A változatosság gyönyörködtet

2002-06-03 | Dr. Buda Béla | n/a


A cikk címe némi magyarázatra szorul. Sokan vannak, akik e régi római varietas delectat szólásmondással indokolják életvezetésüket, amikor szemrehányás éri őket szexuális partnereik gyakori cserélgetése miatt. Ők a változatosságot kizárólag a partnercserében látják, és nem gondolnak arra, hogy ugyanazzal a partnerrel - a házastárssal - is változatossá tehető a nemi kapcsolat, ami mélyítheti a házasfelek közötti harmóniát.

változatos nemi életA cikk címe némi magyarázatra szorul. Sokan vannak, akik e régi római varietas delectat szólásmondással indokolják életvezetésüket, amikor szemrehányás éri őket szexuális partnereik gyakori cserélgetése miatt. Ők a változatosságot kizárólag a partnercserében látják, és nem gondolnak arra, hogy ugyanazzal a partnerrel - a házastárssal - is változatossá tehető a nemi kapcsolat, ami mélyítheti a házasfelek közötti harmóniát.

A szexuális harmónia első feltétele: értsük meg egymást. Sokan zavarban vannak, amikor a szexuális életről esik szó, mert nem tudják, milyen szavakkal fejezzék ki magukat, főképpen, ha saját magukról beszélnek. A szakkifejezéseket talán ismerik, de ezek meghitt körülmények között aligha használhatók. A szalonképes szavak mesterkéltek, más kifejezések pedig közönségesek, ami érthetően zavarja a meghitt együttlétet. Ezen legtöbben úgy segítenek, hogy vagy félreérthető kifejezéseket használnak, vagy pedig jelzésekkel élnek. Legtöbben ez utóbbiak segítségével házi használatra speciális szignálokat alakítanak ki, s így egymással szót tudnak érteni, legalábbis mindaddig, amíg a megszokott módon közelednek egymáshoz.

A nyelv is alakul, és egyes kifejezések jelentése idővel változik. A "figura" szó például még nem nyert polgárjogot a köznapi nyelvben, noha a szakirodalomban a "figurae veneris" kifejezést gyakran használják. Feltehető, hogy a "szalonképesség" megítélésében a bizonytalanságot az okozza, hogy sok ember számára az sem biztos, hogy szabad-e, lehet-e, kell-e figurákkal élni, ezek után vágyni, érdeklődni, kíváncsiskodni.

Anélkül, hogy a részletekben elmélyülnénk, megnyugtathatjuk a kedves Olvasót: a változatosság utáni vágy és annak megvalósítása semmiképpen sem tekinthető kóros jelnek, de persze az sem kifogásolható, ha valaki nem óhajt változtatni megszokott magatartásán.

Sokan vannak, akiknek a szexuálisélete nem gondtalan. Problémát okozhat a férfiak merevedési gyengesége vagy korai magömlése, a nők örömérzésének a gyengesége, ritkasága vagy hiánya. Az ilyen emberek szenvednek, szoronganak, nemegyszer a házasságuk is megromlik, de álszeméremből mégsem fordulnak szakemberhez, legfeljebb öngyógykezeléssel kísérleteznek. Tévhit, hogy az ilyen jellegű bajokon csak más partner segíthet.

Mivel a nemi élet "páros játék", természetes, hogy mind a közösülés, mind pedig annak a módja csak akkor lehet mindkét fél számára kielégítő, örömszerző, ha mindketten "benne vannak a játékban", az egyikkőjüket sem zavarja. Végül is mindegy, hogy valamilyen figurához véletlenül jutottak-e el, vagy pedig előre megbeszélték. Ez utóbbi előfeltétele azonban, hogy tudják kívánságaikat egymással szavakkal vagy anélkül, de félreérthetetlenül közölni. Nehézség adódhat ugyanis a jó házasságon belül is. Például mindketten ugyanarra gondolna, vágynak, de még önmaguk előtt is restellik a kezdeményezést. Vagy egyikőjük szeretne valami újat kipróbálni, de ezt nem meri vagy nem tudja a másikkal közölni. Esetleg eleve számol a partner ellenkezésével, vagy azért zárkózik el attól, hogy vágyait közölje, mert attól tart, hogy ez rossz fényt vet rá (hol tanultad?). Néha nincs is más probléma, csak az, hogy a partnerek nem tudják, hogyan fejezzék ki magukat.

