szexualitas.hu logo
Regisztráció | Belépés
főoldal cikkek fórum szavazó kereső

aleksandrnikolaevich

Adatlap

Képek

Hozzászólások

Kommentek

Tapasztalataim szerint a maszturbálás megvonása csak még őrültebbé és kétségbeesettebbé teszi az egyént a női nem szemében.

Én is csak napi többszörös maszturbálás után tudok annyi önbizalmat önteni magamba, hogy egyáltalán ki merjek lépni az utcára.

Ezért is félek attól, hogy mi lesz 60 vagy 70 évesen, amikor már maszturbálni sem fogok tudni.
Eddig még egy nővel sem találkoztam, akit nem taszított volna az autisztikus viselkedésem.

Emiatt önmagamat is elkezdtem egyre taszítóbbnak látni, idővel pedig a külsőm is annyira megöregedett, hogy már külsőleg is taszító vagyok, önmagam számára is.

Mondjuk a társadalom normái szerint meghatározott igazi férfinak azelőtt sem éreztem magam, mielőtt az első nő kikosarazott volna.

Manapság pedig leginkább a férfiúi és a női lét között megrekedt, mindkét nem tulajdonságait magában hordozó, de egyik nemhez sem tartozó, kívülálló lénynek érzem magam.

Ezt lehet hívni b*lf*szságnak is.
 
A szexuális vágyakban az a legrosszabb, hogy elvonják az ember figyelmét az alkotómunkáról, vagy más kreatív tevékenységekről.

Én viszont azért sem tudom elveszíteni a szüzességemet, mert halálosan rettegek a nemiszervektől és a meztelen emberek látványától, valamint magamat is elég undorítónak és szánalmasnak találnám szex közben a magam megöregedett testével.

A legjobb az lenne, ha testiség nélkül tudnánk szexelni, gondolatátvitellel vagy más úton, mint a Pusztító című Stallone filmben a jövőbeli emberek. Az emberiség pedig klónozás útján szaporodhatva.
Egyre kevésbé érdekel a fórumozás, ahogy az emberek is egyre kevésbé érdekelnek. Lassan már az interneten sem fog érdekelni az emberekkel való kommunikáció. Na ehhez osszon észt!

De ez még mindig jobb fórum, mint az index, ahol a hozzászólók többsége troll-szűrőbe tett - habár hiányos számítástechnikai ismereteim miatt nem igazán tudom, ez mit jelent. Valami olyasmit, hogy egy humorizálgató egyénnek tartanak és nem hiszik el, hogy ilyen ember létezhet.

Ez is azt bizonyítja, hogy különlegesebb vagyok a legtöbb embernél.

Azoknál nyílván nem, akik hozzám hasonlóan az elmebetegségük és/vagy rondaságuk miatt, esetleg vallási okokból nem tudnak szexelni.
Pedig nagyon is különleges dolog negyvenen felül szűznek lenni. Ugyanis a legtöbb ember legkésőbb a huszas évei környékén elveszíti a szüzességét.
Ugyanakkor nem hiszem, hogy a szexualitáshoz "felnőtt"-nek kell lenni. Hiszen rengeteg felelőtlenül szexelő fiatal van és az ellenük való lázadásként vállaltam a szexnélküliséget. Az lenne az ideális, ha mindenki akkor veszíteni el a szüzességét, amikor már elég érett hozzá. Én is nagyjából a harmincas éveimre datáltam anno a szüzességem elveszítését.

A baj akkor van, ha már a harmincas éveire valaki olyan csúnyán megöregszik, hogy rá sem lehet ismerni, ha összehasonlítják egy tizenéves fényképét a mostani énjével és már csak egy undorító szottyadt vénembernek számít a másik nem számára.
Sokáig, illetve mind a mai napig nagyon fontos szükségét éreztem/érzem annak, hogy szenvedjek a szexnélküliség miatt. Ez a romantikus, Don Quijote-i szélmalomharc a szexuális vágyak ellen ugyanis rendkívüli és különleges emberré tesz és kiemel az átlagos emberek tömegéből.

Viszont 30-as éveim környékén kellett rájönnöm, hogy még ha akarnék is szexelni, már túl öreg vagyok hozzá, és ez a helyzet az azóta eltelt tizensok évben még tovább romlott.

Ezért egyre kevésbé hiszem azt, hogy nekem lesz valaha is barátnőm - még ha csak egy is. A legjobb lenne / lett volna egyszerre két nővel elveszíteni a szüzességemet.

Egyre inkább azt hiszem, hogy kevés számban, de léteznek olyan emberek, akik örök szűznek születtek.
Én azért vagyok majdnem 44 évesen is szűz, mert halálosak félek a szextől, undorítónak tartom az intim testrészek látványát, valamint félek attól, hogy a szüzességem elvesztése után belőlem is egy mindenkit lehurrogó, bunkó férfi válna, aki az iszákos haverjaival múlatja az időt.

Emiatt természetesen nemcsak barátnőim, hanem barátaim sincsenek, mert nagy általánosságban nincs igényem a többi ember társaságára.

Amellett pedig az Asperger típusú autizmusban szenvedek, ami többek közt azt jelenti, hogy többé-kevésbé gyermeki maradt a gondolkodásom. Manapság egy rajzfilm megnézése is legalább akkora élvezetet okoz, mint 8-10 éves koromban és nem nagyon érdekel a szex.
Néha magam is szeretnék szexelni.

