igen, nem voltam még ebben a helyzetben, biztos nehéz, biztos rossz, a döntés is iszonyatosan nehéz lehet, de akkor is. valami MÁS MEGOLDÁSnak is kell lennie.
nem hiszem el, hogy az az ésszerű, hogy valaki KIKAPARTATJA valaki magából a saját gyerekét.

bocsánat mindenkitől, lehet utálni, de nekem ez a véleményem
válasz | 2008-06-30 | 19:29
Milyen mázlista lelkileg az, akinek abortusz után ez a legfőbb gondja... pfff. :S :S bocs, ma úgy tűnik szúrós hangulatban vagyok. :(
válasz | 2008-06-30 | 19:19
1. kérdezd a dokit
2. általában 1 hónapig, 6 hétig még csak nemi életet sem szabad élni, úgyhogy én ahhoz igazítanám a strandolást is, mert ott alapból könnyen el lehet kapni mindenféle betegséget a vízben. de ez csak az én véleményem
3. ja és kérdezd meg a dokit! az ilyeneket inkább tőle kéne!
4. doki
:)
válasz | 2008-06-30 | 17:31
Sziasztok!

Nem tudja valaki megmondani, hogy egy ilyen műtét után meddig nem lehet pl.: strandra menni?

Köszönöm
 
válasz | 2008-06-23 | 15:36
Hát remélem el fog mulni!!!!!De ha még sokáig igy megy ..hát lehet h az nem jo:(
 
válasz | 2008-06-22 | 11:21
Hát mostmár egyre ritkábban, de szokott! Hát az orvosok azt mondták h természetes! Hát néha eléggé durván fáj, de szerencsére egyre ritkábban!
válasz | 2008-06-20 | 17:01
Hát...neked fáj??nekem eddig nem fájt azota!mikor felébredtem az altatásbol akor egy pár percet de azota semmi!Ez tényelg természetes??és anyira szokot fájni?:( tényleg megkéne kérdzened egy másik orvost is!!de jo hogy kontrolon voltál!
 
válasz | 2008-06-19 | 10:53
Évekig nem....de nem lehet ez csak a stressz hatására??? Mert nekem csak olyankor jön elő.... még várok egy picit, mostmár vége a vizsga időszaknak, ami stresszes volt, ha még lesz ilyen, felkeresek egy másik orvost!
válasz | 2008-06-19 | 10:03
Szerintem fel kéne keresned egy lelkiismeretes nődokit, mert kétlem, h abortusz után hónapokkal is normális az ilyen erős fájdalom...vagy szerinted ennek évekig meg kéne maradnia?:S
válasz | 2008-06-19 | 10:00
Ohh, nem-nem! Én írtam rosszul! A háziorvoshoz, h vmi fájdalom csillapítót lehetne e, mert amikor voltam azt mondta, h ezért felesleges bemenni, ez fájni is fog... Vannak ilyen orvosok is! Kontrollon nőgyógynál voltam, ő azt mondta szépen megcsinálta a doki, de a fájdalom ezzel jár!
 
válasz | 2008-06-19 | 09:07
"De dokihoz meg félek vissza menni"--> már bocsi, de ha inkább félős maradsz és nem érdekel az egészséged, akkor jól teszed, amit teszel :S
válasz | 2008-06-19 | 09:00
Szia! Ahham értem! Hát nem lehet vmi jó dolog! Nekem még márciusban volt, és azóta felszúr néha, meg ha ideges vagyok, egyből ott fáj! Szóval nem vmi jó! De dokihoz meg félek vissza menni, meg azt mondták h még egy ideig ez lesz! :S De néha össze tudnék sírva esni annyira fáj!
válasz | 2008-06-18 | 14:15
bababogyo
A baj?hát csak a vérzés. hogy két hete nem állt még el.Azt mondták lehet h megjött!?kaptam vmi vérzéscsillapitot!az meg most teljesen elálitotta.Nemtudom h ez jo e.?napi 60cseppet irtak fel de 20tol elált tegnap ota.hát nemtom..
 
