szexualitas.hu logo
Regisztráció | Belépés
főoldal cikkek fórum szavazó

Találkozás a régi szerelemmel

2009-03-24 | K. R. | Ideál Életmódmagazin

Különös, hogy néha miféle emlékek szunnyadoznak bennünk, s ha szomorúak vagyunk, vagy személyes problémák nyomasztanak, ezek hirtelen a felszínre törnek. Elég egy apró, tulajdonképpen jelentéktelen veszekedés kedvesünkkel ahhoz, hogy teljesen magától beinduljon az időgép, mely visszarepít a múltba, őhozzá!

szomorú párEgy csapásra válik a régi nagy szerelem ismét fontossá. Összehasonlítunk, és arra a férfira gondolunk, aki akkoriban, sok évvel ezelőtt számunkra oly sokat jelentett! Elveszíthetjük objektivitásunkat, partnerünkkel szemben igazságtalanná válunk, akit bizonyos időre, esetleg a békülésig, még az ágyban is ellenségnek tekintünk.

A szakember véleménye szerint ez a viselkedésforma a lélek teljesen normális és érthető védekezőreakciója. Meg vagyunk sértődve, össze vagyunk zavarodva, fájdalmunkban, sokszor már csak ellenkezésből is, emlékeink közé menekülünk. Az a férfi, aki annak idején nagy szerelmünk volt, álmaink hősévé válik. Ő az egyedüli, aki mindig megértett minket. Támaszul szolgál, széles vállain kisírhatjuk magunkat, s épp ez az, amire most szükségünk van! De jó is volna, ha itt lenne! Meggyőződésünk, hogy biztosan másképp viselkedne velünk, mint jelenlegi párunk, akivel nem vagyunk képesek kompromisszumot kötni. Ebből az álmodozásból következik szinte törvényszerűen az a vágy, hogy viszontláthassunk hajdani nagy szerelmünket.

Most már csak tőlünk függ, hogy engedelmeskedünk-e ennek a kívánságnak, vagy megbarátkozunk a valósággal, még akkor is, ha az kevésbé tűnik romantikusnak, s nem ébreszt bennünk olyan szép érzéseket, mint azok a gondolatok és emlékek, melyek fiatalságunk nagy rajongásait, szárnyalásait idézik.

Vágy a szerelem beteljesülése után

A magány, a lelkünkben kongó üresség elszomorít, és jó indítóokot szolgáltat ahhoz az ösztönös elhatározáshoz, hogy hajdani szerelmünket újra felkeressük. Emlékeink legszentebb, legintimebb, legrejtettebb kincsesládájában sokszor évtizedeken keresztül őrizgettük a múltat, melyet most némi fájdalommal kísérve próbálunk előcsalogatni.

Gyűrött, és rég megsárgult szerelmes levelek között lapozgatunk, melyeket annak idején titkon rejtegettünk, olyan költeményeket idézünk, melyeket szenvedéllyel írtunk Neki, Hozzá, s melyeket csak ritkán mertünk elküldeni.

S ahogy ránk nézett! Pillantásában szinte elmerültünk! S hogy remegett a térdünk, amikor először kérdezte meg tőlünk, lenne-e kedvünk szombat este táncolni menni! Mi lehet vele? Vajon visszatérne-e az a különös gyomorszorító érzés, ha még egyszer viszontláthatnánk? Csak egyetlenegyszer, kötelezettségek nélkül, egyszerűen csak szórakozásból, játékból és... kíváncsiságból.

Minden, amit annak idején átéltünk, hirtelen újra élővé válna: a csodálatos, gyengéd érintések, az első igazi csók utáni ijedség, amely olyan sután sikerült! S az első szerelmes együttlét, amikor egész éjszaka nem tudtunk betelni egymással!

