Hűtlenség, megcsalás

nem kell láncokat látni... és isteni a szex a párommal.. érzelmekkel átitatva. .amikor a másik kielégülése még fontosabb mint az enyém.. egész más érzés..

de azt is elismerem hogy az újdonság varázsa..amikor előszőr vetkőzteted le a nőt.. ismered meg a testét.. csináljátok a szexet.. az egy akkora izgalmi pluszt tud adni...
nem jobbat dehogy..csak egész mást mint amit 1 szerelmes kapcsolatban tudnak adni..
pont ezért az érzésért vannak az alkalmi kapcsik..mind nőknél és mind férfiaknál is...
és erről kell lemondani amikor belmegyünk egy kapcsolatba.. és persze hogy sokkalta többet kapunk...
de idővel növekedni fog a vágy ez az érzés után is...

és persze hogy úgy az igazi ha a szerelem lángol örökké..de sajjjjna a legtöbb esetben kihül... néha még akkor is ha tesznek ellene...

Az a véleményem hogy konzervatívan gondolkodsz de ez nem baj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Picit úgy érzem mintha csak 17 éves lány írná nem te, de ez jó mert te tudod a titkot hogy működhet a dolog hosszútávon.
Még fiatal vagy idővel az értékrended is meg fog változni!
Jah S nem lehet minden kapcsolatot beszélgetéssel rendbe hozni.

Ami kimaradt:

Észrevettem, h sokan amolyan muszájnak tekintik a hűséget. Hogy ha már összejöttünk, parancsolnom kell magamnak, mert nem szabad blabla. Ez nem egy kényszer, aminek x évig meg tudunk flelni, de aztán már betelik a pohár, mert nem bírjuk tovább :S Szerintem (saját vélemény!!!!) aki így látja a szerelmet, az nem is szerelmes igazán. Aki csak a láncokat, kötelezettségeket, korlátokat látja egy kapcsolatban, az nem jelent boldogságot, főleg nem szerelmet.

Senki sem mondta, h a hűség a legfontosabb az életben. De ha szeretünk,kívánunk valakit, akkor az a tökéletes, amikor vele vagyunk.Az én nézetemben, ha már másfele kacsintgat valamelyik vagy mindkét fél, azzal csak valami hiányt akarnak pótolni.

A szerelem nem tart örökké? Ezt is cáfolom, mert van ilyen. Lehet, h ritka,mint a fehér holló, de erről legtöbbször maga az ember tehet. Amikor valaki arról panaszkodik, h romokban a kapcsolata, miközben annyit nem tett meg, h kinyissa a száját és beszélgessenek, ott nem igazán lehet azt mondani, h "hát a szerelem magától elmúlt, ez van". Igenis lehet tenni ez ellen, sőt kell is. Egy kapcsolat nem annyi, h összejövünk és elengedjük magunkat, mert már együtt vagyunk. Annyi minden változik, annyi mindenhez kell idomulni, annyi minden szerint kell alakítani a saját és közös életünket, h egy kapcsolaton folyamatosan dolgozni kell...mintha egy virágot ápolgatnánk.
Tehát amikor valaki azt mondja, h 10 kapcsolatból 9 tönkre megy x éven belül, akkor le merem fogadni, h az a 9 pár közel sem tett meg mindent azért, h az a kapcsolat működjön.

amúgy most én sem tom elképzelni a megcsalását..
de nem tom hogy pl 10év múlva nem akarunk-e mind a ketten kis változatosságot.. és akkor inkább amolyan félig legálisan.. nem kitudódva..de nem is rákérdezve.. persze nem nyiltan.. kicsit kitombolni magunkat...
bár ez akkor cinkes ha az egyik fél szeretné..míg a másiknak ez elképzelhetetlen...

Első nő itt aki megérti a dolgot. :)
Ez a hármas dolog most csak véletlen....
De ha nem hozza szóba akkor vele szexelek életem végig most így gondolom. Az olaszoknál van rá jó szó, ők úgy mondják az igazit, hogy anima gemella ez azt jelenti :iker lélek! Nah ő ilyen nekem :)

Szerintem ésszerű megegyezést hoztatok. A szerelem nem tart örökké, egy hosszú távú jól működő társaskapcsolat meg több, mint az, hogy életem végéig csak veled szexelek. Az életben vennek ennél sokkal fontosabb dolgok.

ezt mondjuk még én sem tudom... szeretem páromat és most el sem tudnám képzelni hogy mással..stb..
de elnézve eddigi életemet... eléggé kicsi sanszot adok hogy most innentől életem végéig én csak 1 nővel fogok szeretkezni...
nem félreérteni.. én leszek a legboldogabb ha így lészen..
de simán lehet hogy idővel jön a vágy majd valami újdonságra.. amit elhesegetek..de vissza-vissza téreget...
és most ha legális megcsalási lehetőséget adunk.. csak ne derüljön ki.. és most ne nagy tételben történjen.. az ezt ellensúlyozhatja.. mint hogy giga balhé..válás legyen aztán belőle...
vagy néha 1-1 4es gabalyodással ezt ellensúlyozni....;))

nem tudom..és nem is 3év után kell ezen gondolkodnom... de hogy pl 10év mulva mi-hogyan alakul...... az biztos hogy most eszembe sem jutna...és hogy sunyin.. fullra titokban..szeretővel sem tudnám megcsalni...

ez közös megegyezéssel hoztuk.

Meg van a bizalom is és még őszinte is vagyok

mondtam hogy kifogsz bukni hehehehe
Nem kell mindenen agyalni

Ha nem zavar, hogy vannak biszex. hajlamai, és szereted, akkor nincs is itt semmi probléma. És akkor inkább így, mint, ha talán külön tenné. Én meg is értem, ha szeretnétek - nektek így jó, és Ti legalább megbeszélitek, és nem orvul, a más háta mögött tesztek dolgokat, ez még mindig gerincesebb, mintha eltitkolnátok egymás elől a titkolt vágyaitokat, és mondjuk 15 év házasság után jön rá mondjuk a férfi, hogy a felesége stb. vonzódik a nőkhöz is.

Bizalom és őszinteség...mindkettő szörnyen fontos...
És ha Párom azzal állna elő, h engedjünk meg egymásnak titkos félred*gásokat, akkor nem az lenne a reakcióm, h "jupiii, akkor kiélhetem minden vágyamat és még el se kell mondanom", hanem az, h ha szeret engem, miért akar mást megdönteni? Ha szerelmes, akkor miért vágyik más nőre? Vagyis egyáltalán miért fixálja le ezt így az elején...ezzel előrevetítve, h bizony időről-időre Ő félre fog k*félni??? :S
Én ilyen esetben elkezdeném keresni a hibát, h hol és mi romlott el,ami ide vezetett, miért nem érzi teljesnek kettesben a párkapcsolatot?
Ha szerelmesek vagyunk, akkor nem egy kötelező járulék a hűség, amit meg kell tenni. Hanem ez egy teljesen egyértelmű dolog, amit nem is tudatosítunk magunkban, nem erőltetjük magunkra, hanem egyszerűen a szerelemmel jár...egyszerűen nem érzünk igényt mások iránt.

nekem ez ketrec
igen sajnálhatsz nyugodtan,
A szerelemben a legfontosabb dolog a bizalom s ez meg van mi kell még?
A kezébe adni ez által a sorsod mi kell még?

"De ott van a szabadság illata a levegőben s nem élek ketrecben s nekem ennél fontosabb nincs!"

Ha te ketrecnek érzed a szerelmet, akkor mondhatunk mi itt bármit. A szerelem a legcsodásabb érzés, ami nem megbilincsel minket...aki viszont ezt látja benne, azt én sajnálni tudom...:(

Anthico (minden viccet félre téve) ezt kívánom neked amíg csak élsz!

Még annyit szerettem volna írni ezenis tuti kibuktok, de így talán kicsit megértitek a dolgot.

az eljegyzés éjszakáján sokat beszélgettünk (ennek már 1,5 éve). S megegyeztünk hogy bárki megcsalhatja a másikat csak a másik ne jöjjön rá. Mert bízunk annyira egymásban hogy egy testi szükséglet nem ronthatja el a kapcsolatunkat.

Nem csaltam meg s nem is fogom.

De ott van a szabadság illata a levegőben s nem élek ketrecben s nekem ennél fontosabb nincs!

"Jah ..kíváncsi lennék a párodra"

Pontosan Párom az, aki ezt elveti. Sőt, Ő totálisan intimnek tartja a szexuális életünket. Csak mi ketten, senki más. Sose úgy indítottam ezt a témát , h "ugye, nem akarsz bevenni mást is?", hanem kértem, h meséljen erről, Neki milyen vágyai vannak. És bizony mindig kihangsúlyozza, h Ő ilyet nem akar.

két csaj simán : van fürge ujjam meg + pödör nyelvem....

Meg ha nem jön össze ez van. Legfelejebb egyszer kimarad.
Van akinek egész életében nincs mégis szexel! Ugye ANI?


Mindenkinek meg van a maga fogyatékossága.....

nem nő! Férfi biztos csak elírtad :)

Nem általánosítás így van. Én más típussal életem során nem találkoztam. Még a nagyapám akit világ életben a legbecsületesebb férfi példaképnek tekintettem ő is mesélte hogy volt a nagyin kívül vót pár kalandja a szénakazalban.
Nem mindenki kattan meg a vége felé de ez sajnos egy sokan igen. Nem azt írtam hogy mindenki férfi megcsalja a másikat de hogy a fejébe megfordul 99%nak az tuti.

Jah ..kíváncsi lennék a párodra

Igaz minden szavad!
Ha valamikor mégis sor kerülne a dologra kb 90% a barátnőmre koncentrálnék az tuti.

igen tuti hogy vannak bi hajlamai de ez nem zavar s felőlem legalizáljon :).

"S azért ócsároljátok a dolgot mert baromira féltek, mi van ha a szerelemetek egyszer bejelenti hogy mi lenne ha lenne egy harmadik.... "

Ez nem így van...se én, se Párom nem akarunk ilyesmit kipróbálni. Ezt sokszor megbeszéltük és nem azért vélekedünk így, mert félnénk, h tetszene a másiknak vagy h jobban megkívánna mást. Egyszerűen a szex kettesben teljes...elvégre nem hiába nevezik PÁRkapcsolatnak a párkapcsolatot...pár = 2 ember.

Azt viszont roppant érdekes álláspontnak tartom, h szerinted egy nő élete során vagy ki akarja ezt próbálni vagy mással köti le magát x évig és utána kezdi el hajszolni. Ez azért elég durva általánosítás...

Igen persze! De mindenkinek mást jelent a szerelem+párkapcsolat téma.
Nem is neked írtam a sztereotípia dolgot mert te még azért kulturáltan ecseteleted a helyzetet. el kell fogadni hogy mindenki máskép értékeli a dolgokat. Mindenki aki nekem írt csak a felháborodást látja a hármas dologban nem a lehetőséget.
S csak saját magára tudja kivetíteni a dolgot. Nehéz úgy jósolni hogy hogyan alakul mert abszolult nem ti éltek benne. S azért ócsároljátok a dolgot mert baromira féltek, mi van ha a szerelemetek egyszer bejelenti hogy mi lenne ha lenne egy harmadik....
Nem az én kapcsolatomat sajnáljátok hogy tönkre megy hanem a tiéteket mert benne van a lehetőség hogy veletek is megtörténhet.

Azért megnyugtatok minden nőt hogy szerintem két típus van az egyiknek már megfordult a fejében ez. A másik típusnak nem fog megfordulni mert van helyette más mánia amit ki akar elégíteni. Ez lehet egy munka, egy hobby akármi. Csak ennél a második estenél bejöhet az a faktor, hogy elmúlik 50 éves és úgy érezni szeretne még élni egy kicsit ...s jön a válás stb...

tiszteletben tartom a véleményeteket is :mert tényleg az lenne a legcsodálatosabb dolog hogy megismerkedünk 20 évesen és együtt éljük le az életünk mert a szerelem átsegít minden akadályon .....

Ez szerintem nem baj..
férfi szemnek szép látvány ez a lényeg :)

ebbe igazat adok nehéz megfelelő csajt találni, bár még sose kerestem...
:) hehehe

nah próbálok mindenkinek válaszolni!