válasz | 2008-06-18 | 12:07
Én imádom a Down-kórosokat... Akkora szeretetre képesek, amekkorára sokan nem. És attól még, hogy értelmi fogyatékosok, NEM érzelmi fogyatékosok, sőőőt!! Csak épp ebben a társadalomban most az a közmegegyezés, hogy az értelmi fogyatékosokat zárjuk be, az érzlemi fogyatékosok meg szabadon mászkálhatnak. És igen Thymian, tündériek és okosak tudnak lenni, rengeteg pluszt lehet tőlük kapni.

Hercegnő!! Nagyon örülök az elhatározásodnak, remélem sikerülni fog, szorítok Neked. :)
válasz | 2008-06-18 | 11:48
:S ha én is láttam volna élőben, biztos úgy érezném, ez feldolgozhatatlan trauma, de én még a videóra sem mertem kattintani. annyira kegyetlen az eljárás. szóval nálam mindenképp az életben maradás, az élethez való jog az erősebb. én ismerek egy anyukát, aki annak ellenére, hogy tudta, dawn-kóros lesz a gyereke, megtartotta. és nagyon tündéri, okos fiú. komolyan. annyi szeretet van benne. pedig nagyon le akarták beszélni az orvosok...
válasz | 2008-06-18 | 10:57
Köszi! De azért nem olyan egyszerű, sajnos...és nagyon nagy energia szükséges a részemről, hogy végigcsináljam. Az a jó, hogy mindig vannak, akik mellettem állnak, és erőt adnak hozzá. Remélem, lesz hozzá elég.
válasz | 2008-06-18 | 10:55
Sok sok sikert hozzá,remélem sikerül,mert még fiatal vagy,és van esélyed egy új,boldog élethez. REmélem sikerül. Kitartás!!!
válasz | 2008-06-18 | 10:24
Persze hogy nem hülye. És ha besikerülne egy baba azt neki nem is mondanám meg. Hanem megoldanám vagy így vagy úgy.
Egyébként meg energiát gyűjtök most éppen. A váláshoz.
válasz | 2008-06-18 | 10:23
Igen, igazad van. És ez így is van, Na de ha ilyen a férjed, akkor néha elkerülhetetlen hogy odatartsd neki(a szó szoros értelmében!!! :(:( ) csak hogy ne veszekedjen. Ált. kivárok néhány hónap veszekedést, csak akkor kényszerítem magam ilyesmire amikor már látom a robbanást. :( És sajnos az az évi néhány alkalom épp elég lenne ahhoz hogy besikerüljön...És ezt nem akarom.
válasz | 2008-06-18 | 10:15
Na de azért a férj se hülye...azaz ha eszement módon védekeznek, akkor egy besikerült baba már nagyon de nagyon gyanús lenne...legalábbis nekem. Értem ezalatt a szeretőtől besikerült babát.
válasz | 2008-06-18 | 10:11
Tünci! Öhm....megkérdezhetem, hogy mi volt a baj, ami miatt vissza kellett menned???
válasz | 2008-06-18 | 10:02
Na de itt azért van ellentmondás... Mert ha ilyen burtális barom lenne a férjem, már bocs, akkor-még ha valami okból kifolyólag nem is tudok elválni tőle-mi vinne rá, hogy egyáltalán szexeljek vele?? Én nem szexelnék vele semmi pénzért, és akkor nyilván az abortusz lehetősége is kizáródott ezzel. Szóval ezt az esetet simán meg lehet előzni.
válasz | 2008-06-18 | 09:51
Na ez egy jó kérdés...
Hát azért ott is vigyázok...:) Elmondanám neki. Aztán megtanácskoznánk. Ha a vége az lenne, hogy nem, nyilván abortusz lenne a vége. (Amit azért nagyon sajnálnék...) Ha meg igen, akkor lenne egy újabb szerelemgyermekem...:)
válasz | 2008-06-18 | 09:46
Tudom, sejtem milyen lehet a férjed, én megértem, hogy nem akarsz neki több gyereket szülni és így érthető. Olyankor haragszom nagyon, amikor egy 15-16 éves kislány felelőtlenségből és tudatlanságból esik teherbe, majd megy az abortuszra. Most ha valaki bajba került és tényleg csak ezt az egy megoldást látja, akkor elfogadom. De szerintem érthető, hogy megrázott engem az a dolog. A lehetőségekről azt gondolom, hogy nincs olyan, hogy elvész valami és nincs helyette semmi. Ami elvész, ahelyett kapunk másikat, ez is az élet pozitív oldalának szemlélete szerintem. De persze 20 év alatt szerintem sem túl jó megtartani, de az se megoldás, hogy minden szíre-szóra el lehet vetetni egy gyereket. Félreértés ne essék, én az abortuszon átesett nőket nem ítélem el és bántani sem szeretném, egyszerűen csak sajnálom őket.
Egy kérdés: mi lenne ha a szeretődtől esnél teherbe??
válasz | 2008-06-18 | 09:38
Én a neten láttam képeket, mit mondjak, megrázott rendesen. De tudod, sokszor jobb az abortusz ennek ellenére...gondolj bele...ha egy 15-16 éves kislány esik teherbe... most mindegy milyen oknál fogva...felelőtlenség miatt vagy bármi, most nem az a téma. De ha már egyszer megtörtént...a lányomat is elvinném az abortuszra ha így adódna, mert szeretem és nem akarnám hogy tönkremenjen az élete egy gyerekfejjel szült baba miatt. Biztos vannak ellenpéldák, de mindenki csak magából indulhat ki. Én pl. semmi pénzért el nem cserélném a 25 éves koromig szerzett élményeimet, amíg a kisbabám meg nem született, azzal, aki monsjuk 19-20 éves korában szült.
És ha megszültem volna azt a babát annó, lett volna egy link férjem(mint utólag kiderült róla), egy félbehagyott iskolám, maradtam volna szépen háziasszony tizenéves fejjel, egy gyerekkel a nyakamon. Később persze minden pótolható, de ne feledd a fiatalság nem pótolható az összes hülyeségével, bulijával, szerelmi bánatával, felelőtlenségével, élményeivel együtt. És ha korán szülsz, akkor ezt mind elveszíted.
A depis abortuszon átesett nők bizonyára rosszkor kerültek rossz helyzetbe. Pl. volt egy 21 éves csaj, aki nős pasitól volt terhes, imádta a babát a pocakjában, de semmi kilátása a jövőre, sőt, főiskolára járt. Zokogott, amikor a műtőbe ment, de nem látott más megoldást. Na az ilyenekről elhiszem hogy depisek lesznek, mert normál körülmények között lehetnének anyukák...
Én pl. a közelébe se kerültem a depinek annó...mondjuk nem is vagyok olyan fajta. Az életnek csak a jó oldalát keresem.
Ha most lennék terhes a férjemtől, egy az egyben elveteteném. Tudom, durva...ezért inkább védekezek mint a bolond...de ennek az embernek több gyereket soha...
válasz | 2008-06-18 | 07:42
Rendben, én értelek benneteket, csak biztos azért ilyen érzékeny téma ez nálam, mert tényleg élőben láttam abortuszt, plusz a "maradványokat" és tényleg rettenetesen megrázott. Azóta se nagyon tudom hova tenni még én sem magamban, nemhogy az,aki átélhette és próbáltam belegondolni a helyzetébe. :S :S Tényleg nem akarok ilyet átélni soha és remélem nem is fogok. Nem tudok olyan okot mondani, talán csak a nagyon súlyos, élettel összeegyeztethetetlen betegség, amikor elvetetném. Ha kiderülne, hogy Down-kóros, akkor is megtartanám, őket nagyon szeretem. :)
válasz | 2008-06-17 | 21:03
na de nem mindenki hal természetes halált (pl autóbaleset, agyvérzés, szívroham stb). ezért mondom, hogy nem lehet felkészülni rá. akármilyen is a halál. én legalábbis nem tudom magam felkészíteni lelkiekben erre. még ha tudtam idős rokonokról is, hogy közel a vég, mikor meghaltak, komoly sokkot éltem meg minden egyes alkalommal. mert olyankor szembesülök azzal, hogy evilági életünk bizony rövid.