A beteljesült szerelem utáni vágy mindegyikőnkben jelen van. Az első szerelem érzését kergetjük - és sokszor visszasírjuk - következő kapcsolatainkban is. Az egykori nagy szerelemmel történő találkozás épp ezért jogos, egyidejűleg izgató kívánságból, kíváncsiságból adódik. Vajon mivé fajulhat egy ilyen találkozás, melyen keresztül jelenlegi kapcsolatunk értékét is felmérhetjük, átgondolhatjuk, hogy mit szeretnénk még életünk folyamán elérni - s ez teljesen jogos igény. Végiggondolhatjuk, hogy eddig mi valósult meg álmainkból. Mindezek felmérése izgalmas érzéseket válthat ki, és mindenképpen gazdagíthatja egyéniségünket.

Ártatlan szórakozás, esetleg játék a tűzzel? Könnyű kaland bizonytalan kimenettel, vagy olyan szórakozás, melyet érzéseink szerint igenis meg kell adnunk magunknak? Kérdések, kérdések...

Megnyugtató azonban az a tény, hogy a megkérdezett 1000 elvált házaspár esetében mindössze négyen adták meg válási okként fiatalkori szerelmük ismételt felbukkanását.

Mit gondolnak a szakemberek?

Szakértőknek, pszichológusoknak tettük fel a következő kérdéseket:

ideál: Helyes-e, ha újra találkozunk régi szerelmünkkel?

- Miért is ne? Hajdani nagy szerelmünkkel találkozni - teljesen érthető kíváncsiság és vágy! A találkozás lehetőséget nyújt ahhoz, hogy két dolgot megvizsgáljunk: egyrészt saját személyiségünk fejlődését, másrészt álmaink egykori lovagját - immáron némi távolságból.

ideál: Milyen veszélyek rejlenek a találkozásban, és hogyan hidalhatók át ezek a leghatásosabban?

- Az egyetlen és legnagyobb veszély, hogy nagy szerelmünket idealizáljuk, rózsaszín ködben látjuk, s ezáltal megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy saját életünket is reálisan lássuk annak értékeivel és hibáival együtt, és azt másokkal szemben is értékelni tudjuk.

ideál: Mit jelent a nagy szerelem számunkra?

- Sok mindent. Egy nagy szerelmet átélni azt jelenti, hogy megtapasztaltuk az érzelmi beteljesedést. Ez a tapasztalat a későbbiek során nyújt segítséget, hogy tudatosan keressük és - szerencsés esetben - meg is találjuk azt, ami érzelmileg fontos számunkra, ami gazdagít. Más szóval: jelenlegi állapotunk emocionális szintjét is valahol felmérhetjük ezen találkozás segítségével. A nagy szerelemmel kapcsolatos ábrándozások, gondolatok hozzásegítenek minket ahhoz, hogy megvizsgáljuk, vajon mennyit ér jelenlegi partnerünkhöz fűződő kapcsolatunk, s egyáltalán: mit ér életünk, végső soron hogyan is érezzük magunkat a bőrünkben.

ideál: Helyes-e erkölcsileg, ha partnerkapcsolatban élve szeretnénk viszontlátni hajdani nagy szerelmünket? Nem csapjuk-e be ezzel a másikat?

- Semmiképpen sem csapjuk be társunkat. Inkább azt kell magunkban rendbe rakni, miért is keletkezett egyáltalán ez az ötlet! Hiányzik mostani kapcsolatunkból az érzelmi töltet? Kielégültek vagyunk-e érzelmileg is? Hiányzik esetleg a pezsgés, az erotika? Unalmas, egyhangú az életünk? Ha bármelyik kérdésre igen a válasz, próbáljuk meg, hogy hétköznapjainkat újra színesebbé, változatosabbá tegyük, s eközben tudatosuljon bennünk, hogy a hajdani romantikus szerelemnek a való élethez bizony ritkán van köze.

Vajon mi történne?