Ezeket a nehézségeket néha át lehet hidalni úgy, hogy például egyikőjük egy könyvből elolvastatja a társával az erre vonatkozó részt, vagy megmutatja az ábrázolt figurát. Ez a fejezet is részben ezt a célt szolgálja.

Szó volt már arról, hogy sokan bizonytalanok a tekintetben, hogy mit szabad és mit nem. A kérdés más fogalmazásban úgy hangzik, hogy mi tekinthető normálisnak és mi nem? Egyszerű volna a válasz, ha a szexuális életben is ugyanolyan pontosan meg lehetne határozni az elvárásokat, mint más téren, például a munkateljesítményben. A nemi életben kialakult normáknak azonban számos összetevőjük van. Az írott szabályok a társadalom és az egyén érdekeit egyaránt szolgálják és főleg "súlyos" esetekre (erőszakos nemi közösülés, "liliomtiprás" stb.) vonatkoznak, viszont az íratlan szabályok szerint illik énünk. Akik ez ellen vétenek, nem kerülnek börtönbe, de rossz hírük kél, ferde szemmel néznek rájuk, nem szívesen barátkoznak velük.

Nem illik elpletykálnunk, hogy kivel volt viszonyunk; illik viszont a teherbe esett leány mellett kiállni, őt terhessége megtartásában vagy elvételében erkölcsileg, anyagilag támogatni. Nem illik egy lánynak rövid ismeretség után odaadnia magát, nem illik a partnert változtatni. Nem botránkozunk már meg azon, ha például kiderül, hogy valakinek házasság előtti vagy melletti kapcsolata van, viszont többet engedünk meg magunknak, mint amennyit másoktól számon kérünk.

Tekintettel azonban arra, hogy a nemi életet zárt ajtók mögött éljük, erről beszélgetni is csak bizonyos fenntartásokkal illik, valójában még a szakemberek is alig tudják, hogy egy adott rétegben és korban az emberek például milyen figurákkal élnek, mi a leggyakoribb, mit tartanak "normálisnak". Ettől ugyanis jelentősen eltérhet az, amire gondolunk, amit elképzelünk magunknak, amire vágyunk, amit ki szeretnénk próbálni.

A közösülés közben elfoglalt testhelyzetek megítélése is e különböző normák szerint történik, nincs is szó örök érvényű szabályról. Földünk különböző kultúráiban és a különböző történelmi időszakokban nem ugyanaz a testhelyzet a leggyakoribb, és a variációk mikéntjeinek divatja is történelmi kategória. Ahol sohasem minősült eleve bűnnek a nemi érintkezés vagy az ezzel kapcsolatos örömszerzés, az aktus ritualizálása sem merev.

Még nem is olyan régen úgy illett, hogy a házasfelek egymással kizárólag éjszaka ("sötétben nem látszik semmi, tehát amit ilyenkor teszünk, olyan, mintha semmi se történt volna"), takaró alatt (önmagunk előtt is leplezve) és nem meztelenül, csak "alig" megközelítve egymást, többnyire rendszeres időközönként (maximálva, mint a munkában töltött időt), gyakorlatilag a férj kezdeményezésére (hiszen ő volt a "családfő", csak neki "kell", csak neki "van rá szüksége") és mindig ugyanabban a helyzetben teljesítsék "házastársi kötelességüket". Ennek megfelelően csak azt tartották nálunk "normálisnak", amikor a nő a hátán feküdt, és felette, vele szemben helyezkedett el a férfi. Az elmúlt századokban, a gyarmati rendszer kialakulásának az idején Afrikában így közösültek a misszionáriusok a bennszülött nőkkel (ami számukra szokatlan helyzet volt), ezért a szakirodalomban "misszionárius-figurá"-nak hívják azt, amit mi ma leginkább normálisnak tartunk. Ám, ha körülnézünk a világban, akkor megállapíthatjuk, hogy minden olyan testhelyzet normálisnak tekinthető, ami az egymást szerető partnereknek játékos örömet okoz. Elengedhetetlen azonban, hogy egyetértsenek, őszintén és előítélettől mentesen tudják vágyaikat egymással közölni, és nemi kapcsolatukat így változatosabbá tenni.