de még mindig nem sikerült elmagyaráznom, amit akartam ezek szerint:)) a lényeg, hogy mind a halál, mind az abortusz esetében azonos gyászmunkát végzünk, csak az abortusznál még bejöna társadalom okozta lelkiismeretfurdalás (=aki ilyet tesz, az gyilkos), szóval az abortusz feldolgozása plusz gyászmunka. remélem így érthető mire gondoltam.
természetesen nem akarom megváltoztatni a véleményed vagy bármi az abortuszról. de a lényeget hercegnő leírta. feldolgozható, csak kell hozzá idő és olyan környezet, akik támogatnak. különben örökre lelki nyomorék lesz az emberből, pl depressziós lesz, megkattan. és a gyász, a "sima" halál feldolgozásába is vegyül depresszió, csak valakinek tovább tart az a fázis. ez kb ugyanúgy felbontható egységekre, szakaszokra, mint a kríziskezelés is(erről van itt a honlapon egy cikk is).
válasz | 2008-06-17 | 18:14
Egyébként ebben a témakörben egy híres pszichiáter-Feldmár András-olyan gondolatokat is felvetett, ami simán kiüti a biztosítékot sokaknál. "Ilyenkor az embernek eszébe jut az, hogy "az anyám engem is abortálhatott volna, miért nem abortált engem? Miért a másikat abortálta?" Ezt olyan esetre érti, ahol az anyának a meglévő gyereke előtt már volt abortusza. Nos igen, ezek is jó kérdések, de sokaknak kimegy a vér fejükből, ha ebbe így belegondolnának. Mondjuk ez egy meglehetősen szűklátókörű ország, ahol az ilyen nézetekért minimum leugatás jár, jobb esetben, nem elgondolkodás, mert hogy az illető szégyellje el magát azért, ha másban érzékeny, esetleg letisztázatlan pontot érintett. Úgyis ujjal fognak rá mutogatni. Nem azért tettem fel ezt az idézetet, hogy vitákba bonyolódjunk, csak a téma egy újabb oldalát szerettem volna megvilágítani.
 