Lánykori ábrándozásaink hőse, a férfi, akivel átéltük első szerelmes érzéseinket. S egyszer csak megkérdezzük önmagunktól: vajon mi lett belőle, hogy alakult az élete?Átélnénk-e egy esetleges találkozáskor újra azokat a csodás érzéseket, térdünk remegését, a furcsa bizsergést a gyomrunkban? Az alábbiakból megtudhatjuk, hogyan kereste meg egy asszony egykori nagy szerelmét, s mit élt át.

Anna (40): "A Péterrel való találkozás nagy kudarc volt!"

"Egy pezsgős hangulatból született az ötlet, amikor legjobb barátnőmmel, Zsuzsával együtt ünnepeltük 40. születésnapomat. Egyszer csak megkérdezte: emlékszel-e a nagy Ő-re? Igen, Péternek hívták, az első szerelmem, az első igazi barátom. Csaknem 20 éve nem láttam, és nem tudok róla. De a fényképe még megvan, és az emlékek még elevenek az együtt töltött egyetemi évekről. Zsuzsa: "Miért is ne? Próbáld megkeresni! Végül is már 40 éves vagy! Egyszer élünk! Ne mulassz el semmit, amit később megbánhatnál!"

Istenem! Milyen is volt? Nagyon jól emlékeztem rá. Csókjaira, nevetésére, vicceire, vidámságára. Akkoriban úgy hittük, Isten is egymásnak teremtett minket. Ezután találkoztam mostani férjemmel, beleszerettem, és hozzámentem feleségül. Péter beletörődött, sőt virágot is küldött az esküvőnkre. Barátnőm véleménye szerint mégiscsak rosszul választottam, hiszen időközben férjemtől is elváltam. Nem lehet tudni, hogy Péter lett volna-e az "igazi". Zsuzsa mindenesetre felébresztette kíváncsiságomat. Bevallottam magamnak, hogy volt valami izgató abban a gondolatban, hogy Pétert viszontlássam. Barátnőmmel még sokáig fantáziálgattunk: vajon milyen lenne, ha ennyi év után ismét ott állnánk egymással szemben, visszatérne-e a régi varázs? Elkezdhetnénk, folytathatnánk-e ott, ahol annak idején abbahagytuk?

Ha Zsuzsa nem ültette volna a bogarat a fülembe, biztos eszembe se jutott volna, hogy levelet írjak neki. Nem hagyott békén, találkozásunkat romantikus színben tüntette fel. Én voltam a tárgyilagosabb, fantáziálgatása azonban magával ragadott. Különben is - mit is veszíthetnék? Rendben, de milyen nyomon induljak? Csak a régi címet ismertem, ahonnan azóta elköltözött. Levelem végül - ha nagy kerülőkkel is - utolérte őt akkor, amikor már nem is hittem, hogy hallhatok róla. Egyszer csak levelet kaptam tőle Szegedről, ahol akkor lakott. Egy hatalmas szívet rajzolt, és beleírta: "Gyere, várok rád!"

Elbizonytalanodtam, hirtelen megrettentem saját magamtól, az egész ötletet valahogy gyerekesnek találtam. Zsuzsa azt tanácsolta, hogy felejtsem el az egészet, ám most már én nem lettem volna erre képes.