Sajnos azonban rettegek a nemiszervek, a meztelen női test és a többi ilyetén dolog látványától.

És ez nem egy vallási vagy hasonló okokból kialakult prüdéria, egyszerűen az intim testrészek látványa - mind a nőnél, mind a férfinál - borzasztóan visszataszító.

Ráadásul nekem csakis az érzelemmentes, pénzért kapható szex jutna.

Ugyanis azt már tapasztalatból tudom, hogy egy "ingyenes" nőnél sem számíthatok semmi jóra.
Újabban csak videóklippekre és a bennük szereplő énekes- vagy táncosnőkre tudok maszturbálni.

Ugyanis kifejezetten undorít a nemiszervek premier plánban való mutatása a szexfilmekben, valamint így a nőkkel szeretkező, tipikus "jópasi" férfi pornóst sem kell közben nézni.

Sokkal jobb a "naturalista" szexfilmek helyett a francia "softcore" filmekre vagy az olyan zenei videóklippekre maszturbálni, ahol a nő fel van öltözve és nem kell látni a pőre valóságot.

Sokkal szexisebb, ha egy nő a meztelenség helyett harisnyát vagy a leggings néven elhíresült ruhadarabot viseli.

A hozzászólás egyéb részleteinek az értelmezése viszont sajnos meghaladja a szellemi képeségeimet.

Valószínüleg azért, mert valamiféle természetgyógyászati maszlag, amivel a hiszékeny embereket lehet hülyíteni.
Én örülnék annak, ha elég bátor lehetnék ahhoz, hogy megöljek néhány, nekem korábban verbálisan vagy fizikailag is ártó embert.

Igaz, néha általam sosem látott vagy ismert emberek halálára is vágyom. De túlságosan pacifista és gyáva polgári ember vagyok, noha egész életemben gyűlöltem a gyáva, polgári és pacifista életszemléletet.

"Redneck Earl"-énél sokkal súlyosabb sértésekben is részesítettek már férfi és nőtársaim, kizárólag csak azért, mert nem vagyok "igazi férfi".

Ezért egész életemben egy lenézett szar voltam, a férfiak és nők által egyaránt.
Nem igazán szeretek emberekkel találkozni, még teljesen hétköznapi szituációkban sem.

Embertársaim ugyanis minden alkalmat megragadnak ahhoz, hogy éreztessék velem, hogy hozzájuk képest egy utolsó szar vagyok.

Ezért akkor vagyok a legnagyobb biztonságban, amikor nem kell a többi ember között járnom.
Én halálosan félek a meztelen női test és a női nemiszervek látványától is és el sem tudom képzelni a szüzességem elvesztését.

Ugyanis undorítónak találom a szexet és csak stilizált szexet, a szoftpornó filmek által imitált szexualitást, illetve a videóklippekben táncoló-éneklő hölgyeket vagyok képes elviselni a maszturbálás során.

De lehet, hogy előbb-utóbb még ez is túl undorító lesz a számomra.
Esetemben a naívság sokkal inkább az autizmushoz és más mentális betegségekhez köthető, ezek együttesen okozzák azt, hogy 40-en felül is szűz maradtam.

De az is igaz, hogy én még nem tudtam olyan mélyre süllyedni, hogy kelljek valakinek.

Véleményem szerint vannak olyan emberek, akik örökké szűznek születnek. Az ilyen embereknek úgysem lehetne értékes párja, csak egy önmagukhoz hasonló selejt, vagy még egy attól is rosszabb.

Így tehát sokkal jobb, ha az ilyen emberek inkább el sem veszítik a szüzességüket és nincsenek párkapcsolataik, mert akkor legalább a gyerekeink életét nem keseríti meg a selejtes génjeink továbböröklődése.
Én általában tíz évente egyszer találkozom olyan értékes és intelligens hölggyel, akivel érdemes lenne elveszíteni a szüzességemet.

Ráadásul ebben a béka feneke alá eldugott kiskösségben, ahol lakom, még nők sem nagyon vannak.

Ezért a számításaim szerint legalább 2022-ig szűz maradok.

Vajon hol lehet értékes, intelligens és harisnyát is szívesen viselő hölgyekre találni?
Abban igaza van, hogy a mindennapi gondolataim nagyrésze a szex és a szüzesség körül forognak. De az ember mindig azzal foglakozik a legtöbbet, amit gyűlöl, és amiben nem lehet része.
A bátorsága tiszteletreméltó. Én még mindig halálosan félek a szextől és a jelenlegi személyiségem megsemmisülésétől.

Csak egy bizonyos orosházi hölgy tudott volna engem előcsalogatni a szüzesség "börtönéből".

Most viszont, hogy az indexen sem beszélhetek többé az illető hölgyhöz, így végképp bizonyossá vált, hogy legalább még 10 évig biztosan nem fogom tudni elveszíteni a szüzességemet.
Úgy látom, előző beírásom megakasztotta az itteni társalgást.

De ez egyáltalán nem baj. Általában úgyis azért fórumozok, hogy egy bizonyos hölgynek üzenjek, aki talán olvassa a különböző fórumokon elhintett beírásaimat.

Igazából bármilyen hölgynek szívesen üzenek, aki végre nem egy elmebeteg zaklatónak tekintene. Akár több különböző hölgyről is szó lehet, ugyanis rendkívül taszít a monogámia.

Valamint azért árulok el ennyi intim dolgot magamról, hogy ha valaki például az Indiana Jones szerű ostorpattogtatásomat meglátja , akkor az ne érje meglepetésként.