Most tuti jegelem a dolgot majd próbálom az asszonyt is leállítani valahogy, mert sokkal fontosabb problémákat kell orvosolnom, de úgy érzem ezt egyszer ki kell próbálni!

az hogy 1 nő tudja csak igazán mi is kell 1 nőnek sztem nem igaz..
max azt tudja hogy magának hogyan is jó... de ez attól még nem igaz minden nőre..sőőőt...
pláne ha kezdő biszexuálisok akkor elsőre amikor nyalnia kell úgy ledöbben.. meg még idegen neki hogy megnézem én mennyire lészen profi..

az már más tészta hogy egy "gyakorlott" leszbikus/bi csaj aki már sok csajjal jutott ágyig mennyire is profi ott..de ezzel jut el sztem egy gyakorlott..tapasztalt pasi szintjére..


ez olyan hogy pl imádom ha oráloznak rajtam.. és sokszor és sok lány elégített már így ki... de most ha elém penderülne 1 pasi és ott lenne a f*sza én nem tudnék csodát alkotni mert iziben lehánynám..ennyi...

Attól, h egy nő tudja, h saját magának ez és az élvezetes, nem biztos, h ugyanez működik másik nőnél is. Szóval valóban kicsit túlzás azt mondani, h ha 2 nő áll össze, abból élvezetesebb együttlét kerekedhet, mintha egy nő egy pasival lenne...kivéve, ha az adott nőt izgatják a nők is vagy csakis a nők.

... én itt abszolút nem célozgattam senkire sem - itt a Fórumozókból pedig pláne senkire sem. Csak valahogy ilyen érzésem van - mert abszolút hetero nők, miért hangoztatnának ilyet, hogy "egy nő jobban tudja, mi jó egy nőnek" - meg tök mindegy, hogy jobban tudná, ha egy nő a férfiakhoz vonzódik, akkor édes mindegy, hogy mit tud egy nő - kit érdekel.

"Én nem értek egyet azzal, hogy egy nő jobban tudja "mi jó egy nőnek". Ezt azok a nők szeretik hangoztatni, akiknek igazán nem volt jó még férfival, csalódtak /sok/ férfiban - vagy akár egyben, /de nagyon/, vagy izgatóan hatnak rá a nők is."
-hát lehet benne valami, bár rám nem az utóbbi igaz..

...mondok két végletet. Kis iskolás voltam...Tanítónénim valamiért rendszeresen összepárosított egy kislánnyal. Meg kellett fognom a kezét. Szófogadó, csendes voltam akkor még. Na de ettől zsigeri fájdalmaim voltak!!! Így tudom csak leírni. El bujkáltam, elkullogtam mindig, csak ne kelljen hozzá érnem. Nem volt okom haragudni rá, de máig nem értem, hogy miért nem tudtam elviselni a közelségét...Monogám alkat vagyok, így sikerültem...A párom keze érintésétől a mennyben vagyok...vannak biztosan középutak...nem érzem a szükségüket.

Hát ez az, ha egy nőben valahol nincs ilyen hajlam, akkor nem jutna ilyesmi egy nőnek az eszébe. Én például, ha ilyet felhoznék, tuti, hogy párom hülyét kapna. Az is lehet, hogy megkérdezné, tőlem hogy "ha ilyen hajlamaim vannak, akkor miért nem vonulok el egy nővel külön?" - de ez csak elmélet, mert nem izgat fel az ilyesmi. Ha meg párom hozna fel ilyesmit, akkor én is közölném vele, hogy "lehet, de úgy, hogy én ne lássam", mert nem lennék kíváncsi az ilyesmire - egyébként is úgy már meg megcsalás lenne ugye... /azt meg, hogy a hátam mögött mi történik, jobba nem tudni róla - remélem, meg van a hűség... ki tudja persze - senkiért nem tenném tűzbe a kezem/.
Én nem értek egyet azzal, hogy egy nő jobban tudja "mi jó egy nőnek". Ezt azok a nők szeretik hangoztatni, akiknek igazán nem volt jó még férfival, csalódtak /sok/ férfiban - vagy akár egyben, /de nagyon/, vagy izgatóan hatnak rá a nők is. Arról nem beszélve, hogy egy férfi is fogja tudni, hogy mi jó egy nőnek: vagy ha nem tudja, akkor el kell mondani /meg kell mutatni/ stb., hogy mi, hol a jó /ha magától nem jön rá persze/.

ez menne?, a két csajszi kielégítése, pláne, hogy azt írtad, nem bírod sokáig. két csaj látványától is úgylehet kilennél.:)

Először a pároddal kéne csúcsra fejleszteni a szexet, nem harmadikat bevonni.

Amúgy meg akkor két csajszit kéne kielégítened egy este....

Tuti van biszex hajlama, különben nem érdekelné, mit tud egy másik lány az ágyban., izgatja a dolog. (csak nehogy a csajszi jobb legyen mint te, és áttérjen a lányokra)
szerintem igaz az, hogy egy nő jobban tudja, mi kell egy nőnek, nemhiába írja le ki-ki a maga orgazmusát, stb női tanácsokat. (bár ettől a véleménytől én még nem kezdenék nővel. Az kezd nővel, akit ez felizgat.)

Nekem azért attól függetlenül, hogy "hármasban" lennétek, az a véleményem, hogy a barátnődnek vannak biszexuális hajlamai. Mert valamilyen biszexuális hajlam nélkül szerintem nem jutna eszébe egy nőnek, hogy ugyan milyen lehet egy másik nővel az ágyban. Én meg azzal nem értek egyet, amit mondogatnak, hogy: "egy nő jobban tudja, hogy mi jó egy nőnek". Szerintem egy igazi férfi fogja tudni /aki törődik a nővel is az ágyban, nem csak magával/, hogy mi jó a nőnek/. Meg egyébként is egy teljesen heteroszexuális beállítottságú nőt irtóra nem érdekel, hogy egy nő neki mit tudna nyújtani az ágyban, mert már a "háta borsózik attól, hogy egy másik nő szexuálisan hozzáérjen - legalábbis nekem undorom lenne az ilyesmitől.
A másik, hogy azért felmerül az is, hogy a 2 nő 1 férfi felállásban sor kerül arra is, hogy a férfi foglalkozik az "új" nővel is, vagy csak a két nő foglalkozik egymással? És a férfi - vagyis Te - csak nézed? Mert ugye ez sem mindegy.
Persze minden kapcsolat más, lehet, hogy Nalatok egy egyszeri izgalmas játék lesz az egész, és kész. De az is lehet, hogy valakiben valamilyen új/abb/ érzések lesznek vagy erősödnek. Vagy az lesz, hogy a párkapcsolatban kettőtök közül valamelyikőtök állandóan igényelni fogja ezt a "játékot", míg a valakinek egy életre elég lesz 1 ilyen tapasztalat. Vagy féltékenység lesz a kapcsolatban ezentúl... stb., stb. Előre nem lehet látni, hogy mi lesz a következmény. Persze, be lehet vállalni sok mindent, ha valaki úgy érzi, hogy elbírja a kapcsolata. Én veszélyt látnék a kapcsolatra az ilyesmiben.
Ezen kívül olyan érzésem van, mintha a barátnőd kicsit legalizálni szeretné a nők iránt /is/ érzett - lehet eddig maga előtt is titkolt - vonzalmát előtted. Így, "szabad a vásár", Te is ott vagy, te is tudtál róla, nem a hátad mögött próbálja ki /ahogy írtad/.

Ez úgyis mindenkinek a maga döntése. Ha valaki akarja, úgyis kipróbálja, aztán vagy kibírja a kapcs vagy nem.

VISZONT azokat nem kéne megszólni, konzervatívnak nevezni, akik a szerelmet, kapcsolatot 2 emberrel képzelik el, mert számukra így teljes. Nem kell azzal jönni, h sztereotípiákat írunk, mikor az érzéseinket, hozzáállásunkat ecseteljük...és főleg nem kéne jönni a birtoklással, a másik tárgyként kezelésével...mert egy 2 személyes, szerelemre épülő kapcsolat nem egyenlő ezekkel.

Gruppenezzen aki akar, akármilyen felállásban...ezt azok, akiknek 2 fős kapcsolatuk (ez is érdekes, h ezt ki kell hangsúlyozni) van, úgyis azt fogják látni ebben, h annak a másik 2 embernek valami hiányzik. Mert ők teljesként élik meg a párukkal a szerelmet és ebben nincs semmi kozervativizmus, semmi társadalom által ránk erőltetett elvárás, semmi birtoklás és semmi kisajátítás.

Ez sajna jó pár éve így van és divatleszbiségnek nevezik. Aki ennyire látványosan, kihívóan mutatja, h ő mennyire gerjed a nőkre és mindezt férfiak előtt teszi totálisan rájátszva, az csak fel akarja hívni magára a figyelmet. Nagyon sok ilyen lányka, nő rohangál a világban. És az ilyen nők szájából hallottam, h "hát így lehet gyorsan és könnyen bepasizni".

Tehát egy másik emberrel akar szexelni, de hát mégsem a hátad mögött akarja, hanem akkor már előtted, veled. Itt szerintem elhanyagolható, h a másik nő-e vagy férfi. Egy másik személlyel akar élvezkedni, de hát nem akar megcsalni, ezért így legalizálja.

Amúgy nekem anno a bnőm pont így kezdett bele utánam a leszbi kapcsolataiba. A párja igent mondott erre és annyira tetszett neki, h 1 év múlva már külön, többesben csinálta. Ha a szívünk egy emberé, akkor nem várjuk izgatottan, h más ember nyaljon, kényeztessen minket. Szerintem...

Nem vagyok határozott a véleményemben, de az a sejtésem, hogy ezeknek a háterében egy "divathullám"van.
Táncot oktattam vidéken is egy pár évig. ismertem a közösséget személyesen is. Táncórán kinevettek, szégyenlősen összenéztek, ha csípőmozgást kértem tőlük. Voltak egyes mozgássorok, amiket szabotáltak, egyszerűen nem csináltak, pedig fellépni is jártunk. Ugyanezek a nők, lányok meg bepiálva a hétvégi helyi bulikon egymáson vonaglottak. Szerintem ma sportot űznek abból, hogy hülyítsék a férfiakat. Ennyi leszbikus nő nincs a világon, mint amibe belebotlok, találkozok nap mint nap. Szerintem ez az új pasizós játék. Ha már nem tudják egyébbel felhívni magukra a figyelmet, hát ez még általában bejön.
Saját tapasztalatom is van. Kérdésem is van. Ha egy nőnek van ilyen kíváncsisága, érdeklődése, hogy egy párhoz csatlakozzon, akkor így cselekszik?!:
A férfin keresztül ismerkedik, de ő félős, segítsenek neki. A nőre ránézni sem tud egész este, hozzáérni sem. A játék miután elkezdődött kérette magát. Csak a férfihoz közeledett... Ez a játék így félbe is szakadt.

Kicsit sérelmezem is, hogy ezzel olyan, szerintem kicsit torz igényeket gerjesztenek, ami nem valós, nem életszerű. Hemzsegnek a neten a tele erotikus kisugárzással, finom testi-lelki igényekkel éhező, biszex hajlamú meg nem értett "hölgyek".
Lehet, hogy nincs igazam... van két barátnőm is, akik átéltek, sőt gyakorolnak is ilyen kalandokat. Mindkettő kissé (nagyon)lenézi a férfikat. Az egyik kijelentette, hogy ő soha többet nem enged magához közel férfit lelkileg. Ő nem fog függeni tőlük. Nem tinédzser már egyik sem, de érett, szép nők. A másik is így gondolkodok. Nem valószínű, hogy meg tapasztalják az anyaság csodáját ebben az életükben. Mindenesetre mindketten azt kijelentették, hogy ők nőt keresnek ezekhez a hármas játékokhoz, nem férfit. A férfi az adott valamelyik félhez, persze aztán őt is bemérik, hogy tudnak-e vele egy sexjátékban létezni.

a másik..írtad hogy parázol hogy korán elsülsz.. pláne hogy ilyen szituban mindneki túlpörögne még ráadásul..