Egy szép tavaszi napon vonatra szálltam, és Péter ott várt a pályaudvaron, kedvenc virágommal a kezében. "Most először megiszunk nálam egy kávét" - mondta. Nem szóltam semmit, csak nevettem, és megszorítottam a kezét. Amikor az előszobában lesegítette a kabátomat, magához ölelt, majd csókolóztunk. Enynyi év után! De a várt szívdobogás csak nem jött. Minden teljesen más volt. Térdeim sem remegtek, mint annak idején, amikor csak megérintett. A csókja sem volt olyan, ahogy emlékeimben élt. Cigarettaíze volt. És a bajusza! Akkoriban izgató volt, most csak kellemetlenül csiklandozott. Kibontakoztam az öleléséből. A helyzet szinte kínos volt. Péter rögtön elengedett, kissé zavarban volt. "Lehet, hogy mégsem volt jó ötlet, hogy találkozzunk?" - és hozott egy sört a hűtőből. "Kérsz te is?" "Utálom a sört, nem emlékszel? Inkább maradjunk a kávénál." "Hát persze! - csapott a homlokára. - Milyen feledékeny is vagyok!" Cigarettára gyújtott. "Te dohányzol? - kérdeztem, hogy a kínos csöndet áthidaljam. - Mióta?" "Tudod, a munka. Segít oldani a feszültségeket. És te?" "Az orvosok szerint minden cigaretta 5 perccel rövidíti az életet" - válaszoltam. "Na és? Ha így is van, nem mindegy?" - jött a válasz. "Még mindig ilyen könnyelmű vagy az egészségeddel kapcsolatban?" - kérdeztem, meglehetősen kioktató módon. Ingerülten reagált: "Annak idején sokkal toleránsabb voltál." "Az akkor volt" - vágtam oda.

"Megváltoztál. Máshogy élsz az emlékeimben." "Te is más lettél" - folytattam az értelmetlen párbeszédet. "Hogyan töltsük el most már ezt az estét?" Nekem sem volt semmi ötletem. Elhatároztuk, hogy elmegyünk valahová vacsorázni. Péter valami görög specialitásra vágyott, nekem egy porcikám se kívánta a zacikit, még kevésbé a fokhagymás báránysültet. Olasz tésztát ettem volna. "Hizlal" - vélte Péter, nem éppen udvarias módon. "A sör még jobban" - vetettem oda. Az első közös vacsoránk 20 év után! Teljes kudarc! S hirtelen mindketten rádöbbentünk: semmi közös nincs bennünk. Beszélgetésünk egyre jobban akadozott, a helyzet egyre kínosabb lett. Hol maradt a hajdani tűz? Unalmasnak találtam Pétert, hazavágytam, már bántam az egészet. Ő is hasonlóképpen érzett. Egy ásítást nyomott el. Legalábbis megpróbálta elrejteni. Az egész egyre elviselhetetlenebbé vált. Végül azt javasoltam, hogy még az éjszakai vonattal hazautazom. Péter megkönnyebbültnek látszott, egyszeriben felvidult.

"Azért keressük egymást időnként" - mondta, ahogy ott álltunk a huzatos peronon. "Rendben" - válaszoltam szinte automatikusan. Az indulás előtti percek örökkévalóságnak tűntek. "Jó volt viszontlátni téged" - udvariaskodott, és kezet ráztunk. "Vigyázz magadra!" - búcsúzott, "Te is!" - válaszoltam, majd ahogy kigördült a vonat a pályaudvarról, három keresztet rajzoltam a sötét ablaküvegre.


Kommentek

kanyim [NŐ] 56 2009-08-03 23:09
hááát... tényleg nincs sok értelme ebbe belemnni..
hisz látható hogy egyre kevesebb ideig vagytok csak egymással..

és újrea feltépnéd a régi sebeket..