Az index fórumán viszont jelenleg a büntetésemet töltöm, mert az illető hölgy letiltatott.
 
Én is nem egyszer mondtam már szamárságokat az embereknek az utcán, néha önkéntelenül is. Már csak ezért is képtelen vagyok az ismerkedésre, mert a bennem megfogalmazódó gondolatokat sosem sikerül úgy szóra váltanom, ahogyan azt gondolom, és csak egy szánalmas, hebegő elmebeteg lesz belőlem. Szociális helyzetekben gyakran annyira meg vagyok illetődve, hogy azt sem tudom, mi merre hány méter.

Viszont ennél sokkal komolyabb autisztikus tulajdonságaim is vannak.

Például szeretek zenehallgatás közben előre-hátra hajlongva "meditálni" úgymond és közben mindenféle elképzelt világokba projektálni magam. Főleg a különböző filmzenéket kedvelem erre a célra, mint amik pl. a Mátrix című film alatt is hallhatók.

Valamint kb. 5-6 éves koromtól kezdve egy másik különös szokást is felvettem, miszerint föl-alá szaladgáltam a lakásban, gyakran órákon keresztül és ritmikus gimnasztikára emlékeztető táncokat csináltam, miközben egy csavarhúzóra kötött kötelet lebegtettem magam körül. A sportág képviselői is használnak egy ilyen eszközt, de én annak idején házilag készített megoldásokkal voltam kénytelen pótolni a kellék hiányát. Aztán úgy 11-12 éves korom környékén leszoktam erről, de a csavarhúzóra kötött szalagokat még most, 43 évesen is gyakran pörgetem, hogy nyugtatólag hasson.

De ha nem volnék ennyire lerobbanva a 43 éves életkorom és az öregedéssel együtt járó eltunyulás miatt, akkor újrakezdeném az ugrálást és a táncolást.

És ez csak két példa a különböző furcsaságaim közül.

Hogyan találjon tehát párra egy olyan férfi, aki nemcsak hogy nem egy férfiszépség (noha nálam jóval csúnyább férfiakat is látok párkapcsolatban), a jelleme sem elég férfias, hanem egyfajta keverék a férfi és a női között, ráadásul még ilyen ijesztő, autista tulajdonságai is vannak?
Üdvözlöm önt köreinkben.

A kecskebékás performanszának nagy rajongója vagyok.

Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy hozzám hasonlóan valószínűleg ön is még szűz lehet. Mert a nők nem igazán kedvelik az autisztikusnak tűnő, furcsa, hangyás tulajdonságokkal bíró embereket.

A 30 éven feletti szüzeknek szerintem már akkor sem lesz rendes, normális párkapcsolatuk, ha sikerül elveszíteni a szüzességüket. Hiszen ebben a korban - ráadásul az én helyzetemben, negyven felett - már olyan iszonyúan el kezdünk rettegni a szüzesség elvesztésétől és az egész addigi életünk megsemmisülésétől, hogy inkább szüzek maradunk, mintsem hogy ilyen öregen egy másik irányba menjünk.

Ön hogyan vélekedik erről? (akár béka rap-ben is előadhatja véleményét).
Az sem volt semmi, amit egyszer egy szexuális oktató jellegű filmben láttam;

A hölgy egy zárt harisnyanadrágot viselt, majd elővett egy kis ollót és vágott vele egy kis nyílást a harisnyájának az elején, és így invitálta partnerét a nemi aktus élményére.

Valahogy így tudnék elképzelni egy álomnőt.
 
Én azonban még mindig szeretnék élni a tévedés kockázatával és elképzelhető, hogy pár év múlva, amikorra talán legyőzöm az engem gúzsba kötő autisztikus félelmeket és lelkileg talán érettebb leszek a szüzességem elveszítésére, úgy 50 felett, mégiscsak szeretném elveszíteni a szüzességemet. Akár egy normál foglalkozású hölggyel, akár egy szexet pénzkereseti lehetőségként kezelő, ún. kurvával.

Tulajdonképpen egy olyan nő kellene nekem, aki az én női megfelelőm. Egy negyvenes szűz hölgyre, aki szinte a nap 24 órájában harisnyát visel, még szex közben is.

Magam is gyakran viselek harisnyát az utcán a nadrág alatt, mert iszonyat izgató az érzés, hogy úgy járok az emberek között, hogy erről a többiek nem tudnak. Igaz, ezzel vigyázni kell, mert olyankor elmosódnak a nemek közti határok. De én nagyon szeretem a harisnya anyagát, tapintását és barátnő vagy feleség híján magam vagyok kénytelen viselni.

Valamint az általam ideálisnak tartott nő még amiatt is ideális, hogy iszonyatosan vágyik a szexre, mégis, negyven felett is különleges értékként kezeli a szüzességet és csak a megfelelő szellemi színvonalú férfira vár, hogy kiélje vele vad szexuális vágyait.

Voltaképpen egy harisnyás, negyvenéves szűzkurva kellene nekem.

És ez egy teljesen trollkodástól vagy vicceskedéstől mentes vélemény.

Ilyen nővel viszont még soha nem találkoztam.
 
Sajnos halálosan félek a különböző műtétektől, legalább annyira, mint a szüzességem elvesztésétől.
Van egy állatorvos ismerősöm, aki kutyákon, macskákon végez hasonló műtéteket.

Ő talán tudna segíteni.