és simán kijöhet ez vacakul is.. elvére annyira nem ismeritek a másik csajt..éehet hogy neki bőségesen kevés az amit te tudsz nyújtani ilyen téren.. idő..vagy méret.. mittom én.. és nehogy ócsárolja a dolgot.. mert az eléggé tünkre is vághatja a cuccost..

de mint mondtam..szinte lehetetlen találni olyan jó csajt aki dalolva belemenne egy 3-asba.. mert ha csajra vágyik te már fölös is vagy....

a másik... nekem ismi haverom a párjával keresett csajt 3.-nak egy néhány hónapos kapcsolatukban...(azóta rég vége annak..)
de nem lehet találni...
mert most 1 magányos.. jól is kinéző csak minek is akarna ilyet beválalni? ha a csajokra vágyik akkor keres 1 másik csajt és ketten játszadoznak, nyalakodnak.. ha pasira simán talál azt... de ritka hogy párokhoz csatlakozzon..
inkább keres 1 megfelelő pasit és azzal próbál ő keresni egy 3. csajt...

végül kiderült hogy csak másik párral lehetne összejönni.. mert a magányos csajok nem rohangálnak ilyen igényekkel..

de egy másik pár..ahol a lány/pasi szintén szeretné ezt kipróbálni.. na azzal lehet alkotni egy jó kis 4-est...
de akkor előjött az hogy a srác azt már nem akarta...
egymás előtti szex..párcserés szex.. szendvics..
csaj szép de pasi ronda.. a pasi is bi..stb..stb..


én titkon max abban bízok hogy párom az én mondásaim nélkül is csacsog néha ilyenekről.. és ő eléggé szereti a lányos játékokat.. és talán 1x beveszünk egy 3.-t... csak lányt.. mert elvégre ő akarta.. én csak feláldozom magam;))))
(bár tudom hogy az is úgy lészen hogy a lányok foglalkoznak egymással és én max a páromhoz érhetek..az ő gyönyöréért van minden..deh simán így is;)))))))))
de úgy hogy én mondogatnám..sosem mennék bele.. mert utána ha ő hirtelen arra vágyna hogy 1 másik farok kényeztesse.. nem modhatnék nemet.. hisz én már megkaptam a 3-ast.. lehet most nem..de 1 év múlva lehet éppen arra lészen kiváncsi.........

De hallon már én érzem cikinek a helyzetet, iwiwen meg facebookról küldözget képeket szerintem jó csaj ez mert neki tetszeni. S hogy neki nem számít ha a másik csajjal foglakozok csak hogy ő úgy érezze vele többet. Bár azt modta hogy attól parázik egy kicsit hogy majd meg fog nekem tetszeni a másik lány s emiatt dobnám őt. De könyörgöm ki az aki dobna egy olyan csajt aki ezt bevállalja...
Azért bennem tényleg van egy kicsi hajlam a dologra, s így barom nehéz ellent mondani.

szerintem nem kockáztatok jó ez ahogy van.
Csak annyira be van idulva témára hogy nem bírom leállítani...

Tanácsért jöttem ide nem azért hogy látatlanba kiokatassatok hogy milyen a szerelemi életem. Az csak rám tartozik, én a világon a legjobbnak élem meg s a nőcim is így gondolja s nekem csak ez számít.

Gyöngy neked köszönöm amit írtál látjátok normális formában is le lehet írni a vélemyédet. Pedig ő is lebeszél.

Egyébként tegnap beszéltünk a témáról. Azt mondta tökre kiváncsi lenne egy másik csajra milyen lehet az ágyban emiatt változott meg a véleménye. De úgy érezné ezzel megcsalna ezért gondolta hogy inkább szálljak be én is. S így fifti-fifti.

hehe... én is pontosan ezen dilemma miatt nem mondok ilyeneket a páromnak..
mert isteni lenne 2 jó csajjal játszadozni...
de ahogy én nem bírnám látni amint 1 másik pasi elkezdő őt nyalni.. aztán rámászik és elkezdi döngetni.. és a párom élvezi..nyög alatta.. hát ettől én kikészülnék...ez nem férne nekem bele..

de akkor levezetve.. ő is ezt gondolhatja amikor én kényeztetem a másik csajt.. és azt kezdem el döngetni.. abba élvezek...

az biztos ha 1x volt csaj.. neki joga van pasit is kérni.. mert milyen jogon mondanál nemet???

és akkor még simán bejöhet az a tényező is hogy utólag mégsem tudjátok feldolgozni és rámegy a kapcsitok..
én ezért úgy vok vele hogy rendes kapcsolatban ahol mind a keten szeretik a másikat nem fér bele..nem merném beválalni.. de röpi/alkalmi kapcsiban bármikor...

1-kockáztatsz és belemész.. válalva hogy lehet késöbb 1 másik sráccal fogod szendvicselni a párodat..
2- bevallod hogy te csak jakiskodtál és igazából csak vicceltél és annyira szereted hogy nem bírnád megtenni (és akkor még te gyüsssz ki belőle pozitívan mert jajh milyen hős szerlemes vagy;))))

a könyv igenis jó lett csak baromi nehéz beismerni hogy így van. s mindent lehat rá mondani csak azt nem hogy sztereotípia..

nem értünk egyett... nagyon nem is érdekel mert te vagy az aki a sztereotípákat sorolod. nem tanácsot akarsz adni hanem a felháborodásodat leírni ebbe a témába. Légyszives ne folytasd mert úgyis csak ugyan azt tudod írnád.

Fiú miért nem válaszolt? érdekes....

Pontosan leírod te is azt a téves nézetet,amit azok terjesztenek,akik nem képesek a teljes és odaadó szerelemre,és a más partnerekkel történő szexet valami magasabb szintnek gondolják egy kapcsolatban.
Az igazság azonban az,hogy akik szeretik egymást,nem azért nem szexelnek mással,és tartják ezt a szerelemmel ellentétesnek,mert birtokolni akarják a másikat,hanem mert nincs vágyuk más iránt,és a szex egy olyan dolog a kapcsolatukban,egy olyan magas szintű dolog,amit csak egymással osztanak meg,élnek át.
AJC legutóbbi könyve meg sajnos gyengére sikeredett,egy klisé és sztereotípiagyűjtemény.Abba a hibába esett,hogy hirtelen akart ő is kiadni valamit ebbe a Férfi/Nő témában,ami ma nagy trend.

Ha boldog szerelmi kapcsolatot akarsz,remélem sosem jutsz arra "szintre",hogy másokat bevonjatok a szerelmi életetekbe.A te érdekedben.Komolytalan kapcsolatokban elmegy,de komolyban nem,mert mindenképp baj lesz a vége.Ezt nyugodtan hidd el.A legtöbb esetben amikor ilyennel találkoztam pároknál,ott a többes szex mindig csak valamilyen problémára keresett hibás megoldás volt,vagy ha már megtették,akkor a kapcsolat kárára ment.
A többes szex nem egy magasabb szint,hanem egy pótlék egy sosem volt,vagy már elveszett érzelem miatt.Akikben felmerül,azoknál nincs már szerelem,vagy már elmúlt.Ezt nehéz beismerni,de ha nem akarja az ember elvesztegetni az életét egy nem teljes kapcsolatban,akkor muszáj szembenézni ezzel.

Az baj nem tudom jól megfogalmazni olvasd el a könyvet. Christian-t tartom a legnagyobb ezoterikus írónak a világon!

"mások vagyunk .....ennyi "

Igen, ez így van. De attól, h valaki elutasítja a nyitott kapcsot, még nem akarja birtokolni a párját, nem tárgyként tekint rá és nem zárja kalitkába...egyszerűen szereti és a kapcsolatot (ahogy a szexet is) csak vele, kettesben szeretné átélni, élvezni.

mások vagyunk .....ennyi

nem telik el olyan hét hogy ne beszélgetnénk olyat amitől mind ketten bőgünk egymás karjaiban s áldjuk a sorsot hogy összehoztt minket . Az ilyen élményeket nem kaptam meg más lányoktól.

Ehhez még annyit fűznék hozzá, h láttam olyan párt, ahol ilyesmit megvalósítottak és utólag derült ki, h bizony ez is azért merülhetett fel és azért élhették át, mert bizony az érzelmek halványodtak. Csak ezt akkor tagadták, állították, h ők szerelmesek és ilyen elfogadóak.

Ezzel nem azt mondom, h nálatok is ez lenne...egyáltalán nem erre utalok. De azért amikor 2 ember elkezd azon agyalni, h jöhetne egy harmadik, akkor én ott először kutatnám ennek az okát. Valami hiányzik? Valami megváltozott? Miért nem elég a szex kettesben a szerelmével? Miért akar más nőt/férfit is érezni, izgatni, élvezni?

"S azért van mindenki felháborodva a dolgon mert mindenki a másikban a tárgyat látja amit birtokolni akar."

Szerintem ez nagyon nem így van. Ha birtokolni akarnánk a másikat, akkor nem engednénk neki szabadságot, magánéletet. A birtoklásnál van a féltékenység. Az pedig teljesen más kategória, h a legintimebb együttlétbe bevonjunk mást is. Közel sem lehet birtoklásról beszélni, ha ez az egész rosszul érint minket. Nem kisajátítani akarjuk a másikat, hanem egyszerűen a másikkal teljes az(szexuális) életünk és bizony oda nem kell egy harmadik.

Én személy szerint el nem tudom képzelni, h ha szeretünk valakit, akkor nem esik rosszul (és ez enyhe kifejezés), ha azt látjuk, h egy másik nő combjai között nyaldos, aki épp az orgazmus hullámain lovagol. Itt nem arról szól ez az érzés, h csak a miénk a másik, hanem ez alap érzés a szerelemben. Ez közel sem kisajátítás, birtoklás..egyszerűen szerelem.

igen egyet értek veled mint mindig lehet hogy csak téged kellett volna megkérdezni nem a fórumra felírni.

Valószinű hogy nem lesz az egészből semmi. De inkább magam miatt jobban paráznék tőle.....

Én úgy érzem ez az nem arról szól. Ő már túl tudott azon a szinten lépni amin én nem. S azért van mindenki felháborodva a dolgon mert mindenki a másikban a tárgyat látja amit birtokolni akar. Ez nem baj mert ezt nevelték belénk ilyen a társadalmunk, ez például az arab világban természetes. Ajánlom elolvasni a "Nőkkel csak a baj van" könyvet.

Remélem én is leszek olyan szinten hogy simán belemenjek ha ő ezt szeretné szerintem addig várni fogok a dologgal.
Minél nagyobb valakiben az ellenállás annál inkább csak rabszolga játékot űz a partnerével.
Valakiben ez a gondolat fel sem merül persze mások vagyunk ettől szép az élet.

Ez a legcsodálatosabb kapcsolat amiben vagyok lassan 4 év teljes szerelemben. Még egy veszekedésünk sem volt pedig az utobbi elég sokat voltunk együtt :)
Most hogy ő el akart menni tanulni 2 hónapra fel sem merült bennem a gondolat hogy megcsaljam minek nála jobbat nem találnék túl sok az olyan nő aki "okosnak" hiszi magát. Nem csoda hogy a nők a kapcsolatokban vergődnek, kétségeik vannak s másiknak csak a szembe hazudnak/füllenetnek hogy a nah az nem szerelem.

Ezek a dolgok egyébként rengeteg pár kapcsolatának megfigyelése alapján történt megfigyelések.

A párcsere,hármas szex,stb. azon pároknál merül fel,akik nem képesek teljes és önzetlen szeretetre egymás iránt.Ezáltal mindig lesz bennük valami hiányérzet,amit egy harmadik fél bevonásával próbálnak kompenzálni,miközben a kapcsolatban nem is igazán a szexben hiányzik valami.
A másik dolog,hogy a legtöbb pár még egymást sem tudja kielégíteni,egymást sem ismeri teljesen,sem testileg,sem lelkileg; akkor minek egy harmadik?Attól nem oldódik meg sem a szexuális zavar,sem a kapcsolatban lévő problémák,egymás iránti izgalom csökkenése.
Divatos arra hivatkozni,hogy akik igazán szeretik egymást,azok tudják élvezni a másik örömét.Csakhogy akik igazán szeretik egymást,azokban fel sem merül az igény,hogy a kapcslatukban szükség lenne egy "humán" ajzószerre.Igazából az ilyen pároknál meg nem beszélt problémák vannak a felszín alatt,vagy nem elég erős a kötődés egymás iránt,illetve a lelkileg és érzelmileg olyan éretlenek,hogy nem képesek a szerelmet,párkapcsolatot és a szexualitást egy egységként elképzelni,és a szexualitásuk egy tizenéves ösztönszintjén maradt.
Persze olyan pároknál,ahol a feleknek az önzősége erős,ott működhet a dolog,hiszen az feleket úgysem annyira érdekli,mit érez a másik,inkább a saját élvezet a fontos.Általában az is jellemző,hogy akik a többes szex iránt érdeklődnek,a szexben csak a testiséget élik meg,lelketlenül,ezért a párkapcsolatuk hamar kiüresedett lesz,varázsát veszti,emiatt kell az új izgalomforrás.
Az is megfigyelhető,hogy ilyen dolgokra mindig a pár egyik fele vágyik,a másikat ennek elfogadására kényszerítve.