válasz | 2008-06-17 | 17:08
Talán az a lényege, hogy a természetes halál megkerülhetetlen, de az abortusz megkerülhető (lehetne).
válasz | 2008-06-17 | 17:07
A halált mindig az élet részeként kezeltem, igazából nem ismerem el a létezését sem. Csak a folytonos változásban hiszek, a természetes halál is ennek a része és úgyis az Élet a nagyobb. Csak amikor valaki esélyt sem kap erre az életre, mert képtelen még megvédeni magát... na az már nem az élet rendje, azt már csak megmagyarázni lehet. Szerintem a halálra fel lehet valamelyest készülni, példa erre a hospice szolgálat, az nem mindegy, ki hogy áll hozzá. Teljesen befogadni vagy elfogadni nem lehet, de megkönnyíteni igen. Nap mint nap ebben a légkörben élek, úgyhogy tudom.
válasz | 2008-06-17 | 17:03
nem tudom, de a halálra valahogy sosem lehet felkészülni, hiába a természet rendje, része. ugyanúgy sokkoló, nehezen feldolgozható. mint az abortusz. azért is hoztam fel példának, hátha így megérthető, hogy ugyanúgy feldolgozható, mint egy "sima" halál. idő kell neki. ahogy hercegnő is írta.
válasz | 2008-06-17 | 16:58
Hát soha nem szeretném átélni az abortuszt és remélem nem is fogom. A nagyszülő elvesztésére talán kicsit fel lehet készülni, mert az valahogy illik a természet rendjébe mégha kegyetlenül hangzik is. De arra, hogy teherbe esek, majd bemegyek egy kórházba és darabokra szaggatják bennem a gyerekem, majd ami megmaradt belőle azt kiszívják... uhh. :S Ettől függetlenül le a kalappal mindenki előtt, aki ezt így vagy úgy de fel tudta dolgozni. Nem tudom milyen módszer a helyén kezelése ennek a dolognak, annyira borzasztó. Eddig az összes ismerősöm depresziós tüneteket produkált. A testük már terhesnek érezte magát, a lelkük tiltakozott, majd megtörtént a küret. Annyira természetellenesnek érzem, hogy ki se tudom normálisan fejezni. Egyszerűen nem ez az élet rendje. De itt is mondtam már, bolond módon hiszek az életben. Talán az utolsó példányok egyike vagyok ebben, de akkor is. És a környezetem példái is ezt sugallják. Akik abortuszra mentek, depressziósak lettek, viszont ismertem olyan nőt, akinek épp a babája születése adta az erőt ahhoz, hogy legyőzze a depressziót. Nem tervezett baba volt, de gyakorlatilag ez a baba mentette mneg az életét. :)
válasz | 2008-06-17 | 16:52
most kicsit durva példa lesz, de kb úgyfogható fel, mint ahogy a meghalt nagyszülők, rokonok esetén is. sokáig nagyon fáj. aztán idővel elkopik. és egy emlék lesz a többi közül s elföldeled magadban, a lelked egy zugában. egy idő múlva, ha a halálára gondolsz, nem fogsz érezni fájdalmat vagy lelkiismeretfurdalást.
lásd: gyászmunka
válasz | 2008-06-17 | 16:00
Igen, előjön hogy hány éves lenne, de minden alkalommal belátom, sokkal jobb ez így. És amikor már vannak gyerekeid, nem is gondolsz a meg nem születettre, csak arra, hogy milyen szar volt neked ott és akkor. Elkopik a rossz élmény, az évek felemésztik. Mint ahogy minden más élményt.
válasz | 2008-06-17 | 14:46
Na de meg lehet azt tenni??Hogy elvetetem a saját gyerekem, majd az egészet elföldelem, elásom magamban??És akkor csak úgy ott van bennem, letisztázatlanul, elnyomva valahol a lelkem egyik rétegében?? Én biztos nem tudnám. Ha lennének saját gyerekeim, akkor is tuti elgondolkoznék utána, hogy vajon milyen lehetett volna az a meg nem született. Vagy eszembe jutna, hogy most ennyi és ennyi idős lenne. Legalább ilyen szinten tuti előjönne. Jó mondjuk én nagyon lelkis vagyok, tuti, hogy nem bírnám azt, hogy ne gondoljak úgy vissza rá.
válasz | 2008-06-17 | 14:39
Dehogyis, félreértesz. Nem azt mondom hogy nem emberként kell rá tekinteni, hisz micsoda élmény volt, amikor a pocakomban volt a picike kezével meg lábával! Hanem azt, hogy ha már eldöntötted és megtetted, hogy elveteted, onnantól kezdve nem szabad úgy visszagondolni rá...