Rajta kívül viszont senkit sem ismerek, aki ilyen beavatkozásokat végezne, olyat pedig egyáltalán nem, aki embereken végezne.

Ugyanakkor szükségem van a mindennapos ejakuláció közben okozott örömforrásra, mint a drogra, amiről le kellene szokni.
Az élet egyéb területein sokkal teljesebb életet élek, mint amilyet a szexualitás terén valaha is élhetnék.

Ugyanis nem hiszem, hogy "fizetős" hölgyeken kívül bármilyen normális nőnek kellenék. Nemcsak mert undorító és perverz vagyok, a hobbijaim is elvontak és furcsák lennének bármelyik másik embernek, hanem mert a pszichikai betegségeim miatt az életben teljesen elmebetegnek tűnök és mindenki menekül a közelemből. Egy ijesztő hülyévé változok akkor, amikor más emberek is körülvesznek. Ez az agorafóbia és más ehhez hasonló betegségek tulajdonságai. Azonnal reszketni kezdek, idióta arckifejezéseket veszek fel, stb. Tehát nem igazán tudnék így ismerkedni senkivel.

Ha a biológiai vágyakat le tudnám győzni (amik nem mások, mint a valódi akaratomnak ellenszegülő, minden emberbe belekódolt biológiai funkciók), akkor tényleg tökéletes életet élhetnék.

Ezért hiányzik a tizenéveim első fele, amikor még a hobbijaimnak is tudtam élni és a szex gondolata sem volt jelen. Akkoriban éltem utoljára tökéletes életet.
Nekem viszont nem volt önkéntelen reggeli magömlésem még 13-14 éves koromban sem, hanem akaratlanul is meghallottam az osztálytársak beszélgetését, akik arról diskuráltak, hogyan kell csinálni.

Ezzel viszont tönkretették az egész hátralévő életemet.

Egyébként a mindenkori osztálytársaimtól is folyton rettegtem és köztük is csak egy utolsó kitaszított szar voltam, mert nyilván már akkoriban is látszott rajtam, hogy elmebeteg vagyok.
2001 óta benne vagyok a pszichiátriai nyilvántartásban.

2004 -ben kaptam elektrosokk kezelést is.

És mind a mai napig becsületesen szedem az előírt gyógyszereket ( bár sok eredményét nem igazán látom, különösen, hogy még a szexuális vágyakat sem képesek elnyomni).

Azért járok szexuális témájú fórmokra, mert az embert általában tényleg az érdekli a legjobban, amit gyűlöl.

Járok más témájú fórumokra is, amik a hobbijaimmal kapcsolatosak, de azok meglehetősen autisztikus hobbik és annyira kevés embert érdekelnek, hogy magyar nyelvű fórum nem is létezik a témában.

Emellett azért is járok különböző fórumokra, mert az internet szinte az egyetlen olyan hely, ahol még tartom a kapcsolatot a többi emberrel, valamint azért fórumozok, hogy képezzem a retorikámat. Ugyanis volt egy időszaka az életemnek (még az internet létezése előtti időkben), amikor az emberektől való hosszas távollét miatt szinte beszélni is elfelejtettem.
Valóban orvosok által is megállapított elmebeteg vagyok, mégis azt vallom, hogy nálam sokkal nagyobb elmebetegek is szaladgálnak a világban teljesen normális átlagemberként elismerve.

Eleinte azért tartóztattam meg magam a szextől, hogy az első alkalom minél tökéletesebb élmény legyen.

De aztán túlságosan is hozzászoktam a szüzen és egyedül való éléshez, olyannyira, hogy egy másmilyen életet már elképzelni sem nagyon tudnék manapság.

Ezért is rettegek a szüzességem elvesztésétől, mert azzal a jelenlegi személyiségem megszűnne létezni, új személyiség "növesztéséhez" pedig már túl öreg vagyok.
És ön szerint mi áll az előtte lévő 19 helyen?

Szerintem viszont a szex éppen hogy az első helyen áll a fontossági listán. Hiszen az ember mindig arra vágyik a legjobban, amit a leginkább gyűlöl is egyben.

Szerintem a szex és főleg a szüzesség elvesztése a legfontosabb dolgok az életben.

Éppen ezért 43 évesen is halálosan rettegek annak az elvesztésétől, mert lúzer mívoltomból következően csak gyenge minőségű szexre lenne lehetőségem, az pedig nem volna méltó az évtizedeken át építgetett, a szexről alkotott elképzeléseimhez.
Nekem viszont leginkább egy paleontológusra lenne szükségem.
 
Úgy látszik, a mocskos szexualitás manapság annyira beférkőzött mindenhová , hogy már egy masszázsra sem szabad elmenni , mert ott is orvul elvehetik az embertől a szüzességét.
Akármit ki lehet látni egy képből, ha kellően a szexualitásba belebolondult az ember.

Engem annak idején sem a Disney rajzfilmekbe rejtett vélt vagy valós titkos üzenetek vittek a bűnös szexualitásba, hanem azok a tizenéves "pályatársaim", akik orvul megmondták, hogyan kell maszturbálni és ezzel tönkretették az azt követő életemet. Magamtól talán rá sem jöttem volna a dologra, mert a szex azt megelőzően sosem érdekelt.

Valamint az átlagembernél is több "cicavíziót" nézek mostanság, mégsem hiszem, hogy többet kellene szexelnem vagy vásárolnom a többi embernél. Sőt, kifejezetten rettegek az ilyesmiktől (a többi embertől pedig pláne).
 