Aki tűzzel játszik,megégeti magát.Addig viccelődtél,amíg neked lett kínos a dolog.
De egyvalamire jó volt a dolog: megmutatta,hogy a kapcsolatotok érzelmileg nem teljes.Ha az lenne,a párodban fel sem merülne ilyen.Szerintem nem ártana elbeszélgetnetek a jövőröl,hogy érdemes e tovább folytatni egy olyan kapcsolatot,amiben az egyik fél kifelé kacsintgat.

Éppen nem régen láttam egy dokumentumfilmet, amiben erről a párcserélgetős "3-as felállás" témáról volt szó. Megszólaltattak párokat, akik elmondták a véleményüket, miért "nagy élmény" a hármas szexelés - volt, aki azt állította, hogy egyértelműen külön tudja választani a szexet az érzelmeitől, és állította, hogy ettől nem sérül a párkapcsolata, mert a szex és az érzelmek mondjuk az állandó párkapcsolati partnerével és a 3. személlyel - akit bevesznek a "szexuális életük frissítésébe - nevezzük akárhogy a dolgot - két külön dolog. De, azért ez egy elég veszélyes játék, hiszen ki tudja, hogy egy új valakivel való szex milyen érzelmeket hozhat létre valakiben. Vagy, netán kiderül, hogy sokkal izgatóbb a szex vele, mint a régi szerelmessel....??? Akkor mi fog történni? Az egyik embert szeretni fogjuk, a másikra meg sokkal jobban vágyunk majd...??
A dokumentumfilm egyik női szereplője óva intett például stabil párkapcsolatban élőket, hogy kipróbálják - az ő kapcsolata egy ilyen párcserélgetős játékra ment rá - azóta is bánta. Az ilyen szexfelpezsdítős játékokban szerintem mindig ott van a veszély, hogy valamelyik fél érzései változnak, valaki féltékeny lesz valakire, és valaki valahogy sérülni fog benne. A lényeg, hogy megéri-e egy párkapcsolatot veszélyeztetni egy 3. bevonásával? Ez mindig rizikós dolog - elég veszélyes.
Mondjuk, én személy szerint eleve egy kapcsolat rombolásának tartok minden ilyen 3. bevonásos ötletet, egy pillanatig nem tudnám elképzelni, hogy akit szeretek, akinek én akarok mindent megadni szexuális és egyéb téren is, egy másik nő csókolgassa, ölelgesse stb. Ez szerintem ellenkezik a szerelemmel, a vágyat pedig nem ilyen kockázatos játékokkal kell fokozni egy kapcsolatban - ha már így kell fokozni, akkor ez hová fog vezetni?
Persze ez csak az én véleményem, mindenkinek más a jó. Csak nehogy késő bánat legyen.

Kérdés, h neki miért változott meg ennyire a véleménye? Eddig megcsalásnak tekintette, de most már nem? Nem fog azon kiakadni, ha a szerelme más nőt nyal, elégít ki és d*g meg a szeme láttára? És neked nem lesz rossz érzés, h a szerelmed mellett ott lesz egy másik nő?
Persze sok ember álma a 3-as, de komoly kapcsolatot nagyon ritka esetben nem tesz ez tönkre. Hiszen ha szerelem és érzések vannak, lesz ott megbántódás és féltékenység is.
Szóval ha tényleg szeretitek egymást, akkor nagyon gondoljátok meg...de ha nem baj, ha ilyesmire esetleg rámegy a kapcsotok, akkor nincs semmi gond.

Sziasztok!

Elég fura helyzeteben vagyok vagyok s kíváncsi lennék a véleményetekre.
Sokszor szoktam a nőcimet heccelni milyen jó is lenne ha becsatlakozna egy harmadik személy egy jó kis csajszi. Jókat hülyültük ezen. S már jó ideje nem beszéltünk a témáról. Erre az egyik nap az a választ kaptam lehet róla szó. Sőt már az utóbbi pár napban már teljesen rám szállt s egy folytában erről beszél.
Csak hát én tényleg csak vicceltem mert elég szégyenlős vagyok mert nem túl nagy a szerszámom s hát még nem sok ideig bírom, így nem biztos hogy bevállalnám a férfiak legszebb álmát.
Amire kiváncsi volnék mit gondoltok : Ti bele mennétek ebbe a helyzetbe. Nem tudom mit is kéne most csinálni mert ha bele megyek lehet 1 év múlva majd fiút akar majd harmadiknak bevenni. Mert ugye úgy lenne fair. De én ezt megcsalásnak érezném. Nehéz ügy ez....

Szia!

Na így már kicsit árnyaltabb a kép.
Amúgy tényleg az lett volna a korrekt, amit írtak itt páran és én is próbáltam volna, hogy akkor elválni és új életet kezdeni, ha ennyire nem tudtál lemondani a babáról. Így két szék közül a földre estünk... Főleg nem egészséges, hogy még a gyerekkel is kicsesztél, mert nem családban fog felnőni, nem fog apamodellt, férfimodellt látni, max hétvégente, de az komoly lelki sérüléseket okoz egy kisgyerekben. Vagy a folyamatos partnercsere is árt a gyereknek, gondolom akarsz majd ismét normális párkapcsolatot a jövőben valakivel. Írta itt valaki, hogy van egy kisgyerek és van Xapa meg Yapa. Hát durva. Sajnálom az ilyen gyerekeket, mert nem ők tehetnek arról, hogy defektesek lesznek a szülők miatt. Itt van Gige élő példának (ahogy olvastam mennyi problémája származik abból, amilyen a gyerekkora, családja volt) és még számtalan ember mászkál a világban, akiknek gyerekkorra visszavezethető problémáik, lelki sérülések vannak.

A gyerek szereti megkérdezni, hogy ő hogy született, miért született. Mit fogsz mondani? Hát összejártam egy pasival, mert akartam nagyon egy gyereket? Vagy nem gondoltam, hogy ilyen hamar teherbe esek házasságtörés idején? Ez olyan lehangoló, meg a gyerekben is komoly törést tud okozni, mert hát szerintem az a normális, ha valami olyasmi a válasz, hogy anyu meg apu nagyon szeretik egymást és a szerelmük gyümölcseként születtél meg kislányom, kisfiam. Vagy odahazudsz valami szép kis történetet? Mondjuk a gyerekek érzik, mikor mond az ember igazat, mikor nem. Mondjuk még ez sokára lesz, 3-5 év múlva, na de akkor is...A gyereknek nagyon fontos az eredettörténete, a megfogantatással kapcsolatos szülői (a te esetben csak anyai) motiváció, mert ez alapján helyezi el magát a világban, hogy mennyire van létjogosultsága az élethez stb. Pl. a besikerült de megtartott gyerekeknél, ha ez kiderül, akkor hihetetlen mód teljesítménykényszeresek, szorngók lesznek az élet minden területen, mert be akarják bizonyítani, hogy ők megérdemelték, hogy megszülettek, vagy magukba zuhannak és értéktelennek érzik magukat, elkallódnak, depressziósak lesznek, és ez csak egy példa a sok közül, hogy értelmezi a gyerek a létét, fogantatását, megszületését. Ezek sosem tudatos folyamatok, így nagyon nehéz ezeket kezelni. Hirtelen ezek jutottak eszembe, mint aggodalmak, bár neked kell majd ezen aggódni, hogy tudod egészséges lelkületűre nevelni a gyereked.
Egy biztos: visszaszerezni nem fogod a férjed. Előbb gondolkodni kellett volna, de mivel visszacsinálni nem lehet, inkább haladj előre és hozd ki a maximumot ebből az egészből, amit magadnak alkottál. Remélem egészséges babád lesz, és később lelki és fizikális egészsége is megmarad.

Bocs az ismételt borúlátás miatt, de szegény gyerek nem tehet semmiről, szinte ő is mondhatni egy eszköz a te boldogságod érdekében. Mondjuk megnyugtató, hogy azt írod, szeretnéd neki a legjobbat biztosítani. Hát remélem sikerül! De a tárgyak mellett a gyereknek a legfontosabb a stabilitás, lelki háttér, és a szülők(!). Minden, amit a családban lát, azt elsajátítja, magáévá teszi. De ha nincs mit magáévá tenni, az probléma (gondolok itt az apa és a férfi szerepekre, amiket nem fog látni nagy valószínűséggel). Olvasgass gyermeklélektannal és fejlődéssel kapcsolatos pszichológiai könyveket. Mert nagy szükséged lesz ezekre, vagyis inkább a gyerekednek!
Tényleg bocsi még egyszer, de ezen a fajta önzőségen, amit itt végigzongoráztál embereken és lényegében a gyereken is, nehezen tudom emészteni. Nem gondoltál te bele igazán, hogy mit teszel. Tönkretetted a házasságod, mert nem tudtál leszállni a témáról (igaz, ehhez két ember kell, a kommunikáció hiányzott, ez evidens volt a legelejétől), a szeretőd eldobtad, és egy gyerek fog megszületni egy igazán katyvasz családba (??-már ha az családnak nevezhető).
Mindenkinek joga van a boldogsághoz, de mások nem megbántásával. Neked valahogy ezt nem sikerült megoldani. Remélem a gyerekednek nem ezt fogod tanítani.

Nem attól félt, hogy mástól terhes leszek, hanem hogy ezért elfogom hagyni. Mert a gyerek apját fogom választani. De már ott tartok, hogy költözöm a férjem még most sem akar válni, mert neki nincs válásra pénz, de én beadom a válást ez az, amit most tehetek, szép csendben eltünök, azt hogy hova majd kiderül. Odafent ezt a babát most küldték nekem és mostmár rá koncentrálok, neki minden jó legyen. Nagy út áll előttem. Hát köszönöm mindenkinek mégegyszer a hozzászólásotokat!

további szép napot!

Én azért megértem a viselkedését. Ez hatalmas kudarc neki és meg is lett alázva, hiszen nemhogy nem estél tőle teherbe, de még szeretőt is tartottál, akivel ez sikerült.
Az lett volna az egyenes megoldás, ha véget vetettél volna a házasságodnak. Ehelyett megtartottad a férjed és kerestél "élő donort" is. Az ilyen "a kecske is jól lakik és megmarad a káposzta is" megoldások után szokott az ember a két szék közül a földre pottyanni.
Írtad, h a férjed attól félt, h a másiktól terhes maradsz...de mégis folytattad, azaz csak nem volt annyira fontos számodra az ő akarata. Akkor kellett volna azt meglépni, ha ennyire ragaszkodtál a gyerekhez, h "ok, drágám, veled nem fog összejönni, de én akkor is akarok, bármi áron és h ne legyen ebből megbántás, sértődés, ennek itt vége". És akkor kereshettél volna bárkit bármire.

Köszönöm a hozzászólásotokat Gyöngykagyló és Kanyim!
Igazatok van sajnos sok mindenen keresztül mentünk a férjemmel. És én és a férjem lettünk volna a legboldogabb, ha közös vérszerinti gyerekünk lett volna, de mint mondtam nem adatott meg. A férjem az utóbbi időben azt mondta, hogy azért nem sikerült a donoros beavatkozás, mert nálam is biztosan van valami, és igen féltem, hogy a sok beavatkozás, sok hormon tönkre tett bennem valamit, és tényleg nem sikerül teherbe esni. Ha előre tudom, hogy lehetek terhes valószínű nem így csinálom.
A férjemet nagyon sajnálom, mert tényleg nem tehet erről és nehéz ezt feldolgozni épp ésszel, hogy most sikerült egy másik sráccal a baba. De nagyon rossz, hogy a 10 évünkből most csak ezt látja, hogy félre léptem és nem tudunk normálisan beszélni a válásról, kiabál, lökdös, és mindennek elmond. Én ebben is igazat adok neki, csak abban nem, hogy a 10 évből én csak rosszat adtam neki, higgyétek el szerelemből házasodtam és szeretem még. De elengedem,mert azt mondják, ha szeretünk valakit tudni kell elengedni. De jó lenne, ha úton-útfélen nem hordana el mindennek, de hiába kérem engem és szüleimet, testvéremet is elmondja mindennek, pedig ők nem tehetnek erről. És persze válásról nem igazán akar hallani, mert ő nem akar nekem semmit adni.
Tudjátok sok olyan rész van, amit nem írtam le hiszen 10 évet leírni nem lehet, talán, ha az ember előre tudná a sorsát akkor másképpen döntene, de lehet jobb így. Rossz lesz a férjemet együtt látni mással, de talán sikerül majd elkerülni.