és az sem tiszta a srác mitakar veled..
lehet csak akkor kellesz ha éppen nincsen senki más...
[6061]
babybogyó [NŐ] 28 2009-08-02 21:18
Sziasztok! Hát durva egy cikk ez :( Hát így 19 évesen nem igazán mondhatom azt, hogy áttéltem, de mégis :( A véleményeteket szeretném kérni :) Szóval 16 évesen össze jöttem egy sráccal, imádtuk egymást, nagyon jól megvoltunk, ő volt az igazi nagy szerelem eddigi életemben, de rövid időn belül ( 5 hónap ) valami oknál fogva vége lett...máig nem tudom miért, sokáig nem is beszéltünk, de aztán egyszer hónapok múlva elkezdtünk újra beszélgetni, sokat járt öcsémhez, én a hugaihoz. Közben nekem lett egy komoly kapcsolatom, ami majdnem 2 évig tartott, de közben is folyamatosan talizgattunk Atival, olyanok voltunk mint a kisgyerekek, verekedtünk XD, imádtuk ha csak sunyin is de egymáshoz érhettünk:) Aztán mikor vége lett a hosszú kapcsolatomnak nagy részben volt hozzá köze, újra össze melegettünk egy kártya party közbe, újra jó volt minden, harmonikus boldog élet, szinte együtt laktunk, nem tudtuk megunni egymást, folyamatos partyk, haverokkal össze járkálás. Nem érdekelt a múltja, nem ítéltem el miatta, mert hát elég gáz dolgokat művelt :S Aztán egyik napról a másikra vége lett, nem éreztem, hogy akármi gond lenne, vége lett , most még rövidebb idő alatt, mint először. 3 hónapig nem találkoztunk, nem beszéltünk, semmi. A legjobb haverja írt sms-t, h menjek átt hozzá , hát gondoltam miért ne, szerettem vele lógni, hát persze, ott volt Ati is :S Elketdtünk beszélgetni, és nagyon rossz érzés volt. 8.án jönnek átt partyzni, de nem tudom miért :S csak Ati akar :( De nem értem miért, hizs tudja, h én ki nem hagynám ezt a bulit, ők meg soha nem szerettek ide járni. Szóval nem értem hogy mit miért csinál :S Valakinek valami ötlet?? Tudom, harmadjára csak nem kéne ugyan abba a h*lyeségbe bele vágnom, de nagyon nehéz elfelejtenem, mindenkiben csak őt látom :(
[6058]
inekti 2009-06-16 21:14
Velem is megtörtént,évek múlva viszontláthattam a Nagy Szerelmemet. A tűz nem múlt el,sőt,újra fellángolt,de mindketten házasságban élünk már,így esélyünk sem volt :(Emiatt újra szakítanunk kellett egymással,de az érzés nem múli, továbbra sem! Rég nem láttam,hiányzik....El kell hessegetnem ezeket az érzésket magamból,hiszen a Sors nem akarta hogy mi ketten együtt lehessünk. Az igazsághoz hozzátartozik,hogy a férjemmel egyébként harmónikus a házasságunk,boldogok vagyunk együtt...de igazi mindent elsöprő szerelem szerintem csak 1 van az ember életében!
[5898]
Mozdony 2009-05-10 11:00
Hát a "találkozás a régi egeremmel .."című műsor .....emlékép idealizálás ...de bajunkat felnőttesen kell megoldani és nem azt várni hogy össze omoljunk érzelmileg.
-fenn áll a helyzet mindenkinek -
Járható út ! Az élet is a házasság is a gyermek is egyfajta vállalás ..a fennálló kapcsolatokat ha kifele nézünk nem rondítjuk össze ezzel ..mindenkinek jár az az esély hogy a rendet "felborogassa" ilyen és effajta gondolatokkal ...és ha még minőségi is marad az a régi kapcsolat ..tudnunk kell hová is tartozunk igazán.Ennek ellenére hódolnék a Régi Nagy ő-nek .Mert szeretném tudni vagyok -e még olyan mint anno voltam,mert szertném tudni jelentek -e neki még a sok gyűrődés ellenére -valamit ,mert szeretném tudni hogy akkor igazi volt-e nem csupán egy felszines önámítás,hit,egó vagy hasonló...Tehát én igent mondanék egy randira...ha még azóta meg is válltoztam ,és ő is más lett ,de tudni kell alku kérdése az egész ..lelkünk alkuja magunkkal.Ha el akarjuk fogadni akkor fo-gadjuk el úgy ahogyan most elénk áll ,keressük a közöst ...és szép is, lehet ...egy teljesen új kapcsolat hozzáképest semmit mondó kaland ..ugyan is ennek van multja ..ha más lett az íze akkor is-- vágom hogy mennyi rejtéje van ..kihívás ..
hisz emlékszem a kélytől könnyes szemére .. a megadó és símuló meleg érzésre amit éreztem Tőle ha volt is más ,vagy esetleg van is ami hasonló ..akkor is más előjelet tennék a két kapcsolat illetve a három kapcsolat közé, mert ugye számonkérést és effajta közhelyet magunknak illik ilyenkor feltenni...Tehát igen .de gondolkodva és a kedvére szivére játszva hiszen ez egy emléktúra a szó legnemesebb értelmében..ami nekünk is kedves. Vállhat komollyá és válhat csalódássá ,de ha az utóbbi akkor elejétől nem az igazi volt lett és maradt ,akkor hol a kiábrándulás ,miből is lehet nem kiábrándulni?..tehát ..nosza rajta ha egy gondolat akkor is meg kell lépni az elsőt mert nem hagy majd később nyugodni.Ebből lehet út az önsajnálat felé.....stb
[5676]
husi70 2009-04-16 13:47
Engem is összehozott a sors, egy régi szerelmemmel, akinek én voltam a nagy ő. Nagyon jól alakult minden /kezdetben/ ..,még most is szeretjük egymást, de a családjaink életét nem merjük, v. talán nem akarjuk tönkretenni. / mind ketten házasságban élünk/.
Egyenlőre várunk, majd az idő múlásával talán megoldódik minden...?
[5533]