Gyakorlatilag olyan sok a lehetséges variációk száma, hogy azokat mind felsorolni lehetetlen. De szükségtelen is, hiszen minden új "felfedezésével" önmagunkat tudjuk megvalósítani, míg a pontos leírások másolásakor a felfedezés öröme elvész.

Néhány alaphelyzetet azonban nem árt ismerni, hogy ezekből, mint építőkockákból, változatos várakat, házakat építhessünk.

Mindenképpen meghatározó a hely. Ugyanis a biztosan diszkrét szoba, az erdő-mező, a sátor, illetve az autó vagy a csónak igencsak eltérő lehetőségeket nyújt.

A hely némileg meghatározza azt is, hogy milyen mértékben lehet levetkőzni, hogyan tudnak a nemi szervek egymáshoz közeledni.

A rendelkezésre álló bútorzat sem közömbös. Egyes figurákat csak ágyon, szőnyegen lehet alkalmazni, másokhoz pedig például székre van szükség.

A továbbiakban a mondanivalót leszűkítjük a közösülési aktusra, és most nem foglalkozunk az egyébként nagyon fontos szerelmi elő- és utójátékkal.

A lehetséges alaphelyzetek a következők:

  • Elhelyezkedhet a pár egymással szemben, vagy lehet a férfi hasa a nő háta mögött.
  • A két test lehet egymással párhuzamos, vagy egymáshoz képest különböző szöget alkothat.
  • A két fej lehet egy irányban vagy ellentétesen.
  • Megközelíthetik egymást fekve, ülve vagy állva.
  • Törekedhetünk arra, hogy minél nagyobb, vagy minél kisebb testfelszín érintkezzen egymással.

Ezekből az alaphelyzetekből számos kombináció alakítható ki. A következőkben leírunk néhányat.

1. A "misszionárius" helyzetről már volt szó. A nő a hátán fekszik, és a férfi rajta, vele szemben helyezkedik el. Ezt a helyzetet tovább lehet variálni. A nő tarthatja a lábát széttárva, nyújtva, vagy térdben behajlítva. Lábaival átölelheti a férfi derekát, de lábait a férfi vállaira is helyezheti. A férfi lehetőleg ne nehezedjen teljes súlyával a nőre. Nemcsak azért, mert nehéz lehet, hanem azért is, mert gátolja a nőt szabad mozgásában. A férfi támaszkodjon a térdére, könyökére. Felsőteste ennek megfelelően fokozatosan - akár derékszögig is - távolodhat a nőétől. A férfi lábai nyújtott vagy guggoló-térdelő helyzetben lehetnek.

2. A férfi a hátán fekszik, lábait nyújtva, behajlítva, összezárva vagy szétterpesztve tartja, és a nő felette, arccal felé fordulva helyezkedik el. Természetesen a nő különböző mértékben egyenesedhet fel, és lábait nyújtva, összezárva vagy terpesztve tarthatja.

3. Az előbbi helyzet változata, ha a nő függőleges testtartással (a férfihoz képest derékszögben) guggol vagy térdel a férfi felett. Ez a helyzet különféle mozgásokat tesz lehetővé. A nő a medencéjét fel és le mozgathatja, körözhet vele, vagy egész törzsével előre hátra dőlhet.