válasz | 2008-06-17 | 14:32
Én is így vagyok vele,bármikor megtartottam volna.De a másik oldalt is megértem,aki ezt másképp gondolja.Nem vagyunk egyformák,a reakcióink sem egyformák.És bárcsak könnyebbé lehetne tenni ezt az abortuszos dolgot valamivel...mert hiszem,hogy a legtöbben igenis emberként gondolnak a magzatukra,ezért viseli meg őket lelkileg. Nem hiszem,hogy valaha el lehet ilyet felejteni. Párom édesanyjának is volt abortusza régen.Beteg lett volna,ezért elvetette.De a mai napig gondol rá minden egyes nap.És ez a legnagyobb büntetés ezeknek a lányoknak/nőknek,hogy hiába veszik ki a magzatot a testéből.A lelkében ott marad,és a fájdalom is. És ezzel együtt élni...nyilván van egy gyász időszak,mert azért mégiscsak elvesztette a magzatot,és bárki bármit mond,ez fájdalom.De aztán talpra kell állni,és folytatni az életet.És igen,nem baj az,ha az ember minden nap gondol,minden nap megemlékezik a meg nem született gyermekére,de meg kell bocsátania magának,mert az a legnehezebb,de ha ezt megteszi,akkor szerintem igazán megbánta.
válasz | 2008-06-17 | 14:14
Persze, ezért írtam, hogy ez egy normális pszichológiai reakció, nem elítélően írtam ezt, csak megállapítottam. Pont azért, hogy az ember ne törjön le és az életét tovább tudja folytatni így dolgozza fel. Én nem lettem volna így, bármikor esek teherbe megtartom.
válasz | 2008-06-17 | 14:12
Nem értem miért ne szabadna. De már önmagában a megfogalmazás, hogy "nem szabad". Ebből nekem valahogy az jön le, hogy tisztában van azzal, hogy ő egy ember, de inkább, saját érdekében nem emberként tekint rá.Eltiltja magát tőle. De ez egy normális pszichológiai reakcó szerintem. Én láttam élőben abortuszkaparékot, elhiheted, hogy ember volt és nem egy sejtcsomó. Másrészt a 21. században, mikor már töméntelen mennyiségű tudomáynos vizsgálat kimutatta a magzat méhen belüli rekaciót és hogy hogy készül az életre és hogy még az érzéseit is ki tudja ott mutatni, kicsit szerintem a fejem-homokba-dugom mentalitás azt mondani, hogy nem ember.
válasz | 2008-06-17 | 14:09
Már írtam, nekem is volt annó egy, de örültem hogy túl vagyok rajta. Ráadásul tizenéves voltam, gumi kiszakadt, de ezt írtam...középsuliba jártam. Szerinted??? Ha bánkódtam volna rajta, akkor lettem volna egy búvalbélelt valaki az optimista valaki helyett aki lettem...Amikor eljött az ideje akkor szültem és kész. Ha te is lettél volna akkor nem így látnád, hidd el...
válasz | 2008-06-17 | 14:04
Hát én ezt másképpen érzem. A "nem szabad úgy gondolni" tipikus önvédelmi reakció. És ez nem dramatizálás, én emberként gondolok rá.
válasz | 2008-06-17 | 14:02
Jaj azért nem szabad ezt így dramatizálni. A kommentekben erről le is írtam a véleményem. Persze emberke, meg minden...így hogy van gyerekem azt mondom egyiket se adtam volna, de azt nem ismered, nem is szabad úgy gondolni rá...dehogyis!!!
válasz | 2008-06-17 | 11:41
Hát nem tudom, hogy ezzel igazán mennyire lehet tisztában lenni. Sosem fogják megtudni, milyen emberke lehetett volna az a pici, akit végül a halálba küldtek. Mit csinált volna, kire hasonlított volna, mennyi szeretetet lett volna képes adni, mennyire különleges lett volna, pont ezért, mert mindenki felfoghatatlanul különböző. Aztán ha elkezd ezeken gondolkozni, csak a sok mi lett volna ha fog ott pörögni benne, ami be meg bele lehet kattanni egy idő után. :S Ilyenkor szokták inkább elbagatellizálni a történést, amiért végülis nem lehet neheztelni rájuk. Mert ugfyanakkor az is ott van, hogy az élet megy tovább, mert mennie kell tovább. Szerintem azért minden nőnek szüksége lenne ilyenkor egy kis elvonulásra, egy kis gyászmunkára.
