szexualitas.hu logo
Regisztráció | Belépés
főoldal cikkek fórum szavazó
KOMMENT

Van vetélytársa?

gyöngykagyló [NŐ] 46 2008-12-27 18:40
Egy több, mint másfél éves kapcsolatom van, ahol nagyon jól tudtam, már a megismerkedésünkkor, hogy nem független, a párom nem kertelt, és elmondott mindent a körülményeiről. És mikor egy kicsit is komollyabbá kezdett válni a kapcsolatunk, rá is kérdezett, hogy engem bánt-e a helyzet, amit most nyújtani tud. Én rávágtam, hogy nem. Ennek ellenére a mai napig tulajdonképpen valahol "harcban vagyok önmagammal", mert nem tudom, hogy mennyire engedjem meg magamnak, hogy bízzak a páromban. Hiába van velem átlag egy héten 3-4 alkalommal, nálam alszik, és eléggé nonszensz, hogy bármi kapcsolata lenne még az élettársával, minden szava, cselekedete, amiket elmond, arról árulkodik a páromnak, hogy fontos lehetek neki, ennek ellenére, ahogy a párom szokta mondani: vannak "kirohanásaim", és még mindig nem tudom elképzelni, hogy a másik nővel, akivel tulajdonképpen egy házban vannak - bár láttam a körülményeiket és elég rosszak -, soha nincs köztük semmi. És, ha egy hónapban néha megemlítem a témát, hogy biztos a nővel ez meg az..., akkor látom a páromon, hogy maga alatt van, és nem érti, hogy én miért eszem magam még mindig ezért. Bár a párom olyanokat mond, hogy én vagyok az egyetlen aki egy jó szót szól hozzá..., és végre valakivel megértheti magát..., és mégis attól félek, ha túlzottan engedek magamnak, és maximálisan megbízok végre benne, akkor csak megégetem magam... Hiába mondják a környezetemben - akik szeretnek barátaim -, hogy el tudnám képzelni, hogy ha volna köztük valami még a nővel, akkor állandóan velem akarna lenni /legalábbis este, mert a lányom és az anyám miatt gyakorlatilag csak akkor tudunk találkozni/. Szóval úgy érzem magam ebben a kapcsolatban, hogy egyrészt úgy látom, hogy egy csodálatos férfivel lehetek, másrészt utána újra ottmaradok a magányommal, és azon gondolkozok, hogy, ha nincs is köztük valami, az asszony főzöcskézi mondjuk a töltött káposztát..., bár azt mondja a párom, hogy nem őmiatta, hanem a gyerekek miatt, és még véletlenül sem készíti el a nő, amit ő szeret, inkább csak megtűri, mert nincs hová költöznie.
Én meg egyfelől boldog is vagyok /mint még soha sem/, másfelől pedig gondolkozok, hogy meddig fogom ezt bírni... Nem is tudom, hogy kitől várhatok választ a kérdéseimre... mondhatná bárki, hogy én akartam, mentem bele...., csak nem gondoltam volna, hogy ennyire szerelmes leszek, és ennyire megtalálom ebben a férfiban a lelki társamat is. /Mondjuk a párom azt mondja, hogy semmi okom a féltékenykedésre, mivel a nő már évek óta csak ordítozik vele, és rombolja az önbizalmát, ahol éri.../
[4326]
Csanyi 2008-12-23 23:48
A humánetológiai kutatások szerint a mai civilizált világunkban nem valósulhat meg az ember normális, 5 millió éves evolúció által alakított természetes és teljes szocializációja, ugyanis mintegy 50e évvel ezelőttig az ember maximum 150 fős csoportokban élt, nem pedig elkülönült (csonka) családokban, mint ma. A csoporthoz olyan erős kötődés, hűség alakult ki, amit a mai ember talán elképzelni sem tud. Ezért könnyen lehet, hogy ennek az erős kötődésnek, a valahova tartozás mindent elsöprő élményének a mai hiánya vezet oda, hogy ezt az élményt a házastársunktól valamennyire várjuk, és hozzá kössük. Ezért szinte rettegünk attól, hogy elvesztjük, és újra magányosak leszünk. Lehet, hogy ha nemcsak a házastársunktól kapnánk biztonságot, akkor a féltékenységünk is jóval kisebb lenne az irányába. Tehát szerintem sokkal inkább a magánytól való félelmünk az oka a féltékenységnek, nem pedig a szeretetünk mértéke, mint ahogy az "Egészséges féltékenység" definíciójánál a fontosságot és a szeretet egymást fedő fogalmaknak tekinti a szerző.
Ha igazán szeretjük a párunkat, akkor szerintem egyáltalán nem vagyunk féltékenyek, és nem az a fontos nekünk, hogy mellettünk kitartson, hanem hogy ha kiderül, hogy mégsem mi vagyunk az igazi számára, akkor képesek legyünk átadni a helyünket annak, aki mellett boldogabb tud lenni. Úgyhogy szerintem a féltékenységünk sokkal inkább az önzésünk, mint szeretetünk megnyilvánulása.
[4281]
Anthico [NŐ] 105 2008-11-08 18:58
Tényleg érdekes, h egyes nők milyen hisztit képesek vágni apró dolgok miatt is. Olykor már akkor borul a bili, mikor más nőt néz meg a párja, vagy ha olyasmi újságot olvas, amiben láthat meztelen nőket...vagy akár egy mail/sms, amit egy nő írt neki (még ha ártalmatlan is).
Pontosan azt érik el ezzel (a néha beteges) féltékenykedéssel, amitől leginkább félnek: elüldözik maguk mellől a párjukat vagy megmérgezik a kapcsot.
Szerintem egy kapcsolat alapja a bizalom és ha ez megrendül, akkor jön a féltékenykedés...mindenkiben potenciális csábítót lát és szinta kalitkába zárja a férfit. Másokkal foglalkozik ahelyett,h ezt magával tenné. Bele kéne gondolnia, h őt szereti az imádott férfi, őt választatotta párjának és ennek biztosan oka van. Ezeket kéne tudatosítania magában és akkor egyből nőne az önbizalma is és alábbhagyna a féltékenykedése is.
[3770]
thymian [NŐ] 90 2008-01-02 20:37
jah és a címbeli kérdésre a válaszom: nincs vetélytársam:) egyelőre:) már csak azért sem, mert kedvesem hiába mondja, hogy milyen lányok vannak körülötte, mindegyikben talál hibát/hiányt, vagyis olyan dolgot, ami bennem megvan, de bennük nincs. de addig jó, amíg így van. :)
[1658]
thymian [NŐ] 90 2008-01-02 20:33
nekem sokat jelent a párom, mégsem szoktam féltékeny lenni. és tényleg nem, és nem azért mert magamban olyan nagyon bíznék, hanem azért, mert én bízok benne maximálisan, hogy tudom, fontos vagyok neki és szeret és nem fordul más nők felé.vagy csak naiv vagyok. :)
bár engem az megnyugtat, hogy ő viszont szokott kicsit féltékenykedni, talán én ezért nem szoktam az lenni.