Én magam nagy kedvelője vagyok a különböző összeesküvés-elméleteknek, sőt, sokszor megfogalmazódott már bennem a gondolat, hogy sanyarú sorsomat és szinte vígjátéki esésemet-kelésemet az életben elnézve nem nagyon tudok másra tippelni, mintsem hogy ez a sok bénaság okkal történik velem, és valami, Truman-showhoz hasonló műsor része vagyok magam is, amelynek egyetlen célja, hogy valaki, vagy valakik azt kívülről figyelve röhöghessenek a szerencsétlenkedéseimen.

De ezt a reklámokba rejtett koponyákat ön sem gondolhatja komolyan. Én legalábbis sosem láttam ilyet, lelassított felvételben sem. Az sokkal valószínűbb, hogy nem a reklámba, hanem egészen pontosan önbe kódolták őket.
Ez nem tudom milyen videó lehet, de én magam Harkonnen báró szívdugóját sem mindig tudom végignézni.

Az is egy nagyszerű szexuális segédeszköz, ill. jelenet.
Még szerencse, hogy aki negyvenen felül is szűz, annak nem kell ilyen szükségtelen marhaságokkal foglalkoznia, mint kicsiny családjának unalmas és időrabló pátyolgatása, hanem napi 3-4 perces bohóckodással (polírozással) le van tudva az egész szexuális-párkapcsolati téma és utána zavartalanul lehet élni a hobbijainknak, vagy amit akarunk, anélkül hogy a feleségünk-gyerekeink ebbe beleszólnának.
Márpedig a vágyakat nem szabad elérni. Én nem szeretnék konvencionálisan boldog lenni, semmilyen szinten, nagyon is jól elvagyok a magam csóróságával, negyvenen felüli szüzességével és senkiségével. Az az ember, aki mindent megkaphat, az pontosan olyan, mint amikor valaki a szüzességét veszíti el. Már eljutott oda, ahonnan nincs feljebb és nem marad számára nagyobb cél, amit kitűzhet és elérhet.

Az igazi életnek hitványnak és szenvedésekkel telinek kell lennie, ahogy a Mátrix című filmben is a korábbi "tejban-vajban fürdő kánaán" típusú mátrix-verziók helyett csak a gyötrelmes igazi világ lenyomatát voltak képesek elfogadni valódinak a rabigába hajtott emberek.
Mik ezek a különös "ä" betük az ön hozzászólásaiban? Mintha Erich von Däniken nevét próbálná folyamatosan leírni, csak sosem sikerül.

Mindenesetre "dióhéjben" összefoglalva én egy szociofób pszichopata vagyok, aki egyszerre veszélyes a társadalomra és fél tőle.

Csak két okból írok különböző fórumokra, egyfelől azért, hogy kiröhögtessem magam a normális emberek előtt, akik egyből elkezdenek hüledezni és algernoni fehéregér-mancsaikon szaporán iszkolni a saját megszokott, nem-szűz világlátásuk felé.

Másfelől pedig azért teszem, hogy hátha ki tudom provokálni, hogy a fent említett normális emberek meg akarjanak ölni az "elmebeteg" gondolataim miatt és el is jussanak a megvalósításához.

Akkor legalább nem kellene még évtizedekig arra várnom, amíg természetes úton meghalok, hanem kvázi mártírhalált halhatnék az elveimért.
A média számomra egyik legpozitívabb tulajdonsága, hogy olyan elképzelt vágyakat és párkapcsolati idillt mutat be, amelyeknek az elérésére minden birka állampolgár vágyik, és emiatt hajszolják bele aztán magukat olyan, végül csalódással végződő párkapcsolatokba, amelyekben sosem fogják elérni ezeknek a filmsztárok által bemutatott illúzióknak a szintjét. Az ilyen silány párkapcsolatok láttán-hallatán pedig jókat tudok nevetni, kárörvendeni.

Szerintem mind a szex, mind a párkapcsolatok sokkal izgalmasabbak, ha csak a filmeken keresztül nézzük őket, de mi magunk nem élünk párkapcsolatban.
Általában nem szeretek beszélgetni senkivel, sőt még találkozni sem az embertársaimmal, amikor nem muszáj. Az arany élet az lenne, ha többé ki sem kellene mozdulnom a lakásból és minden szükségletemet meg tudnám oldani az interneten keresztül.

Sosem voltak barátaim sem, ugyanis nem hiszek a barátságban, valamint a baráti közösségek is legfőképpen arról szóltak az én fiatalságom idején is (a mai korban pedig még hatványozottabban), hogy hogyan tagozódjunk be a társadalomnak hívott birkanyájba, hogyan legyünk minél lazább tahók, hogyan szexeljünk és rúgjunk be a különböző szórakozóhelyeken.
Engem a szüzességem elvesztése érdekel a legkevésbé.

Legszívesebben inkább megbotránkoztatnám az embereket, például Harisnyaember lennék, hasonlóan a Csillag születikben feltűnt Kecskebéka-emberhez és más nagy sikert elért figurákhoz.
Én viszont csakis az egyéjszakás kalandoknak élnék, ha nem volnék így 43 éves koromra egy visszataszító öregember és nem rettegnék annyira a szüzességem, a személyiségemet leginkább meghatározó állapot megszűnésétől.

Ugyanis a szexen kívül semmilyen közös témám nem lenne egy nővel, sőt a szexen kívüli órákban kifejezetten feszélyezne egy másik idegen ember folytonos jelenléte.
Kifejezetten szeretem, ha a "normális emberek" röhögnek rajtam, mivel mindig is megvolt bennem a hajlam a mazochizmusra, az önsanyargatásra.