válasz | 2008-06-17 | 08:53
Pontosan ezt próbáltam mondani,de akkor nem jól fogalmaztam.Megpróbálom:Nem a kor számít,hanem a felfogása. Hogy tisztában van-e a döntése súlyával.Mert tudom,hogy sokszor igen,de ami példát fel is hoztál a cigizős lánnyal...hát,őket sajnálom a legjobban,és ők azok,akik valóban megérdemelnék hogy ébren,érzéstelenítés nélkül végezzék el az abortuszt.Nekik tényleg ezt kívánom,mert akkor tán megértik. Szóval a kor nem számít,hanem a gondolkodás.
válasz | 2008-06-17 | 08:24
Én is megnéztem a videót, és szörnyű. Nekem 2 hete volt abortuszom, és valóban nem könnyű túllépni rajta, és elfelejteni sem lehet, csak elfogadni tudom a döntésemet amit akkor meghoztam a párommal, amikor megláttam a pozitív teszteket. Én is abortuszellenes vagyok, mint a nők 99%-a. Mindíg biztos voltam benne, hogy velem ilyen nem fordulhat elő, mert védekezem-védekezünk. a 10 éves házasságom alatt 2-szer voltam terhes, akkor amikor akartuk, hogy gyerekünk legyen. A mostani párommal egy éve vagyok együtt, és óvszer mellett lettem terhes, úgy hogy tudom, hogy megfelelően használtuk.
Szörnyű érzés, hogy védekezel, mert nem akarsz gyereket, mert semmi körülmény nem adott hozzá, és mégis ott állsz pozitív teszttel a kezedben, és nem tudsz örülni neki, nem örülhetsz neki, és rögtön tudod, hogy mit fogsz tenni.
Ítélkezünk-ítélkeztek nőkről, hogy ki hogyan éli meg, ki az aki simán túllép rajta, és ki az aki tanult belőle, anélkül, hogy nem is ismerjük-nem is ismeritek őket.
Ítélkezem Én is.....
Amikor Én bementem a kórházba az abortuszra, a gyomrom egy csomóba volt, és egy gombóc volt a torkomban. Tudtam, hogy fizikai fájdalmam nem lesz, mert már szültem 2 gyereket, és nem kapok tágítót, csak elaltatnak, és a beavatkozás után felébredek, és semmi fájdalmam nem lesz, illetve semmi fizikai fájdalmam nem lesz. Egy Lord dal járt a fejemben reggel óta, illetve csak részletek: " Új élet indul, felsír a gyerek......megnő és felnőtt lesz, élni tanul.....Kisfiú, tiszta arcodon félelem.....
Szóval, Én személy szerint pocsékul voltam.
Rajtam kívül 2 lány jött még abortuszra, alig lehettek 16 évesek.Az egyik lány vékony, törékeny lány volt, arca meggyötört, szomorú, csendes lány, aki türelemmel várta, hogy ágyat kapjon. Tipikus kismamásan mozgott, a pociján látszódott már hogy 9 hetes terhes. Egyfolytában a hasát fogta és simogatta. Róla azt gondoltam, hogy ez a lány valószínű most van itt először, és úgy gondolom utoljára. A másik lányon is látszott hogy 10 hetes terhes. Ez a lány az anyjával érkezett. Arca vidám, tipikus szemtelen, nagypofájú kiscsaj volt, türelmetlen, kihívóan felöltözve, miniszoknya, és topp. Leültek mellém egy asztalhoz, amíg vártuk hogy ágyat kapjunk. A lány egyfolytában rinyált, hogy ő enni akar, és cigizni. Felállt az asztaltól, miután 2 műttősgyerek jött oda ahol mi voltunk, és szólt az anyjának, hogy ő bizony lemegy rágyújtani. Lehúzta a topját a derekán, egész addig, még a mellbimbói ki nem kandikáltak a pólóból. Észrevette, és úgy is hagyta. Megmutatta magát a 2 műtősfiúnak, és lement cigizni. Amikor visszajött, a mellei még mindíg kint voltak. Rögtön rányomtam a ribanc jelzőt, és akkor azt gondoltam, ez a lány nem utoljára jött ide.
Szóval, csak azt akarom mondani, hogy lehet valaki csak 15-16 éves, szerintem feltudja fogni hogy min megy keresztül, vagyis hogy mit tesz egy élő kis magzattal, hogy megöli, mert ezt felesleges szépíteni.Gyilkosok vagyunk...Én is, és mindenki aki ilyen helyzetbe kerül. Azt, aki a felelőtlensége miatt kerül ilyen helyzetbe azt a mai napig elítélem, lehet 16 éves, vagy akár 30-40.
 