További szép napot!
Reni

de.. amúgy mind a ketten totálisan érthetőek vagytok..
a férjed nem képes gyermeket csinálni.. és tehetetlenül nézi a sok-sok vizsgálatat.. műtétet ami mind miatta van.. majd azt hogy mással próbálkozol.. bizti cudarul érezte magát.. és ezért menekült ezektől ez emlékektől.. és ettől a kapcsolattól.. hisz érezhetően nem volt itt már akkora szerelem.. érzelem.. felörölte a sok nehézség amit rátok zúdított az elmult időszak..

de a te részedről is érthető a dolog. .hisz akartál gyereket.. ki ne akarna.. és egy anya legyen is mindenre kész érte.. próbálkoztál mindenképpen..de nem ment.. és ekkor követtél el egyedül hibát.. hogy nem azt mondtad hogy na itt a vége.. nekünk nem lehet.. nekem kell... és amúgy sem olyan felhőtlen már ennyi viszonytagság után a kapcsolatunk...
szoval szakítasz.. keresel új partnert.. és azzal közösen alakítasz családot..
most meg amolyan félig ezt, félig amazt csináltad... de ilyenkor már nem lehet ugrabugrálni..
sokkalta több sansza van annak hogy az új partnereddel aki a gyerek apja próbálkozzál mint hogy az exed egy idegen gyerekkel újrakezdje...

hááát.. én mint pasi nézem a dolgot.. bár ennyi idősen 1 ilyen szituba nehezen képzelném magamat..
1 viszont fix.. sok testvérem és eléggé nagy családom van.. alap hogy szeretnék gyereket..legalább 2-t... de nem idegentől. .az én vérem legyen...és ezt 1 pasinak feldolgozni.. hogy ő nem képes erre..belül már simán hulladéknak gondolhatta magát.. hát még amikor te képes lettél mástól teherbe esni...
ilyen dolgokra simán rámehet 1 házasság..
ha neki nem ment.. ha nem ment orvosilag beavatkozásokkal.. akkor ez így volt megírva.. nektek nem lehet utódotok.. nincs sok jövője a kapcsitoknak ha akartok közös gyereket..

sztem lehet a párod is ráment belül erre a folytonos görcsölésre.. rohangászásra..aztán az ide/oda megcsalások...
ez már nehezen nevezhető rendes kapcsolatnak...

te is a végén már simán a gyerekcsinálásra hangolódtál 1 másik alakkal.. és mégis mit is képzeltél??? ha majd sikerül akkor visszatérsz a férjedhez és mindenki boldog???
ő láthatóan tovább is lépet rajtad.. új párja van és új élete.. mi is kapcsolná hozzád?? exfeleség..oks.. de a gyerek nem az övé..semmi köze sincsen hozzá.. miért is akarnád most zargatni? visszakapni? ez már elment... ráment a kapcsolatotok arra hogy nem lehetett gyereketek.. és sokáig foglalkoztatok vele..persze ez így természetes.. mindent megtennék én is majd hogy legyen..de ha nem megy.. akkor mással..máshogy kell megpróbálni... de akkor már nem lehet visszatérni a régihez...

Igazából arra ami történt, az a "mentség", a magyarázat szerintem, hogy ennyi év alatt egy nő már teljesen összetörik lelkileg, mikor annyira- de annyira szeretne gyermeket, de a várt gyermek - attól a férfitől, akit szeret, nem sikerül. Ráadásul itt nagyon úgy néz ki, illetve egyértelmű, hogy a férjed volt terméketlen. Ha a dolgot másik oldalról nézzük, Te is megtehetted volna már réges-régen, hogy elhagyod, mikor megtudod, hogy problémái vannak a termékenységével. De nem tetted meg, hanem próbálkoztál: és azért - ha nem is igazán mentség a bonyolult történetedre, de szerintem tegye össze kezét más nő, akinek nem kell annyi procedurán átmenni, mint amiken átmentél. Ez azért magyarázat lehet arra, hogy irracionálisan cselekedtél, és nem a legetikusabb volt a tetted, de azért a férjed sem biztos, hogy mindig türelmesen viselkedett Veled a több év nehéz próbálkozás után. És szerintem ember legyen a talpán, aki ember bír maradni, és nem követ el hibát ennyi kiábrándulás, csalódás után, mint, amin átmentetek a férjeddel. Viszont ezek után a férjed, érthető módon nem nagyon fog megbocsájtani. De, ha megbocsájtana, az mit segítene rajtad, lehet, hogy visszakaphatnád, de többé már semmi sem lenne ugyanaz. Állandó viták, veszekedések lennének.
A legnagyobb nehézség lesz az - a két férfin kívül - ahol az egyik már nem akar Téged, a másik meg akarna, de Te nem nagyon akarod őt - a megszületni készülő baba, akit a férjed, ha elméletileg vállalt volna egyáltalán - mindig ott lett volna a visszavágás lehetősége férjed részéről: hogy nem a közös gyereketek, hanem más férfié. A másik férfitől nem szeretnél semmit sem kérni anyagilag stb. - de ettől függetlenül azért azt tudod, ugye, hogy a leendő gyermeknek szüksége van apára - lehetőleg a vér szerinti édesapjára. A Te döntésed az, hogy büszkén nem kérsz segítséget - akár senkitől sem -, de a gyermekednek jogod lesz az édesapjára: és, ha kizárod az életetekből a gyermekeddel az édesapját, akkor a gyermek fog sérülni. Pedig a gyermekednek szüksége lenne apa mintára is - de a lehetőségre, hogy az édespja része legyen az életének valamilyen formában joga van.
Itt talán a lehetőségekhez képest a legjobb kompromisszumos megoldást kellene megtalálnod, hogy lelkiekben megerősödve tudjad majd felnevelni ezt a babát, akinek a születéséhez Neked elég nagy árat kellett fizetned. De, ki tudja, lehet, megtalálod egyszer azt a férfit, aki a gyermekeddel együtt vállal, és szeretni fog, és akit nem kell megcsalnod, hogy anya tudjál lenni.
És - a baba feletti örömöd mellett sajnos - az árnyoldala a történetnek, hogy a férjed már talált egy új nőt magának.

Tudom, hogy durva nem is vagyok magamra büszke. És most nagyon nehéz lesz átvészelnem ezt az időt, remélem a picivel nem lesz gond.

Na de a módszer sem mindegy. Mert ha donornak kérted volna fel, az egy dolog lett volna, de nem ezt tetted. Eljártál hozzá/vele szexelni.
Azt még megértem, h egy meddő pár mondjuk belemegy abba sok-sok próbálkozás után, h egy másik férfi spermáját bevesse, de h a férfi szabad utat adjon, h a felesége, akivel gyereket akarnak, elmehessen d*gni máshoz...ez már kicsit durva az én szememben. :S

A férjem tudta, hogy ettől a sráctól gyereket akarok.

Néha azért szerintem érdemes előre is gondolkozni. Jelenleg minden gondolatodat egy gyerek tölti ki, aki tök mindegy, hogyan fogan meg, tök mindegy, kitől, csak legyen már végre. És aki ha megszületik, már nem lesz apukája, aki pedig a vér szerinti apja, azt az anyja nem szereti, nem akar vele élni.
Itt az egészből nekem az jön le, h a pasik is teljesen lényegtelen résztvevők és mintha a születendő baba is, csak neked legyen végre :S

Szerintem a mostani állapot nem annak köszönhető, h 10 év telt el, hanem, h eltávolodtatok, megcsaltátok egymást és te egy másik férfitől vársz gyereket.

Nem akarok gonosz lenni, de amikor azzal a másikkal elkezdtetek találkozgatni, akkor nem érezted, h húz a szíved a férjed felé? Amikor pedig egyre intimebb lett a kapcsolatotok, akkor sem? És mikor megbeszéltétek, h belevágtok a gyerekprojectbe a férjed háta mögött, akkor sem érezted ezt?

Még valami, ha egy nő biológiai órái nem ketyegnének megsem fordult volna a fejembe ez a próbálkozás, csak én sem leszek fiatalabb és nem gondoltam, hogy sikerül teherbe esnem ilyen kisidő próbálkozás után. A férjem 43 éves és tudjátok egy férfi 60 évesen is lehet akár apa, de a nő max. 40 évig.
Valószínű ha tudtam volna és persze a férjem is nem így járunk el.

Én rájöttem, hogy nagyon szeretem még a férjem, csak még egy esélyem lenne neki bebizonyítani. A rendszeres megcsalás az a gyerek miatt volt, hisz a férjem is egyfolytába azt hajtotta, hogy nálam is van baj, ha nem sikerült a sok orvosi beavatkozással sem teherbe esni. És talán azért jutottunk ide, mert nem beszéltük meg a csalódást, henem újra próbálkoztunk, hogy boldogabbak lehessünk. Hiszen mindig azt kérdezték hát baba mikor lesz, és erre nehéz volt válaszolnunk.
11 éve mikor megismertem a férjem 6 hónap után gyűrűt húztunk annyira szerettük egymást és én még mindig. Tudod 7 év alatt annyi vizsgálaton és mint írtam műtéten átmentem, hogy nem kívánom senkinek, már nőnek sem éreztem magam, hiszen mindenki matatott bennem, ami rossz volt. És nem az anyagi miatt vonzódom a férjemhez, hanem a szívem húz hozzá. De elfogadom a férjem döntését és megpróbálom tiszteletbe tartani, csak egy gond van nem tudok vele beszélni, csak az utcán, udvaron hajlandó kiabálni velem. Ez is fáj, hogy 10 év után nem tudunk normálisan beszélni. Remélem az idő megold mindent.

Engem egy dolog érdekelne: miért akarod visszaszerezni a férjed?

Írtad, h számtalanszor csalt meg, ami azért valljuk be, nem a szerető férjre jellemző tulajdonság. Sőt, azt is tudta, h eljárogatsz egy másik pasihoz és tűrte. Vajon itt mennyi kötődés van már köztetek? Mert ha érez irántad még valamit, minimum kikelt volna magából, h másik pasival is szexelsz. Ehelyett se őt, se téged nem érintett annyira meg ez a félrelépés. Én úgy látom, h régen nincs már köztetek semmi...csak megszokás. Megvan mindenetek és ennyi? Ezt neveznék házasságnak? :S
Azt ne is említsük, h neki is már van más...ami kimondottan téged sem érint meg túlságosan.
Írod, h szereted, de akkor miért léptél félre? Csak nem volt ott már az, aminek kellett volna lennie, ha nemcsak, h szeretőt tartottál, de még vele belefogtatok a babaprojectbe is. És az se magyarázat erre, h "mert ő is hányszor megcsalt?!"...

Sziasztok!
Köszönöm a válaszokat. Tudom igazatok van, miléna kb. 7 évig próbálkoztunk idegen donorral kórházakban évente kb. 4-szer volt műtétem (lombikprogram is volt), de mentem csináltam, mert a férjemmel boldog akartam lenni és más nem érdekelt azt sem érdekelt hogy 3 hétig napi 2-3 injekciót kaptam, hol a hasamba, hol a karomba, hol a fenekembe szóval arra a kérdésedre, hogy miért nem próbáltuk donor spermiummal, hát csak azzal próbáltuk, mert másképp nem lehetett. Volt hogy műtétre kellett ennem és a férjem közölte menjek be a kórházba reggel a műtétre, mert ő dolgozik, majd utánam jön, nagyon féltem hasi műtét volt,sírtam hogy jöjjön velem, de nem mert ő dolgozik és végül a sógorom mondta neki, hogy nem pénzt kérektőle, henem, hogy fogja a kezem, és így végül velem jött, de nagyon mérges és ideges volt. A férjem tudta, hogy a sráchoz járok, csak félt attól elfogom majd hagyni, ha összejön a baba. És az hogy ő hányszor csalt meg azt nem tudom, neki a munkája változó. Persze megértem a férjemet is és nagyon sajnálom, és még valami, nem vagyok boldog, nagyon félek és tudjátok az, aki nem ismer és nem élt át hasonló helyzetet, vagy könnyen jött neki a baba az nem tudja milyen kincset kapott az élettől. Hogy mi a férjemmel miért kaptuk ezt a sorstól sajnos nem tudom, sokan szúrkoltak már a házasságunk elején, hogy szétmenjünk, hát most sikerült. Igen önző voltam, mert anya akartam lenni, hogy érezzem a szívem alatt a kisbabát, de ez csak így adatott meg.
Sajnálom, ha magyarázkodásnak és védésnek tünt a leírásom, de köszönöm az őszinte véleményeket és igen fáj, amit írtatok, hiszen az igazság mindig fáj az embernek. Talpra fogok állni, és a férjem már talpra állt ő már szerencsére éli az életét más nővel és remélem tényleg boldog lesz. Persze ez is fáj, hiszen szeretem, akár milyen hihetetlen is.
További szép napot nektek!

