KOMMENTEK
Van vetélytársa?
5 db komment

gyöngykagyló [NŐ] (46)2008-12-27 - 18:40

Egy több, mint másfél éves kapcsolatom van, ahol nagyon jól tudtam, már a megismerkedésünkkor, hogy nem független, a párom nem kertelt, és elmondott mindent a körülményeiről. És mikor egy kicsit is komollyabbá kezdett válni a kapcsolatunk, rá is kérdezett, hogy engem bánt-e a helyzet, amit most nyújtani tud. Én rávágtam, hogy nem. Ennek ellenére a mai napig tulajdonképpen valahol "harcban vagyok önmagammal", mert nem tudom, hogy mennyire engedjem meg magamnak, hogy bízzak a páromban. Hiába van velem átlag egy héten 3-4 alkalommal, nálam alszik, és eléggé nonszensz, hogy bármi kapcsolata lenne még az élettársával, minden szava, cselekedete, amiket elmond, arról árulkodik a páromnak, hogy fontos lehetek neki, ennek ellenére, ahogy a párom szokta mondani: vannak "kirohanásaim", és még mindig nem tudom elképzelni, hogy a másik nővel, akivel tulajdonképpen egy házban vannak - bár láttam a körülményeiket és elég rosszak -, soha nincs köztük semmi. És, ha egy hónapban néha megemlítem a témát, hogy biztos a nővel ez meg az..., akkor látom a páromon, hogy maga alatt van, és nem érti, hogy én miért eszem magam még mindig ezért. Bár a párom olyanokat mond, hogy én vagyok az egyetlen aki egy jó szót szól hozzá..., és végre valakivel megértheti magát..., és mégis attól félek, ha túlzottan engedek magamnak, és maximálisan megbízok végre benne, akkor csak megégetem magam... Hiába mondják a környezetemben - akik szeretnek barátaim -, hogy el tudnám képzelni, hogy ha volna köztük valami még a nővel, akkor állandóan velem akarna lenni /legalábbis este, mert a lányom és az anyám miatt gyakorlatilag csak akkor tudunk találkozni/. Szóval úgy érzem magam ebben a kapcsolatban, hogy egyrészt úgy látom, hogy egy csodálatos férfivel lehetek, másrészt utána újra ottmaradok a magányommal, és azon gondolkozok, hogy, ha nincs is köztük valami, az asszony főzöcskézi mondjuk a töltött káposztát..., bár azt mondja a párom, hogy nem őmiatta, hanem a gyerekek miatt, és még véletlenül sem készíti el a nő, amit ő szeret, inkább csak megtűri, mert nincs hová költöznie.
Én meg egyfelől boldog is vagyok /mint még soha sem/, másfelől pedig gondolkozok, hogy meddig fogom ezt bírni... Nem is tudom, hogy kitől várhatok választ a kérdéseimre... mondhatná bárki, hogy én akartam, mentem bele...., csak nem gondoltam volna, hogy ennyire szerelmes leszek, és ennyire megtalálom ebben a férfiban a lelki társamat is. /Mondjuk a párom azt mondja, hogy semmi okom a féltékenykedésre, mivel a nő már évek óta csak ordítozik vele, és rombolja az önbizalmát, ahol éri.../

#4326 |

Csanyi2008-12-23 - 23:48

A humánetológiai kutatások szerint a mai civilizált világunkban nem valósulhat meg az ember normális, 5 millió éves evolúció által alakított természetes és teljes szocializációja, ugyanis mintegy 50e évvel ezelőttig az ember maximum 150 fős csoportokban élt, nem pedig elkülönült (csonka) családokban, mint ma. A csoporthoz olyan erős kötődés, hűség alakult ki, amit a mai ember talán elképzelni sem tud. Ezért könnyen lehet, hogy ennek az erős kötődésnek, a valahova tartozás mindent elsöprő élményének a mai hiánya vezet oda, hogy ezt az élményt a házastársunktól valamennyire várjuk, és hozzá kössük. Ezért szinte rettegünk attól, hogy elvesztjük, és újra magányosak leszünk. Lehet, hogy ha nemcsak a házastársunktól kapnánk biztonságot, akkor a féltékenységünk is jóval kisebb lenne az irányába. Tehát szerintem sokkal inkább a magánytól való félelmünk az oka a féltékenységnek, nem pedig a szeretetünk mértéke, mint ahogy az "Egészséges féltékenység" definíciójánál a fontosságot és a szeretet egymást fedő fogalmaknak tekinti a szerző.
Ha igazán szeretjük a párunkat, akkor szerintem egyáltalán nem vagyunk féltékenyek, és nem az a fontos nekünk, hogy mellettünk kitartson, hanem hogy ha kiderül, hogy mégsem mi vagyunk az igazi számára, akkor képesek legyünk átadni a helyünket annak, aki mellett boldogabb tud lenni. Úgyhogy szerintem a féltékenységünk sokkal inkább az önzésünk, mint szeretetünk megnyilvánulása.