a flörtöléshez: szerintem az okés egy bizonyos határig(nálam csak verbális szintig elfogadott), mert azzal tényleg fel lehet dobni az önbecsülést és önbizalmat. azonban: "Még egy egyszeri félrelépés sem jelenti feltétlenül, hogy a kapcsolatban valami nincsen rendben!" ez nagyvonalakban így van, mert hajtja az embert a kíváncsiság vagy nem is tudom. de! számomra egyértelműen azt jelentené, hogy baj van. legalábbis véleményem szerint, aki máshol keres örömöket, bármifélét, testit vagy lelkit, az valamilyen szinten elégedetlen a kapcsolatával, hiányt érez- gondolom én, hogy azért lép félre.
[1657]

Cikkajánló

Mi tegyünk, ha féltékenyek vagyunk?

Nő és férfi

Párkapcsolatok száma

Hogyan bizonyosodj meg arról, hogy a szerelmed megcsal-e?

A ritmus - Fogamzásgátlók nélkül (1.rész)

Fórum

Segédeszközök
2018-04-22 - 17:20

Merevedési zavarok
2018-04-22 - 17:18

Korai magömlés
2018-04-22 - 17:17

Prosztata masszázs, prosztata orgazmus
2018-04-05 - 19:29

Maszturbálás
2018-04-05 - 18:53

Anális szex
2018-03-25 - 08:59

Mit változtatnál a szexualitas.hu-n?
2018-02-25 - 18:36

Biszexualitás
2018-02-21 - 00:17

Szex a terhesség alatt és után
2018-02-15 - 16:18

Erotikus játékok
2018-02-04 - 10:53

Beszélgetünk
2018-01-26 - 04:35

Szexuális nevelés
2018-01-23 - 22:17

Orális szex
2017-12-19 - 22:38

Láb, harisnya és tűsarok
2017-10-23 - 10:12

Barátság extrákkal
2017-02-08 - 14:54

Szüzesség elvesztése
2017-01-12 - 15:35

A méret a lényeg?
2016-10-10 - 16:32

Hűtlenség, megcsalás
2016-08-05 - 18:22

Idézetek
2016-02-27 - 09:58

Nemi betegségek
2016-02-16 - 12:54

Női orgazmus
2016-01-02 - 12:04

A terhesség első jelei
2015-09-14 - 22:41

Nők szexuális problémái
2015-03-12 - 14:06

Könyv, zene, film, TV
2015-01-15 - 21:49

Homoszexualitás
2014-03-10 - 21:49

Szakítás
2013-12-30 - 01:18

Abortusz
2013-12-30 - 00:35

Pornográfia
2013-12-02 - 11:05

Szerelem, párkapcsolat
2013-08-22 - 09:53

Szex különleges helyeken
2013-07-30 - 12:37

Fogamzásgátlás
2013-04-13 - 15:22

Menstruáció
2013-01-06 - 18:25

Intimtorna
2012-10-18 - 10:41