üdv.: reni06

Kedves Reni!

...nem irigyellek. Az előttem szólóknak igazat adok. Nagyon kemények voltak.
Felkavart a történeted. Megint csak azt gondolom, hogy mint mindnyájunknak, el kellene indulnod az önismeret útján. Azt gondolom, hogy az önzésed túl sok bajt okoz másoknak és Neked is!
Lehet utólag és előre is okoskodni...
Van egy számomra kedves barátnőm. Ha nem ismerném, hajlamos lennék ítélkezni felette is. ( pedig erősen próbálom erről a rossz szokásról leszoktatni önmagam)
Egy biztos. A férjétől ő sem lett terhes hosszú évekig. ...mástól az lett... A kislányát oktatom táncra, hetente kétszer. Tehát ismerem... Most éppen külön él a férjétől a barátnőm. Teljes káosz az élete, életük. A mosolygós, szép barátnőm tiszta görcs, fóbia, nem győz megfelelni önmagának és a két férfinak. A két férfi is teljes KO. A férj évekig nevelte a kislányt sajátjaként... Most külön élnek, de szereti a volt feleségét is és a kislányt is. Őt szólítja Apunak. A mai napig megy a vita. Gond, hogy mi legyen a kislány családi neve.... A múlt héten azt vettem észre, hogy a kislány már a Xapu, Yapu megkülönböztetést is használja. Ugyan ez a helyzet a Nagyszülőkkel is. Becsapva, megfosztva érzi magát mindenki. A kislány kapaszkodik mindenkibe. Görcsös, feszült sokszor. Velem is, másokkal is. Az Édesapával élnek most, de csak miután kirúgta őket a volt Apuka. Ez azért frusztrál rendesen egy férfit! Nincs a nevén a kislány, ami érthető, mert már nem akarják ezzel is megzavarni a kislányt.
Nem tudom, hogy érzékelhető-e az a sokrétű probléma, ami csak a hétköznapokban jön elő, de akkor nagyon keserű tud lenni. Kétségtelen, hogy a fő hibát a barátnőm követte el. Elmesélte, hogy miért tette. Én megértem. Hibázott. Buta volt és önző. Én is szoktam hibázni, de ekkorát nem!!!
Döntéseket kell hoznunk az életben. Sokat. Úgy, hogy jó legyen Nekünk, DE NE ÁRTSUNK MÁSOKNAK! Szerintem itt lehet a határ.

Hát igen! Lehet, hogy ő boldog, de hány embert kellett ahhoz megbántania, tönkretennie! Ezért írtam, hogy az egója irányítja, önző, és semmi nem számított, csak az én,én,én...
Én nem tudnék úgy boldog lenni, hogy tudom, közben két emberrel, azok érzéseivel szórakoztam; gerincem nem lenne azon agyalni, hogy szerezzem vissza a férjem.... hanem inkább csöndben elkullognék. Mert tényleg nem az történt, hogy egyszeri alkalommal félrelépés, hanem rendszeresen, egy idő után gyerekcsinálási célból!
reni06: Itt senkinek nem azzal lesz baja, hogy gyerekre vágytál, jobban mondva iszonyat akartál, hanem azzal, ahogy bántál a két férfival. És most ezt azzal indokolni, hogy mindez azért történt, mert te gyereket szerettél volna, elég visszás a leírtak alapján.

Írtad, h most boldog vagy. Mitől is vagy boldog? Csak attól a ténytől, h terhes vagy.
Nem tudom, de ilyen helyzetben azt kéne írni, h szenvedsz, mert kezd széthullni a házasságod és mert van egy szeretőd, akitől gyereked, akit nem szeretsz és tőle sem akarsz semmit. Ehelyett azt írod,h boldog vagy...csak a gyerek az, ami téged boldoggá tesz, a férfiak ebbe nem tartoznak bele...ez is érdekes.

Azért szerintem itt jóval többről van szó,mint "szimpla" megcsalás. Itt nemcsak félreléptél egy "gyenge" pillanatodban, hanem hónapok óta rendszeresen szexeltél egy másik pasival abból a célból, h gyereket csináljon neked. Ez nálam már nem az a kategória, h "jaj, hibáztam, drágám, kérlek bocsáss meg, soha többet nem fog előfordulni". Ez már igencsak nem tartozik bele abba a kategóriába, amit sokan meg tudnának bocsátani.

Bár az is kérdéses, h erről mennyit tud(ott) a férjed, mert ha szépen a háta mögött, őt kirekesztve a helyzetből, a saját kezedbe vetted az irányítást és tojtál mindenkire, csak teherbe akartál már esni, akkor hol beszélünk mi itt házasságról, őszinteségről, kapcsolatról? Ebben a helyzetben már nem TI voltatok a középpontban, hanem csak TE. Bármibe is került volna,összehoztál volna egy babát...és sikerült is. Mintha számodra teljesen mindegy lenne, h most porig alázod a férjed ...csak legyen már baba :S
A másik pasit is hogy emlegeted? Közelebbi kapcsolatba kerültünk, ő szerelmes lett és ezért elkezdtünk próbálkozni, sikerült, de nem akarok vele együtt élni. Egyik szavad sem arról árulkodik, h szeretnéd őt, h szeretnél vele lenni. De mivel beléd esett, így ő felajánlotta, h próbálkozzatok...milyen kapóra jött a szerelme, ugye?

És most boldog vagy? Van egy gyereked egy olyan férfitől, akit nem szeretsz és nem is akarsz közös életet vele. És a férjedet agyonaláztad, de mégis vissza akarod kapni, mert a 10 év mégiscsak 10 év. Ha ezt kicsit jobban megnézzük,láthatjuk, h a férfiakat csak kihasználod, kihasználtad (bocsi). A másik kapóra jött, mert gyereket akart csinálni, a férjed pedig egy biztos pont a megszokott életedben és hát azt se veszítsük már el :S
Egyértelműen látszik számomra, h egyik férfit se akarod igazán, nem is akartad... az egész baba-projectből egyszemélyes hadműveletet csináltál, csak TE voltál a középpontban, csak TE voltál a fontos és bármit megtettél volna, csak h teherbe ess.

És még egyszer bocsánat, ha túl kemények a szavaim. Remélem nemcsak kritikának fogod fel, hanem észreveszed, hogy a viselkedésed milyen volt és hogy a tetteknek következménye van, vállald a felelősséget, és talán találsz benne hasznos dolgokat is, ha mélyen magadba nézel. De ebbe ne akard belevonni a férjed, boldogok már nem hiszem, hogy lehettek együtt.
Egyben sajnálom, hogy ennyire görcsösen akartál saját gyereket, és tönkretettél egy gondolom kezdetben jól működő kapcsolatot. Azért a kemény szavak ellenére ne hidd, hogy nem értelek meg. És mint írtam az ítéletem nem a gyerek utáni vágynak szólt, hanem ahogy cselekedtél. Én biztos legvégső elkeseredésemben más pasi spermáját+lombikot választottam volna, ha nem ment volna bele, akkor pedig elválni, mert az tisztességes a másikkal szemben, ha nem tudtam volna lemondani a saját gyerekről.

És mi lesz, ha szeretnél majd egy második gyereket is? Akkor is halálba alázod a férjed, félredugsz, hogy teljesüljön az akaratod? (Te írtad így, hogy >akartam< . Én, én, én akartam. Mindegy hogy, de teljesüljön, akár mások megbántásával, máson átgázolva. A visszaszerzéskor is csak magadra gondolsz! Nem veszed észre, hogy erőteljesen az egód irányít?)
Már csak emiatt is azt tanácsolom, hogy ne akard visszaszerezni őt. Jobb lenne nektek külön utakon. És talán a férjednek még lesz lehetősége arra, hogy visszanyerje férfi mivoltát, önbizalmát.

Szia!

Nekem az első gondolatom az volt, hogy jól sz_rrá aláztad a férjedet, nem is egyszer egy olyan dolog miatt, amiről nem tehet (lévén kevés a spermája). Minek is vagy vele?
Tudod mit kellett volna tenni? (de ez csak az én véleményem- egyébként volt pár hete egy meddőséggel foglalkozó amcsi film, ahol a nő nem tudott teherbe esni, megszállott lett, ráment a párkapcsolata, majd miután kiderült, hogy az ő petéivel van a gond, a pasi nem félredugott, hogy legyen gyereke, hanem egy béranyát fogadtak fel szervezeten keresztül, megbeszélték, hogy legyen így, A béranya volt aszt hiszem a film címe) Szóval tudod mit kellett volna tenni?: megbeszélni a férjeddel, hogy más pasinak a spermáját használjátok fel a lombikozáshoz(de nem dugni mással, mint ahogy te csináltad!!!). Ha ebbe nem ment volna bele, akkor meg elválni vagy beletörődni abba, hogy gyermektelen pár vagytok(főleg, h örökbefogadni nem akartál). Elég önzőn viselkedtél. Plusz jópárszor belerugdostál abba a férfiba, akit állítólag szeretsz, tisztelsz.

Itt jön a kérdésre a válaszom: Én elítéllek. Nem az anyaságra vágyás miatt, hanem ahogy intézted az egészet!!!!!! És most hogy terhes vagy, kényelmes mellette maradni, mi? Vagy az a része homályos, hogy január óta próbálkoztál a másik fickóval, ezt tudta a férjed, belement? Vagy mivel úgyis a váláson gondolkodtál, tökmindegy volt? Amúgy ha már külön kasszán vagytok, váljatok el, hisz ez a bizalom megrendülését jelenti. Ráadásul többször is a váláson gondolkodtál. Miért félsz az együttéléstől a másik pasival? Talán bizonytalan az anyagi háttere, vagy nem vagy belé szerelmes (mint írod), csak jól jött a spermája?
Ez a tanács rész illetve mit tennék rész(plusz az előző folytatása): Na akard visszaszerezni a férjed. Megaláztad, megtiportad, hazudtál neki. A másik srácot meg jól kihasználtad, miután elszállt a rózsaszín köd. Ezt nem lehet újra kezdeni, főleg, hogy egy másik pasi gyerekét hordod úgy és olyan körülményekből eredően, ahogy történt! Ezt egy egészséges lelkületű ember nem emésztené meg egykönnyen.
Ráadásul egy igen gyenge jellemű nő vagy a leírtak alapján (nem voltál szerelmes már a pasiba, mégis vele maradtál a férjed mellett, a férjedtől többször el akartál válni, de nem tetted meg, mert megszoktad, kényelmes mellette, most meg hogy jön a gyerek, kellene a biztos háttér, legalábbis nem azt írtad, hogy hát mennyire szereted a férjed, hanem hogy jó anyagi körülmények vannak és a megszokás. Főleg miután rájöttél, hogy a másikkal nem akarsz együttélni...Azért ez is árulkodó, hogy mi az ember első gondolata a másikkal kapcsolatban-ez nekem olyan számító, önző viselkedés). Ne haragudj, ha kemény voltam, de remélem ez felnyitja a szemed. A legjobb az lenne, ha elköltöznél és egyedül lennél, hogy rendbetedd magad, mert ezzel a mindenáron gyereket akarokkal másokat tönkretettél (a férjed tuti, 2 pasit is megbántottál), de magaddal sem vagy tisztában. Kéne egy kis önállóság, egyedüllét. Szóval mit akarsz te a férjedtől még ezek után?

Persze a te életed, neked kell dönteni, én csak leírtam, mit gondolok ennyi információ alapján rólad és a kialakult helyzetről. Mivel nem ismerlek, így a leírtak alapján erre következtettem. Lehet erős voltam, de én a legjobb barátnőmmel is kemény vagyok és őszinte, ha jót akarok neki, segíteni szeretnék neki. Sok sikert önmagad és a lelkiismereted rendbeszedéséhez!