Sokszor röhögök saját magamon is, sőt, a negyvenen felüli szüzesség időnként olyan elviselhetetlen állapot tud lenni, hogy csak a saját magamon való nevetéssel és nevettetéssel lehet kibírni.
Sok ember fogalmaz meg hasonló véleményt velem kapcsolatban, hitetlenkedve, hogy márpedig ilyen ember nem létezhet. Ebből is látszik, mennyire fontos a szüzesség megléte, még egy olyan senkit is különlegessé tud tenni, mint én.

Sok más indok mellett emiatt is félek az elvesztésétől, mert azzal megszűnne az a dolog, ami egyedivé tesz, és talán még az egyszerű átlagembereknél is nagyobb senki lenne belőlem.
Nekem papírom is van arról, hogy elmebeteg vagyok, sőt ezt önmagam is alá tudom támasztani.

Amiben az az érdekes, hogy állítólag egy elmebeteg nem képes önmagáról megállapítani, hogy az. De én önmagam és a téma szakértői szerint is az vagyok.

De számomra ez inkább érdem, mert a normális polgárok egysíkú életvitelével ellentétben nekem mindig is a bizarr szokásokkal és gondolatokkal bíró emberek voltak a szimpatikusabb példaképek.
Én alapjában véve rettegek minden embertől, legfőképpen a prostituáltaktól. Semmi kedvem nem volna például a prostituáltak által terjesztett szexuális fertőzésekben meghalni, aminek a bekövetkeztétől legalább annyira rettegnék egy ilyen helyzetben, mint a szüzességem elveszítésétől.
Általában, főleg a maszturbálás után megkönnyebbült állapotban, kifejezetten boldog életet élek szűzként, sőt, megkockáztatom, hogy sokkal jobb életet lehet így élni, mint a polgári társadalomba betagozódott, életunt, háztartásbeli papucsként, akit már a valódi szex sem igazán érdekel.

Néha azonban a szexuális vágyak, ez a visszataszító biológiai folyamat akkora dühre sarkall, hogy olyankor az ember nem akar mást, csak pusztítani, vagy a norvég lövöldözőhöz hasonló gyilkos merénylővé válni.

Ezért olyan eszközöket vagy gyógyszereket keresek, amik segítenék véglegesen elfeledtetni velem a szexuális vágyat, hogy ismét a szex gondolatától mentesen élhessek, ahogy a 13-14 éves korom előtti éveimben éltem. Nagyszerű idők voltak, csakhogy utána nem sokkal az osztálytársaim rávezettek a maszturbálás mikéntjére és ezzel elrontották az egész további életemet.
Eleinte valóban azért tartózkodtam a szüzességem elvesztésétől, mert romantikusan önmarcangoló, afféle Don Quixote-i szélmalomharcnak tekintettem a szexuális vágy elleni küzdelmet, ráadásul a szüzesség sokkal komolyabb érték annál, mintsem hogy azt el lehetne dönteni tizenéves, fiatal és tudatlan emberként, hogy kinek lenne érdemes igazán odaadni.

Valamint azért is vállaltam a szexnélküliséget, hogy ezzel is lázadjak a felelőtlen, szexelő, ivó és bulizó korombeliekkel szemben.

Csakhogy a huszas-harmincas éveimre már annyira berendezkedtem a szüzességemmel való életre, hogy ez a tény vált a létezésem egyik allapillérévé. Manapság pedig halálosan rettegek attól, hogy milyen borzasztó lenne ilyen öregen elveszíteni a szüzességemet, aminek során megsemmisülne az a személy, akit egész eddigi életemben építgettem magamban.
Én annyira túlmisztifikáltam a szex fogalmát, és annyira elhittem a filmek által ábrázolt szexualitást, hogy attól tartok, a valóság csak csalódás lenne számomra.
A legjobb az lenne, ha a nők megölnék a szexuális szempontból jelentéktelen férfiakat, mint amilyen én is vagyok.

Egy másik ellenséges nemzet helyett pedig inkább egy földönkívüli megszálló faj kellene, akik válogatás nélkül az egész emberiség elpusztítására törnek, de akár mi, jelentéktelen szüzek is hadsereget szervezhetnénk, hogy megöljük a mai "menő férfiakat". Ugyanis egy túlkorosan szűz emberben annyi frusztráció és düh munkál szexelő embertársai iránt, főleg így negyven felett, hogy azt a dühöt csak a többi, a társadalomba igen jól beilleszkedő és nagyon is odavaló jóállatpolgár legyilkolásával tudná enyhíteni.
Azonos korúak vagyunk, mégis többek közt az ilyen vagy ehhez hasonló jövőtől való félelem miatt maradtam még ilyen idősen is szűz, mert nem akartam a monogámia börtönében és megunt házastársakkal, lagymatag kapcsolatokban tengődni.

Ennél még az is jobb, ha valaki akár egy életet is leél szüzen a szex után vágyakozva, csak elképzelve, hogy milyen is lehet, mintha szembesülnék azzal, hogy valójában a szex is ugyanolyan földhözragadt és unalmas dolog lehet, mint általában a valódi világban minden, és csak filmen néz ki jól.