4. Fekhet a nő hason, és megközelítheti őt a férfi hátulról, nyújtott lábakkal fekve, miközben a nő lábait szétterpesztve tartja.

5. Az arccal a lepedő felé fordult nő lábait guggolásszerűen vagy térdelve maga alá húzhatja, de azt is teheti, hogy a fekhely oldalán, a földön térdepelve fekszik rá hassal az ágyra, miközben a férfi térdelve, állva hátulról közelíti meg.

6. A nő az ágy szélén háton fekszik, a lábait összezárva vagy szétterpesztve lelógatja, miközben a férfi állhat, vagy az ágy mellett térdepelhet. A nő lábaival átölelheti a férfi derekát, vagy lábait felhelyezheti a férfi vállára.

7. A nő hason fekszik, félig oldalra fordul, és az alsó lábát kinyújtja, a felsőt pedig térdben behajlítva felhúzza, miközben a férfi térdelve-guggolva, hátulról tud behatolni.

Változatos nemi élet8. Fekhetnek mindketten az oldalukon. Elhelyezkedhetnek egymással szemben, vagy úgy, hogy a nő hátat fordít a férfinak. Lábaik különböző tartásával könnyíthetik meg a nemi szervek egyesülését.

9. A nő felhúzott és szétterpesztett lábakkal a hátán fekszik. Testének irányára merőlegesen és oldalt fekve helyezkedik el a férfi. A nő azt a lábát, amelyik a férfi feje felé esik, a férfi törzsére teszi, vagy azon átveti. A férfi pedig a nő másik lábát saját lábai közé veszi, majd felső lábát a nő törzsére, válla felé helyezi.

10. Szék segítségével több elhelyezkedés közül lehet választani. Egyikőjük ülhet a széken és a másik rajta, egymással szembefordulva vagy háttal. A lábak helyzete is változtatható.

11. A nő asztalon ül, a férfi előtte, vele szemben áll.

12. A nő lelógó, földre érő lábakkal ráhasal az asztalra, a férfi pedig hátulról közelíti meg.

13. Mindketten állnak, de ilyenkor a nőnek általában magasabban kell állnia, és az egyik lábát székre vagy párnára kell emelnie.

Bárhogyan is közelednek egymáshoz, néhány körülményt ajánlatos figyelembe venni.

Ha nem eléggé összeszokottak, vagy a figura még új, egyikkőjüknek kézzel kell bevezetnie a hímvesszőt. Előnyösebb, ha a nő irányít, mert így elkerülhető számára a nem megfelelő irányú nyomásból eredő esetleges kellemetlen érzés. Vigyáznia kell azonban arra, hogy erőszakkal és hírtelen ne változtasson lényeges mértékben a hímvessző irányán, mert ez is fájdalmas lehet. A hímvesszőt mindig lassan, óvatosan kell bevezetni.

Ha már a hímvessző a hüvelybe került, és megkezdték a ritmikus mozgást, továbbra is figyeljenek egymásra. El kell kerülni a hirtelen irányváltozással járó mozdulatokat, mert sérülést is okozhatnak: még a többszőr szült nőnek is beszakadhat a hüvelyboltozata, vagy eltörhet a megmerevedett hímvessző.

Ha a terhesség nem kívánatos, mindig szükséges biztonságos fogamzásgátló módszert alkalmazni

Ha a nő terhes, ajánlatos úgy elhelyezkedni, hogy a férfi a nő hasára ne nehezedjen rá.

Kövér vagy erős testű partnerek között egyes helyzetekben összeférhetetlenség állhat fenn, ezért számukra nem minden út járható.

Ha a nő csípőizületének mozgása korlátozott vagy fájdalmas, nem tudja a lábait kellő mértékben széttárni. Ilyenkor ennek megfelelően kell lehelyezkedni. Sok idült betegségben szenvedő vagy betegségen átesett lábadozó okkal vagy ok nélkül úgy érzi, hogy kíméletre szorul. Legokosabb ilyenkor konkrét tanácsot kérni a kezelőorvostól. Általában azt tanácsolhatjuk, hogy akinek bármilyen okból fizikai kíméletre van szüksége, az nemétől függetlenül alul legyen.