#4281 |

Anthico [NŐ] (105)2008-11-08 - 18:58

Tényleg érdekes, h egyes nők milyen hisztit képesek vágni apró dolgok miatt is. Olykor már akkor borul a bili, mikor más nőt néz meg a párja, vagy ha olyasmi újságot olvas, amiben láthat meztelen nőket...vagy akár egy mail/sms, amit egy nő írt neki (még ha ártalmatlan is).
Pontosan azt érik el ezzel (a néha beteges) féltékenykedéssel, amitől leginkább félnek: elüldözik maguk mellől a párjukat vagy megmérgezik a kapcsot.
Szerintem egy kapcsolat alapja a bizalom és ha ez megrendül, akkor jön a féltékenykedés...mindenkiben potenciális csábítót lát és szinta kalitkába zárja a férfit. Másokkal foglalkozik ahelyett,h ezt magával tenné. Bele kéne gondolnia, h őt szereti az imádott férfi, őt választatotta párjának és ennek biztosan oka van. Ezeket kéne tudatosítania magában és akkor egyből nőne az önbizalma is és alábbhagyna a féltékenykedése is.

#3770 |

thymian [NŐ] (89)2008-01-02 - 20:37

jah és a címbeli kérdésre a válaszom: nincs vetélytársam:) egyelőre:) már csak azért sem, mert kedvesem hiába mondja, hogy milyen lányok vannak körülötte, mindegyikben talál hibát/hiányt, vagyis olyan dolgot, ami bennem megvan, de bennük nincs. de addig jó, amíg így van. :)

#1658 |

thymian [NŐ] (89)2008-01-02 - 20:33

nekem sokat jelent a párom, mégsem szoktam féltékeny lenni. és tényleg nem, és nem azért mert magamban olyan nagyon bíznék, hanem azért, mert én bízok benne maximálisan, hogy tudom, fontos vagyok neki és szeret és nem fordul más nők felé.vagy csak naiv vagyok. :)
bár engem az megnyugtat, hogy ő viszont szokott kicsit féltékenykedni, talán én ezért nem szoktam az lenni.

a flörtöléshez: szerintem az okés egy bizonyos határig(nálam csak verbális szintig elfogadott), mert azzal tényleg fel lehet dobni az önbecsülést és önbizalmat. azonban: "Még egy egyszeri félrelépés sem jelenti feltétlenül, hogy a kapcsolatban valami nincsen rendben!" ez nagyvonalakban így van, mert hajtja az embert a kíváncsiság vagy nem is tudom. de! számomra egyértelműen azt jelentené, hogy baj van. legalábbis véleményem szerint, aki máshol keres örömöket, bármifélét, testit vagy lelkit, az valamilyen szinten elégedetlen a kapcsolatával, hiányt érez- gondolom én, hogy azért lép félre.

#1657 |


Ha kérdést szeretnél feltenni, akkor azt a fórum ide vonatkozó témájába írd!


Hozzászólás
Cikk: Van vetélytársa?
Név:
Hozzászólás:
Biztonsági kód:
CAPTCHA Image
[ Új képet kérek! ]


Info: Nem regisztrált felhasználók hozzászólásai moderálás után kerülnek ki az oldalra.


TÉMAKÖRÖK
SZAVAZÓ
Ki fizessen az első randin?
Nemed:
Férfi
Fele-fele arányban
FRISS KOMMENTEK
FÓRUM
» Szex a terhesség alatt és után
» Maszturbálás
» Beszélgetünk
» Anális szex
» Orális szex
» Merevedési zavarok
» Biszexualitás
» Erotikus játékok
» Korai magömlés
» Láb, harisnya és tűsarok
» Segédeszközök
» Mit változtatnál a szexualitas.hu-n?
» Prosztata masszázs, prosztata orgazmus
» Barátság extrákkal
» Szüzesség elvesztése
» A méret a lényeg?
» Hűtlenség, megcsalás
» Idézetek
» Nemi betegségek
» Női orgazmus
» A terhesség első jelei
» Nők szexuális problémái
» Könyv, zene, film, TV
» Homoszexualitás
» Szakítás
» Abortusz
» Pornográfia
» Szerelem, párkapcsolat
» Szex különleges helyeken
» Fogamzásgátlás
» Menstruáció
» Intimtorna
 


RSS cikkek