Ha pedig létezne is az a fajta szex, amit ezek a filmek mutatnak, annak a megismerésére egy magamfajta, az egész életében a "lúzer" szerepét betöltő senki úgyis esélytelen.
Már a gondolat, hogy egy magamfajta negyvenéves szűz f*sz nálánál húsz vagy még több évvel fiatalabb nők képeire vagy videóira maszturbál, önmagában véve is undorító.

De én maszturbálni sem élvezetből szoktam, mint az emberek nagyrésze, hanem csak azért, hogy legalább az adott napra eltűnjön a szex gondolata.

Kifejezetten örülnék annak, ha potencia zavaraim lennének és többé soha nem bukkanna fel a szexuális inger, akkor ismét zavartalanul élhetném az életemet, ahogy a tizenéveim elején tettem.
Világéletemben attól féltem, hogy a szüzességem elvesztése után annyira megváltoznék, hogy nem is ismernék magamra. Ugyanis nagyon szeretem azt a személyiséget, akivé az évek során fejlődtem, már csak a szüzességem megmaradása miatt is sokkal intelligensebbé váltam a legtöbb embernél és szeretek kárörvendeni más emberek elbaltázott párkapcsolatain is.

A szüzességem elvesztésével viszont én is belépnék ezeknek az embereknek a táborába, márpedig közéjük sosem akarnék tartozni. Ugyanakkor időről időre megkísért a szexnek a gondolata, amit viszont állandóan le kell győzni.

Ez a belső tépődés és ambivalencia pedig egyszerre gyötrő és vonzó a számomra.
 
Sokszor saját magamat is olyan alávaló undorító féregnek találom, mintha én volnék Harkonnen báró a Dűne című filmből.

A legjobb az lett volna, ha a szóban forgó hölgy megölt volna engem, vagy az ő parancsára lettem volna elég bátor ahhoz, hogy megöljem magam.

Sokkal jobb világban élnénk, ha a hozzám hasonló férfiatlan hulladékok meghalnának, akár a nők keze által, esetleg különböző neurotoxinok segítségével.

Ugyanis még a haláltól is kevésbé félek, mint a szüzesség elvesztésétől.
 
Elképzelhető, hogy az az illető is azért retteg a szüzessége elveszítésétől, mert egy teljesen másmilyen emberré változna utána.

Én is így vagyok ezzel. Igaz, nemcsak a szüzességem elvesztésétől rettegek, hanem minden más, akár a leghétköznapibb társadalmi interakcióktól is. Valamint minden más olyan időtöltéstől is, ami a "normális embereknek" örömet okoz, az alkoholizálástól és egy csomó más "lezser, menő" dologtól.

De a legjobban a már nem szűz emberektől félek.
Én néha muszáj voltam "zaklatni" hölgyeket, mert csak így kerülhettem nők közelébe.

Ugyanis magától egy nő sem érdeklődne az irányomban.

Az egyetlen olyan esemény az életem során, amikor valaki önmagától "érdeklődött", az akkor történt, amikor tavaly március környékén valaki képeket küldött nekem a vonzó, harisnyás lábairól és a mai napig nem tudom, hogy ki lehetett az.

De már olyat is olvastam, hogy az index fórum transzvesztita topikjából volt egy férfi illető.

Ebben az esetben viszont nem örülök ennek az egy darab érdeklődésnek sem.
Semmi kísérletet nem akarok tenni a szüzességem elveszítésére, sem harisnyát viselő hölgyekkel, sem anélküliekkel.

Sőt, a legnagyobb szexuális kielégülést nekem most az jelentené, ha én magam viselhetnék harisnyát.

Ha készíthetnék egy engem tetőtől-talpig harisnyával beborító öltözetet, amiben az utcák sarkából vagy bokrok közül az emberek, de legfőképpen nők elé ugorva megrémíthetném, de egyben nevetésre is késztethetném őket.

És abban a ruhában parádéznék, egyfajta szuperhősként, a Harisnyaemberként.

Jóllehet mindig is túl gyáva leszek ahhoz, hogy ezt a tervemet megvalósítsam.
 
Én egy tutyimutyi gyáva alak vagyok, akiről már ránézésre is megállapítja mindenki, hogy szűz. De valóban sokszor hangoztatom magamról ezt, sőt, a valós életben is egyre gyakrabban.

Azután pedig jókat szoktam nevetni azokon, akik ennek az olvastán vagy hallatán egyből elfordulnak tőlem, mint egy utolsó elmebeteg féregtől.
Más fórumokon leírtaknak ne higgyen; újabban az index fórumán nem is egy, hanem egyszerre két meglehetősen gyenge képességű illető szokott utánozni engem.

De én akkora porszem vagyok (nemcsak a nők, hanem a magyar igazságszolgáltatás szemében is), hogy a személyemmel történő visszaéléseket jogi útra sosem terelem - egyes nőkkel ellentétben, akikkel szemben úgymond én éltem vissza, bár magam sem mindig tudom, hogyan és miért.
Sokkal izgalmasabb szűzként élni és szűzként meghalni, főleg ha valaki nem született értékes, emlékezetes, maradandó értékeket alkotó embernek.

Ha valaki átlagembernek született, aki semmiben sem kiemelkedő, akkor legyen különleges abban, hogy sosem veszítette el a szüzességét. A halála után legalább erről elmondhatják majd mások, hogy legalább ebben különleges volt az illető.
 
A szüzesség elveszítésével az a gond, hogy az minden ember életének legkimagaslóbb élménye, ahonnan már nincs feljebb. Onnantól kezdve nem marad nagyobb élmény az életben, amit egy ember megélhet. Ezért onnantól kezdve mindenki abba bolondul bele, hogy mivel lehet a szexuális élményeket egyre tetőzni.