Végezetül nem lehet elégszer arra utalni, hogy a házassági kapcsolat tartósságának egyik lényeges eleme a szexualitás, de beszélni kell a gyermekáldásról is, mert a jó szülő-gyermek kapcsolat főleg akkor szokott kialakulni, ha a szülők kívánták a gyermek megszületését. A nem kívánt terhesség ellen biztonságosan védekezni kell.

Röviden összefoglalva ebben a kis írásban a harmonikus házastársi kapcsolatnak egyik lényeges elmeéhez, a szexuális élet változatossá tételéhez kívántunk néhány gondolattal, tanáccsal segítséget nyújtani.



Kommentek

László2008-05-28 - 16:47

A téma szakszerűen megfogalmazott,szexuális műveltségünket és gyakorlatunkat gyaraptja! Azonban aki a magyar nyelvet ismeri, szereti és műveli különösen tömegkommunikációs céllal szakszövegben a szeretkezés illetve közösülés modjai ill formái kifejezés helyett ne használja a figura szót!

#2412 |

dixy [NŐ] (41)2007-11-14 - 21:10

igaza van picurnak ,1parkapcsolatban mindig kell valami uj.

#1257 |

Léda2007-08-15 - 18:55

Egyet értek picurral, szerintem is egyértelmüen fontos az egymás iránti vágy, és hogy ez meg is maradjon, célszerű kisebb nagyobb változtatásokat eszközölni a szexuális életünkben.Szerintem ennek nem szabad tabunak lennie egy párkapcsolatban sem, hiszen ha megvan a felek között a kellő bizalom és odaadás, akkor ez nemhogy kínos, inkább szórakoztató és izgalmas is lehet.Szóval csak bátorság, és merjetek újat belevinni!Megéri:D

#454 |

picur2007-02-09 - 10:23

szerintem 1 párkapcsolatban a szeretkezés fontos hogy megmaradjon az egymás iránti-utáni vágyakozás,és ha ez megvan,akkor 1 ido után kell rajta változtatni,mert kulonben unalmassá válik,és ekkor kovetkezik be az ha nem változtatunk rajta,hogy elveszítsuk partnerunket mert semmi érdekeset nemtalálunk benne vagy o bennunk!

#31 |


Név:
Hozzászólás:
Biztonsági kód:
CAPTCHA Image
[ Új képet kérek! ]


Info: Nem regisztrált felhasználók hozzászólásai moderálás után kerülnek ki az oldalra.


Kapcsolódó cikkek

TÉMAKÖRÖK
CIKKAJÁNLÓ
SZAVAZÓ
Ki fizessen az első randin?
Nemed:
Férfi
Fele-fele arányban
FRISS KOMMENTEK
FÓRUM
» Szexuális nevelés
» Mit változtatnál a szexualitas.hu-n?
» Szex a terhesség alatt és után
» Maszturbálás
» Beszélgetünk
» Anális szex
» Orális szex
» Merevedési zavarok
» Biszexualitás
» Erotikus játékok
» Korai magömlés
» Láb, harisnya és tűsarok
» Segédeszközök
» Prosztata masszázs, prosztata orgazmus
» Barátság extrákkal
» Szüzesség elvesztése
» A méret a lényeg?
» Hűtlenség, megcsalás
» Idézetek
» Nemi betegségek
» Női orgazmus
» A terhesség első jelei
» Nők szexuális problémái
» Könyv, zene, film, TV
» Homoszexualitás
» Szakítás
» Abortusz
» Pornográfia
» Szerelem, párkapcsolat
» Szex különleges helyeken
» Fogamzásgátlás
» Menstruáció
» Intimtorna
 


RSS cikkek