válasz | 2008-06-16 | 20:14
Lehet...de nem is baj,mert egyébként lehet elviselhetetlen lenne...éreztem már,nem is egyszer,hogy megszakad a szívem...és akkor én is azt kívántam,bárcsak inkább testi fájdalmat éreznék.Bele lehet pusztulni ebbe is.És ezek a lányok,akik tényleg komolyan veszik amin átestek,hát le a kalappal előttük azért,hogy tovább tudnak menni,és hogy valamilyen módon "fel tudják dolgozni",ha nem is szó szerint értem.Persze azokat továbbra sem tudom sajnálni,akik nem veszik komolyan az abortuszt...róluk nem is ejtek szót...sajnos van ilyen.Akinek 5.-6.abortusz után se jut eszébe védekezni.
válasz | 2008-06-16 | 19:48
tuti, hogy ilyenkor kell működnie valami automatikus önvédelmi mechanizmusnak is... olyan lehet, mint amikor az ember testét hirtelen nagy fájdalom éri és olyankor is a test gondoskodik olyan vegyi anyag termelődéséről, ami kicsit kábít, tompít. Szerintem ilyenkor lelki szinten is beindul valami hasonló.
válasz | 2008-06-16 | 19:22
Elég sokkoló videón is...és én is abortusz-ellenes vagyok,de csak most gondoltam bele,ha nézni ilyen sokkoló,akkor átélni milyen borzasztó lehet...
Új hozzászólás