Tovább az összes (12) kommenthez!

Név:
Hozzászólás:


Info: Nem regisztrált felhasználók hozzászólásai moderálás után kerülnek ki az oldalra.

Cikkajánló

Fogamzásgátlás szülés után

Kapcsolatok (Körkérdés)

Szingliből dinki

36 kérdés, ami közelebb hoz egymáshoz

Nyári szerelmek

Harisnyák, cipők és gyönyörű lábak!

Fórum

Maszturbálás
2018-07-21 - 17:51

Pornográfia
2018-07-12 - 11:38

Biszexualitás
2018-06-23 - 08:37

Merevedési zavarok
2018-05-10 - 10:17

Segédeszközök
2018-04-22 - 17:20

Korai magömlés
2018-04-22 - 17:17

Prosztata masszázs, prosztata orgazmus
2018-04-05 - 19:29

Anális szex
2018-03-25 - 08:59

Mit változtatnál a szexualitas.hu-n?
2018-02-25 - 18:36

Szex a terhesség alatt és után
2018-02-15 - 16:18

Erotikus játékok
2018-02-04 - 10:53

Beszélgetünk
2018-01-26 - 04:35

Szexuális nevelés
2018-01-23 - 22:17

Orális szex
2017-12-19 - 22:38

Láb, harisnya és tűsarok
2017-10-23 - 10:12

Barátság extrákkal
2017-02-08 - 14:54

Szüzesség elvesztése
2017-01-12 - 15:35

A méret a lényeg?
2016-10-10 - 16:32

Hűtlenség, megcsalás
2016-08-05 - 18:22

Idézetek
2016-02-27 - 09:58

Nemi betegségek
2016-02-16 - 12:54

Női orgazmus
2016-01-02 - 12:04

A terhesség első jelei
2015-09-14 - 22:41

Nők szexuális problémái
2015-03-12 - 14:06

Könyv, zene, film, TV
2015-01-15 - 21:49

Homoszexualitás
2014-03-10 - 21:49

Szakítás
2013-12-30 - 01:18

Abortusz
2013-12-30 - 00:35

Szerelem, párkapcsolat
2013-08-22 - 09:53

Szex különleges helyeken
2013-07-30 - 12:37

Fogamzásgátlás
2013-04-13 - 15:22

Menstruáció
2013-01-06 - 18:25

Intimtorna
2012-10-18 - 10:41