Sziasztok!
Segítséget szeretnék kérni, hogyan lehet visszaszerezni a férjemet, miután én megcsaltam. Röviden megpróbálom leírni történetemet.
2000-ben összeházasodtunk és kb. 1 évre rá kiderült, hogy természetes úton nem lehet gyerekünk, mert a férjemnek sajnos nincs spermiuma. Nagyon elkeseredtünk, de mondták donorral sikerülhet, nálam mindig minden rendben volt vizsgálatokon, műtéteken mentem át mindig a legjobb eredményeim voltak, de még sem sikerült a terhesség lombokokkal sem. Nagyon sok kudarcon, calódáson mentünk keresztül, amit persze nem teregedtünk ki, biztunk abban, hogy sikerül. 2008-ban aztán úgy gondoltam a férjemnek azt mondom, hogy kezelésre megyek és közben élő donorral próbálkoztam, csak elkövettem egy hibát akkor azt hittem szerelmes lettem, de most tudom, csak fellángolás volt és el akartam hagyni, végül vele maradtam, persze a kapcsolatunkban ez mindig visszaköszöntött, a férjem mindennap felhozta, pedig többször mondta nem teszi, persze megértem. Majd 2009 szeptemberben az utolsó lombikra mentünk, sajnos nem sikerült, akkor a férjem azt mondta elenged. Nagyon kibuktam barátnőmmel egy hétvégi buliba elmentem, hogy kicsit kikapcsolja a zene, tánc nyugtat. Akkor este megismerkedtem egy sráccal, akivel táncoltam, majd elköszöntünk. Persze ezt férjem nem tudta, de mivel buliba voltam az autót elzárta tőlem, persze már több. mint egy éve külön kasszán voltunk. Nagyon rosszul esett, hogy az autót, ami közös volt elzárta tőleim, így szüleim segítségével vettem egy autót, persze ezt a férjem sérelmezte. Közben a sráccal iwiwen leveleztünk és kb. 1 hónap után találkoztunk. Akkor úgy éreztem nem érdekel tovább a férjem, elválok tőle, persze jöttek a rendszeres hangos veszekedések, volt hogy majdnem megvert. A sráccal közelebbi kapcsolatba kerültem, ő nagyon beleémszeretett elmondtam a gyerek próbálkozásunkat és ő azt mondta próbálkozzunk. Januártól próbálkoztunk és márciusban kiderült, hogy babátvárok, amit életemben a legjobban szerettem volna a férjemmel, az most mással megadatott, persze boldog vagyok, de a férjemmel lenne jó végig csinálni ő vele 10 évet éltem ismerem, tudom mire hogy reagál, és persze mindenünk meg van. A srác azonban akarja a babát velem, de tőle félek az együtt élésrtől. Nem tudom mit tegyek, a férjemet hogyan kaphatnám vissza, illetve a srácot sem akarom tönkre tenni lelkileg, de azt szeretném a babámnak legyen a legjobb. A férjemnek sajnos nem lehetett volna másképpen gyerek, donorral nem sikerült, és én anya akartam lenni, nem örökbe fogadó szülő, remélem sikerül végig csinálni a 9 hónapot és egészséges babának adok életet. A srácnak van már egy kislánya, elvált a feleségétől. Sajnálom őt is, de én ha egyedül is maradok pénzt nem akarok tőle. Lehet zavaros kicsit a történetem, de azért segítsetek, ti hogyan döntenétek? Nagyon elítéltek azért mert ennyire akartam anya lenni? Már azt hittem nálam is baj van csak még az orvosok nem tudják mi miatt nem esem teherbe. Köszönöm válaszotokat!

Kedves Fórumosok!

Nagyon szépen köszönöm mindazoknak akik kitöltötték a kutatásomat, rengeteget segítettek vele, hogy ilyen gyorsan össze tudtam gyűjteni az adatokat. Most már "csak" az elemzés maradt hátra:-)

Üdv Mindenkinek
Évi

Kedves fórumosok!

Akik eddig kitöltötték a kérdőívemet, azoknak nagyon szépen köszönöm, és azt szeretném kérni, hogy mostantól ha lehetséges csak férfiak töltsék már ki.
Előre is köszönöm

Kedves fórumozók!

Segítséget szeretnék kérni a szakdolgozati kérdőívem kitöltéséhez.
Gondoltam, itt talán találok segítséget hozzá, mert a szakdolgozatomat a nemek kommunikációja témakörében írom, a kérdőív pedig a párkapcsolati kommunikációval kapcsolatos.
A kitöltés teljesen névtelenül történik, semmiféle személyes adatot nem kell közreadni benne, és a válaszok is összesítve kerülnek feldolgozásra.
Sajnos szorít a határidő, március 21-ig ki kell őket töltetnem, szóval, aki addig kitöltené, annak nagyon szépen megköszönném, és sokat segítene vele.
Nem hosszú, mindösszesen 10 kérdés az egész

www.kerdoivem.hu/kerdoiv/311454136/


Köszönettel: Évi

..., akkor nekem a "csillagokig kellene" repülnöm - hát igen, ettől "nemesedik" az ember lelke...

Köszönöm, jól esik amit írtál!
Az elmebeteget nem bántásnak vettem. Szerintem még a szakemberek sem tudják, hogy hol a határ.
Az édesanyám már fiatalon is hisztériás, ideggyenge volt, most öregségére meg szerintem már önveszélyes is. Többször beszéltem orvossal. Nem jutottam semmire. Azt mondták, hogy ha ő maga nem akarja... Elvitethetem kivizsgálásra, de még nekem lehet problémám belőle. Sok bajt csinált az egész életében maga körül. Remélem megbocsájtottam már neki, de még az Édesapám idő előtti halálát is az ő számlájára írtam. Egy mentsége van, hogy a végtelen ostobasága és primitívsége mellet nincs tudatában annak, hogy mit is művel valójában és hogy hogyan él. A föld egyik legboldogtalanabb, szerencsétlenebb embere.
A volt férjemről pedig azt gondolom, hogy részemről úgy olt jó, ahogy volt. Sok hibát elkövettem én is. Nagyon kemény leckéket kaptam.
Azt gondolom, ha nem így lett volna, akkor magamat ismerve egy elkényelmesedett, besavanyodott, elégedetlenkedő, a hibákat önmagán kívül kereső nő lennék.
Megjártam a magam poklait, mennyországait. Bele menekültem olyan tevékenységekbe, amelyek számomra örömet okoztak. Önmegvalósítások, kiteljesedések, amikre büszke lehetek. Belemenekültem ezekbe.
Büszke vagyok arra, hogy lassan felnőnek a gyerekeim és szeretjük, tiszteljük egymást. EMBEREK lesznek ők is.

Keményen hangzik, de lehet, hogy vannak akikbe ha "belerúgnak, magasra tudnak repülni" :)

Igazából, - hogy őszinte legyek - én elsírtam magam a történetedet olvasva - az elmebeteget nem bántásként írtam -, csak nekem annyira nonszensz, hogy egy férfi a fesesége mellé odavigye a barátnőjét - ez az ötlet is nekem hallatlan...

Igen, elmebeteg.Vagy legalább is nem egészséges. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de az elmúlt időszakban többször is belefutottam ismerősökbe, akiknél felmerült ugyan ez,vagy valamilyen hasonló variáció.
Van régi, jó barátnőm, aki annyira jutott, hogy már maga sem tudta ki a gyereke apja. Vizsgálat kellett az apaság megállapításához. Tönkre is mentek lelkileg mindnyájan. Nem jutottak sehova.
A barátnőm is elmagyarázta és én meg is értettem őt, hogy miért kellett neki szerető. Hatalmas megoldhatatlan káosz lett az egész, lelkileg sérült gyerekkel, felnőttekkel.

"Volt, hogy felvetődött az is, hogy mi lenne ha ide költözhetne a barátnő..." - bocs, de ez eléggé "elmebeteg" ötletnek tűnik..., ilyet felhozni egy feleségnek - ez szörnyű!

Kedves Moby!

Azt gondolom, hogy hasonló élethelyzetet éltem át, mint te. 25 évig éltem a volt férjemmel. Most is szeretem, de már nem úgy és sosem tudnék már vele élni, meg nem is szeretnék.
Kb házasságunk 10. évében kerültem olyan helyzetbe, hogy egyértelmű volt, hogy komoly kapcsolata van. Éppen három hónapos terhes voltam a második gyerekünkkel. Sok vívódások, beszélgetések, veszekedések után eljutottunk oda, hogy ő nem akar elhagyni minket, de szakítani sem tudott. Tehát én esténként elnéztem, hogy ő megy a szeretőjéhez. Persze nem volt ez ilyen sima ügy, ...de ő ment. Sokat könyörgött, kérlelt... Volt, hogy felvetődött az is, hogy mi lenne ha ide költözhetne a barátnő...Megszületett a kislányunk, én közben beadtam a válópert. Nem sikerült elválnunk. Nem voltam elég erős. Pár éves volt már a pici, mikor megszakadt a kapcsolatuk. Én megint terhes lettem. Nem figyeltem, magammal voltam elfoglalva. Nem tudtam elvettetni. Imádom őket.
Újra kezdtünk. Lehet, hihetetlennek tűnik, de szerettem a férjem, tisztára mostam a szívem, igyekeztem mindent megtenni, hogy sikerüljön. Nem sikerült. Jött a következő kapcsolata, meg a következő...
A hiba akkor sem elsősorban bennem volt.
40 évesen jutottam el oda, hogy elhagytam, hogy tudom, hogy jól tettem, hogy nem bánom sem a múltat, sem a jelent. Előbb nem voltam rá érett még.

Azt gondolom, hogy nekem kellett változnom!!!
Ő így érzi jól magát.
Őszintén mondom, tudom, hogy hiányzok neki. Hogy sosem fogja megemészteni, hogy képes voltam elhagyni. Sajnálom.
Olyan leckét, iskolát kaptam tőle, amit őszintén megköszönök. Tudom, hogy más ember lettem.
Ő nélkülem is ugyan azt az életet éli most is.
Én nélküle képes lettem szeretni Önmagam és megtudom becsülni azt a társam, akit azóta kaptam, mert tudom, hogy mik azok az értékrendek, amik fontosak nekem!
Értékelni tudom azt az új világot, amit együtt fedezünk fel.

reám sem figyelnek mindig.. pláne nem akarják felfogni amiket mondok.. és??? elmondom újra..vagy feldolgozom ezt a tényt..
de most ha valakire nem figyelnek.. akkor mennyi próbálkozás után érzi feljogosítónak magát a megcsalásra? ahelyett hogy pl nyiltan válalná akkor inkább a szakítást.. enyhén egyenesebb dolog... pláne nem lebukva hárítgatni és mosakodni... ez verte ITT inkább a biztosítékot... hogy még a feleség támadott....
apám is megcsalta anyumat.. tudta jól hogy ennek mi a következménye.. lebukott.. 17év után, 2 gyerekkel is iziben beadta anyum a válást.. apám elfogadta.. nem magyarázkodott.. pedig lehettek "okai".. lehet hogy 2 kicsi gyereknél elhanyagolva érezte magát? nem törődtek annyira az érzéseivel? esetleg a kaland volt csábító? de legalább volt annyira egyenes hogy nem akart magyarázkodni... hisz max szépítgetni lehetne a tényt... mert ezt enyhén nehéz magyarázni.. legalábbis nekem nehezen tudna olyan érvet felhozni amiért nem dobnám ki iziben a páromat ha megcsalna... ennyi...deh máshogy vélekedünk...

az 5 szavas véleményről meg annyit, hogy ha monoklival megjelensz és kérdezik hogy mi is történt.. és ezeket meséled.. akkor lehetséges hogy ezeket a következtetéseket gondolják, max nem közlik veled... nem csak azt amit te is mondtál....
az a tény meg hogy a férjed sanszosan csak téged és abban a szituban ütött meg megmutatja hogy mennyire felfokozott dolog ez 1 párkapcsolatban.. és bizony a szeretőt tartott csalfa feleség azon kevés eset közé tartozik amikor amúgy jámbor pasiknak is viszket a tenyere.............

Teljes mértékig osztom a véleményed.
Nem elég, h a félred*gó feleség játsza az áldozatot és minden szituációból úgy jön ki, h őt kell sajnálni, de h még valaki ezt jogosnak is tartsa....LOL

Egy kapcsolat alapja a kommunikáció és az őszinteség (és még pár dolog, de jelen esetben ezeket hangsúlyozom ki). Gondolom, ebbe senki sem köt bele. Amikor pedig jön a probléma, gond, elégedetlenség, boldogtalanság, problémák...egyszóval bármi, ami belerondít az addig jól működő kapcsolatba, akkor fontos igazán a kommunikáció. Nem dísznek van az a nyílás ott az arcunkon, hanem arra, h használjuk, beszéljünk. Ehelyett mit csinálnak sokan? Hallgatnak, tűrnek és inkább máshol keresik a megoldást. Nekem ne mondja senki, h "hát én nem tudtam, h velünk gond volt, ez úgy jött, mint a villámcsapás". Nem, ezt lehet érezni, mikor nem úgy közelednek egymáshoz vagy titkolóznak vagy keveset beszélnek...egyszerűen lehet érezni, mikor megbomlik az addigi "egyensúly". Csak könnyű ráfogni, h hát én ezt nem éreztem akkor. És persze ezzel meg is gyártja magának a kibúvót, a mentesítőt a megcsalás alól...szinte legalizálja azzal, h a másikra hárít, aki elhanyagolta, nem figyelt rá, kevés időt volt vele, stb.