« 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 »

Cikkajánló

A női test

Szexualitás a testi fogyatékosoknál

Fórum

Anális szex
2018-11-11 - 18:40

Maszturbálás
2018-11-09 - 00:13

Beszélgetünk
2018-11-08 - 23:52

Szüzesség elvesztése
2018-10-13 - 06:40

Biszexualitás
2018-10-02 - 12:08

Mit változtatnál a szexualitas.hu-n?
2018-09-16 - 23:08

Láb, harisnya és tűsarok
2018-08-05 - 07:47

Pornográfia
2018-07-12 - 11:38

Merevedési zavarok
2018-05-10 - 10:17

Segédeszközök
2018-04-22 - 17:20

Korai magömlés
2018-04-22 - 17:17

Prosztata masszázs, prosztata orgazmus
2018-04-05 - 19:29

Szex a terhesség alatt és után
2018-02-15 - 16:18

Erotikus játékok
2018-02-04 - 10:53

Szexuális nevelés
2018-01-23 - 22:17

Orális szex
2017-12-19 - 22:38

Barátság extrákkal
2017-02-08 - 14:54

A méret a lényeg?
2016-10-10 - 16:32

Hűtlenség, megcsalás
2016-08-05 - 18:22

Idézetek
2016-02-27 - 09:58

Nemi betegségek
2016-02-16 - 12:54

Női orgazmus
2016-01-02 - 12:04

A terhesség első jelei
2015-09-14 - 22:41

Nők szexuális problémái
2015-03-12 - 14:06

Könyv, zene, film, TV
2015-01-15 - 21:49

Homoszexualitás
2014-03-10 - 21:49

Szakítás
2013-12-30 - 01:18

Abortusz
2013-12-30 - 00:35

Szerelem, párkapcsolat
2013-08-22 - 09:53

Szex különleges helyeken
2013-07-30 - 12:37

Fogamzásgátlás
2013-04-13 - 15:22

Menstruáció
2013-01-06 - 18:25

Intimtorna
2012-10-18 - 10:41