A szüzesség elvesztésétől éppen ezért félek, mert amíg az ember szűz, addig nyitott a magasabb szintű szellemi életre és az intellektuálisabb élvezetekre, de a szüzessége elvesztése után egy szexualitásba belebolondult állattá válik, aki azt követően már csak folyton azt hajszolja, hogyan kerülhet élete első szexuális élményénél is eufórikusabb állapotokba.
Lehet hogy önnek hihetetlen és nevetséges dolog egy 43 éves szűzzel találkoznia. Számomra viszont szánalmas és elsüllyednék szégyenemben.

De pontosan emiatt nem szeretném elveszíteni a szüzességemet ezután sem, mert akkor belőlem is egy empatikus képességeimet vesztett, rosszindulatú ember lenne, aki attól kezdve kinevetné és lenézné a szűz embereket. Azzal az új énemmel pedig már nem tudnék együtt élni.

Ezért a szüzességem elveszítése helyett leginkább csak meghalni szeretnék. Sokkal jobban zavar, hogy az öngyilkossághoz sem vagyok elég bátor.
 
Lehet hogy önnek hihetetlen és nevetséges dolog egy 43 éves szűzzel találkoznia. Számomra viszont szánalmas és elsüllyednék szégyenemben.

De pontosan emiatt nem szeretném elveszíteni a szüzességemet ezután sem, mert akkor belőlem is egy empatikus képességeimet vesztett, rosszindulatú ember lenne, aki attól kezdve kinevetné és lenézné a nem-szűz embereket. Azzal az új énemmel pedig már nem tudnék együtt élni.

Ezért a szüzességem elveszítése helyett leginkább csak meghalni szeretnék. Sokkal jobban zavar, hogy az öngyilkossághoz sem vagyok elég bátor.
 
Lehet hogy önnek hihetetlen és nevetséges dolog egy 43 éves szűzzel találkoznia. Számomra viszont szánalmas és elsüllyednék szégyenemben.

De pontosan emiatt nem szeretném elveszíteni a szüzességemet ezután sem, mert akkor belőlem is egy empatikus képességeimet vesztett, rosszindulatú ember lenne, aki attól kezdve kinevetné és lenézné a nem-szűz embereket. Azzal az új énemmel pedig már nem tudnék együtt élni.

Ezért a szüzességem elveszítése helyett leginkább csak meghalni szeretnék. Sokkal jobban zavar, hogy az öngyilkossághoz sem vagyok elég bátor.
 
Még ha történt is volna valaha ilyen, hogy egy fizetett nő punciját nyaltam volna szüzességem elvesztésének szándékából valamikor 4-5 éve, majd utána tőle is elmenekültem volna, azt ma már letagadom. Sőt, talán még az általam bevallott egyszeri és sikertelen alkalom sem történt meg soha. Talán csak a "normális" emberek által felírt, "jobbító szándékú" gyógyszerek által keltett képzelgések egyike volt az egész.

Az igazság az, hogy gyakran még a szüzességem elvesztéséről való fantáziáláshoz is túl gyáva vagyok. Az esetek többségében ugyanis egy másik emberhez még csak szólni sem nagyon merek, vagy ha igen, akkor azonnal egy hebegő-habogó nyúlbéla válik belőlem. Így nehéz lenne még akár egy prostituálthoz is odamenni.
Egyszer egy prostituáltnál valóban eltöltöttem néhány, erekció és "eredmény" nélküli percet. Azonban a szüzességem elvesztésétől való páni félelem akkor is győzedelmeskedett felettem, ezért rövid úton leléceltem a helyszínről.

Megrémültem a helyzettől, hogy a szex megismerésével valószínüleg megszédít a sátáni szexualitás és onnantól kezdve a minimális szükségleteimre is alig elég fizetésemet mind a prostituáltakra költeném. Az pedig az utcára kerülésemet vonta volna magával, mivel silány munkákat végző, semmilyen komoly végzettséggel nem rendelkező senki vagyok.

De mindmáig nagyon szégyellem, hogy nem tudtam megtenni az adott nővel sem, ami egy "igazi férfinak" lenne a feladata.

Ebből is meglátszik, hogy sosem voltam és nem is leszek a társadalmi normák által meghatározott "igazi férfi".
Egykor én is szerettem volna megismerni a szex világát.

Viszont az emberek már évtizedekkel ezelőtt tudatták velem, hogy arra sem vagyok méltó, hogy szóba álljak velük, nemhogy szexuális kapcsolatot létesítsek velük. Ezért fokozatosan rettegni kezdtem a többi embertől, majd később a szüzesség elvesztésétől is, hiszen ha ilyenek a nem-szűz emberek, akkor nem is akarok közéjük tartozni.

Manapság pedig a szüzességem elvesztésétől még a halálnál is jobban rettegek. Meggyőződésem, hogy nem élném túl. Azzal ugyanis meghalna az a személy, aki most vagyok és egy olyan valaki lépne a helyébe, aki már nem akarnék lenni. Ahogy a többi ember is a szüzességük elvesztése után véglegesen a társadalom rabszolgáivá és gyalázatos alakokká válnak.

Valamiféle tudatmódosító szer hatása alatt viszont talán hajlandó lennék elveszíteni a szüzességemet, ha az garantálná, hogy másnapra mindent elfelejtenék és ismét a régi énemként élhetnék tovább.