Szóval ha valaki nem azt az utat választja, h igenis kommunikál a párjával, hanem inkább elvan magában (és a szeretővel), az azért ne áldozatként jöjjön ki ebből az egészből. Azért ez kicsit nonszensz.

Persze, egyébként az érthető, hogy a megcsalás valaminek a következménye..., valami esetleg elvezet odáig valakit. És a világ nem "fekete meg fehér", ezt már én is réges- régen tudom.
És persze, hogy "zabálással" is tönkre lehet tenni egy kapcsolatot, mert egyszer csak valaki akkorára hízik - hogy már nem hogy kívánalmat, hanam undort fog kiváltani a párjából - és a saját egészségének is árt vele - nem utolsó sorban. És igen, elég sok a megcsalás, beszélgettem olyan idős asszonnyal /aki már a 3. házasságán túl volt, aki mondta, hogy "Ugyan, minden férfi legalább egyszer megcsalja a párját..." - tehát illúzióim nincsenek, max. próbálok hinni még, akivel vagyok "nem vág át a palánkon" - persze, minden lehetséges, a tündérmesékben én sem hiszek, az igaz - csak szeretnék hinni.

Hogy ne kelljen komolyabb szaktudás… Szépirodalmat – jó esetben – alapszinten tanult mindenki. A szerelem és minden velejárója, a vágyakozás, a belejesülés, a megcsalás, az elmúlás, az elvesztés, a reménytelenség ugyanolyan alaptéma. Esetleg nem csak romantikus darabokat kell olvasni, ahol olyan világos mindig, hogy ki a jó és ki a rossz.

Az, hogy a hülye tippeket nem nyeli darabosan, legalább rágni próbálja, az egy jó dolog. A szem és fül eltakarás az itteni hozzászólásokra vonatkozott. Azért ez még nem isteni kinyilatkoztatás, bármennyire is hiszik sokan – természetesen a saját soraikra leginkább.

Ha valakinek nem fáj, hogy a „szerette” a szeme előtt teszi magát tönkre akár a zabálással, akkor azt az embert nem szereti, és a megcsalás aligha fáj neki. Nekem van egy erősen túlsúlyos öreg rokonom, és a szívem megszakad érte, mert tudom, hogy mennyit árt magának, és tudom, hogy így előbb fog meghalni. És a férjemnek is volt rossz szokása, az apámnak is van, ami nem tesz jól az egészségének, más meg mentálisan rombolja magát. Lehet az helytelen táplálkozás, kevés alvás, túlzott netfüggőség. Az egy dolog, hogy nem tetszik, de elfogadom.

Gyöngykagyló, én értettem az empátiát abban amit írsz. Jogod van, hogy annak és azt a lépését értsd meg, amelyiket akarod/tudod. Én több mozzanattal kapcsolatban értem a motivációt mindkét félnél. Amúgy nem is a te írásaid ihlették ezt az irányú megnyilvánulásomat.

Sok van, aki nem csalja meg a párját, de több, aki igen. Minden tündérmesében nem hiszek. Nem könyörgött senki empátiáért, főleg nem én. Az megfordult már a fejetekben, hogy valamikor a megcsalt félben felmerül, hogy hogy a …csába jutottunk idáig?

Kedves Kanyim! Neked nagyon jó dolgod van, mindig, mindenki figyelt Rád, és érteni akarta miről beszélsz. Bravó és ennyi. Tudom, hogy elfogult vagy a kérdésben, és én már próbáltam fal keménységű agyhoz beszélni. Szóval 1. a betonnak még én sem futok neki 2. duplán igaz, hogy semmi érdekeltségem, mert vajmi kevés közöm van Hozzád.
Névelőt is beleszámolva 5 szóból eljutottál a totális képig… És még azt mondják, hogy a férfiak nem gondolatolvasók…
U.i.: (de csak annak, aki nincs ezzel a ritka emberi tulajdonsággal megáldva) a férjem rajtam soha kívül soha senkit nem ütött meg, és a nyakam teszem rá, hogy nem is fog, egyszer mindenkinél szakadhat el cérna, mert az ember esendő, és ezt akkor érdemes leginkább felidézni, ha nekünk ártanak.

Üdv mindenkinek, a beton komolyan kemény dolog, de az emberi agyhoz képest kutya f@sz@

azért ácsika már hogy a csalfa feleséget mentegetjük...
én megértem hogy bizti nagyon nehéz időszakon megy keresztül..de talán jelezhette volna a párja felé.. kérhetett volna támogatást...
ehelyett ő sunyin megcsalta.. hazudott.. lebukott.. majd semmi tiszteletett nem mutatva még magát mosdatja és hárítja a felelősséget.. ahelyett hogy örülne hogy a párja olyan jámbor hogy ad még 1 sanszott.. míg az emberek többsége simán kidobná.... (totálisan jogosan...)

ui.: ""félreléptem, lebuktam, a férjem megütött..."" tényleg nem szép dolog...de azért legalább totális képet kaptak arról milyen pár is voltatok... ő vadbarom aki verekszik..te meg 1 csalfa ku*va...........

"egyesek nem képesek elfogadni alapvető emberi folyamatokat..." - a megcsalás szerintem nem alapvető emberi folyamat. De mindenki úgy él ahogy neki tetszik persze, Moby pedig nyugodtan befoghatja a fülét és a szemét is eltakarhatja tőlem..., annyit csalja meg a felesége, amennyit akarja..., igaz, majd netán a következő kapcsolatában - ha ez nem működne - rájön majd, hogy mit rontott el... Végül is mindenki értékrendje más, aki csal, félrekefél, az csinálja azt, ha ez az ő értékrendje.
Persze, a GYES-szindrómában /mellesleg én nem szenvedtem ilyesmitől, de tudom, hogy van, aki szenved/ lehet holtrazabálni magát egy nőnek stb., persze, hogy ezek pótcselekvések, lehet valakinek inni is..., mert úgy könnyebb "elviselni a világot" - vagyis mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja... - csak a megcsalás és mondjuk a beteges zabálás stb. között az a különbség, hogy nem tapossuk meg vele a párunk lelkét...
Persze, az érthető, hogy valahol a megcsalás "segélykiáltás" - ez OK, /van akinél meg egyfajta jellemgyengeség is lehet.../ és attól, mert emberek megírják a véleményüket, még lehet bennük empátia, de mellesleg ebben a történetben én Moby mellett érzek empátiát, és nem a felesége mellett. De, egyébként Mobyt úgy csalja meg a felesége, és annyiszor, ahányszor akarja, lelke legyen rajta.
Sok-sok nő és férfi van, aki nem csalja meg a párját, de ha meg is csalja, akkor minimum nem empátiáért kell könyörögni, maximum megbocsájtásért. De, mindenki úgy él ahogy akar, az ő lelkiismerete, az ő élete.

Moby, fogd be a füled, mikor itt egyesek nem képesek elfogadni alapvető emberi folyamatokat. Szerintem okosan vitted/viszed véghez a dolgokat. Akik tökéletesnek gondolják magukat, azoknak az a legegyszerűbb, hogy bevágják a sablont: megcsalás=a félrelépő tönkretette a kapcsolatot=rúgjuk fel az egészet anélkül, hogy megértenénk, mit is rontottunk mi el. Valakinek ész, valakinek empátia, valakinek egyik sem jutott. Lehet, hogy végül így is véget ér házasságotok akár 5 vagy 10 év múlva, ezt most nem lehet megmondani. De ha véget érne, akkor a következő kapcsolatodban már jobb eséllyel nem követnéd el azt a hibát.

Persze, „GYES-szindrómára” és hasonlókra van sok felületkezelés, ott van a hárpiaság, a zabálás, az értelmetlen fórum-függőség, a hosszú távú begyöpösödésnek, az értékrend felborulásnak első horgainak megvetése (csak gyerek a világ, oszt no more észhasználat; ergo örökre háziasszony maradt lusta, nyavalygó vulva, ki arra nem gondol, hogy ebből nem él meg a világ), és lehetne még sorolni… Ezek hosszú távon jobb eredményre vezetnek? Nem, a vége ugyanaz, csak fájdalmasabb.
A megcsalás olyan, mint a segélykiáltó öngyilkosság, azért nem szúrunk le senkit, mert öngyilkossági kísérlete volt. Ha valamire jutni akarunk vele, akkor meg kell hallgatni, és hagyni, hogy ő is megoldja a konfliktusokat magában. A fenti, társadalmilag elfogadható lereagálások meg olyanok, mint az alkoholizmus is. Egy rossz válaszreakció a külvilág impulzusaira, ami hosszú távon borzasztó káros, de senki nem veti az ember szemére, amíg nem lesz idült, csak akkor más sokszor késő.
Addig mindenki nagyvonalú tud lenni, amíg nem varrnak mindent az ő nyakába. Utána meg már csak az, akinek olyan alaptermészete van, hogy kiskorától a kihívásokra hajtott, de messze nem ilyen mindenki.

Nem vagy naív, hanem azzal a ritka képességgel bírsz, hogy felül tudsz kerekedni olyan erős érzelmeken, amit az „erkölcsön” kívül a legbelső ösztönök diktálnak.

„egyéb könnyű testi sértéstől nem zárkózom el” Na, ezt kell elfelejteni! Eltervezetten valakit fizikailag bántalmazni?! Vegyük azt, megütnéd a gyerekedet? Nem, mert nincs értelme, abból nem tanul egy gyerek sem. Akkor hogy hatna egy felnőttre, aki már harcedzettebb?
De előfordulhat, hogy egy kicsit nagyobb, kicsit nem úgy, és máris komolyabb a baj. Megütött a férjem úgy, hogy le sem tagadhattam volna, lilán be volt dagadva a fél fejem. Nem mis-másoltam semmit (persze mindenki rákérdezett), félreléptem, lebuktam, a férjem megütött. Ha félrelépésről van szó, mindenkinek, még nekem is, az ugrik be elsőre, hogy helytelen. De így elég visszásan sült el: így az lett a reakció, amit jegyeztek, hogy az a vadbarom a férjem.
Persze valami birkaterelő vagy echte nyóc-óra-munka-nyól-óra-pihenés-nyócóra-be..szás szcénában akár lehetne ő a Jani, mert megmutatta a ..rvájának ki a zúr, de annyit leszűrtem, hogy nem oda tartozol.

Szerintem sok asszony érezheti magányosnak magát a gyereknevelésben "GYES-szindróma" ... stb., de közülük nem mindegyik orvosolja a "problémáját" másik férfi karjában, tehát ez valahogy csak enyhe kifogás, gyenge magyarázkodás, magyarázása a "szegény áldozat" szerepnek.
A lényeg, hogy mindenki más, de, például, ha engem egyetlen-egyszer megcsalna valaki, garantáltan nem tudnék már többet benne megbízni, lehet, próbálkoznék, de a teljes bizodalmam biztosan elveszne.

"A dolgok átbeszélése folyamatban, szerintem több összetevője is van, amiket eddig megtudtam, hogy mik vezettek ide: elhanyagoltnak érezte magát, meg hogy magára hagyom alkalmanként a gyermeknevelésben, szóval, hogy magányosnak kezdte érezni magát. "

És ennek a legegyszerűbb és legjobb módja, ha egy másik férfi felé nyit, akitől ezeket majd megkapja. Én nem tudom elfogadni ezeket magyarázatnak vagyis indoknak a megcsaláshoz. Ezeket érzi az ember, ezek hiányoznak neki és ezeknek ő tudatában van (főleg akkor mikor mondjuk más iránt is már vágyakozik). De ahelyett, h ezzel szembenézzen, eléd álljon, és megmondja, mi bántja, mit hiányol, inkább becsukta a szemét, hagyta a dolgokat folyni a maguk kis medrében és inkább "kilépett" a kapcsolatotokból, nem ott kereste a megoldást, hanem egy másik férfinál. Egyszerűen én nem lennék képes elfogadni ezt magyarázatként.
...Ja és mellesleg ezzel ismét azt érte el, h önön magát tüntette fel áldozatként.